Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-08-09 / 32. szám
2000. augusztus 9. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Hó hull a cédrusra Dávid Guterson regényét az Oscar-díjjal jutalmazott Ragyogj! rendezője, Scott Hicks álmodta filmszalagra. A történet Amerika egyik kis északi településén játszódik, és igen hosszú időszakot ölel föl. Az események kilenc évvel Pearl Harbor után kezdődnek, ^m a szereplők visszaemlékezéseiben megelevenednek a háború előtti esztendők, valamint a világégés ideje is. A krimiszálon induló film tulajdonképpen tantörténet az előítéletek és az idegen- gyűlölet ellen. Egy haláleset bolydítja fel a városka életét. Az éjszakai ködben az egyik halász a tengerbe vész. Megindul a nyomozás. A halott gyerekkori pajtását, a japán származású fiatal gazdálkodót vádolják a gyilkossággal. A tárgyalás során sok mindenre fény derül, többek között arra, hogy á japánok és angolok közti korábbi békés együttélés sem lehetett akadálya, hogy végignézzék, amint a japánokat internálótáborokba hurcolják. Sőt, némelyek hasznot húztak e szörnyűségből. A helyi lap újságírója (Ethan Hawke) is ott ül a tárgyalóteremben, és a vádlott feleségét (Youki Kudoh), gyerekkori barátnőjét látva emlékezetében újraéled egy kudarcra ítélt szerelem története. A két óra hosszúságú film alaposan igénybe veszi a néző figyelmét, hiszen jelenetről jelenetre változik az idősík. Kárpótlásul-szépen fényképezett, intenzív hangulatú képekben gyönyörködhet.. Heti hír A megértő Cruise... A három pont ezúttal alaposan félreérthető, már persze annak, aki félre akarja érteni. A folytatás ugyanis nem ad okot semmiféle kaján gondolatra - a gyakran használt kifejezéssel álompárnak titulált Cruise-Kidman duó életében nincs törés, hétköznapjaikat ugyanolyan szé-. pen élik, mint tíz éve tartó kapcsolatuk elején. Miről van szó tehát? Egy kis hiúságról, vagy mondjuk úgy, megnőtt önbecsülésről. Az igézőén vörös hajú, áttetsző fehér bőrbe „burkolt” ausztrál szépség már a Mindörökké Batman elsöprő sikerét követően megkezdte a sajtó „fűtését”, mondván, eljött az idő, hogy ne Mrs. Cruise- ként emlegessék a kritikákban, „Imádom Tomot - hangoztatta -, de az a magánéletem része. Színésznőként érzem magam olyan tehetségesnek, hogy ne szoruljak rá a férjem amúgy jól csengő nevére, és ezt ő is messzemenően megérti.” Saul Bellow bátran és önérzetesen vállalta a mindenkori megmérettetést A minőség forradalmára Saul Bellow Kanadában született. Köbölkúti Varga József Nyolcvanöt év két emberöltőnek is sok. Bizonyosan megannyi siker és kudarc, felemelkedés és- zuhanás, elégedettség és bosz- szankodás, öröm és bánat van mögötte. Hát még ha legalább öt évtizednyi becsületes alkotói munkát írhatunk Bellow számlájára... S természetesen mindvégig az érdeklődés homlokterében... Milyen nyűg ez, milyen teher, milyen félelmetes és roppant feladatvállalás... És akkor még a szükséges „íráskényszeren” kívül megküzdeni az irdatlan mennyiségű ellenséggel, a vetélytársak- kal, az irigykedők gyülevész csordájával. Saul Bellow mégis bátran és önérzetesen vállalta a mindenkori megmérettetést A levegőben lógó embertől kezdve Az áldozaton, a Szabadulni akart a megkötöttségektől és egyúttal egyéni zsákutcájából. Herzogon, a Henderson, az esőkirályon, a Mosby emlékiratain vagy a Sammler úr planétáján keresztül egészen akár a Humboldt ajándékáig. De én csak egy regényről szeretnék személyes vallomással szólni... Kérem, azért mégse vádoljanak ezért a „tettemért”! Kalandos úton jutottam el a Herzoghoz (két járás több közkönyvtárában sem leltem rá, sőt a könyvtárosnők még a nevét sem hallották, úgy kellett betűznöm: B-e-l-l-o-w), ehhez az ízig-vérig intellektuális regényhez: a tökéletlenül asszimilálódott zsidó értelmiség sorskérdéseinek s a nagyvárosi ember hangulatainak „élveboncolásához”. A zsidóság témaköre Bellow-nál egészen másként jelentkezik, mint például Bemard Malamud- nál, áld a fájdalmas elkülönülést, meghurcoltatást, a mérheteüen szenvedés tragikumát helyezi előtérbe, szemben Bellow egyetemes emberijével, miközben azonban világlátására mégis rányomja bélyegét a zsidó identitáshoz való ragaszkodás. Származástudata azzal az élménnyel fonódik egybe, hogy ő annak a népnek a fia, amely már' ősidők óta általános emberi kérdésekkel foglalkozott: a születés és halál közti rövidebb- hosszabb „dolgos hétköznapok” állandósult vívódásaival, hullámhegyekkel és mélybe taszító örvényekkel, boldog pillanatokkal és tartós reménykedésekkel, amelyeknek végén minduntalan ott a szörnyűséges, de végül is szükségszerűen kényszerű elfogadott bélyeg; az élet ára a halál. Saul Bellow a kanadai Quebec tartomány Lachine városában született 1915. július 10-én, de a magát mindvégig chicagóinak valló író (mert a szülők hamarosan átköltöztek az Államokba) önnön művészi világát végső soron a képzeletből és az érzelmekből teremti meg, bár mintha reá is hatna a Dreiser-féle naturalizmus „tényvalósága”, s ezt egy interjúban a következőképpen fejtette ki: „Végeredményben (Drei- ser) szereplői, akárcsak a valóságos élet, közvetlenül hatnak ránk, és ezért azt szoktuk mondani, regényeit egyszerűen az életből veszi, tehát nem is igazi regények.” Regénye középpontjában Moses Elkanah Herzog egyetemi tanár alakja áll, aki két sikertelen házassággal a háta mögött szinte teljesen leépül. Különösen második felesége, Made- leine „árulása” viseli meg, hiszen akarva-akaratlanul is egy „idétlen” szerelmi háromszög szenvedő alanya; vakon bízik barátjában, a rádió és televízió túlfűtött légkörében egyaránt otthonosan mozgó Valentiné Gersbachban, aki a jóindulatú bizalmat maximálisan ki is használja. Herzog értesül arról is, hogy lányával, June-nal a Madeleine-Gersbach kettős rosszul bánik (órákra bezárják személykocsijukba), ezért elhatározza: megtorolja a kislányon esett sérelmeket; pisztolyt ragad, de mégsem öl... Utóbb közlekedési baleset sérültje lesz, miközben az „igazságszolgáltatás” megtalálja nála a fegyvert, s végül testvére, Willie váltja ki szorult helyzetéből. Ez a mélypont; emberi méltóságát a ludeywille-i birtokon próbálja visszanyerni, talán-talán sikerrel is... Moses Herzog már-már meghasonlik önmagával. Mélyenszántó gondolatait, füozófiai eszmefuttatásait, egyéni élettapasztalatait alapigazságként definiálva címez leveleket élőknek és holtaknak (Spinoza, Eisenhower tábornok), mert szabadulni akar a megkötöttségektől és egyúttal egyéni zsákutcájából. Rafinált fogás a levelező história. Bellow itt hathatós gyógymódot, amolyan lelki megtisztulást kínál anélkül, hogy a nihil és depresszió végleteit hősünknek kívánná ajándékozni. A Herzog első látásra kötetlenül áradó, valójában azonban feszes szerkezetű mű; óriási ismeret- anyagot, filozófiai-gondolati és érzelmi-indulati tényezőt sűrít össze, de mindvégig megőrzi a gyors „bonyolítást”. A regény nem könnyű olvasmány. Visszaemlékezései egy emberöltő mentalitását és érzésvilágának megfakulását, pontosabban a világkép újraértékelését tükrözik. Herzog maga is áldozat. Tönkretették, mert „fontos ténykérdésekben” (szexpszichózis, pornográfia), lemaradt, értetlenné-fer- tőzötté vált a .járvánnyal” szemben; ám egyúttal üldöző is, aki visszaköveteli saját jogát-igazát, még akkor is, ha ennek a törvényes társadalmi kereteken kívül rekesztődése az ára - majdhogynem elégtételt vesz, s egyszemélyes gyilkossá aljasul-cinkosodik. Pedig sem egzisztenciája, sem származása szerint nem tartozik a társadalom számkivetettjei közé. A parttalanul áradó gondolatok ellenére is a Herzogban Bellow mégis rendkívül tömören fejezi ki mondanivalóját. A mű középpontjában, akár a világítótorony, hol elmosódottabban, hol maximális élességgel Herzog áll, s körülötte alakulnak az események, asszociációk tömkelegé sűrűsödik köréje, s beépül néhány - nem is felszínesen megrajzolt - gyermekkori motívum. S ha mégis találunk némi megindító gondolatsort, akkor is tudatosítanunk kell: Bellow a sirámokat komikus céllal használja csupán. A mű végső megfejtéséhez a kulcsot maga az író szolgáltatja: „Az én regényem arról szól, hogy Amerikában milyen megalázó érzést kelt az emberben magántermészetű gondjainak és szellemi érdeklődésének összekeveredése... Számomra nagyon fontos a Herzogban, hogy bemutatja: az egyén szégyenletes és tehetetlenségre kárhoztató magánéletének rabja. Úgy érzi, ez a magánélet megVisszaemlékezései egy emberöltő mentalitását tükrözik. alázza; komikus küzdelembe kezd ellene; aztán végül is rádöbben, hogy az, amit szellemi „kiváltságának” tartott, mindössze a rabság újabb formája. Aki ezt nem veszi észre, az nem érti a könyv lényegét. Tévedés tehát azt állítani, hogy Herzogot nem a gondolatai indítják cselekvésre.” Saul Bellow írói pályája mind ez ideig a Herzoggal tetőző- dik. A regény (ha a többit öntörvényűén kizárjuk) talán elegendő lesz ahhoz, hogy az író Amerika lelkületének krónikásaként-újra- értelmezőjeként önmaga számára illő helyet biztosítson a világ- irodalomban Normann Mailer, John Updike, Truman Capote vagy Jerome Salinger mellett. Kevin Spacey: „A színház nem ugródeszka a filmhez, folytatólagos része az életemnek, ezért továbbra sem szeretnék lemondani róla” Szabálytalan tehetség volt mindig, és az is marad Ki ez a férfi? Látszatra kortalan, egy arc a tömegből, mondhatni nagyon is átlagos. Hollywood egyik legszabálytalanabb és legsokoldalúbb tehetsége Kevin Spacey. Legutóbb az Amerikai szépségben nyújtott alakításával, egy élete delén válságban szenvedő „tisztes” családapa - aki halála pillanatában újraéli létezésének látszatvalóságát - szerepével érdemelte ki a legjobb férfi főszereplő Oscar-díját. A New Jersey-beli Orange-ban Kevin Fowler néven született színész forrófejű fiatalemberként egy verekedés miatt mondott búcsút a katonai karriernek. A katonai főiskoláról egyenesen a színpadra vezetett az útja. Igaz, még kamaszfejjel kezdett színészkedni, mielőtt másodosztályú Broad- way-előadásokban megcsillantotta tehetségét. Gimnáziumi osztálytársa, Val Kilmer biztatására végezte el a színész szakot a Juilliardon. Az V. Henrikben mint hírnök debütált. Filmes pályafutása beugrásssal indult: Harvey Keitek kellett helyettesítenie. Különc, nehéz, megdöbbentő szerepekkel alapozta meg filmszínészi hírnevét. A Közönséges bűnözők Verbalének, a kisstílű bűnözőnek megformálásával elnyerte a legjobb epizódszereplőnek járó Os- car-díjat. Speceynek, jól állnak” a thrillerek, mint a Ha ölni kell, a Szigorúan bizalmas vagy éppen a Hetedik. Ez utóbbiban pszichopata sorozatgyilkosként bünteti az emberiséget. „A színház nem ugródeszka a filmhez, folytatólagos része az életemnek” - vallja. A kreatív munka örömével csatlakozott A1 Pacino Shakespeare-filmjéhez (Richard nyomában), Clint Eastwood pedig őt választotta az Éjfél a jó és rossz kertjében című munkája homoszexuális díszpolgárának szerepére. Oscaron innen és túl Spaceyt várja a színház, de rendezői bemutatkozása, az Albínó Aligátor után további filmtervek is foglalkoztatják.
