Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-07-26 / 30. szám
Vasárnap 58800 6903 11 2000. július 26. • 33. évfolyam Riport Gágyor Péter 18 éve írt egy színdarabot. Megszületett a szlovákiai Q magyar dráma. O Szlovákiai magyar családi magazin 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 2000. július 29-étől augusztus 4-éig 30. szám • Ara 16 korona Sport Aranyérmekért utaznak Sydneybe: Miehael Johnson, José- Marie Perec, 1 £Z Maurice Greene. J-v-' Idegesítő, ha a politikusok ostobának nézik a polgárt Elég a riogatásból! Görföl Zsuzsa______________ Pszichológusok szerint a szabadság nem attól szabadság, hogy az ember nem csinál semmit, hanem attól, hogy valami mást csinál. Vagyis akinek ülőfoglalkozása van, fizikai aktivitást kellene választania, a csendes helyen való heverészés annak ajánlott, aki kemény fizikai munkát végez. A sort azzal zárnám, hogy a miniszterek, a parlamenti képviselők éljék az átlagpolgár átlagos életét. Végezzenek egy kis fizikai munkát, beszélgessenek családtagjaikkal, szomszédaikkal hétköznapi témákról, s a parlamenti szünet alatt gazdálkodjanak átlagbérből. Az átlagfizetés és szokásos jövedelmük közti különbséget csak akkor kaphatnák meg, ha a fenti feltételeknek eleget tennének. Szerintem ez jót tenne a jellemüknek, végső soron az' országnak. Erre semmi esély, de jó eljátszani a gondolattal. Ha nagy változásokra, reformokra nem kerülne is sor - tisztában vagyunk az ország lehetőségeivel remélhetőleg legalább a társadalmi légkör megnyugodna. Mert a politikában új módi járja: az istenadta népet már nem hitegetik: riogatják. Ez a szlovákiai specialitás nem újkeletű. Az első próbálkozások Meciar második országlása idejére datálódnak. Akkor azzal riogattak, hogy ha külföldi befektetők kezébe kerülnek a honi vállalatok, az országot szolgaságba taszítják. Ergo létre kell hozni a szlovák tőkésréteget. Aztán a legjobbak legjobbjai, akik fillérekért kaptak vagyont, nemcsak a tőkét szívták ki belőle, de a klozettajtó kilincsét is ellopták, a munkanélkülieket pedig a mi nyakunkba varrták. Amikor már csak a „családi ezüst” maradt, és a „gazdaság zászlóshajóit” kellett kihúzni a csávából, ismét kiderült: a dolce vita költségeit ismét a bérből élők állják. Mire ide jutottunk, a többség rádöbbent: kell a változás. A kormány új, a taktika a régi: undoAz istenadta népet már megint riogatják. rító békákat akarnak leerőszakolni a torkunkon, s ha berzenkedünk, azzal riogatnak, Meciar visszatér. És mi nyelünk, mint kacsa a nokedlit: Devín Bank, fedezetlen nyugdíjemelés, luxuskocsik a parlamentnek, félmilliós mandátumok... S ekkor megjelenik egy jó hír: júniusban csökkent az infláció. És mi történik? Megint jönnek, riogatnak! Azt ugyan elismerik, hogy ha a tendencia folytatódik, akkor esetleg már az idén 10 százalék körüli lesz csak az infláció. De azonnal hozzáteszik: nem biztos, hogy ez jó lesz a gazdaságnak. Azt meg aggasztónak tartják, hogy az infláció csökkenése az alacsonyabb élelmiszeráraknak köszönhető. Megfizetjük még ennek az árát - fenyegetnek, de nem az árvizeket meg az aszályt emlegetik, hanem az alattomos külföldi társaságokat, amelyek szupermarketeket építenek. Ezek majd úgy leverik az árakat, hogy azzal egyetlen kiskereskedő sem tud lépést tartani. Tönkremennek, s akkor majd az alattomos külföldiek felverik az árakat, de nekünk már nem lesz választásunk, csak náluk vásárolhatunk. Az olcsó szuperekkel és hiperekkel szembeni kifogások közül csak egy állja meg a helyét: a profit külföldi zsebekbe vándorol. Igaz, munkát adnak egy csomó embernek - no de a profit! Fel sem merül, hogy más oldalról is megközelíthető a probléma. Mondjuk, arról az árnyékosról, hogy a kistelepülés egyetlen vegyesboltjának tulajdonosa arcátlanul visszaél helyzetével, elképesztő árakat szab, hiszen tudja: úgyis nála vásárolnak. De ha majd esetleg érdemes lesz a legközelebbi szupermarketben megejteni a havi bevásárlást, alább is adja. Van még számtalan oka, hogy a jó kereskedő mindig megtalálja a számítását. Hangsúlyozom: a jó kereskedő. Mert a kereskedés több, mint áru és pénz cseréje. Hogy a politikusok is megértsék: bár kereslet és kínálat az alapja, lényege mégis az odafigyelés, a tisztesség, az állandóság, a megbízhatóság és a jó modor. Ugye értik, mire gondoltam? Százéves az anya királynő. A britek imádják, am az egy hónapon at tartó születésnapi ünnepséget merényletkísérlet árnyékolta be. tasR/EPA-feivétei Vezércikk Barangolás, fél szemmel Kövesdi Károly ______ Gy ermekkori cimborámmal ballagok a falu felé, Ahogyan a környék és a szülőfalum, P. sem sokat változott az elmúlt évek alatt. Mackós járása ugyanaz, szokásai sem álltak fejtetőre, ám amikor megállunk a házuk előtt, ömleni kezd belőle a panasz. Három éve munkanélküli - mondja, s egy ideje.már szociális segélyt se kap. Esélye, hogy tisztességes munkát találjon, a nullával egyenlő, hiszen a környéken az is tönkrement, ami egykor működött. Kapott ugyan fülest két helyről is, de mindkét cégnél le kell tenni a jattot - az egyiknél ötezret, a másiknál tízet. Vagyis a minimálbér többszörösét, hogy megkeresse legalább a minimálbért, hiszen Szlovákia keleti felében úgy néznek a fővárosi bérekre, mint borjú az új kapura. Már meg sem döbbenek, hiszen a csecsemők is tudják, hogy Szlovákiában a legsikeresebb üzletág a korrupció. Van, ahol fizetned kell, hogy fizetéshez jussál, máshol elég a talpnyalás és a hajbókolás az érvényesüléshez. P. még így elmondhatja magáról, hogy a nagy szociális háló még nagyobb szemei közt legalább úgy csusszanhat át, hogy nem sérül. Legföljebb a lelke, az meg kit érdekel? A nagyobb sérülések magasabb szinten történnek. Például annál a gazdálkodónál, akinek számlájára befut a régen várt támogatás a mezőgazdasági tárcától, s másnap kopogtat nála a maffia, és kéri az összeg felét. Van még szorgalom és ügyesség e kis hazában - gondolhatná az ember. S persze jólinformáltság. Mert ehhez az kell. Eddig sem volt titok, hogy a maffia pontosan tudja, mi fekszik például az adóhivatalnokok asztalán, kit mennyire lehet megfejni, de itt már megáll az ész. Szemmel látható, hogy a két háló közül az utóbbi, az információs ment át robbanásszerű fejlődésen. Aztán az ember csak hüledezik, amikor a kormány egyes tagjai, főleg balosai, megtorpedózzák a Langos-féle törvényt, amely a piszkos pénzek eredetét lett volna hivatott tisztázni. S óhatatlanul a perverz következtetésnél köt ki: cui prodest? Kinek jó ez? Mert sántít az érvelés, hogy alkotmányellenes lenne az a törvény, amely a feketepénzek eredetét vizsgálná. Igaz, hallom, a szomszédos Ausztriában is fel kell mutatnod a bankban, honnan származnak a millióid, s úgy hírlik, a milliomosok Svájcba menekítik a pénzüket az alkotmányellenes zaklatás elől. De hát Ausztria mostanában antidemokratikus, félfasiszta ország, bárki megmondhatja. Ezen a felháborító tényen az sem enyhít, hogy a Burgtheater ugyanúgyjátszik, mint az embargó előtti, békebeli időkben, míg abban az országban, amely hazarendelte bécsi nagykövetét, etnikumközi szögesdrót éktelenkedik. Hiába na, a hálók kínálata kimeríthetetlen. De vissza szülőfalumba. Másnap leballagok a folyóhoz piszt- rángozni, hogy legalább néhány órára szabaduljak a gondoktól és a csúnya gondolatoktól. A vízcsobogás balzsam az idegekre, feltéve, hogy nem találkozol a sátán kutyájával. Jön az úton szembe, egy számomra ismeretlen fickó mellett lihegve, ám mielőtt még végigfuthatna a hátamon a hideg, s alkalmas fa után néznék, emberünk elkapja a dog nyakörvét. Megnyugodva köszöntjük egymást, s míg továbbhalad kutya és gazdája, ismét törhetem a fejem az információs háló hatalmas terítésén. Két család költözött be falumba pár éve, a városban nem bírták fizetni a lakbért, itt már dogra is telik nekik a segélyből. Hogy honnan tudták, pont ide kell jönni, ebbe a kis zsákfaluba, ahol egyre több az üres, bagóért kapható ház, ismét csak rejtély. Es ismét a perverzió határát súrolja a fel- tételezés: valakik valahol azzal foglalkoznak, hogy feltérképezik a fogyó lélekszámot a kis magyar falvakban, és last minute-ként kínálják az etnikai keveredést. De azért, mindenek dacára, jó itt, gyermekkorom színhelyén. Nem cserélném fel az embargós, vízumos országok jólétéért. S ha behunyom a fél szemem, türelmesen kivárhatom a szebb holnapot is, ami prosperitást, nyugalmat és rendet ígér.