Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-11-29 / 48. szám
2 2000. november 29. Vélemény « ^ \ LZL Hogy mit keresek, szomszéd? Annak a bizonyos békának a fenekét, de úgy látszik, valaki vagy ellopta, vagy privatizálta... Rajz: MS-Rencín Felülnézet A csóvált kutya esete Szűcs Béla Számos országot vezet koalíciós kormány, és másutt is kikirobbannak ellentétek a pártok között, előfordulnak minisztercserék, a kormánybukás és új választások kiírása azonban meglehetősen ritka. Arra pedig, hogy az ellenzék népszavazással kísérelje meg a hatalomba való visszajutását, nemigen akad példa. Meciar ezt is megpróbálta. Kudarca után begubózott, fullajtárai a legképtelenebb kita- lációkkal próbálják magyarázni a lakosság 80 százalékának távolmaradását. Olyanok is akadnak, akik a demokrácia hiánya miatt hullajtanak krokodilkönnyeket. Szerencsére a kormány karavánja tovább halad. Úgy tűnik, megköny- nyebbülten vághat neki hátralevő két évének. A koalíció ezután fog vizsgázni: képes-e véget vetni a belső ellentéteknek, torzsalkodásnak, pártérdekeknek, lesz-e annyi politikai tehetsége, hogy teljesítse a programját? A lakosság a népszavazáskor azt is kimutatta, hogy minden gazdasági, szoVigadva sírhatunk Molnár Iván ________ Ko rmányaink már a hatalom- átvételkor figyelmeztetett: szociális szempontból az első két év lesz a legkritikusabb, azt követően már javul a helyzetünk. A két év letelt, és bárki, aki ebben az országban él, kénytelen elismerni, hogy Dzurindáéknál nagyobb jóstehetségeket keresve sem találhatnánk. A gazdaságélénkítő csomagoknak köszönhetően százezrek tengődnek a létmi- nimium határán, és ugyaneny- nyien képtelenek munkát találni. Meciarék bukásakor kevesebb mint háromszázezer munkanélkülit tartottak nyilván; az idei első félévben számuk már elérte a félmilliót, és egyelőre nem tudni, hol a felső határ. Fizetésünk az elmúlt két évben nyolc százalékot vesztett értékéből, és nem irigylésre méltó a nyugdíjasok egyre növekvő táborának ciális nehézség ellenére ad még egy lehetőséget a négypárti kormánynak. Ha pedig ezzel okosan él, remény van arra is, hogy az új választásokon az átszerveződő pártok olyan többséget szerezzenek, amely újra képes lesz kormánya: alakítani, noha a bigott választók harminc százaléka még mindig a HZDS-et támogatja. Lehet, hogy a sikertelen kísérlet után megpróbálják meciartalanítani a pártot, azonban kérdés, hogy akkor milyen lesz a támogatottsága. Mindenesetre ideje, hogy a fogadkozások után a kormány komolyan vegye az összefogást. Megfontoltabb politikára engednek következtetni a pártok vezetőinek nyilatkozatai, a minisztercserék követelésének leállítása, a regionális nyelvek chartájának programban szereplő elfogadása és más prioritások teljesítése, nem utolsósorban a miniszterelnök támogatása. Ha meggondolja az ember, a sikertelen népszavazásnak bizonyos jótékony hatása is volt, s talán megérte a 160 milliót. helyzete sem, hiszen nyugdíjukból lényegesen kevesebbre telik, mint két évvel korábban. Az elmúlt időszakban csak az árak nem csökkentek: növekedésük meghaladta a húsz százalékot, és persze nem csökkent a bűnözés, a korrupció, az alkohol- és kábítószer-fogyasztás sem. Dzurindának és csapatának így igazán nem ró- hatjuk fel, hogy nem teljesíti a hatalomátvételkor tett ígéreteit. A sors iróniája, hogy elsőként épp az államkassza szigorú őrzőjének, az Economist- díjas Brigitának esett meg a szíve a lakosságon. Pénzt ugyan most sem tud adni, hangulatoldóként azonban szeretné eltörölni a bor fogyasztói adóját. A lépéssel mindenki jól jár: az államkassza szinte semmit sem veszít, a bortermelők növelik forgalmukat, a Dzurinda- kabinet pedig teljesítheti ígéretének második felét is. Egykét pohár bor után az elkövetkező két év, rózsaszín szemüvegünkön keresztül, valóban szebb lesz. Polák László ______________ A kutyát csóváló farok esete ma már publicisztikai közhely, talán azért, mert a közhelyek azzá válnak. Azért, mert sokat használjuk őket. Miért használjuk őket sokat? Mert a farok tájainkon sokszor csóválja a kutyát. Persze vannak vicces zsurnaliszták és hasonló állatfajták, akik a csóvált kutya példatárát kibővítették. Nem is gondolnánk, hogy az újságíróelme milyen leleményekre képes. A kutya és a farka példájára hallottam már azt is, hogy a befőtt teszi el a nagymamát, ami ugye hasonlatnak szintén nem rossz, és jellemző. Vagy azt is mondják, jobban mondva írják, hogy a csík húzza a repülőt, ami nyilván az égen húzott kondenz- csíkkal kapcsolatos, és nyilván képtelen helyzet lehet, ha ez húzza a repülőt, nem fordítva. Ám a kutya-farok példatárban számomra a legkedvesebb a farok csóválta kutya sémája szerint az, hogy a gitt rágja a Pál utcai fiúkat. Számomra ebben a kategóriában ez a győztes, szinte konkurencia nélkül. Mert gondoljunk csak bele, mennyire képtelen helyzetet takar a mondás. Jobb, mint a nagymamát elrakó befőtt vagy a repülőgépet húzó kondenzcsík. Persze aki ezt a farok csóválta kutya elméletemet eddig türelNépszavazás utáni gondolatok Tisztelt Választó polgárok! A 2000. november 11-én lezajlott népszavazás (referendum) eredményét a vasárnap reggeli hírekben kissé aggódva figyeltem. Ennek ellenére már az első részleges eredmények megnyugvással töltöttek el. Meg voltam róla győződve, hogy győzött a józan ész, megbukott az intrika, a nacionalizmus híveinek nem sikerült az ország polgárait, Szlovákiát, így az itt élő ún. magyar kisebbséget letéríteni a számára egyedüli járható útról. Nem sikerült újból elszigetelni Szlovákiát Európától, megakadályozni a fejlődésben, elzárni az utat az igazi demokrácia, Európa, a világ felé. A népszavazás végleges eredménye már harmadszor bizonyítja, hogy az itt kisebbségben (?!) élő magyarság a hazai politikai, mesen elolvasta, most lehet, hogy sóhajtva és türelmét vesztve csapja le az újságot, mondván: „Irigylem ennek az embernek a problémáit.” A dolog nem ilyen egyszerű. Elvégre Szlovákiában vagyunk, ahol mindennapi gyakorlat, hogy a farok csóválja a kutyát. Meg hogy a gitt rágja a Pál utcai fiúkat. Meg hogy repülőgépet húz a kondenzcsík. A farok, a gitt, a befőtt meg a kondenzcsík egy személyben elek- trai magányában ül, és röhög a csóvált kutyán, a megrágott fiúkon, az eltett nagymamán és az égen vontatott repülőgépen. S ha azt írtam, „elektrai magány”, eszem ágában sem volt görög drámával példálózni. A mi kutyafarok csóválta országunkban ugyanis mindenki tudja, kire gondolok, ha a kutyát cincáló valakire utalok, s leírom azt a szót: Elektra. Ez egy volt, kétszintes vállalati üdülő Trencsénteplicen, nevezik időnként erődítménynek is, több milliót ér, és sose irigyeljük, mert időnként kommandósok robbantják ki a kapuját. Itt eszi politikai számkivetettségének keserű kenyerét V. M. Na de ezt mindenki tudja. S hogyan csóválja innen gazdasági, kulturális stb. élet mérlegelésekor nem kis mértékben befolyásolhatja a „mérleg nyelvének” ide vagy oda bil- lenését, kilengését. Tudatosítanunk kell, hogy mind a szlovákiai belpolitikában, mind nemzetközi téren súlyunk (tömegünk) komoly, sőt döntő lehet. Ezért szeretném hangsúlyozni, hogy végre tekintsenek minket, itt élő magyarokat egyenrangú, egyenértékű állampolgároknak, nem pedig csak amolyan „kisebbségnek”! Ezt már a huszas évektől megérdemeltük volna, nagyapáink, apáink és a ma élő, tevékenykedő generáció munkaeredményeinek alapján. Ehhez viszont szükség van arra, hogy az itt élő magyarság képes legyen valóban, teljes erejével kezébe venni sorsa, jövője irányítását. Elég volt a szép szavakból, az ígéretekből! A most lezajlott népszavazás ez a farok a mi ország-kutyánkat? Egyszerűen. Pedig ő most a jelenben alig tesz valamit, alig beszél, alig nyilatkozik, a nyilvánosság előtt szinte nem mutatkozik, bevette magát az Elektrájába, s lesi, hogy csóvál a farok, hogy rág a gitt. Mielőtt számki- vetettsége megkezdődött, gondoskodott arról, hogy az utána jövő hatalmasok számára lehetőleg ne nőjön fű. Kitalálta hát a választási törvényt. Igaz, eredetileg azzal a szándékkal, hogy lesöpörje a politikai színtérről Mikit és csapatát, de hát ez, ahogy tájainkon mondják, nem jött össze. Jött hát a politikai nyugdíj, na de semmi vész, igaz, hogy ellenzékivé vált, de nyilván azt motyogta nem létező bajsza alatt, hogy majd jöttök ti még az én utcámba. Jöttünk is. Még ma is ott vagyunk. Még ma is azon marakodunk, hogy lehet e kettős tagság, meg hogy bejutott-e egyáltalán az SZDKÚ a parlamentbe, vagy sem. Most mondják, hogy ez nem a csóvált kutya kirívó esete, sőt, nyugodtan ráfogható, hogy a gitt rágja a Pál utcai fiúkat. Már több mint két év telt el azóta, hogy megtörtént a nagy söperedménye világosan megmutatta, hogy az itt élő magyarságot nem lehet csak úgy sarokba szorítani, „befogni a száját”, „szőnyeg alá seperni”, majd előkotorni, ha szükségük van rá egyes személyeknek, köröknek céljaik eléréséhez. De ezt tudatosítanunk kell minden szinten és minden téren! A népszavazásnak van egy másik nagyon fontos, szerintem számunkra döntő jelentősége is. Ez pedig az a tény, hogy végre kiugrottak a „nyulak” a bokorból! Most nem bújhattak mások köpönyege alá, színt kellett vallaniuk, megjelenni a küzdőtéren leplezetlenül, és megmutatni igazi „arcukat”! Ez legyen számunkra tanulság, most már legalább tudjuk, kik azok, akikkel „meg kell küzde- nünk” a jövőben. Az eredmény viszont ne kápráztasson el senkit, legyen az rés, s még mindig azon rágódnak komoly politikusok és pártok, amit a nagy manipulátor itt hagyott. Két éve rágódnak okos emberek, alkotmányjogászok meg professzorok, s nem tudnak megbirkózni azzal, amit itt hagyott nekik egy üzemi jogász. Persze nem ez volt az egyetlen dobása, volt neki több is. Például az amnesztia. Ez ám csak a gitt, amely nemcsak rágja, de lassan meg is emészti a fúkat a Pál utcából. Ez ám csak a farok, amely csóválni képes egy dán dogot, vagy szemléletesebben, akár egy elefántot. Olyan amnesztia volt ez, amilyet a világ még nem látott, jobban mondva nem evett. Csak az emlékezet felfrissítéséért: a népszavazás meghiúsítása meg az emberrablással kapcsolatos bűncselekmények - hirtelenjében ez jut eszembe. A politikai remete meg ott, abban a bizonyos elektrai magányában röhög. Igaz, most már egyre kevésbé bízik saját visszatérésében, de amit itt hagyott, az nem akármi. Igaz, egy dekrétummal minden tettét ki lehetne nullázni, na de a dekrétumokkal tájainkon most már nem nagyon próbálkoznak, rossz a szó csengése. így hát marad a csóvált kutya, a télire eltett grószmutter. Vagy a gitt által megrágott Pál utcai fiúk. egyszerű kétkezi munkás, értelmiségi vagy országgyűlési képviselő (a mi képviselőnk?!). Ez a megmérettetés legyen figyelmeztetés, felhívás minden polgár számára, hogy nem lehet veszíteni éberségünkből. Minden józanul gondolkodó ember tartsa szem előtt a jövőt, lássa a célt, és aszerint cselekedjen. Vezető politikusaink pedig ne jussanak abba a dilemmába, mint az 1968 körüli években. Ekkor állítólag a köztársaság vezetői tehetetlenségükben megidézték Masaryknak, a republika atyjának szellemét, és tanácsot kértek tőle, mit tegyenek. A válasz körülbelül így hangzott: „Uraim, csak nyalni, csak nyalni, csak nyalni!” A megdöbbent kérdés: „Az segít?” Válasz: „Nem az segít, az talpát, az talpát, az talpát!” Mi a „nyalást” hagyjuk az igennel szavazókra! Hajdók István, Kistárkány Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (592 33 401) fax: (592 33 338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Klein Melinda (582-38-316, 582 38 317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-315) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-315) Vélemény, Kópé, Nagyvilág: Kövesdi Károly (582-38-315) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Grand Press és a Petit Press Rt., Dostojevského rád 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 592-33-101, fax: 529-67-472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziaéik - kereskedelmi osztály, tel.: 592-33-201, fax.: 529-20-051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-tel. :592 33 401, fax: 592 33 338, Román Schlarmann - pénzügyi osztály, tel.: 592-33-169 Marketing: 592-33-274, lapterjesztés, laprendelés: 592 33 403, tel./fax: 592 33 339 Szerkesztóség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX49.; Telefax: 582-38-343; 582-38-331, Telefon: 582-38-332, 582-38-262, 592- 33-200, e-mail: reklama@ujszo.com ; inzercia@vyvsme.sk ; Szedés, képfeldolgozás a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS Rt, a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja, az ABOPRESS KFT. a Szlovák Posta Rt. és kisterjesztők. Külföldi megrendelések: Versus ES-Vyvoz dacé, Koáická 1,813 80 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 724/92. Index: 48271. A szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Kommentár Fogadkozások Jegyzet Olvasói levél
