Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-07-26 / 30. szám

Nagyvilág 2000. július 26. 7 Ahol komolyan veszik a természet védelmét. Egész Európa példát vehetne róluk Mit jelent a Seprona? 1999 júliusában a Spanyol Orni­tológiái Társaság jelentette a Természetvédelmi Szolgálatnak (Seprona): alapos a gyanújuk, hogy egy Malaga közelében élő brit polgár veszélyeztetett ma­darak tojásait rejtegeti a lakásá­ban. Két nap múlva a Seprona tagjai akcióba léptek, és a jelzett lakásban valóban különleges „gyűjteményre” bukkantak: százhúsz fajta madár több mint négyezer tojását fedezték fel. Köztük olyan ritka és veszélyez­tetett fajokéit, mint például a kondorkeselyű, a kékkeselyű, az erdei héja, a karvaly, a réti héja, a tengeri sas, a vörös vércse. A tojások többségét egyenesen a fészkekből szedték ki. A brit pol­gárt csempészet, a növény- és állatvilág veszélyeztetése vádjá­val tartóztatták le. A vizsgálat során kiderült, hogy nemzetközi gyűjtőhálózathoz tartozott, amelynek szálai Németország­ba, Dániába, Svédországba és Finnországba vezetnek. A „gyűj­tőknél” további hetvenezer to­jást foglaltak le. A fenti eset csak egy volt a Seprona (a csendőrség szolgála­ta) eredményes akciói közül. A szervezet 1988 óta felügyeli a az életkörnyezetre, a termé­szetre, a vízkészletekre, a vadá­szatra, valamint a kulturális és történelmi örökségre vonatkozó törvények megtartását. Tagjai csak az utóbbi két év alatt hat­száznegyven lakossági bejelen­tést kaptak történelmi és műem­lékek rongálására vonatkozóan. 1988-ig, a Seprona megalapítá­sáig ezeket a feladatokat a csendőrség látta el, amely csu­pán motoros járőrökkel rendel­kezett, és főleg a vidéket ellen­őrizte. Amikor a Seprona meg­alakult, tagjait ki kellett képez­ni, hogy eredményesen lássák el feladataikat. A tagok mindegyi­ke több hónapos speciális kikép­zésben részesült, ahol megis­merkedik a geológia, állattan, botanika, ökológia és természe­tesen a jog alapjaival, ezenfelül a környezetvédelemmel össze­függő jogi kérdésekkel. A tanfo­lyam befejeztével kerekasztal- beszélgetéseken és különféle szimpóziumokon vesznek részt, melyek témája a védett állat- és növényfajokkal való illegális ke­reskedelem, mérgező anyagok raktározása és erdőtüzek oltása. A Seprona egyre jobban terjesz­kedik, s a tagság iránt nagy az érdeklődés. Ezzel együtt sok tá­madás is éri. Sokan kifogásolják a szervezet represszív funkció­ját. Való igaz, a Sepronának nemcsak a beavatkozás a felada­ta, hanem elsősor­ban a természeti kör­nyezet elleni cselek­mények megelőzése. Ennek felel meg a szervezeti felépítése is. Tagjai járőröket és különleges alakula­tokat alkotnak, me­lyek a csendőrség ve­zetése alá tartoznak az illető területen. Egy-egy járőr négy tagból áll: egy parancsnokból, aki többnyire ti- zedesi rangot visel, és három csendőrből, akiket erős motorke­rékpáron látni a spanyol utakon. Minden járőr mintegy 1900 négy­zetkilométer területre felügyel. A nyomozást végző védelmi egysé­gek élén szintén altiszt áll. A le­génységet két ember alkotja: egy jogra szakosodott csendőr és egy másik, aki fényképész, rajzoló, és a mintavételt végzi. A csapat fel­szereléséhez egy hordozható minilaboratórium tartozik, amellyel víz- és levegőminta-vé- telt és vizsgálatot, valamint a zajszint mérését végzik. A Seprona fontos elemét képezi a különleges alakulat, amelyet bi­zonyos esetekben mozgósíta­nak. Ezek újabban a nemzeti parkokban állomásoznak, és ve­szély esetén lépnek akcióba. Volt olyan esztendő, amikor négy- százharmincezer hektár erdő vált a tűz martalékává, és har­minchat ember vesztette életét Spanyolországban. A Seprona tagjai ezért kidolgozták a haté­konyabb beavatkozás és meg­előzés módozatait. Rendszere­sen ellenőrzik a preparátorok műhelyét is, így általában sike­rül leleplezniük a védett állatfaj­ok illegális vadászatának és ke­reskedelmének szervezőit. 1996- ban hajtották végre a Kan­na nevű műveletet, melyben a használt olajok felújítása során elkövetett törvénysértéseket göngyölítették fel. 1997-ben a szeméttárolást ellenőrizték. En­nek során a Seprona tagjainak sikerült feltérképezniük azokat az üzemeket, amelyek veszélyes hulladékokat termelnek, de azo­kat is, amelyek ezek szállításá­val foglalkoztak. Ráadásul az egész országra kiterjedően összeírták az illegális szemétte­lepeket, beleértve a toxikus hul­ladékok lerakatait is. 1991-ben a Sepronának Dél- Spanyolországban a növény- és állatfajok kereskedelmére vonatkozó nemzetközi konven­ció által védettnek nyilvánított lepkefaj csaknem hétezer példá­nyát sikerült lefoglalnia, 1993­ban pedig megállapí­totta, hogy százezer kilogramm, beteg és fertőzött állatból származó hús került csalással a kereske­delmi hálózatba. 1995-ben ötvenhat­ezer tonna Németor­szágból odaszállított vészélyes hulladék nyomára bukkant az egyik spanyol tartományban. 1997- ben a Seprona rajtaütésé­nek köszönhetően emelhettek vádat a barcelonai repülőtér igazgatósága ellen, amely enge­dély nélkül kiszáríttatott egy vé­dett mocsarat. 1998-ban a szolgálat oroszlánrészt vállalt annak kinyomozásában, hogyan következett be természeti ka­tasztrófa a Donana nemzeti parkban, ahol átszakadt az Aznalcollar völgyzáró gát. A Muy Interesante alapján feldolgozta: kv Még a preparáto­rok műhe­lyét is ellenőrzik. Budapesti levél Helyettes zenészek? Metz Katalin Kezdődött azzal, hogy az or­szág első zenekarának tagjai világgá kürtölték: nem tart­ják alkalmasnak Kocsis Zol­tánt a Nemzeti Filharmoni­kusok vezetésére. Az együt­tes nem kevesebb mint nyolc­van százaléka nyilatkozott imigyen. Az általános döbbe­netén aztán rangos zeneszer­zők, szólisták nyilatkozata kerekedett felül, akik nem rejtették véka alá véleményü­ket, miszerint a megbecsülés­re érdemes, világjáró muzsi­kusra inkább hallgatni kelle­ne, amikor a mi­nőségért teszi le a coksát, semmint hadakozni ellene, mert volna mit korrigálni a fil­harmonikusok munkáján. Aztán kiderült, hol van a kutya elásva. Bizonyítaniuk kellett, hogy művészet dolgá­ban ki mennyit nyom a lat­ban. A rettegés, ami a minő­sítő próbajáték miatt lett úr­rá a zenészeken, és torkollott hangos elutasításba, vádas­kodásba, bizony mindenre magyarázatot adott: első ze­nekarunk tagjainak 60 száza­léka elbukott a vizsgán. 101- ből 60 fő. A hangszeres mű­vészekből, nyugati szimfoni­kus orkesztrák szólamvezető­iből álló zsűri szerint a mér­cét ennyien nem ütötték meg. Nemcsak a közvéle­mény, hanem Kocsis Zoltán, a zenekarigazgató Kovács Géza és a miniszteri biztossá kinevezett Edvi Péter is meg­döbbent. Jóhiszeműnek bizo­nyultak saját zenekaruk mi­nősítésében, akik annak előt­te kígyót-békát kiáltottak rá­juk, és a szakszervezeti hangadókkal közösen mél­tánytalanságot sikoltottak. Mindez jogos is lehetett vol­na, ha túlnyomórészt jelesre „vizsgáznak”. Csak hát itt van a napnál világosabb tényállás. Kétségbevonhatat­lan, hogy a zongoraművész­karnagy, aki vezetőként már­is jobb teljesítményekre sar­kallta zenészeit az elmúlt két év alatt, okkal ragaszkodott a megmérettetéshez, az összminőség javulásának egyetlen garanciájához. És okkal várja el a kultusztárca a világszínvonalú teljesítményt ahhoz, hogy a zenekari tagok eddigi 120 ezer forintos bérét 300 ezer fölé emeljék. Mert mint ismere­tes, a kie-melt tá­mogatás ára az in­tézmény szerveze­ti szabályzatának tisztázott műkö­dése, a teljes jogi átvilágítás, és mindenekelőtt a magas szin­tű művészi teljesítmény. Az NKÖM erre nyolcszázmillió forintot kínál. Akikben meg­van az adottság a további fej­lődéshez, azoknak mégsem kell aggódniuk, mert bizal­mat szavaznak nekik. Hozzá­vetőleg harminc főtől kell bú­csút venniük. Hírlik, a tagok zöme húsz esztendeje nem gyakorol, próbákra nem egy­szer helyettest küldenek: cso­da hát, ha stagnál a nívó? Gulyáskommunizmusbéli mentalitás: dolgozhassunk a bérért, de figyeljünk, hogy fusizással hogyan élhetünk meg. Eddig volt a hakni s az állami kenyérkereset. így is meglepő, ha oda a hivatástu­dat. Nincs mentség: tisztes fi­zetésért hamis hangoskodás helyett győzzön a tiszta mű­vészet. Bizonyíta­niuk kellett, ki mennyit nyom a latban. Statisztika A több mint húsz éve alakult Seprona ezerötszáz tagot szám­lál, ebből mindössze hat nőt. A zöldcsendőrök felszereltsége: 376 terepjáró, 1189 motorkerékpár, 347 motorcsónak, 70 minilaboratórium, 67 erdőtűzvizsgáló szerkezet, 67 rajzoló­szerkezet, 59 zajszintmérő műszer, 19 légszennyezésmérő be­rendezés. A Seprona eddigi akcióinak száma 870 000. Leggyakrabban (évente mintegy huszonkétezer alkalommal) orvvadászat, továbbá a halászati törvény megszegése, ember és védett ter­mészeti környezet ellen elkövetett bűncselekmények eseté­ben lépett közbe. Az utóbbi tíz év alatt a Seprona 41 733 állatot kobozott el (27 792 lepke, 5 931 madár, 4 023 csúszómászó). Németországi ablak Háborgó rendőrök A Wiesbaden közelében fekvő Walluf peremén az egyik villa előtt rendőrkocsi áll meg. A ház lakója hívta ki őket: egy fi­atalemberre figyelt fel, aki át­mászott a kerítésen. A rend­őrök megállították a fiatalem­bert, széttárt karokkal a gépko­csijukhoz állították. A többi né­hány másodperc alatt játszó­dott le. A fiatalember az egyik rendőr kezéből kitépte a pisz­tolyt, és lövöldözni kezdett. Egy negyvenhárom éves rendőr belehalt sérüléseibe, egy har­minckét éves pedig súlyosan megsebesült. A huszonöt éves elkövetőt - egy drogos törö­köt - néhány óra alatt őrizet­be vették. Az említett rendőr volt a nyolcadik áldozat Né­metországban az év eleje óta. A német közvélemény pedig háborog; szerinte a rendőr­gyilkosságokért a politikusok viselik a felelősséget, akik a ta­karékosság bűvöletében a 240 ezer német rendőr korszerű felszerelésének költségeit is igyekeznek lefaragni. Megdöbbentő az egyik lübecki rendőrnő, Anne-Katrin Beer véleménye: „A mi rendőrőr­sünkön mindig három-négy nő van szolgálatban, de csak egyetlen golyóálló mellényünk van. Kockát vetünk, hogy ki veheti magára.” A hamburgi Matthias főfelügyelő elárulta, hogy a saját pénzén, 750 már­káért vásárolt egy amerikai gyártmányú, könnyű golyóálló mellényt, mert a rendőrségnek nem telik rá. A német rend­őrök szakszervezete is hábo­rog. „A tartományi belügymi­nisztereknek el kell érniük, hogy jusson pénz modern tech­nikára” - nyilatkozta Norbert Spinrath szakszervezeti elnök. Egy másik szakszervezetis, Gerhard Vogler abban látja a megoldást, hogy keményebb büntetést kell alkalmazni a rend őreinek megtámadásáért. Hasonló véleményen vannak az ellenzéki kereszténydemokra­ták, akik a szövetségi parla­ment elé akarnak terjeszteni egy törvénytervezetet, amely emelné a fiatalkorúakra kiszab­ható büntetés határát. „A bűnö­zést csírájában kell elfojtani” ­A németek tisztelik és szeretik a rendőreiket. Archív felvétel hangoztatja Jörg Heitman szászországi belügyminiszter, a kezdeményezők egyike. A rendőrök háborognak, hiszen az igazságügy-miniszter a bün­tetőtörvények enyhítését java­solja. Szerinte a bírák túlter­heltek, a börtönök telítettek, ezért a bíróságoknak „az enyhébb esetekben” több felté­teles büntetést kell kiszabniuk. Ráadásul néhány bűncselek­ményért, például bolti lopásért csak bírságot kellene fizetni, és nem kerülne bíróság elé a tettes. Ezek a változások gyen­gítenék a rendőrség helyzetét. S éppen akkor, amikor - a szak- szervezeti elnök véleménye szerint - a társadalom szemé­ben az állami intézmények kö­zül éppen a rendőrség örvend a legnagyobb tiszteletnek.

Next

/
Thumbnails
Contents