Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-12-13 / 50. szám

I . december 13. • 33. évfolyam Riport A mai generációt a mi generációnk rontotta el - mondja Nagy János q szobrászművész O 8 588001 690311 Szlovákiai magyar családi magazin 50. szám • Ara 16 korona 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 2000. december 16-ától 22-éig Sport _______________ A modern győztes cím­szó alatt Edgár Davidsot állítják követendő példaként a fiatalok elé. 15 Elég-e kapaszkodónak a kétezer éves betlehemi csoda? Adventi szorongás Görföl Zsuzsa ________ Ha szabadjára engedem a fan­táziám, élénken el tudom kép­zelni, milyen pokoli kínokat kellett kiállnia annak a fiatal, törékeny asszonynak, aki két­ezer éwel ezelőtt Názáretből Betlehembe tartott. Sarujának vékony talpán át érzett minden követ, nyelte az út porát, vagy éppen verte az eső, amely ilyen­tájt gyakorta hidegen és barát­ságtalanul ostromolja azt a tá­jat. Aggódó férje ugyan fel-fel- ültette a szamár hátára, de az sem volt kényelmesebb. Gub­basztott a szegényes málha te­tején, egyik kezével kapasz­kodva, másikkal védve édes terhét. Ha sajgó lába kicsit megpihent, máris lekászáló­dott: sajnálta szegény csacsit. A málha ugyan nem volt nagy - néhány takaró, váltás ruha, ke­nyér, aszalt füge és datolya, meg a tömlő víz -, de az út még hosszú volt. Betlehem - milyen lesz a város, Júda nemzetségének központ­ja? Dávid városának is nevezik, s nekik éppen ezért kell oda menniük, mert József a zsidók nagy királyának házából szár­mazik. Amikor József feleségül kérte Máriát, apja szemében ez is nyomott a latban, hiszen az ács nem volt gazdag, csak dol­gos. De jószívű, együttérző, igaz híve Istennek. Ha nem így volna, ő már talán nem is élne. Megkövezték volna a názáreti- ek, mint bármely bukott lányt. Nem hitték el, hogy kiválasz­tott, nem hittek az angyali hír­vivőben, sem a Szentlélek alá- szállásában. Szülein kívül csak Józsefnek volt a hite erősebb, mint sértett büszkesége, jegye­se iránti bizalma nagyobb, mint kételyei. Megvédte Máriát a nép haragjától, amely szereti azt hinni, hogy kezébe veheti az isteni igazságszolgáltatást. A hosszú úttól azonban József sem tudta megóvni. Augustus császár a messzi Rómából el­rendelte, hogy ki-ki a maga vá­rosában beírattassék, hát men­Visszaveszik őket dolgozni? Ki alkalmaz ma kisgyermekes anyukát? ni kell... Hogy aggódhatott Má­ria: lesz-e hol megpihenni, ke­rül-e legalább egy marék szal­ma derékaljnak? Mit kezd egye­dül az ismeretlenek között, ha vajúdni kezd? Ki segít neki ott, ahol senkit sem ismer? Semmi tapasztalata, hiszen ez az első gyermeke... Ahhoz nem kell élénk fantázia, hogy elképzeljem, milyen aggo­dalmak gyötrik a mai Máriákat. Nem tudják, mi lenne jobb: siet­tetni az időt, vagy inkább meg­állítani? Annyi szörnyű történe­tet hallottak már a hosszú ün­nepek alatt elhanyagolt kórházi betegekről, váratlanul meghalt csecsemőkről! De ha rendben megy is a szülés, mi lesz azu­tán? Lesz-e elég tejük, alszik-e majd rendesen a kicsi, mit te­gyenek, ha éjjel-nappal bőgi- csél? Hívjanak orvost, vagy elég lesz a nagymama tanácsa? És mi lesz később? Lesz hol lakni, elég lesz-e az egy kereset, s lesz-e egyáltalán a férjnek mun­kája? Hát nekik? Visszaveszik őket dolgozni? Ki alkalmaz ma kisgyermekes anyukát? Bölcső­de-óvoda lesz a jobb megoldás, vagy a nagymama maradjon otthon? Drága a bébiétel, a pe­lenka, a gyerekruha... Aggodalmak végtelen sora. Saj­nos, mind megalapozott. Ha nem volna az, talán az időseb­beknek, a tapasztaltaknak sike­rülne meggyőzniük a fiatalo­kat, a potenciális anyukákat és apukákat: türelemmel, odafi­gyeléssel, de mindenekelőtt igaz szeretettel a gondok legyőzhetők. De itt és most va­lahogy nem tudjuk hinni, amit Pál apostol a korinthosziakhoz írt első levelében állított, hogy „az szeretet soha el nem fog/’. Nem merjük elhinni, hogy a szeretet „mindeneket elszen­ved, mindeneket hiszen, min­deneket reménl, mindeneket el­tűr”. Még most, advent idején is több bennünk a szorongás, mint a remény, nem tudunk bi- zodalommal belekapaszkodni a kétezer éves csoda erejébe. Vá­gyaink elvetélnek, s egyre keve­sebb a kisded, akit soha el nem fogyó szeretettel szolgálhat­nánk. A Mikulás a gyermekotthonban látogatta meg okét. Karácsonykor értük jön valaki? ta sR-feivétei Vezércikk A század fekete könyvei Kövesdi Károly Közeleg az év vége. Kissé pateti­kusan szólva: az évszázad, az évezred utolsó napjait éljük. Mi minden fért bele csak ebbe az utolsó száz évbe! E néhány em­beröltőn/ korszakba, melyet egyesek a haladás, a nagy felfe­dezések, mások a világégések, a soha nem látott pusztítás korá­nak tartanak. Nézőpont kérdé­se, ki mit tart fontosnak az em­beriség és Európa történetének ebből a szeletéből; hogy szét­hullottak a gyarmatbirodalmak; és előtérbe került a nemzetek önrendelkezése, avagy emberi jogok ide, deklarációk oda, em­berek millióit pusztították el módszeresen, különféle őrült ideológiák zászlai alatt. Annak ellenére, hogy megalakult az ENSZ, és hangsúlyos szerepet kaptak az emberi jogok, még mindig lázadóknak, szakadá- roknak kezelik az élethalálhar­cukat vívó kis népeket, hogy nemzetek élnek haza nélkül, hogy még mindig (vagy újra) lőporos hordó a Balkán, hogy az emberi gondolkodás javítása he­lyett birkákat klónozunk, génke­zelt ételt eszünk, és pusztítjuk fejünk fölött az égboltot, hogy míg a világ csendőrei közül az egyik végelgyengülésben agoni­zál, addig a másik nem képes önmagát sem megváltani, és fo­gyasztói létformája expanzióján kívül nem tud elfogadható mo­dellt kínálni. Hogy nagy meg­könnyebbülésünkre kimúltak az ideológiák, ám ezzel együtt a filozófiádan, az ipari és techno­lógiai fejlődés mindenhatóságá­ba vetett balga hit félelmével kell szembenéznünk. Fajtánknál maradva: a magyarság s annak részeként mi, szlovákiai magya­rok az utóbbi nyolcvan évet ki­sebbségben éljük. Tulajdonkép­pen - leszámítva két világhábo­rút - az egész századot. A török megszálláshoz képest - mond­hatják az optimisták - ez rövid idő. A felgyorsult világban, ami­kor lerövidülnek az évek - mond­hatják a pesszimisták - ez végze­tes lehet. Javult-e, rosszabbodott- e sorsunk, milyen ívet tudunk megrajzolni erről az időszakról, erről már könyvtárnyi irodalom szól. Sajnos, még mindig nem elég és nem elég alapos ez az irodalom. A trianoni „békekö­tés” jegyzőkönyve például csak most, nyolc évtized után jelent meg Magyarországon! A kom­munizmus fekete könyvében a magyar fejezet elenyészően ki­csi, míg a Trianon utáni, a vörös terrort legyűrő rendszert sokan még mindig fasisztoidnak pró­bálják beállítani. Önismeretünk, magyarságtudatunk féloldalas és beteg, a magyar nemzet in­tegrációjának természetes igé­nye a vörös géneket hordozók­ban még ma is természetellenes indulatokat vált ki. A magyar­ság frusztrálása tovább zajlik határokon kívül és belül. Az el­szakított nemzetrészek sorsa és jövője azért is aggasztó, mert különféle életminőség, jövőkép jut számukra osztályrészül. A délvidéki magyarokat még a kö­zelmúltban is más népek konf­liktusában használták fel, a kár­pátaljai magyarokat az ellehe- tedenülés és az éhezés készteti szülőföldjük elhagyására. A ro­mán, a szerb, az ukrán, a szlo­vák nacionalizmus gyökerei az egészségesnél erősebbek. A szlovákiai magyarságnak a szá­zad utolsó hét évéből (amióta Szlovákia önálló lett) most nyílt először lehetősége, hogy bele­szólhasson sorsa alakulásába. Sajnos, ez a két esztendő nem hozott (nem is hozhatott) alap­vető áttörést. Nem lettünk ál­lamalkotó nép, a nemzetiségi arány megbontásának szándéka továbbra is ott munkál a magát demokratikusnak nevező kor­mánykoalíció egyik-másik párt­jában. Helyesebben inkább a fe­jekben, a zsigerekben, pártállás­tól függedenül. A történelmi le­hetőség elszalasztásának félel­me türelmedenséget szül, hi­szen a mindenhol pozíciókat foglalt kommunista oligarchák tovább gátolják a szlovák­magyar viszony, a társadalmi béke pozitív alakulását. E kla­panciák, bármily fölöslegesek­nek tűnhetnek is, érdemesek a továbbgondolásra. Mi több, ez kötelező azok számára, akik tenni is tudnak az ügyben. Mert a napi politika nem fedheti el a nemzetstratégiai célokat; s ezek a célok nem feltétlenül zárják ki a nemzetek közti jó viszonyt. E viszony tisztázás^ nélkül csak a fekete könyvek lapjai szaporod­hatnak, stílszerűen: klónozód- hatnak a harmadik évezredben. I

Next

/
Thumbnails
Contents