Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
2001-01-11 / 8. szám, csütörtök
10 RÉGIÓINK ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 11. Millenniumi ünnepséggel búcsúztak az óévtől - már hagyományosak a társadalmi és kulturális rendezvények Pereden pezseg az élet LÁSZLÓ BENEDEK LEPOROLT HÍRMORZSÁK Válogatás a Losoncz és Vidéke 1900. évi évfolyamából Karácsony ünnepére Az élet sanyarú küzdelmeitől verejtékezik homlokunk a zilált, sivár közállapotok hatása alatt hánykolódik lelkünk, alig talál értelmi és érzelmi világunk egy-egy pontocskája, mely megnyugvásra hívná lelki világunkat, s íme a karácsony ünnep küszöbén úgy érezzük, mintha hajnalodnék. Igen, már érzi lelkünk a közelgő ünep fölhasadó hajnalát, mely perczröl-percre jól eső fénynyel tölti el lelkünk rejtekeit, hol csak az imént is sötétség, sivárság, lehangoltság uralkodott ...‘ úgy érezzük, hogy mi, kik egész esztendőn át agyarkod- tunk egymás ellen, gyűlöljük egymást, holott egyetértésre, szeretette vagyunk teremtve, most csakugyan szeretjük egymást. Csodás átalakulás nagyszerű napja vagy te, szent karácsony ünnepe!... Szeretni! Ez volt a te jelszavad, melyet te kiáltotál bele először a nagyvilágba, melyben a szivek megkérgesedtek a szerencsétlenségtől. E szó bejárta a világrészeket, a tengereket; vizek és földek visszhangzották s az emberiség szíve megtelt a szeretet teljességétől annyira, hogy ez érzelem nem fért meg a picziny emberi szívbe, hanem kicsordul onnan mindannyiszor, valahányszor eljön hozzánk a karácsony szent ünnepe. ... ... Az Úr ott fenn a magasban lásson meg bennünket, világosítsa meg a mi útjainkat: mert nagy sötétéségben vagyunk s nem tudjuk, melyik a helyes út. Elidegenedtünk az isteni törvénytől, a szeretet szent törvényétől, emlyet a Golgotán szenteltek meg, de annál jobban érezzük az éjszakát, mely ráborult a Golgotára, a hűvös szelet, mely onnan indul útra, a hideg fuvallata a szivekig hat.... erősítsd meg a mi elménket, és mi könnyebben fogjuk elviselni az élet terheit, melyek minden karácsony után nagyobb és nagyobb sulylyal nyomnak bennünket. Világosságot, lángoszlopot küldj nekünk, Urunk; férfiakat, kik méltók hozzád! Új század küszöbén Már nyíltan áll a sír, melybe ez alkalommal nemcsak egy év, hanem egy egész század temetkezik bele örömeivel, bánatával, reményeivel, kétségbeesésével, s alig néhány perez még az idők végtelenségében, s ime behantolva áll a sír, mely magába temette ezt az évet s ezt az egész századot. Óh, ha e sír visszahozhatatla- nul magába temette volna egy egész évszázadnak minden bánatát, minden szenvedését, minden kétségbeesését, milyen jó volna az! És ha e sír magába temettte volna egy egész század reményeit, örömeit, szent vágyait, nemes törekvéseit, mily rosszúl esnék az emberi szívnek! „Fájdalom a boldogságnak egyik alkatrésze!” zengi a nemzet nagy költője. A fájdalom, a reménytelenség, a nehéz küzdelmek tüzén keresztül esni bizonyára van oly boldogság, mint táplálni reményeket, élvezni múló örömöket. Jól is van az úgy, hogy az egyszer megszületett öröm és bánat, remény és kétségbeesés, nehéz küzdelem és lelki nyugodalom nem vesznek el oly könnyen, hanem élnek a visszaemlékezés tiszta levegőjében, nem fulladnak bele még a századok ásta sírba sem, hanem föl- följárnak a nehéz hantok alól figyelmeztetöleg, óvólag, tanítólag, lelkesítöleg. ... A fájdalom, a küzdelem, a bánat megszenteli a visszaemlékezést, s büszke önérzetet fakaszt kebleinkben, míg örömeinkről csak késön látjuk be, hogy azok nagy részben pillanatnyi elbizakodottságunkban, nem éppen nemes törekvésekből eredő kétes sikereinken elapúltak.... Most, amikor egy század végpontján s az új század küszöbén állunk s visszaidézzük a XIX. század egész folyamatát főbb vonásaiban, lelkünk mélázva szemléli a múltat, meglátja a későbbi fejlődés csiráit, fölismeri a szen- vedéskben a jobb jövö zálogát, bizonyos tartózkodással sejti, hogy itt ott ez a ragyogó fény nagyon is sötét írnyékot fog vetni, hogy a gondatlan életmód után sivár nyomor a pusztulás üt tanyát. ... de ne essünk kétségbe, szálljunk szembe a bajjal, s a jövö század részünkre biztosítja a diadalt, különösen akkor, ha azt a két hatalmas eszközt, melyhez eddigilé nem kellő határozottsággal nyúltunk: a kitartó munkásságot és takarékosságot végre-va- lahára kellő mértékben alkalmazzuk. Boldog újévet kívánunk! Válogatta Puntigán József Alsó- és Felsőszeli történetét kutatták fel Helytörténeti napok MÉSZÁROS MAGDOLNA A Felsőszeli Magyar Tannyelvű Alapisko- I Iában tavaly november 13. és 17. között helytörténeti napokat rendeztek Örökségünk címmel, melynek mottójául Ipolyi Arnold megszívlelendő gondolatait választották: „Elődeink szokásait ismernünk erkölcsi kötelesség.” A rendezvénysorozat célja a két falu, Alsó- és Felsőszeli történetének alaposabb felkutatása, a régi népszokások összegyűjtése, elődeink életének, hétköznapjának közelebbi megismerése volt A tanulók összeszedték a még fellelhető régi haszálati eszközöket, szerszámokat, ruhákat, melyek a kiállítás anyagát képezték. Másrészt a rokonokat, hozzátartozókat kifaggatták a régi szokásokról, hogyan dolgoztak, milyen szórakozásaik voltak, s nem utolsósorban összeírták dédanyáik receptes- könyvének már-már elfeledett receptjeit. A hallottakat a következő témakörök szerint dolgozták fel: elfelejtett hagyományaink, hajdanvolt mulatságok, ünnepeink, szeli hétköznapok és dédnagymama szakácskönyve. Az elődöntőbe minden osztály bekapcsolódott a 6-9. évfolyamból. A döntőbe osztályonként a két legjobb tanuló jutott be. Az iskolai fordulóban tízen mérték össze tudásukat. A zsűri tagjai Valacsay Ilona igazgatónő, Dobosy Pálj Felsőszeli polgármestere és Gerhart Piroska, az alsószeli Községi Hivatal szakelőadója voltak. A vetélkedő 8 fordulóból állt. A teszt kitöltése után szóbeli fogalmazást adtak elő a versenyzők. Ha én polgármester lennék címmel. Ezután érdekes kereszt- rejtvényt kellett megoldaniuk. A régi szavak értelmezése néhá- nyuknak gondot okozott. Hol járunk kérdésre a leírás alapján gyorsan válaszoltak a versenyzők. Ügyességükről adtak számot a szétnyírt kép gyors összerakásában. Talán a legizgalmasabb a régi használati eszközök felismerése volt. A csorkola (korcsolya), a parázsfogó, a vajformázó, a piaci kézi mérleg és a kötélverő mindenkinek emlékezetes marad. Végül versfaragásban mérték össze tehetségüket. A szoros küzdelemből Pónya Balázs, 8. osztályos tanuló tűnt ki. Az igazgatónő értékelte a vetélkedőt, majd átadta a tanulóknak az oklvelet és a jutalomkönyveket. Meggyőződéseként kiemelte, hogy a szeli tanulók a rájuk bízott kincset nem hagyják elveszni. A 750 éves gazdag I múltra visszatekintő Pered község a törté- 2 nelem során sok vi- szontagságon ment keresztül, lakosainak életében nagy szerepet játszott a Mohács utáni törökinvázió, a Rákóczi szabadságharc, az 1848/49- es forradalom és szabadságharc, az I. és a II. világháború, pestis, kolerajárvány, árvíz, tűzvész A sok viszontagság ellenére e má- tyusföldi község a mai Vágsellyei járás gazdag települései közé tudott felzárkózni. És ez a gazdagság nemcsak a viszonylagos anyagi jólétet, hanem a gazdag kulturális és társadalmi életet is jelenti. A hetvenes években a lakosság magánerőből építette fel a kultú- rotthont, és a Csemadok helyi szervezete mellett megkezdte működését a színtársulat, a Pitypang gyermekkórus, a Csillag citeraze- nekar, melyek nagy sikerrel szerepeltek nemcsak a hazai színpadon, hanem kiemelkedő eredményeket értek el a járási, kerületi és országos versenyeken is. „Az 1989/90-es évek nagy változást hoztak a kultúra terén is, megszűnt az anyagi támogatás, a járási, kerületi és országos megmérettetések korszaka elmúlt, de elmondható, hogy ezt a bizonytalan korszakot szerencsésen átvészeltük”, állítja Borsányi Gyula, a falu polgármestere. „A mozi, a könyvtár és ezzel együtt a kultúrotthon A Peredi Női Kar „kamarafelállásban" - a zongoránál Jónás Katalin március 15-ei koszorúzási ünnepség, a gyeremeknap, az idősek napja, az adventi koncert, a Mikulás-napi rendezvény, az Anyák napja, a korosztályok és a faluból elszármazottak találkozója. A kul- túrcsoportok tevékenysége is a pezsgő peredi kultúráiét bizonyítéka. A Csülleng néptánccsoport, a Peredi Női kar, a Csillag citera- zenekar, a Bendő népi zenekar, a mazsorett és moderntánc-csoA Bendő zenekar „szólózenélésével" és tánckíséretével is nagy tapsot aratott mint intézmény nem szűnt meg, csupán a jogalanyiságát veszítette el. A könyvtár látogatottsága nem csökkent, s ez annak is köszönhető, hogy évente 40 ezer koronát fordítanak a könyvállomány bővítésére. A mozi sajnos nem nyereséges, a kultúrotthon fenntartási költségei nagyon magasak. A veszteséget a bérleti díjakból próbáljuk pótolni, rendezvényeink megvalósításához pályázatok útján egésyítjük ki forrásainkat és a vállalkozók köréből támogatókat. A 80-as évekhez képest lényegesen kevesebb a színházi előadás és koncert, évente egyszer kérjük fel a komáromi Jókai színházat vendégszereplésre, illetve rendelünk meg egy-egy profi műsort. Az óvodásoknak, gyermekeknek, ifjúság- * nak több alkalommal rendezünk illetve rendelünk zenés koncertet, bábszínházát, gyermekszínházat. Szoros kapcsolatokat tartunk fenn a pozsonyi Magyar Kulturális Intézettel és jó az együttműködés a helyi és környékbeli iskolákkal szervezetekkel is.” A polgármester szavait bizonyítják a már hagyománnyá vált községi társadalmi és kulturális rendezvények. Ilyen a falunapi ünnepség, amelyet a község legjelentősebb történelmi eseményének, az 1849 június 20-21- én zajlott peredi csatának az emlékére évente júniusban tartanak meg, s ilyenkor egésznapos szabadtéri programokat kínálnak a lakosságnak és az ide látogatóknak. Szintén hagyománnyá vált a gazdag kultúrműsorral kísért portok, az Aerobic Klub illetve két ifjúsági klub, a Csemadok helyi szervezete mellett működő Peredi Ifjúsági Klub, valamint a Matica slovenská mellett működő ifjúsági klub tagjai viszik előre a község kulturális és társadalmi életét. A tavalyi év utolsó nagyszabású eseményeként december 22-én került sor a Milleneumi karácsonyi és Szent István napi ünnepségre. Annak ellenére, hogy az influenzajárvány miatt a tervezett előadások fele elmaradt - a Peredi Női Kar csak kamarafelállásban tudott fellépni, a iskola gyermekkórusa, és a Csillag cite- raznekar fellépése elmaradt - a megfogyatkozott női kar, a Csülleng néptánccsoport és a Bendő zenekar jóvoltából így is nagyon tartalmas és színvonalas műsort láthatott a közönség. Elsőként Jónás Katalin karnagy vezetésével a női kar lépett színpadra, és Czakó László gitárkíséretével karácsonyi dalokat adott elő. Elsősorban a karnagy szakmai felkészültségének köszönhető, hogy a három éve működő énekkar már megalakulása évében aranykoszorús minősítést nyert a galántai Kodály Napokon, és azóta sikerrel szerepelt Budapesten, Székesfehérvárott, Tabon, Füleken. A december 22-ei ünnepség Szent István-napi ünnepség is volt, ezért több ilyen dal is elhangzott, Mórocz Denisa moldvai éneket énekelt, a Bendő zenekar pedig Szépkenyerű Szentmártoni Instvánnapi Köszöntőt adott elő. A Bendő állandó tagjain (Bugár Zoltán prímás, hegedű; Mészáros Sándor, brácsa; Szabados Zsolt, duda, klarinét, furulya; Mórocz Gyula, cimbalom, ütőgordon; Molnár Imre, bőgő) kívül a millenniumi műsorban két vendégzenész, Pukkai Attila, a Ghymes együttes cimbalmosa, illetve harmonikán Körösi Sándor is részt vett a muzsikálásban. Gyimesi muzsikát, kalotaszegi hajnali és legényes számokat adtak elő. A tánckar két évig név nélkül működött aztán találták a Csülleng nevet, ami Pered határában egykor gyakori, a kékfestő alapanyagául használt növény neve. A táncegyüttes is több helyen képviselte már a falut, sikerrel szerepeltek Pécsett, a Határon Túli Magyarok IX. Fesztiválján, Pozsonyban a Szent István-napi ünnepségen, Budafokon, a Nemzetközi Pezsgő- és Borfesztiválon. Az együttes lelke és hajtó motora a Mórocz házaspár, Gyula és Denisa. A táncon kívül mindketten szerepelnek egyéb műsorral is, Gyula a Bendő- ben zenél, Denisa szólóénekei. Azt állítják, a mintegy 25 tagú tánceggyüttes most kezd igazán összeszokni, már a színpadon is bátrabban mozognk ráéreztek a néptánc ízére. Legközelebbi tervük, hogy egy mátyusföldi koreográfiát, eszközös lakodalmas vigadalmat tanuljanak be, ebben vendégkoreográfusként Nagy Melinda segít majd nekik. Anyagi gondok, mint szinte mindenütt, a tánccsoportban is adódnak, a fellépésen használt ruházatukból alig néhány alsószoknya a saját tulajdonuk, a népviseletet általában a csallóközi Dunaág együttestől kölcsönzik. Éppen a millenniumi fellépést követő, a polgármester által adott fogadáson hangzott el, hogy az önkormányzat ebben az évben anyagi segítséget nyújt a csoportnak, és nemsokára saját ruhában léphetnek majd fel. A Millenniumikarácsonyi ünnepségen a kultúrcsoportok tagjai betle- hemes köszöntővel és gyertyás felvonulással búcsúztak az óévtől, ám biztosan nem kell sokáig várni, hogy az idén újra hallassanak magukról. Pörögtek a szoknyák a Csülleng táncos lányain (A szerző felvételei)
