Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-11-22 / 47. szám
2000. november 22. Három év múlva derül ki, hogy az évszázad szürete volt-e Tokaj-Hegyalján Hagyomány és minőség Dusza István _________________ To kajt először 1074-ben említi oklevél, és az ott folyó szőlőművelésről Anonymus is megemlékezik krónikájában. A tatárdúlás után IV. Béla király olaszokat hívott be a ma már Tokaj-Hegyalja földrajzi néven ismert területekre, a nagyobb részben elpusztult magyar népesség helyére, de a szőlőtermelést aligha ők honosították meg a meredek hegyoldalakon. Azon még a történészek is vitatkoznak, hogy az itt termett bor és szőlő a 17. századtól szolgált-e alapanyagául „a királyok bora, a borok királya” szállóigében megtisztelt tokaji aszúnak. Kissé eltávolodva a történelmi gyökerektől: Manapság nemcsak a tokaji borból és az éretten mézédes aszúszemekből készülő kiváló borok hazájaként, de a történelmi idők szellemében a tájegység központjaként is meghatározza önmagát Tokaj. Májer János polgármester ezt így fogalmazta meg: „A város elsősorban a vár stratégiai elhelyezkedéséből eredően a Rákóczi- szabadságharc végéig őrizte meg hadászati jelentőségét. Utána fokozatosan elveszítette közigazgatási szerepét. Ennek ellenére az évszázadok óta itt termelt bor minősége révén Tokaj a tizennyolcadik század után is megőrizte a hírnevét. Ez egészen a szocializmus időszakáig így volt, amikor bizony a minőség tekintetében nagy-nagy engedményeket tettek a mérhetedenül megnövekedett, Szovjetunióba irányuló export nevében. Ennek a négy évtizedes szemléletnek következtében a tokaji bor elég nagy veszteségeket szenvedett a világpiacon. Az utóbbi évtizedben az állami tulajdonú szőlészetekből alakult magánvállalkozások, külföldi befektetők révén, igencsak jelentős eredményeket érnek el a régi hírnév, megbecsülés és piaci érték visszaszerzésében. Örömünkre szolgál, hogy az állami szőlőterületeken francia tőkeberuházásokkal, igen kedvező módon a hagyományokat, a minőséget messze megtartó vállalkozás, a Tokaj Hétszólő szőlóbir- tok termel. A város önkormányzata segíti ezeket a törekvéseket. Elsősorban azzal, hogy megfelelő infrastrukturális beruházásokat indít. Összehangoljuk a vízelvezetés megoldásait, igények szerint folytatjuk az úthálózat építését, és természetesen a város történelmi épületeinek felújítását is segítve a jobb marketingmunkának is helyet adunk. Ugyanakkor a saját városi főépítészünk tervezte a Hétszőlő borfeldolgozóját, s a pályázatokon való részvételben olyan összefogás alakult ki a város és a szőlőbirtok között, amely eredményekhez vezet. Mellettük megjelentek más vállalkozások, és fellendültek a kisvállalkozások is a bortermelő ágazatban. A városunknak igen fontos az a tény, hogy mind több bortermelő vállalkozás Tokajban építi fel székházát és borfeldolgozóját. 1\i- datosítják, hogy a város neve nemcsak védjegyet jelent, hanem vonzóvá tétele, a fejlesztéséhez való hozzájárulásuk roppant sokat segít a marketingmunkájukban, a minőségi tokaji bor piacainak a visszaszerzésében is.” Ezeknek a nagy- és kisvállalkozásoknak a törvényben meghatározott felügyeletét, a közös minőségi érdekérvényesítést végzi a minden magyarországi borvidéken, így Tokajban is jelentős feladatokat ellátó hegyközség, amelyet hivatalosan a aszúsodást - a furmint, a hárslevelű és a sárga muskotály szőlőfajtáknak a bizonyos évjáratokban bekövetkező állapotát - a mikroklíma indítja be. Márpedig a mikroklímát nem lehet sehová sem áttelepíteni. A borok tekintetében vannak kiváló évjáratok, amelyek nem aszú- sodtak be, aszúborokat csak az ideihez hasonló kiváló években lehet igazán kiváló minőségben előállítani.” A tokaji borosgazdákon kívül aligha tudják még sokan, hogy az aszú édesebb a méznél, hiszen a méz cukorfoka ötven-hatvan körüli, a jó minőségű aszúé viszont eléri a hetven-nyocvan fokot is. Tokaj- hegyvidék nem csupán a szólőfajDr. Kovács Tibor vezeti a francia befektetők tulajdonában lévő Hétszőlő Rt. gazdaságát, s amit a tokaji borról ő nem tud, azt már nem is érdemes tudni. Tokaj-hegyaljai Hegyközségi Tanács nevében Fülöp ístván választott tokaji hegybíró képvisel. Érthetően vonakodott a személyes véleménymondástól, hiszen kis- és nagytermelők érdekeit szolgálva nem szeremé az elfogultságnak akár csak a látszatát is kelteni. Szinte kapóra jött neki az ügyes-bajos dolgait intéző Patai József kistermelő, akinek két hektáron terem szőlője Tokaj városának határában. Számára a minőség és a hírnév megőrzése a fontos: „Igazából a történelmi borvidék területe adott, s beletartozik a trianoni döntés után Csehszlovákiához csatolt két falu, Szőlőske és Toro- nya is. Az ott 200-300 hektáros eredeti területeken termelt mennyiség a hagyományos eljárások megtartásával megfelelhet a tokaji bor minőségi kívánalmainak. A baj nem is ezzel van, hanem az Amerikában, Dél-Afrikában és Franciaországban ilyen néven piacon lévő borokkal. Ugyanakkor Magyarországon sincs minden rendben, mert teszem azt, ha Miskolcon nyit egy borozót és »Tokaji« nevet ad neki, akkor ott nem szolgálhatna fel, csak innen származó bort. De a név elorzása és a vevő más borvidékek boraival való becsapása már a tokaji bor és az itteni borosgazdák hitelét rontja. Tekintetbe kell venni azt is, hogy a tokaji aszú mint szőlőfajta nem létezik, nem terem. Ezt a jellegzetes tákból és a gazdák viszonyulásából profitál, hanem a talajösszetételből, a hegyvidéknek a lejtők magasságától is függő klímájából, a borkészítés hagyományosan pontosan megtartott technológiáiból és a pincékben tenyésző nemes penészből. Ennek az összetett folyamatnak a látványos részét láthatta a szüret vége felé a Hétszőlő Rt. birtokára tévedő bámész idegen. Óvatos kezek szedték le a tőkékről az aszúso- dásnak indult fürtöket. Majd egy hosszú asztalon egyenként szemel- getve gyűjtik össze az évszázadok során némelykor az arany árával is vetekedő értékű tokaji aszú alapanyagát. Ugyanannak a szőlőtermésnek a nem aszúsodott többségi maradékát azonnal musttá sajtolják. És akkor következnek az igazi titkok, amelyekből valamit talán elárult dr. Kovács Tibor, a Hétszőlő Rt. birtokigazgatója: „Évszázados rendeletek, szabályok és előírások vannak érvényben, amelyek a tokaji bor készítését megszabják. Ötszáz éves múlt, ami tulajdonképpen a fi- loxéravész után több mint száz éve a mai formájában rögzítésre került. Ebben a pillanatban, november elején mi két hete aszút szedünk, és még másfél hétig eltart ez a munka. A kontinentális klímában szeptember végére beérik a furmint is, amikor még a nyugati nedves légáramlatokból kapunk némi esőt. Utána a nedvesség a nemes rothadással feloldja a szemek héját. De a rothadás itt a keleti végeken a szárazabbra forduló időjárásban megáll, s mivel nincs folyamatos nedvesség, ami tönkretegye őket, a szemek szép lassan elveszítik víztartalmukat. Ehhez mindenképpen kell a furmint, aminek tömöttebb a fürtje, és savas jellege van. Tokajban az aszúsodás olyan nagy mértékű, hogy biztonsággal tudjuk kivárni a szüret megfelelő, a mennyiséget és a minőséget még nem befolyásoló időpontját. Ez a szőlőtermesztéssel nagyban is foglalkozó birtokunkon is így zajlik. A Hétszőlő nevet viselő vállalkozás francia tulajdonban van, s a név az 1710-es években még Rákóczi-birtokként szereplő dűlőtől származik, ami aztán császári, majd a monarchia felbomlás után kincstári birtok lett. Csak hát a hatvanas években kivágták a szőlőt ezeken a területeken, Tokaj egyik legjobb birtokán, aztán mi telepítettünk be újra. Valójában a tömegtermelés miatt tűnt el ezekről a területekről a szőlő, mert nem volt olyan gép, ami megmászhatta volna a meredekebb hegyoldalakat. Évszázadokon keresztül kézzel művelték a területet, s erre már nem volt igény. Ráadásul a Szovjetunióba került tömegborok irányában nem is voltak igényesek a vevők, így jó volt az alacsonyabban fekvő területeken termett bor is. Ez viszont az igényes nyugati piacra már nem volt elég. Most tartunk ott, hogy a saját szőlőtermő területeinken termesztett borokat tároljuk, palackozzuk és exportáljuk. Évjáratonként változó, 2000-2500 hektoliter mennyiségben. Ebben a minőségi aszúkon kívül ott vannak a késői szüretelésű száraz furmint és muskotályos boraink is.” Tokaj-Hegyalján mintegy tizenhat- ezer termelő művel meg ötezer hektárt, ami Kovács Tibor szerint irreálisan kevés, és elaprózott parcellákat eredményez. De csupán huszonöt-harminc olyan szőlőtermesztő vállalkozás működik, ahonnan palackozott borokat szállítanak a piacra. A folyó borok útja bizonytalan, és nem is azok képezik a megélhetési forrást. Tokaj ígéretes jövőjét, fejlődését a palackozott borok, ezeken belül is a tokaji aszú jelenti. Ez az, amit bárhová elszállítva a legmagasabb árakon el lehet adni. Nem véletlen, hogy Májer János polgármester szerint Tokaj városában önmaguk jövőjét azok a kistermelők alapozzák meg, akik a borturizmusra, a táj értékeire alapozva a tavaly megnyitott kilenc panziót és egy szállodát felépítették. Ha ehhez társítják a szólőkultúra hagyományát, minőségét és a szakmai önbizalmat, visszakapja a város és vidéke történelmi múltban már betöltött szerepét. A Hétszőlő Rt. szőlő- és borfeldolgozó üzeme, amelyre Májer János polgármester is büszke, mégiscsak a tokaji szőlősgazdákat képviseli. Barátságos és vidám hangulatban folyik az aszúsodott szemek vá tossága jókora értéket ad a tokaji aszúborokhoz. Ettől magas a vili A Bodrog és a Tisza öszefolyása festői tájakat tár a turisták elé kö:
