Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-12-06 / 49. szám
4 2000. december 6. Háttér Romániában rendkívüli mértékben előretörtek a posztkommunista baloldal és a szélsőséges nacionalizmus erői Hátramenetben Európa felé? Lovas szekér és Frunda-plakát TA SR/AP Malinak István Bekövetkezett a lehető legrosz- szabb változat Romániában: rendkívüli mértékben előretörtek a baloldal és a szélsőséges nacionalizmus erői. Az elnökválasztás első fordulójának eredményei is, meg a parlamenti mandátumokért folytatott voks- csatának az eredményei is ezt mutatják. Bár csak az e héten vasárnap sorra kerülő második forduló ad majd végleges választ arra, hogy ki lesz Románia új államfője, a legfontosabb tanulságokat már így is le lehet vonni. A tizenkét induló közül ketten jutottak tovább: Ion Iliescu, a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártjának (PDSR) elnöke, aki 1990 és 1996 között már betöltötte ezt a tisztséget, valamint Corneliu Vadim Tudor, a szélsőségesen nacionalista Nagy-Románia Párt (PRM) vezére. Ez utóbbinak a térnyerését sokan katasztrófaként élik meg - mint ahogy az is -, s hozzá kell tenni: bűntudatuk is lehet az eddig kormányzó, a nemzetközi megítélés szerint demokratikusnak tartott jobbközép koalíció politikusainak. Kivétel nélkül alaposan elszámították magukat, hiszen cáfolhatatlan bizonyítékát adták annak, hogy ók, akik négy évig kormányozták Romániát, mennyire nem ismerik az országban uralkodó közhangulatot, mennyire nem tudták kiszámítani a választók viselkedését. Pár nappal a november 26-i első forduló előtt még a „feltételes optimizmus” sugárzott belőlük, azt mondták: ha sikerül elérni, hogy Iliescu ne szerezze meg már az első fordulóban az abszolút többséget, a második fordulóban Isarescu kormányfő vagy Stolojan exkormányfő akár meg is verheti őt - ha a jobboldal mozgósítani tudja erőit. A Tudor-veszélyre csak későn döbbentek rá. Most is azt kellett volna tenni, mint 1996-ban, amikor az akkori Ili- escu-rezsimet leváltó Román Demokrata Konvenció (CDR) pártjai közös jelöltként indították Emil Constantinescut. Csakhogy az akkor győztes pártok a négyesztendei kormányzás alatt egymást őrölték fel, ádázabbul küzdöttek egymás, mint a hatalomba visszatérni vágyó ellenzék ellen. Hozzá kell még tenni, hogy a Markó Béla vezette RMDSZ-t ezért semmilyen felelősség nem terheli, hiszen a magyarok még májusban javasolták partnereiknek, hogy állapodjanak meg egy közös jobboldali jelölt indításában, de süket fülekre találtak. Ilyen körülmények között egészen természetes volt, hogy az RMDSZ Frunda György személyében saját jelöltet állított - a győzelem vagy a továbbjutás minimális esélye nélkül. Nos, így utólag elmondható, még az is jobb lett volna, ha Iliescu az első fordulóban megszerzi az abszolút többséget. Tudor bejutása a második fordulóba mindenképpen árt Románia nemzetközi megítélésének. De ami ennél is lényegesebb: a hírhedt nacionalista vezér egyáltalán nem esélytelen, hiszen csak nyolc százalék a hátránya Iliescuval szemben. (Iliescu első fordulós eredménye a vártnál alacsonyabb, 36,7 százalék lett, Tudor 28,5 százalékot kapott, többet, mint az utána következő három demokrata jelölt együtt.) Pillanatnyilag mindenki Iliescu győzelmére fogadna, de tekintettel arra, hogy Románia a képtelenségek országának tűnik, a rosszabbik változat is benne van a pakliban. Ha még nagyobb lesz az érdektelenség, ha a demokratikus érzelmű polgárok közül még kevesebben mennek el szavazni, az mindenképpen Tudornak lesz jó. Kérdés például, a romániai magyarok, akik - enyhén fogalmazva - nagyon nem szeretik Iliescut, és okkal, hogyan fognak viselkedni, el- mennek-e december 10-én Iliescura voksolni csak azért, hogy megakadályozzák a még nagyobb katasztrófát. Hiszen az, amit Tudor a magyarokról vagy a zsidókról történészként leírt, és politikusként nyilatkozott, a fasiszta ideológiához áll a legközelebb. A PRM köreiben állítólag halállisták keringenek, azoknak a nevével, akiket a párt hatalomra jutása esetén likvidálni akarnak. Siralmas állapot, amikor az egykori kommunista pártfunkcionárius és ugyancsak nacionalista Iliescu jelenti a jobbik változatot. Népszerűségét észérvekkel megmagyarázni nem lehet, szinte minden piszkos botrányban benne volt, hatévi uralkodása alatt Románia eladósodott, az infláció a mostani 43 százalékosnál is magasabb volt. Felfoghatatlan, miért érezték mégis úgy a választók, hogy az ő idejében jobb volt. Aligha magyarázható ez csak a csalódottsággal, azzal, hogy a most leköszönő kormány nem teljesítette ígéreteit, nem tudott vagy nem mert lényegesen változtatni az alapvető politikai-gazdasági szerkezeten. Ebben a választói magatartásban az általános politikai kultúra alacsony szintje éppúgy közrejátszik, mint a rendkívül erős posztkommunista örökség. Ha a parlamenti erőviszonyokat nézzük, a jobboldal kiütéses vereséget szenvedett. Az eddigi kormánykoalíció vezető erejének számító Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNTCD), amely az elmúlt négy év három miniszterelnökét jelölte, most be sem került a törvény- hozásba. Ez csupán öt pártnak sikerült. Az Iliescu-féle PDSR 37,5, a Tudor vezette PRM pedig 21 százalékot szerzett. Vagyis a szélsőségesek itt is annyit kaptak, mint az utánuk következő három párt, amelyek egyébként tagjai voltak az eddigi kormány- koalíciónak. Nézzük a százalékokat: Demokrata Párt (PD) 7,6%, Nemzeti Liberális Párt (PNL) 7,4%, RMDSZ 6,3%. Az egyetlen kedvező hír: Iliescu a választások után azonnal közölte, hogy Tüdőrákkal semmiképpen sem lépnek koalícióra, bár ha megnézzük: a képviselők és a szenátorok számát tekintve kettejüknek meglenne az alkotmányos többségük. Annak is örülni kellene, hogy a töredékszavazatok elosztása után az RMDSZ-nek is több embere lesz a törvényhozásban, mint eddig, csak félő: nem lesz túl nagy tere arra, hogy ezt hatékonyan ki is használhassa. Iliescu bejelentette ugyan, hogy kisebbségi kormányt alakítana a PDSR, s evégett egy évre szóló megállapodást írna alá az említett három párttal a politikai támogatásról - valami hasonló lenne ahhoz az ellenzéki szerződéshez, amit Csehországban Klaus és Zeman írt alá de elemzők ennek a megoldásnak nem adnak nagy esélyt; a kisebbségi kormányzás az új román politikai erőviszonyokat tekintve nem lehetne hatékony, túl sok a buktatója. Egyes vélemények szerint Iliescu ezt nem is gondolta komolyan, csak taktikázik, s a PDSR leginkább számításba jöhető partnereként a liberálisokat emlegetik. Számunkra természetesen az a legizgalmasabb kérdés, hogy mit tesz az RMDSZ. Az Iliescu által hónapokkal ezelőtt felkínált kormányzati szerep lehetősége a kampányfinisben minimálisra csökkent. Az az alaphelyzet, hogy az RMDSZ-nek rossz tapasztalatai vannak Iliescuval, annak ellenére, hogy az ő nevéhez fűződik pl. a románmagyar alapszerződés. A helyzetet Markó Béla egyik szellemes megállapítása jellemzi a legjobban, e szerint a PDSR-rel kötendő koalíciónak csak két akadálya van - a múlt és a jelen. Vagyis: Iliescu, aki kezdetben mutatott némi engedékenységet legalább az önálló magyar állami egyetem kérdésében, később mindent visszavont, s jelezte: magyar ügyben nem lenne hajlandó semmilyen engedményre. Markóék pedig azt hangsúlyozzák, az RMDSZ-nek kemény feltételei vannak, s csak ezek írásban vállalt teljesítése esetén lehet szó bármiféle kormányzati szerepről. Iliescunak azért lenne szüksége az RMDSZ-re, hogy a NATO és az EU kapui ne csapódjanak be hosszú időre Románia előtt, hiszen a Nyugat érthetően bizalmatlan vele szemben, s már első gesztusaival - pl. a vízumkötelezettség kérdésében - értésre adta, hogy a PDSR győzelmét visszarendeződésként értékeli. Az RMDSZ-nek pedig nem lehet érdeke, hogy ellenszolgáltatás nélkül felszálljon egy rükvercbe kapcsolt vonatra. Jó volna tévedni Iliescu megítélésében, aki 1990 és 1996 között egyértelműen bizonyította magyarellenes- ségét. De pillanatnyilag úgy tűnik, az RMDSZ-nek két lehetősége van: kormányszerepet vállal anélkül, hogy komoly beleszólási lehetőségre kapna ígéretet, vagy pedig ellenzékben marad, ahonnan biztos nem lesz semmibe beleszólása. De ne vágjunk a dolgok elébe, szakértők szerint leghamarább december végén állhat fel az új kormány, van még idő a kulisszák mögötti alkudozásra. Jó lenne, ha az a kutyaszorítónak nevezhető helyzet, amelybe az RMDSZ került, nem mélyítené tovább a már amúgy is súlyos belső ellentéteket. A kommunista erőknek a hatalomba való visszatérése amúgy is súlyosan fogja érinteni az egész romániai magyarságot, kár lenne ezt egy önpusztító belháborúval tetézni. Sokak szerint az elmúlt négy év egyik eredménye, hogy a magyarellenesség falán repedések keletkeztek, s már ezért is megérte kormányban lenni. Az RMDSZ-nek az új helyzetben is a repedések tágításán kell munkálkodnia a fal erősítése helyett. Kérdés, hogy ezt milyen pozícióból tegye-teheti. Ezt kell eldönteni, ez lesz a szervezet történetének egyik legsúlyosabb döntése. Iliescu azt szeretné, ha az RMDSZ minden előfeltétel nélkül vállalná a kormányzati szerepet. TA SR/EPA Kutyaszorí- tónak nevezhető az a helyzet, amelybe az RMDSZ került. Siralmas az az állapot, amikor Iliescu jelenti a jobbik változatot. Sajtóvisszhang Irányt vesztett társadalom Frankfurter Rundschau. Pestis és kolera között című kommen- tátjában a német lap rámutat: Vadim Tudort Haiderral vagy Le Pennel összehasonlítani már- már felelőtlen becézgetésnek számít. A Nagy-Románia Párt vezére meggyőzódéses és cselekvő rasszista, aki veszélyt jelent Románia demokratikus alkotmányára és - Magyarország bevallott ellenségeként - Délke- let-Európa békéjére... La Libre Belgique. A brüsszeli lap semmi meglepőt nem talál abban, hogy a politikai centrumot és a jobboldalt képviselő pártok megsemmisítő vereséget szenvedtek Rosszul kormányoztak, korrupció gyanújába keveredtek, s még arra sem voltak képesek, hogy közös államfőjelöltet állítsanak, akinek esélye lett volna a második fordulóba való bejutásra. A választási eredmények magyarázata a gazdasági és társadalmi helyzetben rejlik. A lakosság kimerült, az átlagember életszínvonala katasztrofálisan zuhant, ami szélesre tálja a kapukat a demagógia előtt, fezei együtt a románoknak szemlátomást rövid az emlékezetük, hiszen mindez éppen első választott elnöküknek, Iliescunak köszönhető. A románok szörnyű döntés elé néznek: egy volt kommunista apparátcsik és egy valaha Ceausescu dicsőségét zengő idegengyűlölő költő közül kell kiválasztaniuk az ország következő elnökét. Történelmi paradoxon, hogy Iliescu ismét a demokrácia megmentőjének szerepében léphet fel. Le Soir. A liberális belga lap azt ajánlotta az EU-nak és általában a Nyugatnak, hogy ebben a helyzetben ne hagyják magára Romániát, „inkább jó szóval, ráhatással, mint büntető intézkedésekkel próbálják megbékíteni önmagával a teljesen irányt vesztett társadalmat”. Az utóbbi időben az OECD-jelentés, az EU- országjelentés, az IMF-hitelfo- lyósítás megvonása és a Világbank nyers kritikája formájában záporozott a külső bírálat is az országra, pedig „egy ilyen kényes időszakban ráfért volna egy kis külső lökés”. A cikk figyelmeztet: Románia a legnagyobb balkáni államként fontos szerepet játszik a törékeny helyi stabiTudor géppuska mögül kormányozna. TA SR/EPA lizációs folyamatban. Szó sem lehet tehát a szomszédokkal, különösen a Magyarországgal való régi feszültségek feléledéséről. Az EU most fontos csitító feladatot tölthet be, mert „az ultranacionalista elfajulás újra felemelte kettős, vörös és fekete fejét, ezúttal Bukarestben”. Dér Standard. Az osztrák lap a romániai magyarság helyzetével foglalkozva utal az RMDSZ belpolitikai szerepének megnövekedésére, és megjegyzi: Iliescu szívesen látná a magyarokat jövendő kormánykoalíciójában, hogy ilyen módon emelje bizonytalan tekintélyét a külföld előtt. A cikk szerint a romániai magyarság képviselői rosszabb időkre számítanak, ugyanis Iliescunak nincsenek megoldásai az ország problémáira, ezért két fronton is ellenségképre van szüksége, hogy a Tüdor-féle szélsőségesek és a „magyar szeparatisták” között az ország megmentőjének benyomását kelthesse. The Wall Street Journal Europe. A lap szerint „Románia eljátssza talán az utolsó esélyét arra, hogy civilizált társadalommá váljon”. A problémák gyökere: nem takarították el azt a politikai osztályt, amely kiszolgálta Ceausescut, majd bukása után átvedlett reformistává. Különösen aggasztja a Nyugat-barát reformistákat Túdomak, Ceausescu volt udvari költőjének a fel- emelkedése. „Az 51 éves Tüdor, aki leginkább a zsidók, cigányok és magyarok elleni támadásairól ismeretes, két éve kijelentette, hogy Romániát csak géppuska mögül lehet kormányozni.”
