Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2001-01-13 / 10. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 13. VENDÉGKOMMENTÁR Emlékezetes pofon KOKES JÁNOS Jirí Hodac elhatározása, hogy távozik a Cseh Televízió vezérigazgatói székéből, vitathatatlanul a legjobb és leghasznosabb döntés, amelyet a legbefolyásosabb közszolgálati médium élén eltöltött mintegy há­rom hét alatt hozott. Nem tudni, hogy Hodac önként jelentkezett e a tévévezéri posztra, vagy valamilyen érdekcsoport ösztönzésére. Bár­hogy történt is, súlyos hiba volt, hiszen nem sokkal korábban a hír­szerkesztőség igazgatójának posztján eltöltött négy-öt hónap alatt mindenkit maga ellen fordított, mert túl könnyen engedett a politiku­sok nyomásának, s úgy összeveszett mindenkivel, hogy végül maga is menni kényszerült. Az új nyüt konfliktus tehát eleve be volt táplálva, s tudta ezt Hodac, illetve az őt kinevező kuratórium is. S hogy mégis úgy döntöttek, ahogy, az nyilván a politika szférájába tartozik. Ez eb­ben a botrányban a politika felelőssége. Hodac ugyanis minden em­beri és szakmai hibája ellenére is szélesebb összefüggésekben a bel­politikai helyzet áldozata. A televízióban kirobbant válságért nem a kettős cseh-brit állampolgársággal rendelkező, s döntéseit George Hodac néven aláíró személy a felelős, hanem elsősorban a pártok és a politikusok. Ók nagyon jól tudják, milyen hatalom a televízió, s azt, hogy aki ebben bármüyen módon is befolyáshoz jut, az a társadalom­ban is befolyáshoz jut. Másrészt természetesnek kell tekinteni, hogy a pártok igyekeznek nagyobb játékteret szerezni. A probléma csak az, hogy ezt korrektül kellene tenniük. A tévében kirobbant Hodac elleni tiltakozás így kitűnő alkalmat jelentett a pártoknak a kampányolásra s annak felmérésére, hogyan állnak a közvélemény szemében. A bot­rány nagy pozitívuma, hogy a pártok harcába és szócséplésébe ezúttal erőteljesen beavatkozott a civil szféra, az „utca”, amely szinte félresö­pörte a magas politikát, és kinyüvánította a maga akaratát. A botrá­nyos ügy számos figyelemre és elemzésre érdemes mozzanata mellett tán a legnagyobb tanulság, hogy semmiképpen sem szabad lebecsülni az „utcát” és a tömeghangulatot. A tömegek bizonyára befolyásolha­tók, de semmiképpen sem buták. A cseh civü szféra bebizonyította, egyre erősebb, s ezúttal olyan pofont kent le a közszolgálati televíziót magánosítani akaró Václav Klausnak és ODS-ének, amelyre hosszú ideig emlékezni fognak. Műit ahogy valószínűleg Hodac sem fogja so­ha életében elfelejteni azt a leckét, amelyet most a tévében kapott. JEGYZET Nem tréfa a beíratás GRENDEL ÁGOTA Ritkán kételkedem abban, hogy a statisztikai adatok pontosak, el­végre a statisztikákat szakembe­rek állítják össze, s őket nem be­folyásolják a politikai széljárások. Ha nem akarok szőrszálhasogató lenni, és nem ragaszkodom egy- főnyi pontossággal a szlovákiai magyar gyerekek lélekszámához, nagyjából ötvennégyezerre tehe­tem az óvodáskorúak számát. Tisztes kis csapat. Ebből legalább tizenkétezret íratnak idén elsőbe. Közülük viszont csak négyezer kezdi a tanévet magyar tanítási nyelvű alapiskolában. Hová tűnik nyolcezer? A válasz pofonegysze­rű: ők - miniszterjelöltként!? - szlovák iskolába kerülnek. Újabb kérdés: ötmilliós kicsi országunk hogyan visel el ennyi tárcave­zetőt? S ha a szegény, szlovák is­kolát végigjáró gyerekből valami fűrcsa véleden folytán mégsem lesz miniszter, mit kezd magával kultúrájától megfosztva, gyökér- telenül? S mi lesz veled, ember­ke, ha mégis miniszter leszel? Mi lesz, ha olyan emberekkel kell egy kabinetben dolgozni, aki ma­gyar létére magyar iskolába járt? Ha most vinném beíratni gyere­kemet az első osztályba, nem az­zal riogatnám, hogy jön ám a tin­taleves papírgaluskával, azzal sem, hogy ott majd móresre taní­tanak, ülhetsz szép nyugodtan a padban, hátra tett kézzel, s csak akkor szólhatsz, ha jelentkezel, vége a szabadságnak. Nem, nem ezt tenném. Valószínűleg azzal próbálnám fegyelmezni - mert azt (mármint a fegyelmezést) poroszos neveltetésünk révén már az óvodában belénk sulykol­ták, később fokozták az oktatás minden szintjén hogy ha rossz leszel, miniszter lesz belőled. Én bizony nem adlak magyar iskolá­ba, hiába ez az anya- és apanyel­ved. Majd megtudod, müyen for­ró képes lenni a bársonyszék, mi­lyenek az átkoalícióstanácskozott éjszakák, müyen kellemeden, amikor kiderül, hogy tárcavezető létedre szenvedélybeteg vagy, ezért aztán sok-sok pénzt nyersz, amit kénytelen vagy villába fek­tetni, tapasztalhatod azt is, a fon­tos ember kocsija is gyorsabban jár, mint a többi halandóé. Mivel azonban az ijesztgetés nem kifejezetten korszerű nevelési eszköz, még tréfából sem fenye­getném gyerekemet azzal, hogy nem adom magyar iskolába. e Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapteijesztés, laprendelés: • 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Tetjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace. Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok teijesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ NOVY CAS- Biztos, hogy arról is a romák meg a magyarok tehetnek, hogy nincs hó? (Peter Gossányi karikatúrája) HETVEG(R)E Memento Móric - legj óbb a parlamentben Míg a múlt hét még az ünne­pek utáni kissé fáradt, megvi­selt hangulat, vagy éppen a szabadságukat töltő politiku­sok jegyében zajlott, e hét té­máit már a szlovák politika nagyüzeme diktálta, az eddig megszokott ütemben és szín­vonalon. Vagyis volt Fico, a magyarok, Európa, Schuster, Meciar, aztán megint Schus­ter, na meg Móric és Rusko. JARÁBIK BALÁZS Talán csak Malíková hiányzott egy kissé a képből. A szlovák nemzeti­ek radikális nagyasszonyát amúgy is übereli Robert Fico. A Smer el­nöke nem ügyetlen. Jó ideje már leginkább ő tartja kézben a politi­kai nagyüzemet, a legtöbb médi­umban felkapott témát legalábbis ő dobja be a köztudatba. Márpedig a politika kézikönyve szerint csak aktív szerepet vállalni tudó politi­kával lehet pontokat, ez esetben szavazatokat szerezni. Fico ráadá­sul ért hozzá, hogyan adja el azt, ami fontos számára. A választási törvény saját szájíze szerinti meg­változtatásáról is már több napja vitatkoznak politikusok és újság­írók egyaránt. A Smer elnöke pe­dig lubickol a média figyelmében, mint hal a vízben. Róla beszélnek, és ez a lényeg. Az MKP azért kissé keresztülhúz­ta számításait, ismételten eluta­sítva a kétoldalú tárgyalásokat a Smerrel. Fico ugyanis arra szá­míthatott, a magyaroknak érde­kükben állhat a választási küszöb felemelése, hiszen biztos szava­zótáboruk állandóan 10 százalék körül jár, s a kis pártok kiszorítá­sával több magyar képviselő jut­hatna a parlamentbe. Az immár hivatalosan is keresztény és kon­zervatív magyar politikai erő és az SDKÚ elutasításával Fico terve zsákutcába jutott, addig azonban a Smer még pár bőrt megpróbál lehúzni a választási törvény sokat próbált juháról. Érdemes lesz figyelemmel követni, mikor adja be a derekát végül az MKP. A politika művelése hosszú távon ugyanis nem képzelhető el tárgyalások nélkül. Közvetlen kap­csolat nélkül nem ismerhető ki sem a politikai partner, sem az el­lenfél. Fico előbb-utóbb tudatosí­tani fogja, hogy adott esetben még az Európa által szeretett magyarok is jól jöhetnek egy biztosabb kor­mánykoalícióhoz. Hasonló példá­ért nem kell messzire menni, elég, ha az RMDSZ kapósságát említjük a nemrég megrendezett romániai parlamenti voksolás után. Végre Vladimír Meciar, sokak szá­A politika hosszú távon nem képzelhető el tárgyalások nélkül. mára még mindig Szlovákia politi­kai zsenije, is megértette, hogy Fi­co az ő szavazataira tör. Mégpedig ügyesen. A népszavazásból a HZDS kormosán, a Smer pedig szinte szűziesen mászott ki, leg­alábbis nem vesztett presztízséből annyit, mint Meciar. Schuster presztízséről pedig beszél­ni is kár. A köztársasági elnök vér­beli sértődött politikusként viselke­dik, de keserű haragja mindenkit érint. Legutóbbi egyfelvonásos bo­hózata azonban kissé drágára sike­redett. A köztársasági elnök új rezi­denciája - 36 milliós villa - nem nyerte el sem az ő, sem a sleppje tetszését. Egymást túllicitálva sza­pulták az épületet és berendezését. Gondolom, azért sok naiv polgár­nak jutott eszébe, hogy hát miért is nem nézték meg előbb? Szlovákiába is begyűrűzhet Ödön, avagy az Erste Bank 18,4 milliár- dot fizet a takarékpénztárért. Az osztrák pénzintézet folytatja régi­óbeli terjeszkedését, Magyaror­szág után Szlovákiában is. Csehországban 20 napi pünkösdi királyság után távozott Jirí Hodac, a cseh közszolgálati televízió igaz­gatója. Nyugati szomszédainknál immár arról is polemizálnak, va­jon lehet-e a történtek után mara­dásuk azoknak a rebellis újság­íróknak, akik a szokásosnál nyaka­sabban védelemezték saját jogai­kat, és politikától mentes közszol­gálati televíziót álmodtak maguk­nak. Bár egyelőre még jobbára pszichológusok vélekednek így, kí­váncsi leszek, mikor veszik át az ötletet a derék politikusok. Mivel jóformán senki sem törődött vele a múlt hét óta, Rusko fontoló­ra vette, hogy talán mégsem lesz politikus. Lehetséges, hogy a jövő héten szenzációsan ismét meg­gondolja magát. Egy ilyen híres politikai manipulátornak azon­ban tudnia kell, meddig jöhet be ugyanaz a trükk. Vít’azoslav Móric is megváltoztatta hírhedt kijelentését a roma rezer­vátumokkal kapcsolatban. Csáky Pál mégsem örülhet a dolognak maradéktalanul. A volt fegyver- gyáros most a romák jótevője kí­ván lenni, persze, a saját szájíze szerint. Esetleg elvállalná a kor­mánymegbízott szerepét is, eszem a lelkét. O bizonyítja a legjobban, a szlovák politika forgása kiszá­míthatatlan, egyszer fenn, egyszer lenn, de legjobb a parlamentben. Ott - még mindig - nyugodtan po­fázhat az ember. Még a hónap folyamán el kell dön­teni: a koalíció folytatja-e a meg­kezdett átalakítást, vagy örökre el­veszíti „reformtörekvő” imázsát, szögezi le a napilap jegyzetírója. Megállapítja, a kormányra lépés óta nyilvánvaló ellentét feszül a ko­alíció két tagja, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) és a Demokratikus Baloldal Pártja (SDL) között. A leg­nagyobb baj azonban az SDL: „Mi- gasék például elutasítják a nevesí- tetlen földek községeibe való átru­házását” és a kormányprogram más pontjainak teljesítését, állítja a cikkíró. Szerinte az MKP csak azt szeremé, ha az SDL a reformokkal kapcsolatban nemcsak beszélne, hanem végre dolgozna is. Konklú­zió: az ország sorsa megint csak az SDL kezében van. Nekik nem aka- ródzik betartani a kormányprog­ramban foglaltakat, ennek megfe­lelő a kormány többi tagjának a re­akciója is. SÜDDEUTSCHEZEITUNG A bajor uniópárt szívesen látná Ma­gyarország műit első számú tagje­lölt „elszigetelt felvételét” az Euró­pai Unióba. Ezt bizonyára szívesen veszik tudomásul Budapesten, ám kevésbé szívesen hallják Berlinben és Brüsszelben - írta a német libe­rális lap. A szociáldemokrata párt­ban „merő populizmusnak” tekin­tik a CSU húzását. Markus Meckel SPD-képviseló a lapnak nyilatkozva kijelentette: efféle követeléssel a bajor párt „elhagyja mindennemű reális Európa-politika határait”. Kétségtelen, hogy Magyarország az uniós tagjelöltek élcsoportjában foglal helyet - tette hozzá Meckel. - Egyedül történő felvétele azonban teljességgel lehetetlen, mivel egy ilyen lépés felborítaná a csatlakozá­si tárgyalások bonyolult folyama­tát, amely 2004-re célozza meg az első új tagok fölvételét. A napilap kelet-európai szakértője, Dániel Brösler emlékeztet az Éurópai Bi­zottság tavaly novemberi országje­lentésére, amely jó osztályzatokat adott Magyarországnak - de példá­ul Lengyelországnak és Észtország­nak szintúgy. Elméleti síkon ugyan lehetséges, ám politikai szempont­ból teljesen keresztülvihetetlen Bu­dapest „szóló felvétele” - írta Brös­ler, idézve egy magas rangú EU- diplomata szavait, miszerint Len­gyelország nélkül nem tudja elkép­zelni az EU-bővítés első fordulóját. Ez egybevág a berlini kormány né­zetével. Schröderék többször is ér­tésre adták, hogy „történelmi okok­nál fogva” Varsónak ott kell lennie az első új EU-tagok között. Az unió bővítése állt annak a beszédnek a középpontjában is, amelyet a CSU elnöke mondott az Európai Nép­párt (ÉPP) kongresszusán. Edmund Stoiber óva intette az Európai Par­lamentet attól, hogy elutasítsa a nizzai EU-csúcson született határo­zatokat. A bajor pártelnök szerint most meg kell ragadni Európa újra­egyesítésének esélyét. Egyúttal sík­ra szállt hosszabb átmeneti idősza­kokért, amelyek az új tagok belépé­se után lépnének érvénybe. Stoiber elsősorban a munkaerő szabad áramlását szeretné későbbre ha­lasztani. A kancellár által két hete javasolt hétéves átmeneti időszakot „abszolút minimumnak” nevezte. MAGYAR TÜKÖR Veled, uram, vagy nélküled? FORRÓ EVELYN Nem sok változott egy hét alatt, még mindig Jimmy és Torgyán a téma, pontosabban a torgyántala- m'tás Magyarországon. De, előbb Zámbó Imréről. Remélem, nem ítélnek el, ha bevallom, Jimmy nem az én ízlésvilágom. Mégis saj­nálom, és hihetetlenül ízléstelen­nek tartom azt, ami a halála körül történik. Bármelyik tv-csatornára kapcsolok, a négy testvér mondja ugyanazt, a lapok egymást licitál­ják túl, hogy milyen ereklyéje tűnt el Jimmynek, nem volt olyan helyi csatorna, amelyik ne köszönt volna el tőle minimum hatszor, szóval a Királyról millió bőrt nyúznak le. Nem is lenne ezzel baj, ha nem ten­nék üyen gyomorforgatóan. Ehhez egyetlen ember nem partner, a fe­leség, pedig ő van a legszörnyűbb helyzetben. Ő volt ott, ő tudja, mi történt, neki kell ezzel a lávánnyal mindennap és minden éjszaka együttélnie. Számára ez nem biz­nisz, mint mindenki másnak. Torgyán még mindig nyaral, igaz nap mint nap zargatja holmi tele­fonokkal a média, hogy éppen ki mondott le valamilyen kisgazda­posztról. Liebmann Katalin felfüg­gesztett budapesti elnök majdnem annyit szerepel a tévékben, mint Zámbó Jimmy, ha nem vigyáz a sajtó, még mártír lesz a hölgyből. Pedig nem kellene! Mint szakma­beli, soha nem felejtem el azt a di­adalittas arcot, ahogyan bejelen­tette annak idején, 1993-ban az Egyenleg című hírműsor megszün­tetését. Volt ő MDF-es képviselő­önjelölt is, aztán felfedezte magá­ban a kisgazda értékeket, igaz, eh­hez az kellett, hogy a férje Torgyán sajtófőnöke legyen. Most már más a helyzet, a férj sincs Torgyán kör­nyezetében a minisztériumban. Szinte minden napra jut a kisgaz­dáknál egy lemondás, szigorúan önfeláldozásból. Az egyetlen igazi, hiteles kisgazda, Lányi Zsolt, még próbálja menteni a menthetőt, de azért az nem volt szép, hogy azt mondta, a Balkán-szindrómáról tárgyalt Orbánnal. Orbán Viktor pedig hallgat. Ó nem avatkozik bele egy másik párt bel- ügyeibe. Erre ideje sem lenne, a múlt hét végén keresztelőn volt. Ennek ai eseménynek legalább ak­kora píár kellett, mint annak, hogy a kormányülésről hazament für­detni a lányát. A tudósítások külön hangsúlyozták, hogy Rózát melyik katolikus templomban keresztel­ték meg. Lehet, hogy rossz a me­móriám, de mintha a kedves papa református lenne? A szerző budapesti tudósítónk

Next

/
Thumbnails
Contents