Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-08-09 / 32. szám
10 2000. augusztus 9. Kópé Verssarok Dénes György Esti zeneszó A zöldbéka úrilányok kuruttyolnak este, lefittyedő nyálas szájuk lilára van festve. Megjöttek lám, az urak is, buzgón dalra kapnak, egy szép béka-szimfóniát nyomban összeraknak. A tóparton körbejárnak, szellő furulyázik, aranylámpaként az égen kandi hold világít. Izlandi mese Az ostoba asszonyok Egyszer egy paraszt elküldte szolgálóját a vásárba, adjon el egy tehenet és egy jércét.- Kérj a tehénért tizenhat tallért, a járóéért pedig tizenhat krajcárt - mondta neki. Az öreg szolgáló egész úton azt hajtogatta magában:- Tizenhat tallér, tizenhat krajcár. Addig- addig mondogatta, míg végül belezavarodott. Amikor kiért a piacra, tizenhat krajcárért kínálta a tehenet. Akadt is rá nyomban vevő. Akkor a jércét árulta - tizenhat tallérért. De bezzeg nem akadt olyan bolond, aki megvette volna. A szolgáló végül megunta a hiábavaló várakozást, és elindult haza. Útközben szállást kért egy parasztháznál. A gazd- asszony a pajtában adott neki helyet.A szolgáló meg se nézte, hová fekszik le, rögtön elaludt. Pedig jobb lett volna, ha körülnéz, mert éppen egy halom pehely- tollba feküdt. Reggelre telis-tele volt a ruhája, a haja tollal: olyan volt, mint egy nagy, kövér liba. Ő azonban azt hitte magáról, hogy sas. Egész úton hazafelé csapkodott a kezével, repülni próbált. A parasztgazda már türelmedenül várta. Éhbe is ment az úton, s látja ám, hogy az öreg szolgáló ugrál, kapdos, mintha megbolondult volna. Pedig csak repülni akart szegény. A gazda - hallván a vásár történetét - éktelen haragra gerjedt. De aztán elnevette magát, és megkérdezte:- Mit gondolsz, akad-e még három üyen ostoba asszony ebben az országban? A szolgáló erre csak vonogatta a vállát, nem tudott mit feleim, a gazda meg elhatározta: ő bizony csakugyan körülnéz, akad-e, aki túltesz a szolgálója ostobaságán. Úrnak is indult, és hamarosan elérkezett egy házikóhoz. Látja, hogy egy öregasszony ki s be jár, közben úgy fogja üres kötényét, mintha valamit vinne benne. Meg is kérdezte tőle, mire való ez.- Nem látod, fiam? - válaszolta az asz- szony. - Kihordom a házból a sötétséget, és vüágosságot viszek a helyébe. A férfi felajánlotta, hogy segít neki, csak jól fizesse meg. Az asszony elfogadta az egyezséget, mire a férfi fűrészt, baltát fogott, ablakot vágott a faház oldalába. Egyszerre kirepült a sötétség, és beszaladt a vüágosság. Ámult-bámult az öregasszony, s úgy megörült, hogy busás jutalmat is adott a parasztembernek. Az meg elbúcsúzott, s ment tovább. Kis idő múltán elért egy másik házhoz. Az udvaron kint ült a gazda, s keservesen jajgatott, mert az asszony kalapáccsal sulykolta a fejét.- Miért vered a férjed? - kérdezte a paraszt.- Nem verem én - felelte az asszony lihegve -, de nagy a feje, nem fér bele az ingbe, megpróbálok levenni belőle. Nagyot nevetett a paraszt, aztán felajánlotta, hogy jutalom ellenében segít a gazdán. Vette az ollót, kivágta az ing nyakát, mire pompásan átfért rajta a gazda feje. Volt nagy öröm: a gazda meg a felesége hálálkodott, a zsebét is telerakták pénzzel. A paraszt vidáman folytatta az útját. Két ostoba asszonyt már talált, de akad-e még egy harmadik is? Nem kellett messze mennie, azt is megtalálta. Az egyik házban idős házaspár élt, az asszony már harmadszor volt férjnél. Amikor a paraszt bekopogott, csak az asszony volt otthon. Szívesen fogadta a vendéget, és megkérdezte, honnan jön.- Egyenest a mennyek országából - felelte a férfi.- Jaj, akkor találkoztál az első két férjemmel - örült az asszony -, mondd, mit csinál első férjem, első Petur?- Rossz sora van - válaszolta a paraszt. - Tudod, hogy életében sem telt neki rendes ruhára, a mennyországban meg az a kevés is leszakadtrmár róla. Megrémült az asszony: hozott rögtön egy nagy zsákot, telerakta ruhaneművel, tett melléje még egy erszény pénzt is, és megkérte a parasztot, vigye el, de nyomban, első férjének a mennyek országába.- De mondd csak előbb - kapott észbe az asszony -, hogy megy a sora megboldogult második uramnak, második Peturnak? - A paraszt róla sem mondott jobbat: - Nincs ruhája, fázik, éhezik, kivált a lovai hiányoznak neki. -Nosza, fogta magát erre a jó asszony, összecsomagolt, ami még mozdítható volt a házban, szekérre rakta, a szekérbe befogta a két lovat, s megkérte a férfit, hajtson egyenest a mennyek országába. A paraszt mindent megígért, s azzal fölült, és a lovak közé csapott. Nemsokára hazaérkezett a harmadik férj: azt is Peturnak hívták. Haját tépte, amikor látta, hogy üres a ház; jó, hogy a négy fal megmaradt. Felesége azonban megvigasztalta:- Meglátod, édes uram, milyen jó lesz neked, ha meghalsz, és eljutsz a meny- nyek országába: ott majd közös lesz az a sok holmi, te is mind használhatod. -A paraszt pedig a jól bélelt szekérrel boldogan hazaszekerezett. Örömében öreg szolgálójának is megbocsátott.- Bizony, kívüled is vannak még ostoba asszonyok - mondta neki. - Akad elég lúd, ha nem hiszi is mind, hogy szállni tud. Magyar atomocska 5. Az atommag ragasztója Ozogány Ernő 1928-ban az előző részben említett alig huszonhat éves Paul Dirac angol fizikus, miközben azt próbálta megállapítani, hogy müyen körülmények között viselkedik az elektron pontszerű anyagként, mikor tűnik úgy, hogy valójában hullám, arra a meggyőződésre jutott, hogy az atommag az elektronnál néhány ezerszer nehezebb pozitív töltésű részecskékből áll. Hamarosan sikerült kimutatni, hogy ez a Ru- therford által 1910-ben megjósolt proton, amelyből pontosan annyi van az atommagban, amennyi elektron kering körülötte. Ez okozta a bajt: egyszerű megmagyarázni, hogy a negatív elektront az elektromos vonzerő tartja meg a pozitív mag körüli pályáján. De miért nem robban fel az atommag, ha azonos töltésű protonokból áll? Erre csak egy logikus magyarázat adódik: kell lennie egy iszonyatosan nagy erőnek, amely a protonokat a villamos taszító erő ellenében atommaggá ragasztja össze. Már a század elején nyilvánvalóvá vált, hogy a hagyományos matematikai egyenletekkel az atomi szinten lejátszódó események nem írhatók le. Itt ugyanis nem mindig „hagyományosan”, néha a látható világunkban (makrovilág) elképzelhetetlen módon játszódnak le a jelenségek. A segítséget a kor legnagyobb matematikusától, Dávid Hűbéritől várták. Csakhogy a német zseni már súlyos beteg. Ezen úgy próbál a tudóstársadalom segíteni, hogy erősítésként elküldik hozzá a matematikai fizika legnagyobb ígéreteit, közöttük Neumann Jánost, Wigner Jenőt, Max Bornt, James Frankét, Walter Heitlert és a már említett Paul Diracot. Wigner a proton felfedezése után megpró bál választ találni a Dirac- egyenlet ellentmondására. Sikerül matematikailag igazolnia a magrészecskék közötti erős kölcsönhatás létét, meghatároznia ennek hatósugarát. Ezt a legegyszerűbben úgy képzelhetjük el, hogy az asztallapra helyezünk két mágnest. Lukács Zsolt és Rácz Noémi rajza Amíg távol fekszenek egymástól, a súrlódási erő nyugalomban tartja őket. Ha fokozatosan közelítjük őket, egy ponton túlsúlyba kerül a közöttük fennálló mágneses vonzerő, és gyorsan egymáshoz rántja őket. Valami hasonló történik a részecskék világában: nagyobb távolságban a két proton közötti elektromos taszítóerő érvényesül. Egy meghatározott távolságon belül viszont ellenállhatatlanul erős kölcsönhatás tapasztja őket össze. Olyannyira időtállónak bizonyult Wigner elmélete, hogy az atommagban levő neutron felfedezése sem ingatta meg - mert hamarosan kiderült, hogy az atommag kétfajta részecskéket tartalmaz -, hiszen az erős kölcsönhatás nem függ a töl- téstől.A két fizikus együttműködése barátsággá alakult. Egy idő után Dirac rendszeres vendég lett Wignernél, és megismerkedett a házigazda húgával. Wigner Manci hamarosan Dirachoz ment feleségül, így a két kolléga kapcsolata sógori viszonnyá mélyült. Mindketten beírták nevüket a fizika aranykönyvébe: Dirac 1933-ban lett fizikai Nobel-díjas fent említett elméletével, míg Wignernek pont harminc évet kellett várnia erre a kitüntetésre. Ugyanis az atomok világában érvényesülő szimmetriaelvekkel - amiért végül is kitüntették - olyan új és meglepő elméletet állított fel, amelynek elismerésével évtizedekig várt az óvatos tudóstársadalom. Egy ideig úgy gondolták, hogy a pozitív töltésű proton és a semleges neutron is démokritoszi értelemben oszthatatlan, viszont hamarosan kiderült, hogy kisebb alkotóelemekből állnak. Legyél te is hős! A hősök azok, akik valamilyen nagy dolgot hajtanak végre. Ha fogsz egy ceruzát, annak segítségével a labirintuson keresztül eljutsz a királylányhoz, és kiszabadítod, te leszel a hős. fwrn i9;:*1'1 Kass János rajza
