Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2001-01-15 / 11. szám, hétfő

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 15. KOMMENTÁR Fico a kertek alatt TÓTH MIHÁLY Már eddig is számos dolgozat jelent meg arról, hogy a legközelebbi években, majd még később milyen következményei lehetnek annak, hogy Romániában az Európa e tájain szokásos 5 százalék fölé emelték a választási küszöböt. Szlovákiában még csak feltételes módban em­legetik a pártok törvényhozásba jutási feltételének szigorítását; Ro­bert Fico váltig üti a vasat, hogy a küszöböt 7 százalékosra kellene emelni. Biztosra vehetjük, hogy a Smer népszerűsége változásaival párhuzamosan majd az emelni - ne emelni dillemája a társadalomtu­domány számos művelőjét ihleti állásfoglalásra. írnak majd elemzést arról, hogy az új demokráciákban mennyire fontos a pártstruktúra természetes (tehát hoszabb) folyamatban való kikristályosodása. Lesznek, akik azt hangsúlyozzák, mekkora kár keletkezhet a politikai szétforgácsoltságból, a pártok számának túlburjánzásából. Sokan lesznek, akik egészen megfeledkeznek arról, amit egy tapasztalatlan demokráciában másodpercre se lenne szabad figyelmen kívül hagyni: ki, milyen indulatoktól vezérelt politikus üti a vasat a törvényhozás­ban lévő pártok számának csökkentése érdekében. Fico már az SDE tisztségviselőjeként is kinyilvánította, hogyan viszonyul a magyar párttal való kormányzati együttműködéshez. Sejtjük, kiket akart ez­zel megnyugtatni azok közül, akik a HZDS-ből és az SNS-ből már ki­ábrándultak, de a Smerbe még nem szerettek bele. Bűnös mulasztás lenne, ha az MKP nem lenne hajlandó észrevenni, kisebbségpolitikai vonatkozása is van Fico „küszöbfelemelési” szándékának. A 7 száza­lékot bármikor helyből átugorja a magyar párt - vélheti bármelyi­künk. Joggal mondhatná ezt még a legképzettebb politológus is, ha a három párt egyesülése óta eltelt kevesebb mint 3 év alatt nem történ­tek volna olyan lépések az MKP-ben, amelyek hatására a szlovákiai magyarok nem jelentéktelen hányada csak kényszerből, nem pedig meggyőződésből szavatolja Bugár csapata számára a 7 százaléknál nagyobb eredményt. A farsangot rendszerint böjt követi. Farsangolás volt, hogy olyat tett a párt, amüyet a nála sokkal erősebb RMDSZ legcsűrdöngölőbb funkcionáriusai se mertek volna soha szorgalmaz­ni: felszámolta az eredeti frakciókat. Politikai kultúrájába ezzel beépí­tette a mozdulatlanságot. Ennek Ficóval is - Fico nélkül is szellemi degenerálódás az ígérete. JEGYZET tottam csak, mert tovább nem bírtam cérnával. Ha pedig már eljutottunk a pénztárig, még ne örüljünk, mert ott kezdődnek csak a megpróbáltatások. Míg külföldön lassan lehetetlen kész­pénzzel fizetni, itt még csak ter­vezik, hogy egyszer majd esedeg kártyával is lebonyolíthatjuk a vásárlás e végső szakaszát. Ezzel sok kellemedenségtől kímélhet­nék meg a tisztelt vásárlót, de mint már említettem, itt nem ez a cél. Becsületükre legyen mond­va, hogy legalább egy pénzauto­matát elhelyeztek az áruházban. Viszont egy nap csak korlátozott pénzösszeg vehető ki, míg kár­tyával ennek duplája is kifizet­hető. Ezek szerint a marketnek az sem célja, hogy a vásárló mi­nél többet költsön. Bár az árak erre engednek következtemi. Ha pedig véledenül egy kód nélküli árut vett le a polcról, az megint csak a vásárló baja, aki nem átal- lot ilyen merényletet elkövetni a pénztáros ellen, aki ezt az áthi- dalhatatían technikai problémát képtelen megoldani. A sok kelle- medenséget is el lehetne felejte­ni, ha a személyzet, a pénztáros, a biztonsági- és parkolóőr leg­alább odaadó és szimpatikus len­ne. De egyik sem az. Sőt. Való­színű, hogy ezután is Bécsbe meg Győrbe járunk majd vásárolni. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla-kultúra (58238313), Urbán Gabriella-panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fűknek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály -, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünkjneg és nem küldünk vissza. E-mail: redakria@ujszo.com A marketek átka SZABÓ MÓNIKA A kezdeti felbuzdulás után las­san, de biztosan kiábrándulunk a hipermarketekből. Hogy őszinte legyek, sosem voltam elragadtat­va tőlük. Butik vagy szuper hi­permarket, egyre megy. Egyik­ben sem a vásárló az úr. Az előb­biben az eladókisasszony szépen alakított körme az előbbrevaló. És az utóbbiban? Ez még rejtély. De, hogy ott sem a vásárlóért mindent jelszó alatt tesznek- vesznek, az biztos. Példának itt van az a raktáráruház, melynek győri és bécsi változatát a legtöb­ben ismerik. A szlovákiai jellem­zője, hogy rá sem hederítenek a vevőre, ami nem baj, mert ki sze­reti, ha ott szuszognak a háta mögött, és lesik minden mozdu­latát. Itt erre aztán igazán nem lehet panasz. Nem úgy az árura. A kínálat ugyan szemkápráztató, de ez csak a látszat. Közelebbről szemügyre véve az árut ugyanis már másképpen fest a dolog. Nem ritka, hogy törött, szakadt, lyukas, vagy csak egyszerűen nem működik. És a sportfelszere­léstől az elektronikai cikkekig ju­Februártól beköltözöm, lányok. Olcsóbb lesz, mint otthon fizetni a megemelt villany-, víz-, gáz- és fűtésszámlát. (Peter Gossányi karikatúrája) Idén is egyszámjegyű infláció várható; a kiskereskedelmi forgalom ugrásszerűen megnőtt Év eleji optimizmus A hét gazdasági híre kétség kívül a Szlovák Takarékpénz­tár 87 százalékának eladása volt 425 millió euróért (18,4 milliárd koronáért) az oszt­rák Erste Banknak, amely az új tulajdonos szerint tovább­ra is deklaráltan lakossági pénzintézet marad. TUBA LAJOS A bevétel sorsáról a kormány febru­ár közepéig dönt, Jozef Kojda, a FNM elnöke már jelentkezett is a va- gyonalapi kötvények kifizetésével. A korona értékvesztése körüli iz­galom lecsillapodott, a hét végére már az volt a téma, hogy az euró árfolyama lefelé áttörte a fontos­nak tartott 43,5 koronás határt. A tavalyi statisztikai összesítések ré­szeként a szakemberek felhívták a figyelmet a kiskereskedelmi forga­lom jelentős növekedésére - ebből pedig az életszínvonal növekedé­sére következtettek. Novemberben ugyanis a kiskereskedelmi forga­lom 7,2 százalékkal nőtt, a tavalyi év során ebben a hónapban a leg­nagyobb mértékben. Ugyanakkor hatalmas regionális különbség nyilvánult meg: a forgalom 40 szá­zaléka Pozsonyban realizálódott. Az elemzők továbbra is hasonló irányzatra számítanak, aminek kö­szönhetően a háztartások fogyasz­tása című makrogazdasági tétel többéves visszaesés után már az első félévben újra többlettel zárna. A tavalyi inflációról bejelentették, hogy még a jegybank által eredeti­leg megcélzott sávnak is az alsó határán maradt. Az első félévben a központi áremelések miatt két­számjegyű volt, utána viszont csökkent, egészen a decemberi 8,4 százalékra. Az éves infláció mérté­ke 12 százalék. A szabályozott ára­kon kívül az inflációra tavaly a vi­lágpaci árak által befolyásolt üzemanyagok és a rossz termés miatt változó élelmiszerárak jelen­tettek komoly hatást. Az elemzők az idei évre hasonló helyzetet vár­nak - az infláció további lassú csökkenését. A fogyasztói árakat a hipermarketek megnyitása stabili­zálta. Az alacsony infláció jelen­tősen csökkentette a kamatokat, de a bankok ennek ellenére sem nagyon mertek hitelezni. Idén ja­nuárban és februárban a központi áremelések miatt újra magasabb inflációra kell számítanunk, de év végére 6,5-7 százalékot jeleznek. A fogyasztói árakat a hipermarketek meg­nyitása stabilizálta. Ez a trend a jegybankot is az irány­adó kamatok további csökkentésé­re késztethetné. Illetékesei viszont bejelentették: erről csak a februári áremelések hatásának ismereté­ben, márciusban döntenek. A takarékpénztár eladása mellett a bankvilágban a múlt héten legtöb­bet a Devín Bankot emlegették. A kormánykoalíció kis pártjai ellen­zik a bank deblokációs szerződésé­nek meghosszabbítását, míg a jegybank nyíltan támogatta ezt, mondván, mindenkinek jobb, ha a Devín Bank megéli a japán befek­tető megérkezését. A már állami banknak számító Postabankot Bri- gita Schmögnerová pénzügymi­niszter friss bejelentése szerint az első félévben eladják. A szintén ál­lami Banka Slovakia, amelyet ed­dig senkinek sem tudtak eladni, tavalyra 60 millió koronás nyere­séget jelentett. Portfoliója nem na­gyon kockázatos, hiszen a jegy­bankban 800 milliót, más bankok­ban 1,7 milliárdot, hitelekben vi­szont csak 815 millió koronát tart. A Szociális Biztosító igazgatójának meglepetésként Miroslav Knitlt vá­lasztották. Ő annak idején azzal várt híressé, hogy a vállalkozók or­szágos szövetsége elnökeként éve­kig falazott a Meciar-kormánynak. Most a munkaadói oldal jelöltje­ként bukkant fel. Remélhetőleg ko­molyan vehetjük székfoglaló ígére­tét a nyugdíjreform segítéséről. A komáromi hajógyár foglalkozta­tási perspektíváiról ellentétes hí­rek érkeztek a múlt héten. A nyit- rai rendőrségi szóvivő bejelentet­te: kihallgatási stádiumban van a korábbi vezetés visszaéléseinek ki­vizsgálása. A Szociális Biztosító ezen a szálon 46 millió korona, a munkahivatal 10 millió korona, az adóhivatal pedig 126 millió koro­na után fut. Ha viszont bebizonyo­sodik, hogy annak idején a válla­latnak alig volt pénze, a gyanúsí­tottak enyhe büntetésre számít­hatnak. A hajógyárral kapcsolat­ban új rövidítéssel is megismer­kedtünk, az SLKB a Nemzeti Va­gyonalap tulajdonában lévő cég, amely lényegében átveszi a hajók gyártását, két-három éven belül akár háromezres alkalmazotti lét­számot ígérve. Azok a vagyonalapi kötvénytulaj­donosok, akik tavaly már nem tud­tak túladni értékpapírjukon, ha­marosan újra próbálkozhatnak: az RM-Systém más néven (kötele­zettség-beszámításként) február­tól tovább folytatja a kereskedést. TALLÓZÓ DER STANDARD A szarvasmarhák szivacsos agysor­vadásával (BSE) rokon Creutzd- feldt-Jacob kór (CJD) járványa fe­nyegeti Európát a következő évtize­dekben, az áldozatok száma 2 mil­lió is lehet Gerard Jansen holland prion-kutató szerint. A kutató a Der Standard c. bécsi lapnak elmondta: már nem olyan nagy a fertőzés ve­szélye, de 1996-ig nagyon sok beteg szarvasmarha kerülhetett Nagy-Bri- tanniából a kontinens emberi táp­lálkozási láncába. Ezért járványügyi szempontból a ma ismert 82 halále­set kevésbé fontos, mint az, hogy a várhatóan 20-30 éves lappangási időt figyelembe véve az emberek már magukban hordozzák a kocká­zatot. Jansen - aki az utrechti egye­tem a BSE-t és a CJD-t kiváltó pilo­nokkal foglalkozó intézetének ve­zetője - 1993 óta tanulmányozza a Creutzfeldt-Jacob kórt, s meggyő­ződése, hogy a marhák szivacsos agysorvadása az embernél a Cre- utzfeldt-Jacob kórt idézi elő. Szavai szerint ezt kísérleti eredmények tá­masztják alá. Nem tudni, milyen nagy a fertőzés veszélye, de egyes feltételezések szerint minden egyes BSE-ban megbetegedett és a táplál­kozási láncba került marha két em­ber halálát okozza. Nem bizonyí­tott, hogy élő állatról élő állatra ter­jed-e a kór, s hogy a placeman át fertőződhetnek-e a születendő bor­jak. Attól is tartani kell, hogy a CJD- ben megbetegedett emberek is megfertőzhetik embertársukat a vér - például vérátömlesztés és vérké­szítmények útján. Ez a kutató sze­rint azért valószínű, mert a betegsé­get okozó, elváltozott prionok meg­találhatók a fehér vérsejtekben és a nyirokszervekben. Gerard Jansen elmondta: elméletileg a megelőzés egyszerű, ha nem fogyasztunk mar­hahúst. Ám étkezési szokásainkon már nem érdemes változtatni, mert sokkal korábban kellett volna. Le­szögezte: a betegség körüli felboly­dulás megkésve, de mutatja, meny­nyire sérülékeny az ember. S ha az aggodalom tömegmozgalmat vált ki annak érdekében, hogy a fo­gyasztók nagyobb betekintést nyer­jenek az élelmiszer-előállításba, ak­kor van értelme az egésznek. Auszt­riában január 1. óta minden 30 hó­napnál idősebb levágott marhát tesztnek vetnek alá, az eddigi ered­mények negatívak. Azok, akik 1980 és 1996 között Nagy-Britanniában éltek, nem adhatnak vért. Az Egye­sült Államokban már betiltották a Nagy-Britanniából származó vérké­szítmények felhasználását, s ez fe­nyegeti most Franciaországot. A Der Standard kommentárjában feltette a kérdést, hogyan és mikor koordi­nálják majd a BSE-CJD problémával foglalkozó kutatásokat, amelyek la­boratóriumok százaiban folynak a világban, és hol van a Világbank, amely az AIDS-járvány kitörésekor sok pénzt adott a kutatásokra. Hol az Egészségügyi Világszervezet? Hol van egy európai kutatási kezde­ményezés, hiszen a jelek szerint az EU maga teremtette a válságot, s pusztán agrárpolitikai intézkedé­sekkel aligha fogja megoldani. AZ EU ALAPFOKON A Közös Agrárpolitika létrehozása ONDREJCSÁK RÓBERT A II. világháború után a mezőgaz­daság az egyik legjelentősebb ág­azatnak számított Európa nyugati felén is, ahol a munkaerő kb. 20 százalékát foglalkoztatta. A nyu­gat-európai kormányok agrárpoli­tikájának lényege a hazai termelés növelése volt, amivel export- függőségüket akarták csökkenteni az élelmiszer-ellátás terén. Ezért diszkriminálták a külföldi ter­melőket saját mezőgazdasági szek­torukat megvédendő. Ez a politika azzal járt, hogy a mezőgazdaság hatékonysága messze elmaradt a többi ágazat mögött, amelyekre rendkívül kedvezően hatott a há­ború utáni gazdasági fellendülés. Mivel az agrárszektor állapota a tagállamok lakosságának jelentős részét érintette, a problémákat or­vosolni kellett. A Közös Agrárpoli­tika (KAP) létrehozásának legfőbb szorgalmazója Sicco Mansholt hol­land politikus, a bizottságban a mezőgazdasági ügyek felelőse volt. A Közös Agrárpolitika megalakítá­sa három célt volt hivatott teljesíte­ni: biztosítani a megfelelő életszín­vonalat a mezőgazdasággal foglal­kozó népességnek, megfelelő élel­miszerárakat a fogyasztóknak, és stabilizálni a piacot. A megvalósí­tás az 1965-ös válság során meg­akadt, de három évvel később újra elindult. A terv előirányozta a szer­vezeten belüli korlátozásokat, vá­mok és illetékek megszüntetését, és egy elég magas egységes árat állapított meg. Hogy a külső, tehát az EGK-n kívüli árak ne jelentsenek veszélyt, bevezettek egy illetéket, amelyet a szervezeten kívülről ér­kező mezőgazdasági termékek árá­hoz számítottak hozzá, hogy az el­érje a „belső” árakat. Hazai túlter­melésnél a szervezet garantált áron felvásárolta a felesleget, hogy később eladja, ha kell, veszteséggel is. A termelés hatékonyabbá tétele érdekében javasolták a művelés alatt álló földterület és a mezőgazdasággal foglalkozó la­A közös agrárpolitikából a francia parasztok pro­fitáltak leginkább. kosság arányának csökkenését, és nagyobb, hatékonyabb gazdasági egységek létrehozását. A tervet 1968-ban fogadták el, de lényeges változásokkal: a mezőgazdaság­gal foglalkozó lakosság nyomásá­ra, amely félt a strukturális re­formmal kapcsolatos egyszeri ki­adásoktól, kimarad belőle a haté­konyság növelése. így a KAP az összeurópai protekcionizmus esz­köze lett, amely mesterségesen magasan tartja az árakat és ko­moly gátja a termelés hatékonnyá tételének. Napjainkig számtalan kritika érte, sokan szorgalmazták reformját, ez azonban - jelentős részben Párizs ellenállása miatt, hiszen a francia parasztok sokat nyertek a KAP-ból - nem igazán valósult meg. A KAP-ból legin­kább profitáló ország a közössé­gen belül legtöbbet termelő Fran­ciaország, hiszen hagyományosan túltermeléssel küszködő mező- gazdasága előtt megnyíltak az ad­dig szigorúan védett piacok, így az egész EGK-ban értékesíthették termékeiket a franciák. A KAP lét­rehozásának legfőbb előnye és fontossága, hogy megmutatta: a tagállamok még egy ilyen kényes kérdésben is, mint a mezőgazda­ság, képesek közös nevezőre jutni.

Next

/
Thumbnails
Contents