Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
2001-01-13 / 10. szám, szombat
HÉTVÉGI MAGAZIN Szombat, 2001. január 13. 5. évfolyam, 2. szám A távúton tanuló diákok munkanélküliek ugyan, csak nem vehetők nyilvántartásba, ráadásul nekik családi pótlék sem jár A törvény áldozatai egyeztetese. Sajnos, december 31- vel lejárt a szerződésem, így az idén január 2-án ismét a hivatalos nyilvántartásba vételt kérvényeztem. Főleg azért, mert abban bíztam, „bennfentesként” talán esélyesebb vagyok az elhelyezkedésre és persze azért is, ne kelljen fizetnem a biztosítási díjakat. Legnagyobb megdöbbenésemre az illetékes munkaügyi hivatalban közölték velem, hogy a módosított törvény értelmében nem vehetnek a listára! Ráadásul megakadt a szociális segély intézése is, ugyanis ehhez a munkaügyi hivatal végzése szükséges. Édesanyám négyezer koronás nyugdíjából kell élnünk, és jelentős teher a szociális és egészségügyi biztosítási díjak kifizetése. Érthetetlen számomra, miért sújtja a törvény azokat, akik éltek az adott pénzszerzési lehetőséggel és vállalták az idénymunkának számító közhasznú tevékenységet! Ugyanis, ha nem dolgoztam volna, továbbra is listás munkanélküli lehetnék. Azért, mert távuton bár, de (tovább)képezem magam - a járásban nem én vagyok az egyedüli -, és mert dolgoztam, meg kell büntetni!? Azokkal viszont, akik tanulnak, ám nem dolgoztak, nem akadékoskodik senki. Nyilvántartják őket. Érdekes, hogy a továbbtanulóként nem vesznek vissza a nyilvántartásba, ám nem jár a családi pótlék sem! - fakadt ki, majd higgadtan közölte. - Nem tehetek arról, hogy nem akar alkalmazni senki. A munkaügyi hivatal nem szervez átképzéseket, nem teremt munkahelyeket, hogy esedeg ezzel is segítse azokat, akik valóban dolgozni szeretnének. Mégsem kesergek, nem lopok, nem lustálkodom, hanem tanulok. Azért is, mert talán mérnöki végzettséggel több esélyem lehet a hazai munkaerőpiacon - vallotta. M. Cs. és a hozzá hasonlók esetével kapcsolatban a dunaszerdahelyi Járási Munkaügyi Hivatalban érdeklődtünk. Ján Sihelsky igazgató szerint, bár a munkaügyi hivatalok régóta követelték a módosítást, nem igazán jó törvényt fogadott el a parlament. - A továbbtanuló fiatalok kérdését az oktatási tárcának kellene kezelnie és rendeznie. Nem megoldás, hogy januártól nem vehetjük őket nyilvántartásba - járásunkban a munkanélküliek 1 százalékát képezik - hiszen sokan nem tehetnek arról, hogy ilyen helyzetbe kerültek. Vannak viszont, akik a főiskolai, egyetemi előadások időpontjára hivatkozva nem alkalmazhatók. Nem csoda, ha valaki bejelenti, hogy csütörtök délutántól nem dolgozhat, mert továbbtanul, a munkáltató számára alkalmazhatatlanná válik. Elismerem, a törvénymódosítást nem így képzeltük el. Főleg azért, mert a vétleneken csattan az ostor. Illusztrációs felvételek- Az igazgató elmondta, nemcsak a munkát vállaló fiatalok, a hivatalnokok sem sejtették, mi vár rájuk az új esztendőben. - Ha időben értesültünk volna a készülő változásokról, vagyis arról, hogy azoknak, akik munkavállalás miatt megszakítják munkanélküliségüket, ám januártól nem vehetők vissza a nyilvántartásba, nem is ajánlottuk volna fel a közhasznú munkát. Nagy baj, hogy alig van törvény, amely valakire nézve ne volna igazságtalan. Mivel a járásban kb. 550 fiatal tanul távúton, s közülük többen kerültek M.Cs.-hez hasonló helyzetbe, az igazgató levélben fordult a Nagyszombati Kerületi Munkaügyi Hivatalhoz, amelyben rámutatott a törvény hibáira. Arra: gondot jelent, hogy a továbbtanulókat, akik megszakították munkanélküliségüket nem lehet ismét regisztrálni, de arra is, hogy megoldatlan azoknak a helyzete, akik tavaly szeptemberben kezdték meg tanulmányaikat. Ugyanis a nyilvántartásból azon a napon kell törölni a fiatal, amikor megkezdi „rendszeres felkészülését a hivatására”, viszont a törvényt nem lehet visszafelé érvényesíteni. Ám nem lehet törölni őket ja- nttór elsejével sem, mert „rendszeres felkészülésük a hivatásra” nem ezen a napon kezdődik. Azt is megkérdeztük, hogy a munkaügyi hivatal miért csak január 22-én adja ki a nyilvántartásból való törlésről szóló határozatot, hiszen ezzel megnehezíti a szociális segély időbeni kérvényezését is. Ján Sihelsky eleinte úgy gondolta, a két iratnak nincs köze egymáshoz, ám amikor telefonon felvilágosítást kért a járási hivatal szociális osztályának illetékesétől, megtudta, hogy a segély odaítéléséhez igenis szükséges a munkaügyi hivatal végzése. Ezért az érintettek érdekében az a döntés született, hogy a munkaügyisek vagy meggyorsítják a határozatok kiadását, vagy ideiglenes igazolással segítik ki a szociális segélyre szorulókat. Noha a két dunaszerdahelyi szerv együttműködési szándéka dicséretes, az alapprobléma ezzel nem oldódik meg. Az igazságtalanság (gyors) megszüntetése ugyanis a Tisztelt Házra hárul! PÉTERFI SZONYA rettségi után M. Cs. sok osztálytársához hasonlóan úgy gondolta, egyetemen vagy főiskolán tanul tovább. Amikor nem vették fel, munkát keresett. Sok társához hasonlóan nem talált. Hol a végzettséget hiányolták, hol a gyakorlatot. Mint annyian, ő is a munkaügyi hivatalban kötött ki. Nyilvántarásba vették, majd ezervalahányszáz korona munkanélküli segélyben részesítették. Fél év után jogosulttá vált a szociális segélyre. Amikor M. Cs. látta, hogy az érettségi bizonyítvánnyal nem boldogul, Magyarországon próbált szerencsét. Önköltséges diákként felvették a főiskolára - távutas hallgatónak. Nyugdíjas özvegy édesanyja és négy felAz igazságtalanság mielőbbi megszüntetése a Tisztelt Ház feladata! nőtt testvére áldozatvállalása is kellett ahhoz, hogy tanulmányait 1999-ben befejezhesse. Mert bár kapta a szociális segélyt, az összeg nem volt elég a tandíjra, az utazásra. - A távutas képzés nem gátolt abban, hogy munkát keressek magamnak. Nem jártam sikerrel sem én, sem a munkaügyi hivatal. Kivételt csupán az idénymunkák jelentettek, és én természetesen a pénzszerzési lehetőséget soha nem utasítottam vissza. M.Cs. főiskolai diplomáját idehaza nem ismerték el, bakkalaureátusi végzettségnek felelt meg csupán. És mert ez sem könnyítette elhelyezkedését, az egyetemi végzettséget tűzte ki célul. Ismét önköltségesen újabb három év tanulás vár rá. - Tavaly augusztusban közhasznú munkára soroltak be, aminek nagyon megörültem, s az év végéig nem okozott gondot a munkavégzés és az előadások idejének Akinek otthon hallgass a neve, az iskolában tör ki, hogy valaki felfigyeljen rá Üsd, vágd, nem apád? GRENDEL ÁGOTA Kire ütött ez a gyerek? - kérdezi tehetetlenül a szülő, amikor rosz- szat hall fiáról, lányáról. - Az én aranyos, kedves, készséges csemetém verekszik, füllent, felesel!? - kételkedik a vasszigoráról ismert apa, amikor hétről hétre ilyen szövegeket talál fia üzenőfüzetében. Persze, ennek ellenkezője is előfordul. Az osztályfőnök döbbenten hallgatja az anyai panaszokat - lusta, szófogadtlan, rendetlen, bezzeg a testvére -. hiszen ő azt tapasztalja, hogy kisdiákja egy jó szóra ugrik, megbízható, figyelmes. Akkor milyenek a gyerekek valójában? Többé-kevésbé olyanok, mint a felnőttek. Nem csupán azért, mert őket utánozzák, hanem azért is, mert génjeikben sok mindent hordoznak, amit felmenőiktől sok-sok ágon örököltek. S mit látnak, tapasztalnak otthon, illetve szüleik munkahelyén? Nem kell messzire menni térben és időben, elég felllapozni Kosztolányi Dezső A kulcs című novelláját. A lepel mindannyiunkról lehull egyszer. A férfi, aki otthon hatalmas, erős, tekintélyes apa, illetve férj, akiről az egész család azt gondolja, nélküle megszűnne a hivatal, a munkahelyén egy szegény, szerencsétlen aktakukac, akinek a padlástér legsötétebb zugában jutott csak hely, hát persze, Melyik pedagógus nem álmodik csupa jó tanulóról, könnyen kezelhető gyerekről? hogy ott és akkor kedvesen megsimogatja kisfia fejét, akit még le is Pistikéz. Bezzeg otthon. Hát persze, otthon általában mások vagyunk, mint munkahelyünkön. Csak a gyereknek nincs még any- nyi esze (tapasztalata), hogy tudatosítsa, jobban jár, ha az iskolában előnyös oldaláról mutatkozik be. Melyik pedagógus nem álmodik csupa jó tanulóról, könnyen kezelhető gyerekről? S a másik oldalon melyik gyerek nem álmodik olyan tanárról, aki figyel rá, szereti, elfogadja olyannak, amilyen, akkor is, ha az adott tantárgyból nem remekel, mert nem érdekli, nincs hozzá kedve, tehetsége? Az a gyerek, akit otthon többet fegyelmeznek, mint szeretnek, akinek házon belül hallgass a neve, az iskolában tör ki, hogy legalább magára vonja a figyelmet, akár sok-sok büntetés árán is. (Ez természetesen nem szentírás, hiszen vannak a családban is és az iskolában is nehezen kezelhető gyerekek, meg olyanok is, akik mindenütt igyekeznek megfelelni.) A gyerekekkel is egy gond van mindössze: egyéniségek, s ha nem törik le őket, személyiséggé fejlődnek. Fejlődésük útja lehet rögös, lehet töretlen, attól függően, környezetük mennyire veszi figyelembe egyéni adottságaikat, személyiségjegyeiket, képességeiket, véleményüket, vagy mennyire akar uralkodni fölöttük, befolyásolni jelenüket, ezáltal jövőjüket, és mennyire hagyja érvényesülni a benne rejlő készségeket. Mert az áldott jó gyereknek is ki kell magát tombolnia valahol, dfg
