Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
2001-01-10 / 7. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 10. CLOSSZA Örök túlélők BUCHLOVICS PÉTER A kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad - idézhetném a közmondást, ha nagyon vicces kedvemben lennék, de nem vagyok. Sőt, a hideg futkos a hátamon annak láttán, hogy Kapusta, Smolec, Eremiasová képviselői asszisztens lesz. Ez a sajtótörvényt toalettpapírnak tekintő, uszító, gyűlölködő, manipuláló, ugyanakkor a legmocskosabb pártérdekeket és a legsötétebb titkosszolgálati provokációkat is gádástalanul kiszolgáló társaság egyszer már végleg leszerepelt. Gondoltuk mostanáig. Hát nem. Cuper honatyának és hasonszőrű barátainak éppen ők kellenek a törvényalkotás gigászi munkájához. El tudnak képzelni Önök olyan kisebbségi törvényt, amilyet majd Smolec asszisztens javasol, véleményez? El tudnak képzelni olyan sajtójogszabályt, amilyet egy Kapusta segít kidolgozni? Rongyos havi huszonötért... Ez a banda a többi asszisztensre nézve is sértő. Mert a saját embereit ugyan mindenki maga választja ki, és van, aki szakembert, van, aki újságírót, van, aki adminisztrátort választott maga mellé. De mihez értenek a fentebb említettek, a hazudozáson, a talpnyaláson, na és az örök túlélésen kívül? Hogy akarja ez az ország a Nyugattal komolyan vetetni magát és az állítólagos reformjait, ha az effélék segítik a képviselők munkáját? Másrészt: annyit papolunk a műveltség fontosságáról, a képesítésről, hogy már a szánk is elkopott tőle. Ehhez képest az asszisztensnek nincs szüksége főiskolai végzettségre, egyszerű érettségivel is betöltheti ezt a munkahelyet. Félreértés ne essék, találkoztam már rendkívül művelt középiskolai végzettségű emberrel éppúgy, mint diplomás hűiével. De, aki egy országgyűlési képviselő jobbkeze akar lenni, annak azért minimum egy szakmához tökéletesen értenie kellene. Mert érettségije ma már szinte mindenkinek van, s ha nincs, akkor vesz magának egyet. Netán apuka vesz neki egyet. Amúgy, persze, értjük a csíziót: kemény a kenyérharc, nagy a könyöklés, a tülekedés egy-egy zsíros kis állásért, hát miért ne ezt a díszes kompániát segítsük elvtársi alapon. Miből élnének szegények? Netán még a munkahivatal előtt is sorba kelljen állniuk?! Isten őrizz, ők nem egyszerű halandók! Meäar tata pedig a minap előbújt a barlangjából, és úgynevezett építő kritikával illette a kormányt. Inkább arról moroghatott volna, mikor lesz hó vagy tavasz. Medvének talán még beválna. JEGYZET Lopott lcopók SÓKI TIBOR Nehéz idők járnak Angliában a vadászokra. A parlament előtt van az a törvénytervezet, amely megtiltja a ködös Albionban a hagyományos rókavadászatot. S mintha ez nem lenne elég, most újabb támadás érte a vadvér kedvelőit. Nem elég, hogy nem „ró- kázhatnak” kedvükre, a kutyáikat is elszedik. A BBC jelentése szerint Kernben egy farmról egyetlen éjszaka elloptak negy- venhat(f) vadászkopót. Igaz, ezeket a blökiket nem rókák, hanem nyulak lemészárlására tenyésztették. Egyszerű vadászatnak ugyanis aligha nevezhető, ha az ember egy csomó megtermett dögöt a nyuszkó után enged, s élvezettel nézi, ahogy széttépik a szerencsédent. Valószínűleg éppen a nyúlvadászat kegyedensé- ge miatt szánták rá magukat az ALF (Animal Liberation Front- Állatfelszabadítási Front) nevű szervezet tagjai a különös akcióra. A terrorszervezetekhez hasonlóan a felelősséget is vállalták tettükért. A BBC-nek küldött emailükben bejelentették, kényelmes, szeretettel teli otthont teremtenek az ellopott kopóknak. Az állatbarátok eddig akár boldogan bólinthatnának is, ha nem lenne az egész dologban egy kis bibi. A vadászkopók ugyanis kifejezetten falkaállatok, csak csapatukban érzik jól magukat. Nem valók ölebnek, nem tesz jót nekik, ha elszakítják őket egymástól. Az meg elég valószínűtlen, hogy az ALF képes lesz az összes ebet egyeden háznál elhelyezni. Feltűnés nélkül, mert ugye lopott állatok, tehát a rendőrség is nyomoz utánuk. Akár megkerülnek a kutyák, akár nem, az akció egy célt elért. Felhívta a figyelmet a nyúl- vadászatra akkor, amikor mozgás tapasztalható a vadvédelmi intézkedések terén. Azt, hogy a rókavadászat kérdése a törvényhozás elé került, több évtizedes huzavona előzte meg, s a légkör egyelőre a tiltás híveinek kedvez. Az ALF tagjai pedig nem titkolták, azért folyamodtak e radikális eszközhöz, mert a kormány eddig nem tett semmit a nyúlvadászat betiltásáért. Lehet tehát, hogy a brit törvényhozóknak a közeljövőben nem csak a rókavadászatról kell majd dönteniük. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz dacé, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ PRAVDA A kétnyelvű szlovák-roma nyomtatványok kapcsán kirobbant szenvedélyes vita is jelzi: az idei népszámlálás nem lesz csupán „száraz” statisztikai munka, írja a Pravda tegnapi száma. „A romaügy bizonyítja, mennyire befolyásolhatja a politika az eredményeket. A legutóbbi számláláskor 83 000 személy vallotta magát romának, valójában néhányszor ennyien vannak”, szögezi le a szlovák napilap. A cikkíró megjegyzi: a roma szervezetek vezetői szeretnék megelőzni az 1991-ben kialakult helyzetet, ezért kérik a kétnyelvű nyomtatványokat - „a romák között azonban sokan sajnos írni sem tudnak”. Most viszont másról folyik a vita, a kormány ugyanis ragaszkodik az Állami Statisztikai Hivatal által rendszeresített kérdőlapokhoz. Vincent Danihel romaügyi- Ők ketten az asszisztenseim, a többiek az ő asszisztenseik és azok asszisztensei. (Agócs Ernő karikatúrája) kormánybiztos szerint mindemögött ismét sok pénz áll. A belélegzett „uránhintőpor" veszélyes vegyi hatása legalább olyan régen ismert volt, mint a hírhedt fizikai hatás Már csak a szindróma hiányzott „Amikor a CNN önmagát cenzúrázva azt hajtogatja, hogy ezek a döbbenetes leleplezések Szaddám Húszéin és Szlo- bodan Milosevics propagandáját szolgálják, egy újabb állami szintű hazugság cinkosává válik.” MTI-PANORÁMA Egy évvel ezelőtt, 2000. február 26- án intézte ezt a kirohanást a nagy nézettségű hirtelevízió ellen a francia Le Monde, Az atomháborúra sor került” című cikkében. A gunyoros hangvételű írásban az elszegényített urán iraki és jugoszláviai bemutatkozásáról, a tényleges vagy vélt áldozatokról, a négymilliárd éves felezési időről volt szó. A cikk címe és tartalma csak az elszegényített urán sugárhatására utalt, holott a belélegzett „uránhintőpor” veszélyes vegyi hatása legalább olyan régen ismert volt, mint a hírhedt fizikai hatás. Régi katonapolitikai igazság, hogy a fegyverek hatását és mellékhatását az alkalmazók „megnemesítik”, a többiek pedig az alkalmazókhoz való viszonyuk függvényében ítélik meg, vagy ameddig lehet, tartózkodnak az illeden negatív megítéléstől. Tény továbbá, hogy a fegyverekre is vonatkozik a „pu- dingpróba” igazsága: hatékonyságuk ismételt bevetéseken vizsgázik, és járulékos hatásaik is csak jó idő múlva kapnak tudományosan megalapozott minősítést. A haditechnikai újdonságok és a fegyverkivitel kérdéseiben igen tájékozott Jan’s Defence Weekly tizenhárom évvel ezelőtt, 1988 márciusában a harckocsi-szakértők számára meglepetésként számolt be arról, hogy a M1A1 Abrams amerikai harckocsi elszegényített uránt tartalmazó páncélzatot kap, és ezeket a „sebezheteden” tankokat az amerikai 7. hadsereg Nyugat-Németor- szágban állomásozó egységeihez irányítják. A NATO-szövetségeseket tájékoztatták a fejleményről és arról is, hogy az amerikai atomipar egyik melléktermékének hasznosításáról van szó. A General Dynamics lett a kivitelező és az Abrams súlya 57 154 kilogrammról 58 968 kilogrammra ugrott: az elszegényített urán két és félszer sűrűbb az acélnál, nagyon kemény, nagyon nehéz és nagyon drága. A lényeg az volt, hogy a Szovjetunió csak egy évtized múlva lesz képes felvenni a versenyt az új kivitelezésű páncélzattal. Áz angol szaklap akkor utalt arra, hogy a szovjet páncéltörő fegyvereket kudarcra kárhoztató megoldás nem okoz egészségkárosodást és nem igényel egészségvédelmi rendszabályokat. A General Dynamics dolgozóit tájékoztatták erről, közölve, hogy a várható sugárzási szint a Nuclear Regulatory Commission által megszabott határérték alatt lesz. A Jane’s Defence Weekly akkor megemlítette azt is, hogy az amerikai szárazföldi hadsereg már évek óta használ elszegényített uránt 105 és 120 milliméteres páncéltörő lövedékekben. Az amerikai műszaki újdonság háttere nem érdektelen sem nyugati, sem keleti megvilágításban. A természetben ércként előforTény, hogy a fegyverekre is vonatkozik a „pu- dingpróba” igazsága. dúló urán 99,28 százalékban a 238- as, 0,71 százalékban a 235-ös és jelentéktelen mennyiségben a 234-es uránizotópból tevődik össze. Az atomerőművekben felhasználható dúsított uránban a 238-as izotóp arányát 90-97 százalékra csökkentik, viszont a 235-ös izotóp arányát 3-10 százalékra növelik. Az atomerőműtüzelőanyag előállításakor az ily módon megemelt radioaktivitású dúsított uránnal párhuzamosan elszegényített urán termelődik, amelynek radioaktivitása 40 százalékkal alacsonyabb, mint a természetben előforduló uránércé. Az Egyesült Államokban egyszer csak rádöbbentek, hogy 500 ezer tonna elszegényített urán raktározási gondjaival kellene megbirkózniuk. Kutatták a hasznosítás lehetőségét, és rájöttek, hogy az elszegényített urán töltetű tüzérségi lövedékek rendkívüli páncélátütő képességgel rendelkeznek, például a korábbi kísérletekbe bevont wolframnál nagyobb anyagsűrűségnek köszönhetően. Ezenkívül, amikor a páncélt átütve az elszegényített urán apró részecskékre esik szét, ezek öngyulladása ráadásul az eltalált harckocsiban levő lőszert és üzemanyagot is felrobbanthatja. Egy másik hasznos felismerés volt, hogy az elszegényített uránnal ötvözött acélpáncélzat a hagyományosnál jóval kevésbé sebezhető. így került az elszegényített urán szorosabb kapcsolatba az M1A1 Abrams harckocsival. A történemek orosz változata is van, amely úgy hangzik, hogy amikor a 70-es évek elején a szovjet tervezők a nyugati katonai szakembereket ámulatba ejtő sikereket értek el a páncéltörő fegyverek és a páncél közötti véget nem érő küzdelemben, a szárazföldi erőknél hadrendbe állították a T-72-es és a T-80-as harckocsik olyan változatait, amelyek az úgynevezett dinamikus páncélvédettségnek köszönhetően gyakorlatilag sebezhetetíenek lettek az akkori nyugati harckocsi-elhárító fegyverekkel szemben. Ez késztette az amerikaiakat lázas kutatásra és az elszegényített urán praktikus hasznosítására. A tíz éve kirobbant Öböl-háborúban a Pentagon támadó és védelmi rendeltetéssel egyaránt alkalmazta az elszegényített uránt. Az iraki páncéltörő eszközök nem tudtak kárt termi az amerikai harckocsikban, 21 amerikai páncélost azonban amerikai tanklövegek találtak telibe. Az amerikai tüzérség lövedékeiben 312 tonna elszegényített uránt hasznosított. Az 1991-es tapasztalatok szerint az elszegényített uránt tartalmazó lövedék felrobbanásakor 50 méter sugarú körben szóródnak szét 1-5 mikron nagyságú radioaktív részecskék, amelyek egyfelől sugárhatást váltanak ki az emberi testre, másfelől szennyezik a levegőt, a környezetet, az építményeket. Ez a hatás sok szakértő szerint jelentéktelen, de az Angliában végzett vizsgálatok korán genetikai elváltozásokra is fényt derítettek. A belga katonai vezetés a balkáni békefenntartó akciókban részt vevő önkénteseket már utasította: kerüljék azokat az övezeteket, ahol bombázás volt, ahol szétiőtt páncélosok maradványai vannak, ha pedig szennyezett térségben kell tevékenykedniük, használjanak radioaktív port kiszűrő gázálarcot és védőkesztyűt. Amerikai vizsgálatok rámutattak, az uránoxid részecskék az ember testnedveiben előbb-utóbb feloldódnak és toxikus hatást fejtenek ki, főképp a vesében. Kilencven százalék a vizelettel kiürül, de tíz százalék beépülhet a csontokba, belső szervekbe és a szövetekbe. A hatás nagyjából más nehézfémekéhez hasonló. A brit hírügynökség egy londoni konferencia kapcsán idézett a wales-i Roger Coghill előadásából, amelyben a tekintélyes kísérleti biológus közölte: „Nyirokcsomóba jutott egyeden elszegényített uránrészecske tönkreteheti az egész immunrendszert.” Egy 2000 májusában körözött ENSZ-jelentés arra figyelmeztetett, Koszovóban sok helyen ihatadanná vált a víz mérgezettség miatt, és a tartomány megtisztítása dollármil- liárdokba kerülhet. Az elszegényített uránra célzó jelentés a tartományban működő világszervezeti aktivistákat felszólította, kerüljék az olyan tárgyakat, amelyek uránnal szennyeződhettek. A NATO-adatok szerint Boszniában 10 800 elszegényített uránt tartalmazó lövedéket, Koszovóban 31 500-at használtak fel, ez utóbbiból több mint 14 ezret az olasz csapatok állomásozási övezeteiben. A Reuter összeállítása szerint az amerikai erők Irakban és Ku- vaitban 944 ezer szivar nagyságú uránmagvú lőszert lőttek ki, de olykor külföldi hadgyakorlatokon is szerepeltettek ilyen lövedékeket. Ma az Egyesült Államok, néhány más NATO-ország és Oroszország használ katonai célokra elszegényített uránt, feltehetően egyes arab, ázsiai hadseregek, valószínűleg Izrael fegyveres erői is. OLVASÓI LEVÉL Ez már tiszta őrület! Felmondásom birtokában már nem bírom tovább. Betelt a pohár. Bajok vannak. Megvan a pénz, mégis süly- lyedni látszik a hajó. A történet kísértetiesen hasonlít az orosz tengeralattjáróéhoz. Az orosz testvérek mindent megtettek, hogy véletíeniil se kerüljön a víz felszínére az elsüllyedt titok, de mi nem szeretnénk nemzeti hősök lenni. ígéretekkel tele a padlás. A királyok ezt jól megtanulták. Akik ide juttatták a komáromi hajógyárat, azok holtbiztos, nem állítják újra talpra. Sajnos, ehhez hasonló kísérletek játszódnak le a százéves gyárban. A közel másfél éve haldokló hajógyárban még nem volt ilyen válságos a helyzet, mint manapság. Karácsonyi ünnepeink előtt novemberi fizetésünk 50%- ával (jó pár ember felmondással a kezében) keserű szájízzel hagytuk el a gyárat. Megpróbáltunk nem gondolni a helyzetünkre, de a szerény karácsonyfa látványa sajnos e- szünkbe juttatta munkaadónkat és a királyokat. A munkások január 2- án kisebb-nagyobb létszámban megjelentek a munkahelyükön, de mivel őket senki sem várta az újévi jókívánságokkal, sem az elmaradott bérekkel, így hazamentek. Persze nem mindenki. Voltak, akik megkapták 2-án és 3-án az újévi köszöntőt. Feleslegessé váltunk. És hogy miért válságos a helyzet? December 8-án elzárták a gázt, a fűtés leállt. Mindenki úgy tett, mintha mit sem sejtett volna. Azóta eltelt jó néhány nap, szerencsére nincsenek nagy fagyok, de a károk egyre nagyobbak. Ezt tudtuk és mégis hagytuk? Mind a mai napig nem fűtenek azokban az épületekben sem, ahová még bejárnak az emberek dolgozni. Mivel a királyoknál meleg van, nem hisznek a fázó munkásoknak. A helyzet kilátástalan, sajnos azoknak is, akiknek még nem köszönték meg a sokéves együttműködést, mert most ha hideg van, ha nincs, menni kell, mert ha nem tetszik, „van helyetted száz”. Pár nap múlva újra itt van 13-a, ez a hajógyáriaknak már nem jelent semmit. Ha egyszer is pontosan kapnák a fizetést, szerintem azt hinnék, álmodnak. Az augusztusi 80%, a novemberi 50% után most váijuk a következő fizetést. A fő tulajdonosok, úgy látszik, megúszták, mint eddig mindegyik, de az akkori segítőkész, hirtelen se hall, se lát Dömötörök ma itt maradtak köztünk, és most felmondásokat osztogatnak. A gyártásban, az irodákban nincsenek meg a kellő körülmények, és úgy néz ki, hogy az egy évig kihordott, s nehezen megszült kormánygaranciával nem tudunk élni. És a hajógyár a Hyd- rostawal 30%-ra emelheti a munkanélküliség arányát a járásban. Peter Cajka Komárom
