Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-11-29 / 48. szám
12 2000. november 29. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató A Millió Dolláros Hotel Wim Wenders együttműködése a komponistákkal mindig gyümölcsöző. Nemcsak azért, mert filmjeinek zenéje kivétel nélkül odaillő és remek, hanem azért is, mert a zeneszerzők jó ötletadónak bizonyulnak. Ry Coodemek köszönhetjük, hogy Wenders leforgatta a Buena Vísta Social Club című nagyszerű dokumentumfilmjét, legújabb munkája pedig az U2 együttes frontembere, Bono ötletéből született. Amióta meglátta Los Angeles belvárosában egy szálloda tetején a neonbetűket: Millió Dolláros Hotel, azóta foglalkoztatta egy film terve. Az 1917-ben épült monumentális szálló a maga idejében fényűző lehetett, ám mostanra jócskán lepusztult. Lakói valameny- nyien a jóléti társadalmon kívül rekedt, furcsa szerzetek. A másik ihlető, a társ- forgatókönyvíró Nicholas Klein fejében régóta motoszkáló gondolat egy film kezdő mondata: „Miután leugrottam, eszembe jutott...” Az álomszerű, kétértelműségekkel teli történet ezzel az ugrással kezdődik, és ugyanígy zárul. Tóm Tóm (Jeremy Davies zseniális alkotása), a bolondokkal teli szálló egyik lakója (mégpedig az, aki tudja magáról, hogy bolond) a Millió Dolláros Hitel tetejéről nekifutásból legugrik. Zuhanás közben „meséli el” barátja, Izzy (Tim Roth), szerelme (Milla Jovovich), az FBI-nyomozó Skinner (Mel Gibson) és a többiek történetét... A filmet az idei berlini fesztiválon a zsűri különdíjjal jutalmazta. Heti hír Alku Bár imádja s gyerekkel ajándékozta meg, Catherine Zeta-Jones mégis úgy látta jónak, hogy - biztos, ami biztos! - készüljön csak papír arról, hogy csekély kétmillió fontot (3,2 millió dollárt) kap Michael Douglastól, ha házasságuk netán zátonyra futna, és válással végződne. A Daily Star című brit napilap értesülése szerint cserébe viszont a színésznőnek le kellett mondania arról, hogy házasságkötése szülőhelyén, a walesi Swansea városában történjen meg. így a színész páros Los Angelesben mondja ki a boldogító igent. Ez a helyszín már Douglasnek kedvez, aki ragaszkodik ahhoz, hogy idős édesapja, a nyolcvannégy esztendős Kirk Douglas is jelen legyen a ceremónián. Botos Flórián: „Az volt a legnehezebb, hogy kitaláljam, hogyan lehet a tónusokat érzékeltetni” Ige - betű - rajz Balogh Mónika Botos Flórián a zsoltárok szövegének betűiből alakítja ki képeit. Különleges technikája újdonságként hat az emberre. A művésszel hitéről és a hitből születő művészetéről beszélgettünk. Képeid mélyen vallásos emberről árulkodnak. Az egész életemet átjárja és betölti az Isten iránti szeretet és alázatosság. Tartozol valamelyik gyülekezethez? A hit gyülekezetéhez. Salgótarjánban születtem, majd apám halála után felköltöztünk Budapestre. Itt a környezetemben erősen drog- és alkoholfüggő emberek voltak. Akkoriban, sajnos, én is sokat alkoholizáltam, és engedtem azoknak, akik rossz irányban befolyásoltak. A bátyám és barátai züllött életet éltek, de amikor találkoztak Isten igéjével, az életük radikális fordulatot vett. Hatásukra én is elkezdtem érdeklődni a Biblia iránt. A hit gyülekezetének volt egy kongresszusa, ahová elhívtak engem is, és ott döntöttem Isten mellett. Hogyan kezdtél rajzolni? Kicsi korom óta rajzoltam, anyám és nagyanyán! szerettették meg velem. Amikor megismertem a Bibliát, eszembe jutott, miért ne lehetne összekapcsolni a rajzolással. Persze akkor még nem tudtam, hogy ez fog kijönni belőle. Hogyan határoznád meg a művészetedet? Ezen nagyon sokat gondolkodtam, és azt a meghatározást találtam ki, hogy Ige-betű-rajz. Hogyan ismerted meg ezt az új technikát? Édesanyámékhoz utaztam Németországba, és a pályaudvaron láttam egy embert, aki betűkből alakította ki a képeit. Egyből jött az ötlet, hogy biblikus formában is meg lehetne ugyanezt csinálni. Hogy kezdesz neki egy képnek? Rengeteget olvasom a Bibliát, ugyanazt a szakaszt többször is átolvasom, és közben megjelenik egy kép a fejemben, aztán Ésaiás: 62: 6-7. 49 X. később kidolgozom, hogyan lehetne ezt kivitelezni. Mi a legnehezebb? Az volt a legnehezebb, hogy kitaláljam, hogyan lehet a tónusokat érzékeltetni, a figurát kiemelni a háttérből. Vannak sorok, melyeket sűrűbben írok, ezek sötétebb tónusokat adnak, és vannak, melyeket vékonyabb tollal írok, nagyobb betűközöket hagyok közöttük, ezek a világosabb részek. Aztán meg a szöveget úgy kell elhelyezni, hogy kiférjen, és olvasható is legyen. Csak a bibliai témákat dolgozod fel? Igen, de más témákra is nyitott vagyok. A munkáid között láttam állatokat ábrázoló képeket is. Vannak állatokat ábrázoló képeim is, de minden képem valamilyen formában kapcsolódik a Bibliához. Arra még nem gondoltál, hogy színesen érdekesebb lenne? Gondoltam már rá, de ahhoz eszközök kellenének. Most csak alkoholos filceket használok, és először ezt szeretném tökéletesíteni, de foglalkoztat a dolog. Számodra melyik a fontosabb: az ábrázolt figurák megrajzolása vagy a szöveg olvashatósága? Én nem is a figurára koncentráltam, hanem a szövegre, mert az egésznek a lényege a bibliai szövegben van. Mert számomra az ige az élet része. Szerettem volna valami olyat alkotni, ami megragadja az embereket. Mert az ige Istentől való üzenet az embereknek. De az ember a figurákra, az ábrázolt formára figyel fel először, és csak aztán fedezi fel a bibliai szöveget. Igen, de így a kép magán hordozza az eredeti bibliai szöveget. Biztos vagyok abban, hogy aki megnézi a képet, az megpróbálja elolvasni is. Rajtad kívül készít valaki ilyenfajta képeket Magyarországon? Én egy emberről tudok, aki írógéppel csinál képeket, de az csak betű, nem pedig olvasható szöveg. Van olyan ember, akit példaképednek tartasz? Természetesen. Mivel salgótarjáni vagyok, Balázs János bácsit kell megemlítenem, akinek szelleme a felnövekvő roma képzőművészekben tovább él. Munkássága példaértékű minden embernek. De meg kell említenem Péli Tamást és Szent- andrássy Istvánt is. Milyen hatással van a munkádra a környezeted? Azt mondja Isten igéje: »Az ember sok tanácsos által tanul.« Akinek először megmutatom a rajzaimat, az a feleségem, és nagyon odafigyelek a véleményére. Aztán a testvéreim véleményére is, akikkel a gyülekezetben együtt szolgálok. Most készülő képeid nem kapcsolódnak egymáshoz? Mindegyik kép egy-egy történetet mesél el, és nem szerettem volna, ha több kép ugyanarról a történetről szólt volna. Arra még nem gondoltál, hogy a cigány kultúrát dolgozd fel? Gondoltam rá, de én úgy hiszem, mi, romák mélyen vallásos emberek vagyunk, és engem ez foglalkoztat leginkább. De nem zárkózom el a témától. Mennyi Idő alatt készül el egy kép? Van, amelyik egy éjszaka alatt kész van, de olyan is, amelyiken napokat dolgozom. Közvetlen környezetednek vagy a nagyközönségnek készíted a képeidet? Én a munkáim által szeretném megismerni a Bibliát, tehát a nagyközönségnek is szánom. Akkor ez számodra küldetés? Igen, így is lehet fogalmazni, hiszen ha az embernek ily módon lehet üzenetet hagyni, akkor érdemes dolgozni. Huszti István felvétele Juliette Binoche: „Engem az izgat a hivatásomban, hogy kitágítsam a kreativitásom határait, máskülönben a pálya napszámosa volnék” A század színésznője a francia film nagyágyúja SZENTGYÖRGYI RlTA __________ Ön feledt boldogság és lelki harmónia árad minden mosolyából, gesztusából, nézéséből. Belülről ismeri a varázst, amellyel újra meg újra képes elbűvölni mozirajongók ezreit. Ő Juliette Binoche, a francia film legnemzetközibb alkotó- művésze, akire egyetlen sztárcímke sem illik. Legutóbb az osztrák Michael Haneke fajgyűlöletről, toleranciahiányról, a másság elutasításáról szóló filmje ihlette meg. Az Ismeretlen jelben, amelynek megvalósulásáért ő is síkra- szállt, Binoche kezdő, sikertelen színésznőt alakít, akit sorsa különféle nemzetiségű, hova- tartozású bevándorlókhoz köt. Bátorság, elkötelezettség, hogy olyan filmek mellett bábáskodik, amelyek a szívéhez közel állnak? „Az alkotó ember bátorsága talán abban áll, hogy a kreativitását annak a szolgálatába állítja, amiben mélyen hisz. És ilyenkor meggyőződése a környezetére is kihat, s megváltoztatja a dolgok menetét. Engem az izgat a hivatásomban, hogy kitágítsam a kreativitásom határait, máskülönben az élet és a hivatásom »napszá- mosa« maradnék. Kifejezni a vágyainkat, legyen szó érzelmekről, hivatásról, az én szememben soha nem számítás, nem találok benne semmi szégyellnivalót, éppen ellenkezőleg, egyfajta tisztesség, kötelesség ez önmagunkkal szemben. Ugyanígy voltam annak idején Koncsalóvszkijjal is, amikor szerettem volna vele dolgozni a színházban. Felkerestem őt, és így született meg színpadi pályafutásom egyik legjelentősebb feladata, a Sirály Nyi- nája a párizsi Ode- onban.” Haneke említett filmje többek között a kommunikációképtelenséget taglalja idegengyűlölő világunkban, az ebből fakadó megaláztatásokat. „Pontosan ez az erőssége a filmnek. Túlságosan hozzászoktunk mindennapjainkban a kis és nagy gyávaságokhoz, a megaláztatások elszenvedéséhez és eltűréséhez, főleg ha mindez másokat érint. Szemellenzőt vonunk magunk és a külvilág közé. Ez a vakság és közöny visszahat a saját életünkre is. A bevándorlás témája teljes mértékben engem is érint, hiszen mindannyian az élet bevándorlói vagyunk, valahol, valakik szemében mindig idegenek. Ha csak a saját családomat veszem alapul, az egyik nagymamám Brazíliából származik, a másik Lengyelországból, de éppúgy van fla- mand beütésem is az egyik nagypapám részéről. Éppen ezért az idegenség helyett az otthonosságot kell megteremteni magunkban, a világban, másokkal szemben. A befogadás, az elfogadás törvénye számomra szent dolog. Sokak szerint én tudatosan ellene dolgozom a hollywoodi karriernek. Főleg Az angol beteggel nyert Oscar-díj óta. Én ebben nem vagyok biztos. A kreativitás az én meggyőződésem szerint nem kényszeríthető bele egyetlen nemzet filmgyártásába sem. Semmit nem teszek külső elvárásból, számításból. A filmezésben számomra a rendező látásmódja az igazi kritérium. Hogy milyen tervek foglalkoztatnak a közeljövőben? Nemrég kezdtük el egy svéd rendező filmjének forgatását Johnny Depp-pel, és van egy tervem a Central do Brazil brazil rendezőjével, Walter Salesszel. Ami pedig a francia színészeket illeti, a Juliette és szerelmeiben játszom majd, amelyet Jean Renoir forgatókönyve nyomán Jeanne Moreau rendez.”
