Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-08-02 / 31. szám
2000. augusztus 2. Sport Kovács Iván: szenzációs idény után jöhet a harmadik olimpia, ám a vívásban a párbajtőr okozhatja a legnagyobb meglepetést Füredi Marianne A magyar férfi párbajtőrvívásnak volt egy aranykorszaka a 60-as évek elejétől a 70-es esztendők közepéig. Ez alatt az idő alatt zsinárban háromszor is olimpiai bajnok lett a válogatott. Utána tízéves éremszünet következett, amely a barcelonai olimpián szakadt meg a második helyezéssel, majd a Kovács Iván vezette fiatal generáció két éve világ- és Európa-baj- nok lett. Sydneyben Kovács Iván esélyesnek számít, bár a vívásban a párbajtőr okozhatja a legnagyobb meglepetést. Iván azonban jó versenyzőtípus, rutinos, kilencven óta minden világversenyen részt vett. Idén remek idényt zárt. A küldöttségből nem sokan dicsekedhetnek azzal, amivel ön, hogy a harmadik olimpiájára készül. Milyen emlékeket őriz az előző kettőről? Mind a két olimpián jól vívtam egyéniben, döntős lettem. Barcelonában viszonylag balszerencsés voltam, mert a négy közé jutásért a későbbi győztes Sreckivel vívtam, és kikaptam. Pedig előző évben, majd utána is legyőztem őt, amikor szintén a négy közé jutásért egymással vívtunk. A csapatversenyen azonban a négy közé jutottunk, és meg tudtuk verni a franciákat. Az nagyon szép emlék, A döntőben azonban kikaptunk a németektől, akiket korábban legyőztünk, így nem sikerült az aranyérem megszerzése. Ez máig fáj... Egyébként az olimpia hatalmas élmény volt, a falu, a légkör, minden. Először a strandon furcsán éreztük magunkat, és nem tudtuk, mi az a különös. Hát az, hogy a tengerparton csupa kisportolt, csinos embert láttunk, nem úgy, mint Úgy érzem, sokkal több volt abban a csapatban a hatodik helynél, jók voltunk. egy átlagos strandon. Aztán rájöttünk a megoldásra: itt mindenki sportoló, azért jó alakú. Sajnos, más sportágak versenyeire nem tudtunk kimenni, mert a vívás több napig, nagyon hosszan tartott, addig egymásnak drukkoltunk a vívóteremben, utána meg jöttünk haza. És Atlanta? Szomorú, negatív élmény, annak ellenére, hogy negyedik lettem. Imre Gézával ket- ten jutottunk a döntőbe, és reméltük, hogy valamelyikünk győzni fog. Világranglista-vezetőként nekem állt a zászló, és a mai napig fáj a kihagyott lehetőség. De jobb volt az ellenfél, Beketov, aki utána meg is nyerte a versenyt. Aztán megsérült a bokám. A bronzmérkőzésre azért kiálltam Géza ellen, ám a csapat- versenyre nem sikerült jönnöm. Úgy érzem, sokkal több volt abban a csapatban a hatodik helynél, jók voltunk. Viszont Atlanta még nagyobb élmény volt, mert rutinosan több sportág versenyeire is be tudtuk cselezni magunkat. Különböző furfangokkal bejutottunk az amerikai férfi kosarasok meccsére, no és élőben láttam két atlétikai világcsúcsot. Fantasztikus volt! Teljesen más, mint a tévében. Csaknem százezer ember állva üvölt, a versenyzők pedig hihetetlen gyorsan futnak. A tévéből ez nem érződik. Egyébként az a rossz az olimpiában nekünk, párbajtőrözőknek, hogy mi vagyunk az első versenyszám, így a megnyitóra sosem tudtam kimenni, és most sem tudok. De hát ezt »beáldozza« az ember. A szép emlékek felidézése után térjünk át a kellemetKOVACS IVÁN Született: 1970. február 8. Klubja: MTK Fegyverneme: párbajtőr Edzője: Udvarhelyi Gábor Kiemelkedő eredményei: Nemzetközi: Egyéni: kétszer vb-3. (1991, 1993), olimpiai 4. (1996), Eb-1. (1991). Csapat: olimpiai 2. (1992), vb-1. (1998), Eb-1. (1998), vb-3. (1995). Hazai: Egyéniben négyszer ob-1. (1993, 95, 96, 97). Az 1992-es barcelonai olimpián ezüstérmet nyert a magyar bárbajtőrcsapat, balról: Kulcsár Krisztián, Totola Gábor, Hegedűs Ferenc, Kolczonay Ernő és Kovács Iván. Fotó: Archív lenre, a tavalyi kvalifikációs világbajnokságra, amikor a világ- és Európa-bajnok válogatott nem tudta kiharcolni a sydneyi részvétel jogát. Azért fáj különösen a szöuli világbajnokság, mert utólag mindenki a gyengébb egyéni szereplésünkre fogja a csapatkudarcot. Pedig a kilencvenötös hágai vébén is gyengék voltunk egyéniben, mégis bronzérmet nyertünk csapatban. És az is kvalifikáló világbajnokság volt. Az élet megismételte önmagát: gyenge egyéni produkció után kellett a csapatban vívnunk. Most az olaszok voltak a jobbak, és ezt tudomásul kell venni, el kell fogadni. Nagyon kigyensúlyozottá vált a mezőny. Az egész világ párbajtő- rözik, itt van a legtöbb induló, akik közül huszonöt megnyerheti a versenyt, negyven pedig dobogósesélyes. Szóval Szöulban nem az történt, hogy rosz- szul készültünk föl. Nem kell tragédiaként felfogni a tizedik helyünket. Persze az tragédia, hogy nem jutottunk ki az olimpiára. De a sportban ez előfordulhat. Jó példa a foci Európabajnokság, ott is sok jó csapat volt, és hullott el nagyon korán... Az oroszok és a svédek sem jutottak ki Sydneybe, pedig Kolobkov és-Vanky is érmes lett egyéniben. Ez a kvalifikációs rendszer hibája, hogy jó vívók elbúcsúzhatnak az olimpiai kvótától. Egy versenyen bárki hibázhat, több lehetőséget kellene adni. Ön élt a lehetőséggel, mert a kvalifikációs ranglista élmezőnyében végezve repülőjegyet szerzett. Hat Világ Kupa-verseny döntőjébe jutottam be, ami nagy szó. Sokan gratuláltak hozzá. Ez is jelzi, hogy jól sikerült a vb-felkészülésünk, hiszen már Szöul előtt megkezdődtek a kvalifikációs versenyek, és én zsinórban hoztam az eredményeket. Egyébként nagyon kemény volt a kvalifikációs sorozat: három hónap alatt tizenegy versenyt rendeztek. Ebből kilencen indultam, kettőről betegség miatt hiányoztam. Több olimpikon vívóval ellentétben ön Indult a legutóbbi Európa-bajnokságon. Nem marad túl kevés ideje a pihenésre? A kvalifikációs sorozat lezárása után azért egy kicsit visszavettünk a munkából. No meg zajlott a vizsgaidő- szak, másodéves vagyok a szegedi jogi egyetemen, a tanulásra kellett koncentrálnom. Szóval aktívan pihentem. Igazi szabadságom azonban nem nagyon van. Igaz, hogy az edzőtáborig nem vívok, esetleg iskolázom a mesterrel, de a mozgással nem állok le, futni mindig fogok. Sokak szerint önben sokkal több van, mint amit eddig elért. Az igazi nagy eredménnyel még adós. Lehet, hogy több van bennem, de olyan sokan mondhatják el magukról, hogy több van bennük, mint amit az eredményeik mutatnak! Sok stabil, jó vívó van, és ezek közé tartozom én is. Úgy fogalmaznék, hogy ha nyernék egy vébét vagy egy olimpiát, senki sem tartaná meglepetésnek. Mielőtt megkérdezné: ha egyszer abbahagyom, nem lesznek álmatlan éjszakáim, nincs bennem tüske. Amikor elkezdtem, világbajnok akartam lenni. Ez sikerült, még ha nem is egyéniben, hanem csapatban. De így együtt örülhettem a társakkal, közös volt az örömünk. Térjünk vissza Sydneyhez! Ml dönthet az olimpián? A krém lesz ott Sydneyben, negyven kitűnő vívó. Gyilkos küzdelem lesz, nincs javítási lehetőség. A pszichikai felkészültség és a szerencse dönt majd, hogy aznap ki milyen napot fog ki. Már régóta mindennap foglalkozom az olimpiával, de nem »görcsölve«. Inkább úgy, hogy a versenyeken nézem az ellenfeleket, ki mit csinál, kivel lenne jó összekerülni, illetve kit kellene elkerülni. Igazi szabadságom azonban nem nagyon van. Nem lenne meglepetés a győzelme Örökre Puskásé a 10-es számú mez A hajdani labdarúgó Aranycsapat legendás kapitánya, Puskás Ferenc kapta meg egykori klubja, a kispesti együttes 10-es számú mezét; így képletesen, s nyilván lélekben is, mindig pályán lesz az ötvenes-hatvanas évek szupersztárja az új bajnoki idényben. Puskás ünnepélyes fogadás keretében vette át a Bozsik-stadion különtermében a mezt. A gesztus azt jelenti, hogy a jövőben a 10-est már más kispesti játékos nem öltheti magára. „Sok szerencsét és jó futballistákat kívánok a volt egyesületemnek” - nyilatkozott az élő legenda meghatottam A kispesti klub a német Jako sportszergyártó céggel kötött hároméves szerződést, így mutatós, vadonatúj szerelésben játszik az új idényben. Élesen bírálják Luxemburgot Brazíliában hevesen kritizálták Wanderley Luxemburgo szövetségi kapitányt, miután a labdarúgó-válogatott világbajnoki selejtezőn 2:l-es vereséget szenvedett Paraguaytól. „Ez így nem mehet tovább. Gyökeres változásra van szükség - hangoztatta Mario Zagallo, a brazilok egykori szakvezetője. — Ha így folytatjuk, akkor még csúfosabb vereségek is érhetnek bennünket.” Luxemburgo szerint még semmi sem veszett el, a csa pat simán kiharcolhatja a továbbjutást: „Meg vagyok győződve arról, hogy ott leszünk a 2002-es világbajnokságon. Hogy ki irányítja a jövőben a válogatottat? Ezt ne tőlem, hanem Ricardo Teixeirától, a szövetség elnökétől kérdezzék meg!” Figo nem szereti a lesifotósokat Andrea Belmonte olasz fotós panaszt nyújtott be a helyi rendőrségen a világ egyik legjobb labdarúgójának tartott portugál Luis Figo ellen. A paparazzó azt állítja, hogy a Barcelona klasszisa erőszakosan elvette tőle digitális kamerájának azt a lemezét, amelyen a játékost és családját rögzítő képeket tárolta. A rendőrség megkereste Figót. A játékos a lemezzel és menedzserével tért be az őrsre. Belmonte társa, Tony Esposito később azt mondta, hogy ő megörökítette azokat a pülanatokat, amikor Figo durván elveszi a lemezt. Orosz gondok a tv-közvetítéssel Vjacseszlav Koloszkov, az Orosz Labdarúgó Szövetség elnöke a kormány segítségét kéri ahhoz, hogy az orosz bajnoki mérkőzések képernyőre kerülhessenek. A két legnagyobb orosz televíziós társaság, az ŐRT és az RTR nem kötött szerződést a ligával, mondván, hogy az általa kért összeget nem tudja megfizetni, így - idén először - csak néhány mérkőzés közvetít helyi vagy pénzes csatorna. „Elfogadhatatlan, hogy ne legyen televíziós közvetítés. A szurkolók szeretik a labdarúgást, és megérdemelnék, hogy a legnépszerűbb sportág eseményeiről tudósítson a televízió” - mondta Koloszkov, aki 15 millió dolláros támogatást kér a kormánytól. Dél-Afrika nem adja fel A Dél-afrikai Köztársaság pályázati bizottságának vezetői a július 6-i döntés után sem nyugodtak bele, hogy 12:ll-es szavazataránnyal Németország nyerte el a 2006-os labdarúgó-világbajnokság rendezési jogát. Ezért Danny Jordaan és Irvin Khoza Brüsszelben találkozott az átigazolási piac szabályait alapvetően megváltoztató Bosman-ügyben híressé vált Jean-Louis Dupont ügyvéddel. A dél-afrikaiak tanácsot kértek, hogy miként lehetne törvényes úton megváltoztatni a FIFA döntését. „Megbeszéltük a tényeket, s kialakítottuk az álláspontokat” -jelentette ki Danny Jordaan, a sikertelen dél-afrikai pályázat vezetője. A rendezési jogról döntő harmadik szavazási fordulóban az új-zélandi Charles Dempsey a „hatalmas európai nyomásra” hivatkozva tartózkodott. A sportvezető ezzel ellenszegült saját konföderációja döntésének, nem támogatta Dél-Afrikát. Pedig 12:12- nél - Sepp Blatter FIFA-elnök duplán számító szavazata miatt - az afrikai ország nyerte volna el a rendezést. A nemzetközi szövetség kijelentette: a svájci törvényeket maradéktalanul megtartó választási procedúra s annak döntése megváltoztathatatlan.
