Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-12-13 / 50. szám

Sport 2000. december 13. A modern győztes címszó alatt Edgár Davidsot állítják követendő példaként a fiatalok elé Interjú Pitbull a középpályán A Francé Football 1956 óta min­den évben megválasztja Európa legjobb labdarúgóját, aki elnyeri a lap által alapított Aranylabdát (1995 óta a kontinensen játszó nem európai futballistákra is le­het voksolni.). A francia szaklap már összeállította azt az ötvenes listát amelyen azok a játékosok kaptak helyet, akik közül kikerül az idei díjazott. December 19-én lesz a hivatalos eredményhirde­tés. Nem hinnénk, hogy a hol­land Edgár Davids lesz a befutó, deőis az 50 jelölt között van, és valószínűleg az éljátékosok közé sorolják a szavazók. A suriname-i Paramaribóban született Edgár Davids másfél éves kora óta él Hollandiában. Gyerekként sok kortársához ha­sonlóan az utcán sajátította el a labdarúgás alapjait, majd beke­rült az Ajax utánpótlásképző Amolyan biztosító emberként „fedezte” hátulról a remekül irányító francia Zinedine Zidane-t. Archív felvételek A párharcok során nem ismer könyörületet. központjába, és ott kiváló kö­zéppályást faragtak belőle. Davids tizennyolc éves korában mutatkozott be az amszterdami együttes felnőttcsapatában, amellyel a későbbiekben gya­korlatilag mindent (Bajnokok Ligája, UEFA Kupa, Világ Kupa, Európai Szuperkupa, holland bajnokság, Holland Kupa) meg­nyert. A sikersorozat közben szemmű­téten esett át, majd új becenévre tett szert: a csapat akkori edző­je, a jelenlegi szövetségi kapi­tány, Louis van Gaal ugyanis ráakasztotta a „Pitbull” nevet. Az akkor már holland válogatott EDGÁR DAVIDS Születési idő: 1973. március 13. Születési hely: Paramaribo (Suriname) Nemzetiség: holland Poszt: középpályás Csapatai: Schellingwoude (-1991), Ajax (1991-1996), Milán (1996-1997 decem- . bér), Juventus (1997 decembertől) futballista 1996 nyarán vándor­botot fogott a kezébe, és meg sem állt Olaszországig, ponto­sabban az AC Milán csapatáig. Ott azonban rosszul érezte ma­gát, és másfél idénnyel később, 1997 decemberében áttelepült Torinóba, a Juventushoz. Az „Öreg Hölgynél” aztán megta­lálta számítását, bajnoki címet szerzett a csapattal, és szinte egyik napról a másikra világ­szerte elismert klasszissá vált. Davids a 2000-es évet remekül kezdte, ő és Zinedine Zidane ve­zére volt a torinói gárdának, és hosszú' ideig úgy tűnt, a Juventus megszerzi a scudettót. A francia remekül irányított, Legnagyobb sikerei: Európa-bajnoki bronzérem (2000), Bajnokok Ligája- győzelem (1995), UEFA Ku­pa-győzelem (1992), Világ Kupa-győzelem (1995), Európai Szuper Kupa- győzelem (1996), holland bajnoki cím (1994,1995, 1996), olasz bajnoki cím (1998), Holland Kupa-győze­lem (1993) míg Davids amolyan biztosító emberként jól „fedezte” hátul­ról a sokszor elkalandozó Zidane-t. A két sztár erőfeszítése azonban kárba veszett, a Lazio az utolsó fordulóban elcsente az aranyat a torinóiak elől. A középpályás ezt követően ab­ban bízott, hogy az Európa-baj­A vesztes Európa-bajnoki mér­kőzés után nokságon kárpótolja magát az elszalasztott aranyéremért, ám csalódnia kellett. Az oranje az elődöntőig hibátlanul menetelt, ám ott Olaszországgal szemben tizenegyesekkel alulmaradt. A nagy álom, a hazai közönség előtt kiharcolt kontinenselsőség szertefoszlott... Davids, aki a klubcsapatával el­lentétben a nemzeti tizenegy­ben irányítót játszik, azonban nem tehetett a csapat bukásáról. A tőle megszokott - jó értelem­ben vett — agresszív játékkal a gólkirály Patrick Kluivert mel­lett a holland gárda legjobbjá­nak bizonyult, és helyet kapott az UEFA által összeállított All Stars-csapatban. A huszonnyolc éves futballista annyira meggyőző produkcióval rukkolt elő az utóbbi időben, hogy már tananyaggá vált. A Holland Labdarúgó Szövetség (KNVB) utánpótlásképző prog­ramjában ugyanis a modern győztes címszó alatt Edgár Davidsot mutatják be és állítják követendő példaként a fiatalok elé. Ahhoz képest, hogy az 1996- os Európa-bajnokság után két évig a válogatott közelébe sem kerülhetett, mert bírálta az ak­kori szövetségi kapitányt, Guus Hiddinket... Feldolgozás Névjegy Várhidi Péter nem jár a Megyeri útra Várhidi Péterrel manapság nem edzői minőségben, ha­nem szakkommentátorként találkozhatunk. Elsősorban arról érdeklődtünk, miként telnek napjai kispad nél­kül, illetve hiányzik-e neki az edzősködés. Hiányzik, hogyne hiányoz­na! Elfogadtam, hogy jelen­leg távol vagyok a kispad- tól, egyszersmind az élvonaltól, de úgy gondo­lom: nem árt néha egy kis »kikapcsolódás«. Néha nem árt, ha egy edző levegőhöz jut, ha van arra ideje, hogy számot vessen életével, ren­dezze gondolatait. Az utób­bi hónapok ennek jegyében teltek, kipihentem magam, és újra képes volnék edző lenni. Ajánlatokat kapott az utób­bi időben az első osztály­ból? Arról tudok, hogy több he­lyen felmerült a nevem, ám igazán konkrét tárgyaláso­kig nem jutottam el. Örü­lök, hogy gondolnak rám. Nem fél attól, hogy önnel kapcsolatosan bátortala­nabbak a »kérők«, hiszen kialakulhatott bennük egy olyan kép, hogy Várhidi csak Újpesten akar dolgoz­ni, s még ha jó szakember­nek tartják is, nem merik csábítani? Az újpesti kötődésem alig­hanem mindvégig közreját­szik majd a szerződéseim­nél, abban, hogy valame­lyest félve keresnek. Ezt a vélekedést alátá­masztja, hogy mostanság is gyakorta megállítanak az utcán az emberek, és arról faggatnak: mi van az Új­pesttel, hányadik helyen vé­gez a csapat? Hetven-nyolcvan százalé­kuk nem is sejti, hogy eljöt­tem a Megyeri útról. Képes lenne váltani? Igen. Ezt határozottan mondhatom. Ez a mostani Újpest már nem az, ami ré­gen volt. Az új tulajdonosok jövete­lére céloz? Természetesen. Őszintén szólva ezt már nem érzem a magaménak. Ez a klub már csak a nevé­ben Újpest, amúgy már vál­lalkozás. Érzek némi sértődöttséget a hangjában... Van is... Amiatt, mert a búcsú nem olyanra sikeredett, mint amilyet elképzelt? Kár volna tagadni, igen. Csak a közérthetőség ked­véért elevenítsük fel a múl­tat. A tavaszi idényben klubigazgatóként ön látta el a vezetőedzői posztot is, és á csapat mélyrepülésbe kezdett. Az ötödik helyről visszacsúszott a tizedikre. A körülmények ismertek, pályabezárás, eltiltások. Ezek után elégedetlenek voltak a tulajdonosok, és megköszönték a munká­ját... így történt, ez mindenki számára ismert, de félreér­tés ne essék, nem azért va­gyok picikét sértődött, mert elküldték, és úgy érzem, ez alaptalan lett volna. Azt tu­domásul kell venni, hogy egy tulajdonosnak vannak jogai, de korántsem korrek­ten váltunk el egymástól. A módszer nem tetszett... Mostanság nem látni az Új­pest meccsein, míg más pályákon rendszerint feltű­nik. ^ Ez igaz. Újpesten nem vol­tam még ebben az idény­ben. Miből él mostanság? Már játékosként úgy gon­doltam, hogy nem szeren­csés, ha egy lábon állok, vagyis ha kizárólag a fut- ballból számítok jövede­lemre. Vállalkozást indítot­tam, több kft.-ben is résztu­lajdonos vagyok, végső so­ron az üzleti élet sosem állt messze tőlem, így nem unalmasak a hétköznapja­im. Ha holnap hívnák, tüstént csatasorba állna? Megfelelő körültekintéssel - igen. Addig marad a szakkommentátorkodás... Igen. Hasznos dolgokat le­het ily módon is tanulni. (Sport Plusz) Továbbpasszoljuk Bobrov életmentő elalvása Elaludt, lekéste a repülőgépet, s ez mentette meg Vszevolod Bobrov legendás hírű orosz jégkorongozó és labdarúgó életét. Ugyanis valamennyi csapattársa, akikkel együtt játszott a CSZKA Moszkvában, felszállt a novoszibirszki járat­ra. A gép lezuhant, s mind­egyik utasa életét vesztette. Ez még 1951-ben történt. A híres Bobrov három jégko­rongcsúcs birtokosa: az 1948- as bajnokságban 18 mérkőzé­sen összesen 52 gól szerzett, ami találkozónként 2,8-as át­lagnak felel meg. Egy évvel később zsinórban nyolc találatot ért el a Szpartak Moszkva ellen, öt­venegyben pedig tíz góllal ter­helte meg a Dinamó Leningrad hálóját. Európából Loicq az első Paul Loicq (1890-1947) az el­ső európai, aki bekerült a híres torontói jégkorong-dicsőség- csarnokba. Ezzel tisztelték meg 1961-ben az egykori ka­pust, a sportág európai meg­honosítóját. Pályafutása során 1922 és 1947 között játékveze­tőként tevékenykedett. A belga jogászt összesen tizenkilenc­szer választották meg a nem­zetközi szövetség elnökének. Őt John Ahearne brit kereske­dő váltotta fel. Elődjével szem­ben soha nem korongozott, ám végül mégis bekerült a Dicső­ségcsarnokba. Kötélhúzás az olimpián Amikor újabbnál újabb sport­ágak kopogtatnak az olimpia kapuján, érdekes színfolt fel­eleveníteni, hogy már a kötél­húzás is volt az ötkarikás játé­kok műsorán. Először 1912- ben Stockholmban: az atléti­kai versenyszámok között két nyolctagú csapat összecsapá­sára került sor. A svédek meg­verték az angolokat. Másodszor és egyben utoljára 1920-ban Antwerpenben ver­senyeztek az olimpián kötél­húzásban. Anglia győzött Hol­landia előtt, ám a második he­lyet az amerikaiak is követel­ték, a harmadikért meg az ola­szok és a belgák vívtak hosz- szan tartó szócsatát. A Nem­zetközi Olimpiai Bizottság má­ig nem tett pontot a megóvott versenyek végére. Helycserés ingyenmozi A magyar kajak-kenu váloga­tott 1961-ben a hagyományos táborhelyen, Dunavarsányban készült. A sportág reprezentánsai min­dig is nagy csibészek voltak, nem mentek a szomszédba egy kis szemtelenségért és csínyért. A sok turpisság kö­zül kiemelkedett az esti mű­sor. Ekkor a gyengébb nem képviselői a szokásos zuha­nyozásra indultak, méghozzá csapatostul. A fürdő ablaka elég magasan volt, bokrok szegélyezték, de ez nem za­varta a fiúkat. Minden eset­ben őrt állították, aki figyel­te, mikor indulnak mosakod­ni a hölgyek. Amikor a pilla­nat elérkezett, az őrszem ki­adta a jelszót: „Mozi van!” A fiúk pedig megindultak a tusoló felé, és egymásnak ba­kot tartva leskelődtek, szem­revételezték a női test összes báját. Hogy az addig „állványt” tar­tó társak se maradjanak le a műsorról, húsz-harminc má­sodpercenként cseréltek. Az ingyenmozi mindaddig ment, amíg az edzők ki nem szúrták az illetlenséget, s a legendás Granek István, az akkori szövetségi kapitány vezetésével a helyszínre nem vonultak. A fiúk alapos fej­mosást kaptak: „Nem szé- gyellifek magatokat, szemte­len disznók? Meg ne, lássunk benneteket itt többé!” Ezek voltak a leghízelgőbb, a nyomdafestéket elviselő kife­jezések. A „csibészek” annyi­ra megszeppentek, hogy há­rom-négy napig a zuhanyozó közelébe sem mertek menni, még nappal sem. Egy idő után persze nem lehetett visszatartani őket, és szép csöndben ismét megközelítet­ték a „magaslest”. Egyből rá­jöttek, miért kaptak alapos dorgálást. Akkor már az edzők tartottak egymásnak bakot.

Next

/
Thumbnails
Contents