Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2001-01-12 / 9. szám, péntek

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 12. KOMMENTÁR Jaj a győzőknek! SÓKI TIBOR Meghajlottak a hajthatatlanok. A brit kormány nem állhatott ellen to­vább a nyomásnak, s végre tennie kellett valamit a balkáni veteránok ügyében. Az öbölháborúhoz hasonlóan ugyanis a balkáni fegyverrá­zás után is megkeseredett a győztesek szájíze. Valahogy nem megy mostanság a hősöknek. Úgy tűnik, csodafegyvereik nemcsak az ellen­séggel szemben voltak kíméledenek. Olaszországban s Németország­ban már vizsgálat indult a Balkánt megjárt veteránok közt jelentkező vérkeringési és rákos megbetegedések ügyében, a brit kormány azon­ban az utolsó pülanatig ellenállt azt hajtogatva, hogy az urániummal megizélt lövedékek használata szinte veszélytelen (csak azoknak, aki küőtték őket), nem kell tehát semmilyen vizsgálatot indítani. Adva van egy szövetség, amelynek néhány tagállama már felelősségteljesen viselkedett, s vizsgálatot indított, hogy kiderítse, nem fenyegeti-e ve­szély azokat, akiket nem is olyan rég a vágóhídra küldött. Erre a de­mokrácia egyik hagyományos fellegvárának tekintett Angliában a kormány elkezd sumákolni. És ez még csak a kisebbik baj. A nyomás­nak engedve az állam lép, és ez még rosszabb. Ahelyett, hogy átfogó vizsgálatot indítana csatából visszatért fiai közt, felajánlja nekik, ha akarják, megnézethetik magukat az orvosokkal. Legalábbis ez áll a kormány tervezetében. Az öbölháborús és balkáni veteránok vezetői szinte azonnal jelezték, nem ujjonganak. Sőt, a tervezetet sértésnek tekintették. Márcsak azért is, mert a kabinet ajánlata a jelek szerint si­ma urániummal kapcsolatos vizsgálatokról szól, márpedig itt a vesze­delmes elem egy másik, manipulált változata okozza a gondokat. Meg az, hogy a kormány ajánlata csak a balkáni veteránokra érvé­nyes, az öbölháborúba küldötteket nem vizsgálják meg. Ezt John Spellar védelmi miniszter is megerősítette, miközben sajnálja, hogy a veteránok képviselőjének nem tetszik a tervezet, hiszen „a parla­mentben egyértelmű tetszéssel fogadták“. A naiv közép-európai lélek hinni sem akar a fülének. Hát itt is így mennek a dolgok? Mintha a ti­szelt lordok véleménye fontosabb lenne azokénál, akik vásárra vitték a bőrüket a „hazáért”. Nem az a fontos, hogy az érintetteknek teszik-e a terv, elég, ha a hatalmasságok örülnek neld. Ugye milyen ismerős? JEGYZET Túlkapások a seregben SZABÓ MÓNIKA Leszereltek a kiskatonák. Beszá­molóik egybehangzóan a hadse­reg züllöttségéről szóltak. Bepil­lantást nyerhettem a szolgálato­sok mindennapjaiba, a hadsereg működésébe. Kiábrándító. Haj­danán az anyák, ha sírva is, de abban a reményben küldték fiai­kat a hadseregbe, hogy majd mó- resre tanítják őket, és egy kicsit megemberelik magukat. Manap­ság erre senki se számítson. Már csak azért sem, mert a tiszteknek sem lehet sok fogalmuk arról, miről szól a katonásdi. A kisebb laktanyákban a rend, a szigor szikrája sem észlelhető. Az már csupán a filmekre jellemző, hogy a drótkerítés mellett csőre töltött géppisztollyal járőröznek a kato­nák. Mifelénk ez a valóságban úgy fest, hogy a szolgálatban le­vő katona az épületmelegben el- elszenderülve védi a többiek ál­mát. Ez ugye nem neki, hanem feljebbvalóinak róható fel. Ezzel még nem lenne gondom. Ám ha a „szigorú” őrizet mellett mulato­zó ifjoncok „megszállják” a ka­szárnyát, nem a főnököt vonják felelősségre, hanem a szerencsét­len szolgálatost. Elvárnák tőle, hogy egy szál riasztópisztollyal szálljon szembe a támadókkal, veresse agyon magát csak azért, mert a haza védelmére esküdött fel. Mi jogon vátja el a fiataloktól bárki is, hogy jobban szívükön vi­seljék az ország védelmét? Hi­szen jó példát nem sokat lámák. Hogy a parancsnak engedelmes­kedni kell? De hogyan lehet ko­molyan venni azoknak a paran­csát, akik nyáron a hólapátolást gyakoroltatják a katonákkal, mondván, ha lehull a hó, ne le­gyen probléma, az eskütétel előtt festéldcel festetik zöldre a füvet, vagy a frissen rukkolt fiúkra pár hét elteltével komoly katonai fel­szerelést bíznak. Aláíratják velük az anyagi felelősségvállalásról szóló irományt, amit megtagadni nem lehet, mert a parancs az pa­rancs. Szó sincs viszont arról, hogy a felszerelést tételesen ad­ják át nekik. Leszerelésük előtt azonban műiden alkatrésszel, tartozékkal külön kell elszámol­niuk. Lehet, hogy a pótkerék már akkor sem volt benne, amikor át­vette, viszont a hiányért őt teszik felelőssé. Ha pedig nem akarnak kellemetlenséget, négy-ötezer koronát kell fizetniük, amiről nem kapnak elismervényt. És senki sem tudja, hova kerülnek ezek a pénzek. Akár villaépítésbe is fektetheti valaki. És ez csak né­hány példa a hadseregben ta­pasztalható túlkapásokból. « Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendei Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva-régió (58238310), Tomi Vince-sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: . 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Tetjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok tetjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Úton az Európai Unióba (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ SME „Hivatalos küldetésen vesz részt az Egyesült Államokban mint árnyék- kormányunk külügyminisztere. Nem tudom, mikor jön haza, de eb­ben semmi problémát nem látok” - közölte Vladimír Meciar, a Demok­ratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) elnöke a szlovák napilap kérdésére: hol tartózkodik az Ivan Lexa egyik jobbkezeként emlege­tett, szabotázzsal is vádolt Rudolf Ziak. A magas rangú HZDS-funkci- onáriust december közepe táján látták utoljára, állítólag lánya es­küvőjén vett részt, ám nyoma ve­szett. Az ügyészség már sokadszor küldött felszólítást Ziaknak, a cím­zett azonban nem hajlandó megje­lenni, nem is reagál, a leveleket sorra küldi vissza a posta. Pedig jó néhány kényes kérdésre kellene válaszolnia: állítólag a szintén is­meretlen helyen tartózkodó volt SIS-főnökkel, Ivan Lexával együtt 15 provokatív akció előkészítésén dolgozott, céljuk a visegrádi né­gyek integrációs törekvésének hát­ráltatása lett volna. Ivan Lexa volt titkosszolgálati vezér ügyvédei szerint védencük csak politikai bűncselekményekkel vádolható Politikai fegyverkereskedés megsemmisített fegyverekkel? Ivan Lexa ügyvédei időről időre sajtóértekezletet hív­nak össze. Hogy mi célból, az nem egészen világos, ugyanis általában semmi újat nem tudnak mondani. GAÁL LÁSZLÓ Az újságírókat leginkább érdeklő kérdést, tudniillik, tudják-e hol tartózkodik jelenleg a nemzetközi­leg körözött volt SIS-igazgató, a tegnapi tájékoztatón Lexa fő ügy­védje, Vladimír Hlbocan meg sem várta. A toliforgatók kérdéseinek elébe vágva kijelentette, nem tudja, hol tartózkodik védence, de ez nem is érdekli őt. Neki és három kollégá­jának - merthogy Lexát immár csak négy ügyvéd védi, a bűnvádi eljárás kezdetén még heten voltak - csu­pán az a dolguk, hogy a megbízatá­suknak megfelelően mindent meg­tegyenek védencük emberi jogai­nak tiszteletben tartásáért. Mert­hogy az állam, vagyis a bűnüldöző szervek csúnyán belegázolnak a képviselő úr emberi jogaiba. Az ügyvédeknek már lejárt lemeze, hogy az ártatlan Lexa ellen politikai hajtóvadászat folyik, ehhez próbál­nak minden sajtóértekezleten vala­mit hozzátenni. A tegnapin például azt, hogy a nemzetközi elfogatópa­rancs alapján bárhol fognák is el Le­xát, egyetlen ország sem adhatná őt ki, mert a kiadatás nem vonatkozik azokra, akiket politikai bűncselek­mények miatt köröznek. Az ügyvéd azonban nem elemez­te, mitől politikai mind a 12 bűncselekmény, amelynek elköve­tésével a volt titkosrendőrfőnököt vádolják vagy gyanúsítják. Mond­juk, az emberrablásra még rá le­hetne erőszakolni a politikai jel­zőt, hiszen célja a legfőbb közjogi méltóság ellehetetlenítése volt. A Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) nagygyűlése ellen elköve­tett merényleti kísérlet is politikai jellegű, hiszen a legfőbb politikai ellenlábas ellen irányult. Még akár a Besztercebányai Püspöki Hivatallal szemben elkövetett, úgynevezett oltárkép-vásárlási botrányra is ráfogható, hogy poli­tikai jellegű, hiszen Báláz püspök politikai szempontból volt kényel­metlen Meciaréknak. De ugyan mitől politikaiak a pénzügyi csalá­sok, amelyekkel a SIS vagyonát magáncégekbe folyatták át? Mitől politikai az a sikkasztás, amellyel Lexa helyettesének családiház­építését finanszírozták? Mitől po­litikai a „holt lelkek” ügye, a nem létező SIS-alkalmazottak bérének kifizetése? Mitől politikai bűncse­Mitől politikai bűncselek­mény a nem létező SIS- esek bérének kifizetése? lekmény a SIS fegyvereinek pap­íron történt kiselejtezése és szín­lelt megsemmisítése? Ezeket a kérdéseket az ügyvéd nem ele­mezte, bár az utóbbira egy mon­dattal utalt. Szerinte Lexa igazga­tóként csupán egy végső jegy­zőkönyvet írt alá a fegyverek Iti­szuperálásáról, és utólag derült ki, hogy „valamilyen pisztolynak” nem kellett volna köztük lenni. Vagyis Hlbocan úgy próbálta beál­lítani a dolgot, mintha a valóban megsemmisített fegyverek közé véletlenül keveredett volna vala­mi pisztolyocska. Annak idején a belügyminisztérium sajtóértekez­letén ezt egészen másképp tálal­ták, „pisztolyocska” helyett egész kis arzenált mutattak be az újság­íróknak az állítólag megsemmisí­tett és később előkerült fegyve­rekből. Pedig az csak töredéke volt annak a mennyiségnek, amellyel Lexáék cseleztek. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a „tárgyi bizonyítékokat” felsorakoztató vizsgálóhivatal is túllőtt a célon, mert a volt SIS-tagok lakásán tar­tott házkutatások során lefoglalt fegyverek között még egy páncé­lököl is szerepelt az említett bel­ügyminisztériumi fegyverbemuta­tón. És csak miután már egy cso­mó találgatás megjelent arról, mi­re is használhatta a titkos- rendőrség a páncéltörőt, került nyilvánosságra, hogy a bemuta­tott tárgy az eredeti péncélököl- nek csupán használhatatlan tarto­zéka, amit az egyik titkosrendőr a barátaitól kapott ajándékba - gu­mióvszerrel megtöltve. Ám ez mit sem változtat azon, hogy a SIS igazgatója részéről nem saj­nálatos véletlen volt a jegyzőkönyv aláírása. Erre bizonyíték, hogy a „kiselejtezett”, többségében vado­natúj fegyverek egy részét egy po­zsonyi fegyverkereskedésen keresz­tül értékesítették, s ott még maga Lexa is vásárolt egy „megsemmisí­tett” pisztolyt. Kíváncsi lennék, ezt hogyan tudnák az ügyvéd urak po­litikai bűncselekményként beállíta­ni. Azt is kifogásolták, hogy Ivan Lexa családtagjai „üldöztetésnek vannak kitéve”. Ezt a vádat arra alapozták, hogy a külföldön bujká­ló képviselő külföldi szabadságra induló feleségét a határőrök és a vámosok alapos vizsgálatnak ve­tették alá a szlovák- osztrák hatá­ron. Állítólag tucatnyian ellenőriz­A nyomozók házku­tatást nem tarthatnak Lexa házában. ték, köztük néhány civilruhás férfi, és elsősorban Lexáné noteszeiben kutakodtak, nyilvánvalóan félje telefonszáma, címe után. Nem kell hozzá nagy ész, hogy az ember ki­találja, a civilruhások személyé­ben a Lexát kereső nyomozók segí­tettek a vámosoknak. Mit tegye­nek, szegények, nekik is igyekezni­ük kell, hiszen már tavalyra ígér­ték a Lexa-ügy lezárását, és csak nem bírnak a végére járni. Házku­tatást pedig nem tarthatnak Lexa házában, hát legalább az asszonyt jól átvizsgálják. Mi lenne, ha végre azt kezdenék keresni, honnan is utalják az ügyvéd urak bankszám­lájára a tiszteletdíjat - mert nyil­ván nem a HZDS iránti elkötele­zettségből védik ilyen vehemenci­ával védencüket, hanem sokszám­jegyű bankátutalásokért ez ta­lán nyomra vezetne. Folyamatosan elakad a szlovákiai baloldal rozoga szekere a szociáldemokrácia sztrádája felé vezető taligaúton Gustáv Husálc két évtizedének kamatja TÓTH MIHÁLY Attól tartok, hogy a Demokratikus Baloldal Pártja (SDL) vezető testü­letéiben lelkűk legmélyén még azok is megsértődtek Jozef Tuchyna mi­niszterré kinevezésének megvétó- zása miatt, akik egyébként kritiku­san szemlélik, ahogy a Migas-irány- zat követői húzódoznak a Húsúk­éra két évtizedének őszinte bírálatá­tól. Mintha mindenki így gondol­kodna: ő is a mi kutyánk kölyke. A baloldali megnyilvánulásoknak e tárgykörben is az lett a következmé­nye, ami már többször is az 1989 óta eltelt 11 év alatt: ezúttal is el­akadt a szlovákiai baloldal rozoga szekere, a szociáldemokrácia sztrá­dája felé vezető taligaúton. Az SDL vezetői hasonló helyzetbe vannak a szocdemek nagy családjába való visszatéréssel, mint némely benn­szülött törzsek a kereszténység fel­vételével voltak; szenteltvíz alá haj­tották ugyan a fejüket, de azért még évekig meg-megesett, hogy gulyás­levessé képezték át az őserdőben el­tévedt misszionáriust. Tuchyna azzal rémisztgeti a minisz­terelnököt, hogy más pártot keres magának. Más szóval: átül az ellen­zék padjába, és még ingatagabb lesz az egyébként (és állítólag) minősített többségű koalíció. Tény, az nem várható el sem Migastól, sem mástól a pártvezetésből, hogy nyilvánosan kipellengérezi a volt tábornokot. Valószínű, hogy a párt­tagság körében legalább akkora a bolsevik stílus iránt nosztalgiázok részaránya, mint az SDL legfelsőbb vezetésében. Annak a pártnak, amelynek második helyről a parla­menti küszöb közvetlen közelébe sikerült letornáznia magát, nagyon kicsi a mozgástere. A vezetésnek ál­landóan attól kell rettegnie, hogy valamelyik pártvezető kritizálása nyomán megsértődik a rokonszen- vezők fél százaléka, és még a parla­Nem azért alkalmatlan Tuchyna, mert Washing­ton megtorpedózta. menti jelenlét is múlt idejűvé válik. Ilyen nagymértékű cselekvésképte­lenség azonban semmivel sem in­dokolható. Nem azért bizonyult al­kalmatlannak Tuchyna, mert Was­hington és Brüsszel megtorpedózta a kinevezést. Prágában, Budapes­ten és Varsóban a védelmi minisz­ternél felelősebb tisztségeket is be­töltötték és betöltenek politikusok, akik szovjet egyetemen tanulták volt a mesterséget. Csakhogy a ma­gyarországi, a csehországi és a len­gyelországi társadalomban az egy- pártrendszer négy évtizedének leg­alább a második felében mutatko­zott készség a máshogygondolko- dásra. Szlovákiában ekkor dühön­gött leginkább a Moszkva iránti szolgalelkűség. Itt 1989. november 17-e és 1990. január 1-je között jött világra az 5 millió demokrata. Senki se csodálkozzon, hogy hatá­rainkon innen és túl sokan kétel­kedve szemlélik a demokratikus baloldal ambícióinak aránytalan­ságát. Az SDL most kamatot fizet Gustáv Husák két évtizede után. Pedig 1989 óta még törleszteni is lett volna ideje.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents