Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-07-19 / 29. szám
Kultúra 2000. július 19. 13 Sigmund Freud baráti köréhez tartozott, s ez nyomon követhető hosszúra nyúlt novellájában Schnitzler álomnovellája Nicole Kidman és Tóm Cruise a Kubrick-filmben Kocur László _______________ Ha az ember szombat délután unatkozva könnyed, semmi esetre sem túl intellektuális szórakozásra vágyik, elhívja a barátnőjét moziba, mondjuk, egy romantikus filmre. Az előadás alatt lehet pattogatott kukoricát rágcsálni, kólát szürcsölni (lehetőleg minél hangosabban), s ha a vetítés végeztével kígyóinak a fények, a néző nincs agyonsújtva a mély gondolatiságtól. Ilyen célra kiválóan megfelelt a közelmúltban nagy sikerrel vetített Tágra zárt szemek (Eyes Wide Shut) című. film, Stanley Kubrick hattyúdala. A rendező Nem ez az első eset, amikor egy film hívja fel a figyelmet a kiemelkedő irodalmi alkotásra. kerek harminc évet várt arra, hogy vászonra vihesse a történetet, s nem sokkal a forgatás után meghalt. A parádés szereposztással - a film főszereplői Nicole Kidman és Tóm Cruise - megrendezett, nem bizonyosan minden jelenetével elsőbálozó leánykáknak szánt sikerfilm ötlete azonban nem valamelyik rafinált hollywoodi forgatókönyvgyáros fejéből pattant ki. A filmet inspiráló Álomnovella (Traumnovelle) a jeles osztrák író, Arthur Schnitzler műve, 1926-ból. Hetvennégy év elteltével a Kalligram Nyársik Beáta művészi és pontos (!) tolmácsolásában magyarul is elérhetővé tette a film nyomán fokozott érdeklődésre számot tartó alkotást. Nyilván kereskedelmi okokból a kiadó szerkesztői a borítóra (a hadd ne jelzőzzem, mennyire szép, nőies stb.) Nicole Kidman portréját varázsolták, úgy, hogy harmonizáljon annak kék és lila árnyalataival. így a kötet rendkívül ízlésesre sikeredett, s bizonyosan eladhatóbb, mert ma már a jó bornak is kell cégér... Meggondolkodtató, ki olvasná most Schnitzlemek ezt az elég jó írását, ha nincs Stanley Kubrick filmje. Ezen persze nem kell csodálkoznunk, nem ez az első eset a művelődés történetében, mikor egy (olykor efemernek gondolt) film hívja fel a figyelmet a kiemelkedő irodalmi alkotásra. Román Polanski nélkül jóval kevesebben ismernék Pascal Brucknert, pedig ő a Keserű méz írója. Laura Eswuivel nevét pedig nem hiszem, hogy bárki ismerné a magyar nyelvterületen, ha regényét, a konyha fülledt erotikájába fulladó Szeress Mexikóbant nem viszik filmre... Schnitzler novellája alig több, mint huszonnégy óra történéseit öleli fel. írásának főhősei Fri- dolin, a bécsi orvos és felesége, Albertine, akik hosszabb ideje házasok, s már mindkettejüket meglegyintette a kísértés szele, de a plátói sóvárgásnál egyikük sem jutott tovább. Ám a bál utáni nap estéjén egy legkevésbé sem szokványos vizit után Fridolin - nem bizonyosan eléggé motivált módon - „elindul” az éjszakába. Előbb (majdnem) egy utcalány karjai között keres vigasztalást, majd egy lokálban véli befejezni „kalandozásait”, itt azonban Pacsirtával, az orvostanhallgatóból bárzongoristává lett egykori baráttal találkozik. Pacsirta - a magyar kultúrkörben élőknek szinte furcsa Kosztolányi keserédes vénlánytörténetének ismeretében a név kapcsán egy rendkívül jó kedélyű, egészségtől kicsattanó zongoristára gondolni - elmeséli, milyen titokzatos helyen zongorázik: maskarába öltözött urák táncoltatnak mezítelen hölgyeket. Természetesen ezen a ponton alaposabb, a rendelkezésemre álló keretek szétfeszítő terjedelmű elemzésre volna szükség, hogy valamelyest is megérthessük - mert első olvasatra ez a lépés sem bizonyosan kellően motivált -, hogy már az orgiát némiképp előrevetítő kölcsönzőbeli intermezzo után miért veti bele magát hősünk abba, ami a külvárosi villában történik. Recenzensként hálátlan, s talán illeden volna leírnom, mi is játszódik le a villában (és Fridolinban) azon az éjszakán... Schnitzler Sigmund Freud baráti köréhez tartozott, s a pszichoanalízis atyjának eszmerendszere szépen nyomon követhető hosz- szúra nyúlt novellájában, melynek jó néhány történését csak mélylélektani nézőpontból szemlélve érthetjük meg. Erre a körre - a bécsi pszichoanalitikusokra - közvetlen utalás is történik: az orvos kollégát, akinél Fridolin a végső bizonyosságot keresi, doktor Adlernek hívják, ahogy a Freuddal túlzott szexualizmusa miatt szembeforduló s önálló iskolát teremtő tanítványt is. Schnitzler a lélektani naturalizmus nagymestere volt, nem egy művében a határhelyzetekre koncentrált. Fridolin is eljátszik egy lehetséges határhelyzettel: „mindent és mindenkit elárulni, megcsalni, becsapni, Marianne-t, Albertine-t, a jó Roediger doktort, az egész világot; kettős életet élni. Egyik oldalon a szorgalom, megbízható, sikeres orvos, a példás félj és apa, és ugyanakkor egy kéjenc, csábító, cinikus férfi, aki játékszerének tekinti az embereket, férfiakat és nőket, mikor milyen hangulatban van éppen.” E sorok kapcsán - nem kell hozzá különösebb irodalomtörténeti tájékozottság - azonnal a szerző nyolc évvel korábban megjelent Casanova-regényére gondolhatunk, melyben szintén hasonló határhelyzetre fókuszál: az "öregedő Casanova mester - aki Fridolin tétova vágyát kiteljesítve valóban kettős életet él, általában tisztes foglalkozása van, egyébként pedig..., hát igen, erről a másik oldaláról ismerjük őt máig - a család barátjaként, jóteBécs színházlátogató közönsége vörösre tapsolta a tenyerét. vőjeként igyekszik elcsábítani a házigazda hamvasan fiatal, ám velejéig romlott unokahúgát. Vagy gondoljunk csak a kiváló színdarabjait olykor majd’ szétvető feszültségre, melyeken a korabeli Bécs színházlátogató közönsége vörösre tapsolta a tenyerét. Schnitzler, a határhelyzetek szerzője? E könyvének megjelenése újabb alkalom, hogy mindenkit arra buzdítsak, ismerje meg elmélyültebben Arthur Schnitzler írásművészetét, mert nagyon jó író! Több remekműve olvasható egészen jó magyar fordításban. S aki a Tágra zárt szemekkel szeretné kezdeni, ám tegye, bár úgy fair, ha azt ezért elmondom, nem ez a felszínén kissé limonádéízű írás alkotói pályájának csúcsa. Heti kultúra Könyvespolc Mila Haugová Őzgerinc A szlovák költőnő magyarul írt verseit tartalmazza legújabb, Őzgerinc című kötete. Mila Haugová nyelvváltása nem alapvető fontosságú, de egyáltalán nem érdektelen. Nem csupán egy másik nyelvvel való költői játékot jelent, egy valamiféle mélyebb két- vagy többnyelvűség megtapasztalásának metamorfózisát is, egy képzeletbeli tükör előtt és mögött. A magyarul írt sorokhoz a szlovák poétikai hagyomány szolgált hátterül, ám Pilinszky vagy Nemes Nagy Ágnes költészetének jegyeit szintén magukon viselik. Különös dolog megfigyelni e kettősség okozta feszültséget Haugová szövegeiben, mely poézisének egyediségét okozza. (Kalligram, Pozsony) Emlékezés Nyolcvanéves volna Dana Medrická Dana Medrická, a prágai Nemzeti Színház halhatatlan Orbánnéja, Örkény István Macskajátékának felejthetetlen Erzsije most volna nyolcvanéves, ha élne. A Székely Gábor rendezte nagyszerű előadás több mint négyszázszor szerepelt a Rendi Színház műsorán. Utoljára 1982 december 11-én. A következő év januárjában Dana Medrická „leadta" minden szerepét. Millennium A Wipo szavai szerint „jogtalanul megsértett” István királlyal a kibékülést az akkor már királlyá koronázott és a bajor hercegséget is bíró ifjú Henrik hozta létre valószínűleg bajor tanácsosa, Eigilbert freisingi püspök útján, és állítólag még össze is barátkozott az egyori ellenféllel. Az udvari káplán szerint Henrik a békekötésnél a császár tudta nélkül járt el. Ez az állítás azonban bizonyára csak arra szolgált, hogy II. Konrád megőrizhesse a látszatot, mert a németeknek a magyar védelmi rendszer előterében a Lajta és a Fischa között, meg a Morva folyótól nyugatra egy széles határsávot át kellett engedniök Magyarországnak. Alig állt helyre a béke, István királyt hosszú és eseménydús életének legsúlyosabb csapása érte: 1031 szeptemberében talán a bihari erdőben egy vadászaton a trónörökös Imre herceg egy dühöngő vadkan áldozata lett. Odalett a .jövendő sarjak reménysége”. A gyászoló apa megadta magát Isten rendelésének, és - a Nagyobb Legenda szerint - attól kezdve annál inkább az egyház támogatásának és az irgalmasság cselekedeteinek szentelte magát, küldöttei „királyi bőkezűsége számtalan ajándékával” gyakran külföldi Stephanus rex Történelem és legenda Bogyay Tamás 23. rész kolostorokat is felkerestek. Birodalma jövőjének gondja azonban súlyosan nehezedett rá, mert Magyarországnak feltétlenül olyan uralkodóra volt szüksége, aki Isten szemében is alkalmas a trónra. István után unokatestvére, Vászoly volt az Árpád-ház legidősebb tagja. Keresztény nevet viselt ugyan (Vászoly any- nyi mint Baziliusz), de családjával együtt talán feleségének, egy lovas nomád fejedelem lányának a befolyása alatt még a pogánysághoz húzott. Érdemes megjegyezni, hogy Géza testvérének, Mihálynak a leszármazottai a második nemzedékben még mindig ragaszkodtak a régihez és mégis háborítatlanul éltek. A magyarázat nem nehéz: István király mint Adalbert tanítványa a térítésben nyilván ellene volt minden közvetlen kényszernek. Sőt azt is felteszik, hogy a régi szokásnak megfelelően Vászolynak mint egy országrész hercegének a hatalomból is részt adott. A pogányságra hajló unokatestvér azonban mint utódja a királyi trónon egyáltalán nem jöhetett szóba, mert épp a legfontosabb előfeltétel hiányzott nála, a keresztény alkalmasság, így esett István király választása a velencei menekültre, Orseolo Péterre, nővére fiára, akit - mint a Nagyobb Legenda írja - először is a királyi haderő parancsnokává tett. Ez a valóságban már a trónörökössé jelölést jelentette, mert Imre is „dux Ruizorum”, „az oroszok hercege”, azaz a királyi gárda vezetője volt. Vászoly bizonyára elég könnyen elviselte, hogy a király fia kedvéért mellőzték, mert hasonló módon tette meg Géza nagyfejedelem is Istvánt örökösnek. Az Itáliából jött leányági unokaöcsöt azonban ő mint a dinasztia vérbeli férfi sarja semmiképp sem tűrhette el. A magyar udvari történetírás Vászoly történetét, főként a király és a királyné szerepét célzatosan úgy eltorzította, hogy a krónikák szövegeinek alig lehet valamit elhinni. A megbízható Niederaltaichi Évkönyvekből megtudjuk, hogy István Vászolyt, aki „méltóbb volt a trónra, mint Péter”, ellenállása miatt megvakíttatta, és kisgyermekeit száműzetésbe küldte. megvakítás akkoriban általánosan használt eszköz volt az olyan trónkövetelő kikapcsolására, akinek meg akarták kímélni az életét. A Kisebb Legenda azonban beszámol egy, a király élete elleni merényletről is. Elbeszéléséből hiányzik minden legendás díszítés. Négy előkelő udvari ember, akik „szívük mélyén még mindig hitetlenségben tévelyegtek”, meg akarták ölni a már régóta súlyos beteg királyt. Amikor besötétedett, egyikük besurrant a király szobájába, de „égi ösztönzésre” elejtette a ruhája alá rejtett kardot. A csörrenés felriasztotta a szunnyadó királyt és kérdésére az ember bevallotta gonosz szándékát, és kegyelemért esedezett. A király neki megbocsátott, de összeesküvő társai fölött szigorú ítéletet mondott: elvesztették szemük világát és kezüket. Feltételezték, hogy a Kisebb Legenda itt voltaképp Vászoly bűnét mondja el. Azonban inkább lehet hűtlen tisztviselőkre vagy a katonai kíséret vezetőire gondolni, semmint egy trónkövetelőre és párthíveire, főként mert a kéz levágása az első törvénykönyv 17. fejezete szerint az eskü- és hitszegők büntetése volt. Egy másik figyelemreméltó feltevés az, hogy a pogány hagyományokhoz ragaszkodó összeesküvők egy „rituális királygyilkosságot” akartak elkövetni. Ugyanis sok lovas nomád népnél és valószínűleg az ősmagyaroknál is régi szokás volt megölni az uralkodót, akit elhagyott az ereje, vagy akinek letelt előre megállapított uralkodási ideje, a kazároknál például negyven év. Akárhogy is volt, Szent István második törvénykönyve azt bizonyítja, hogy az összeesküvők és merénylők büntetése élete utolsó szakaszában konkrét jogi kérdés volt, amelyet szabályozni kellett. A második fejezet szerint eljátszotta életét és vagyonát, aki a király életére tört, vagy az országot elárulni igyekezett. Ártatlan gyermekei azonban bántatlanok maradtak, és még javait is örökölhették. A keresztény királyság hívei nyilván nem is tudtak ezeknél nagyobb gonosztettet elképzelni. (Folytatjuk)
