Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-11-22 / 47. szám
4 2000. november 22. Háttér Fennáll a lehetőség: a PDSR a kormányhatalomba, Iliescu az elnöki palotába, a bányászok pedig majd Bukarestbe térnek vissza Reális a visszarendeződés veszélye Mugur Isarescu független jelöltként indult. Talán Eddig minden választás Ion Iliescuról szólt. Már egyedül ő győzheti le Iliescut. most is győztesnek érzi magát. Malinak István __________ Politika i megfigyelők szerint a november 26-án sorra kerülő parlamenti választások nyomán nemcsak az egyszerű kormány- váltásra, hanem a politikai visz- szarendeződésre is fel kell készülni, ha igaznak bizonyulnak azok a jóslatok, hogy a román kommunisták egykori KB-titká- ra, Ion Iliescu, valamint az általa vezetett Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) simán visszatér a hatalomba. A hangsúly a simán van, hiszen a PDSR holtbiztosán győzni fog, de nem mindegy, hogy milyen arányban. Nos, a felmérések a címben foglalt állítást erősítik meg: október elején még „csak” 40 százalékot jósoltak a PDSR- nek, a november első hetében végzett közvélemény-kutatás szerint pedig már a voksok 51 százalékát kapná, ami azt jelenti, hogy akár egyedül is kormányt alakíthatna. Bár inkább valószínű, hogy az Iliescu-párt még az ilyen nagyarányú győzelem esetén is koalíciós kormányban gondolkodna, ezt támasztják alá a vezér legutóbbi kijelentései. Azonban semmi sem biztos, hiszen az utóbbi két hónapban szinte a kiismerhetetlensé- gig megváltozott a román politikai paletta, új szövetségek, tömörülések, nyílt és titkos alkuk születtek, csak egyvalami nem változott - a hangzatos jelszavak mögött meghúzódó politikai elit. Nem lett kisebb a zűrzavar sem, amit az is bizonyít, hogy a választásokon - különböző formában - ötvenegy párt indul. Néhány technikai részlet: ’96-ban 3 százalékos volt a parlamenti küszöb; azóta 5 százalékra emelték, s pártszövetségek esetében még magasabb: két- párti koalíciónál 8 százalék, kettőnél több párt tömörülése esetén minden egyes párt további 1 százalékos emelést jelent. Nézzük először a jelenlegi kormányerőket, a jobbközép koalíció pártjait. Az 1996-os választások győztese, a Román Demokrata Konvenció (CDR) pártszövetség ma már lényegében csak a nevében létezik. Vezető ereje, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNTCD) küldte a kormányfői posztra Victor Ciorbeát, később Radu Vasilét, s e párt felkérésére vállalta el egy éve a miniszterelnöki posztot a Román Nemzeti Bank volt kormányzója, Mugur Isarescu is. A parasztpárt népszerűsége alaposan visszaesett, őt teszik felelőssé az Iliescuék leváltása után megkezdett reformok lassúságáért, az általános elégedetlenségért. A PNTCD a mostani választások előtt - mentve a menthetőt - Demokrata Konvenció 2000 névvel új szövetséget hozott létre, hogy maga köré gyűjtse a kisebb jobboldali pártokat. A másik történelmi formáció, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) kiszállt a CDR-ből. Mindvégig sértődött volt, amiért a szövetségben csak a másodhegedűs szerepét játssza a parasztpárt mellett. Ezért kemény támadást indított ellene, ráadásul a baloldal felé is nyitott: együttműködési megállapodást kötött Teodor Melescanu exkülügyminiszter Szövetség Romániáért (ApR) nevű balközép pártjával. Az irányváltás pártszakadást is okozott, Traian Remes pénzügyminiszter létrehozott egy új liberális alakulatot. A jelenleg hatalmon lévő koalíció kisebbik tagja, a Petre Román vezette Demokrata Párt (PD) önállóan indul a választásokon, s önálló elnökjelöltje is van a pártelnök személyében. Egyrészt a PD-t tartják a román politikai élet egyik legkiszámíthatatlanabb erejének, másrészt ennek a pártnak van a legtöbb elismert szakértője. Könnyen válhat a mérleg nyelvévé a választások után. Az RMDSZ a legutóbbi felmérés szerint 6,1 százalékra számíthat, tehát biztosan bekerül a parlamentbe, hacsak nem történik valami nagy tragédia. Következetesen ragaszkodott ahhoz a taktikához, hogy a választások előtt senkivel sem köt szövetséget. Célkitűzése a kampány során az volt, hogy meggyőzze a romániai magyarokat: minél nagyobb számban járuljanak az urnákhoz, hiszen minél több magyar képviselő kerül a parlamentbe, annál jobbak lesznek az RMDSZ tárgyalási pozíciói. A kormányzati szerepvállalást illetően Markó Béláék semmilyen változatot sem zártak ki, mondván: az egyedüli tárgyalási alap az RMDSZ feltételeinek teljesítése. Kilencvenhatos veresége után a PDSR-nek az ellenzék vezető erejeként lényegében semmit sem kellett tennie azért, hogy négy év után visszatérjen a hatalomba. Ez az a párt, ahol semmi sem változott... Nem volt átalakulás, nem voltak nagy személy- cserék. Bár Iliescu szívesen definiálja pártját szociáldemokrataként, a régi kommunista klisék és jelszavak jellemzik. A PDSR az erős központi hatalom híve, nem szívesen csökkentené az állam irányító és ellenőrző szerepét. 1990 és 1996 közötti politikáját egyértelműen a nacionalizmus és magyarellenesség jellemezte, az utóbbi hónapokban ezt megpróbálta tompítani. Brüsszelben és Washingtonban is Iliescuék értésére adták: az ilyen politika eltávolítja Romániát Európától; az EU és az USA is nagyra értékelte az RMDSZ négyévi kormányzati szerepét. Valószínűleg ennek tudható be, hogy Iliescu többször felvetette a PDSR és az RMDSZ közötti koalíció lehetőségét, s meglehetős visszafogottsággal reagált Markóék közismert feltételeire. Például a magyar nyelvű állami egyetemmel kapcsolatban „pragmatizmust” és „kompromisszumokat” emlegetett. Iliescu nem az egyetemet tartja fontosnak, hanem azt, hogy a magyar fiatalok is anyanyelvükön tanulhassanak, ezt pedig „a jelenlegi keretek között”, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem átalakításával is lehetségesnek tartja. Magyarán: Iliescuék gondolkodásmódja nemigen változott, csupán a Nyugat előtt szeretnének szalonképesebbé válni. Tehát: elméletileg nem zárható ki egy PDSR-RMDSZ koalíció lehetősége, a gyakorlatban viszont minimális az esélye. Ugyanakkor sok szó esik arról, hogy a ’96-os jobbközép konvenció több tagja hajlandó lenne szövetségre lépni a PDSR-rel. Ebben az ún. szociáldemokrata tömbben az Iliescu- párté lenne a főszerep, s Meles- canuék, Romanék, esetleg a liberálisok csatlakozására is számítani lehet. Terjedelmesebb elemzést is megérdemelnek majd az RMDSZ koalíciós lehetőségei - beleértve a PDSR-t is valamint az, hogy a szövetségen belüli viták, széthúzások milyen befolyással voltak a választási eredményekre. A kormányalakításig bőven lesz rá idő, hiszen megfigyelők szerint az új kabinet felállására leghama- rább december végén - január elején lehet számítani. Az eddig említett pártok mindegyike azt mondja, hogy nem tartja szalonképesnek a szélsőségesen nacionalista erőket. Miután a hírhedt kolozsvári polgár- mester, Gheorghe Funar Román Nemzeti Egységpártja (PUNR) gyakorlatilag eltűnt a színtérről, a Corneliu Vadim Tudor vezette Nagy-Románia Párt (PRM) gyűjt- heti be ezeket a szavazatokat, s akár a 10-12 százalékot is elérheti. Bármit mondjanak is a kampány során, egyáltalán nem zárható ki, hogy Iliescu pártja, ha a szükség úgy hozza, koalícióra lép a szélsőséges nacionalistákkal. Hiszen - igaz, inkább csak elméletileg - még arra is van esély, hogy a választások után létrejön egy Iliescu-elle- nes nagykoalíció. Amihez elsősorban az kellene, hogy a PDSR a vártnál gyengébben szerepeljen. Persze ebben csak a javíthatatlan optimisták reménykednek egészen az utolsó pillanatig. A PDSR várható győzelme azt jelenti, hogy ismét előtérbe kerülnek a letűnt világ képviselői, és magukkal hozzák mindazt, amit a mostani kormánykoalíciónak már végérvényesen fel kellett volna számolnia. Erre a legfényesebb bizonyíték mindaz, amit Iliescu nemrégiben a Zsil völgyében mondott. Kijelentette: elnökké választása esetén megvizsgálja, miként lehetne szabadlábra helyeztetni - akár elnöki kegyelemmel is - az évtized hírhedt bukaresti bányászjárásainak vezérét, Miron Cosmát. A kegyetlenségéről, agresszivitásáról ismert szak- szervezeti vezér jelenleg 18 éves börtönbüntetését tölti a Zsil-völgyi bányászok 1991-ben Bukarest ellen vezényelt hadjárata miatt. De mint tudjuk, nem ez volt az egyetlen, Cosma által irányított akciójuk. Nem semmi: Iliescu azt mondta, hogy Cosmát a jelenlegi kormánykoalíció politikai foglyának tekinti, s az 1990 júniusa óta időnként megismételt bányászjárásokat a mostani kormányerők provokálták ki. Emlékezhetünk: tíz évvel ezelőtt Ion Iliescu államfő köszönetét mondott a bányászoknak bukaresti szereplésükért. Úgy tűnik, a román választók meghatározó részét nem zavarja az a lehetőség, hogy a PDSR a kormány- hatalomba, Iliescu az elnöki palotába, a bányászok pedig majd Bukarestbe térnek vissza. Pártpreferenciák a november első hetében készült felmérés szerint Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) 51,0% Nemzeti Liberális Párt (PNL) 12,0% Nagy-Románia Párt (PRM) 12,0% Demokrata Konvenció 2000 6,3% Demokrata Párt (PD) 6,3% RMDSZ 6,1% Szövetség Romániáért (ApR) 2,8% A felmérés során megkérdezettek 85 százaléka mondta azt, hogy biztosan részt vesz a választásokon. Az új kabi- net felállására december végén - január elején lehet számítani. Iliescuék gondolkodása nem változott, a Nyugat előtt akarnak szalonképesebbé válni. Elnökválasztás Kár, hogy magyar... Emberi és politikusi kvalitásait tekintve sok román szerint is tökéletes államfő lenne Frunda Györgyből, csak kár, hogy magyar. Ezért az RMDSZ elnökjelöltjéből sosem lesz államfő. Frunda azt mondja, olyan Romániát szeretne, ahol az elnökjelöltnél nem az fog számítani, hogy magyar vagy román. Persze ő is tudja, hogy ez csak vágyálom, talán majd a déd- vagy ükunokáink korában ez is bekövetkezik. Talán. Míg az RMDSZ „Erdélyben a jövő”, addig Frunda György „Vízum nélkül Európába” jelszóval indította kampányát. S bár Frundának semmi esélye, mégis rendkívül hasznos, hogy személyében az RMDSZ önálló jelöltet indított. Az egyfordulós parlamenti választással ellentétben az elnök- választás kétfordulós. Akkor nem kell másodikat tartani, ha valamelyjelölt - idén 13-an indulnak - már az első fordulóban megszerzi a szavazatok abszolút többségét (50%+1 szavazat). Ha ez egyik jelöltnek sem sikerül, akkor két hét elteltével - ez esetben december 10- én - második fordulót kell tartani, de ebben már csak a két legjobb eredményt elért jelölt méri össze erejét. Nos, Frunda a 2. fordulóban - az RMDSZ alkupozícióinak javítása szempontjából - fontos szerepet játszhat, hiszen szinte biztos, hogy a Ion Iliescu ellenében indulójelölt támogatására fogja felszólítani a magyar választókat. Egyelőre kérdéses, hogy ki lesz az, és az is, hogy lesz-e második forduló. A legutóbbi felmérés szerint Iliescura 48 százalék voksolna. Megfigyelők egyetértenek abban, hogy egyedül Mugur Isarescu jelenlegi kormányfő győzheti majd le Iliescut. Isarescu ugyanis minden párt felkérését elutasította, s csak független jelöltként volt hajlandó indulni az elnökválasztáson. A bankszakember-kormányfő amúgy sem kötődik szorosan egyik párthoz sem, ami fontos szempont lehet. Viszont nem biztos, hogy ő kerül Iliescu mellett a második fordulóba. A november eleji felmérés szerint - az októberi Frunda György adatokhoz képest - csökkentek az esélyei, csak a negyedik helyen áll 9 százalékkal. Megelőzi őt a PNL színeiben indult Theodor Stolojan (14,2 %) és a szélsőséges Corneliu Vadim Tódor (13,9 %) is. A további sorrend: Petre Román (5,8 %), Frunda György (5,4 %) és Theodor Melescanu (2,6 %). Persze ezek az adatok nem tekinthetők szentírásnak, de a beszámítható hibaszázalékkal együtt jelzik a fő tendenciákat. Megfigyelők egy érdekes dologra is felhívták a figyelmet: minden számításba jöhető elnökjelölt valamilyen módon kötődik Iliescuhoz. Tény, hogy a ’89-es fordulatot követően Romániában minden választás Iliescuról szólt. 1990 ben Iliescu pártja győzött, 1992-ben úgyszintén, bár már nem akkora fölénnyel. 1996-ban a választások fő tétje Iliescu leváltása volt, ezért alakult meg a sokszínű Demokrata Konvenció. A négy éve győztes erők most nem tudnak olyan markáns elnökjelölt mögött felsorakozni, amilyen Emil Constantinescu jelenlegi államfő, aki nem jelöltette magát újra. S most nézzük, hogy Iliescu elnökösködésének évei (1990-1996) alatt mostani riválisai milyen posztokat töltöttek be. Mugur Isarescu 1990- ben lett a jegybank elnöke; Petre Román 1990-1991-ben kormányfő; Theodor Stolojan 1991- 1992-ben kormányfő; Theodor Melescanu 1992- 1996-ban külügyminiszter volt. (-nák)
