Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-11-22 / 47. szám

2 2000. november 22. Vélemény Nem tudom eldönteni, hogy szürketarka ormányos kőzabálót... ...vagy kéklila levegőszotyogtatót vegyek a nejemnek karácsonyra, vagy inkább tíz Slovnaft-részvényt... Rajz: MS-Rencín Felülnézet Időpontok, érdekek Szűcs Béla A volt szocialista országokban komoly küzdelem folyik azért, hogy minél előbb bejus­sanak az európai struktúrák­ba. A szlovák kormány is min­dent elkövet, hogy az elsők között legyen. Az ellenzék gáncsoskodása ellenére, buk­dácsolva bár, a Dzurinda-kor- mánynak sikerült ezeknek az intézményeknek a kapujából a küszöbig eljutni. Ez pedig minden nagyképűség nélkül nagy siker. Az utóbbi hóna­pokban a nyugati intézmé­nyek értékeléseiből kitűnt, hogy bizonyos elmaradások ellenére Szlovákia megbízha­tó ország, a piacgazdaság út­ján jár, és stabil a demokrácia. Ezt igazolják az egyre gyak­rabban idelátogató közéleti személyiségek, szakemberek, miniszterek. Megbízhatósá­gunkat jelentősen stabilizálta a meciarizmus totális veresé­ge a népszavazáson. A lakos­ság elsöprő többsége nem hagyta meglovagolni az átme­neti gazdasági nehézségeket, az előző kormánytól örökölt gondokat, szegénységet. Most már csak rendezni kell a koa­lícióban lépten-nyomon fel­Ne üljünk fel! Maros Sykora A Nemzeti Vagyonalap meg­próbálja lóvá tenni a polgá­rokat. Sokkal brutálisabb módon, mint teszik azt a legszemtelenebb kupecek, akik tízezer koronát, silány árucikkeket vagy biztosítást kínálnak a kötvényeikért. Az Alap ugyanis tíz Slovnaft- részvényt kínál egy kötvé­nyért, ami a felét sem teszi ki a reális értékének. A köt­vény értéke most 11 500 ko­rona, s tovább fog nőni. Egy Slovnaft-részvényt 500 ko­ronáért lehet kapni minden gond nélkül. Tíz Slovnaft- részvény értéke 5000 koro­na körül van. A különbség tehát 6500 korona, amiért a polgár további tizenhárom Slovnaft-részvényt vehetne, ha már annyira szeretne. A bukkanó ellentéteket, önös pártérdekeket, és teljesíteni kell a kitűzött kormányprog­ramot, hogy meg ne torpan­junk a csatlakozás küszöbén. Sajnos, a bennünket, magya­rokat érintő koalíciós ígérete­ket igyekszik a kormányfő pártok közötti ellentétekké degradálni és politikai kérdé­seknek minősíteni, a lényeg azonban az, hogy a mellébe­szélések helyett végre teljesí­teni kellene őket. Most, hogy az ország lakossága egyértel­műen elutasította az előreho­zott választásokat, kiderült; az adófizetők zsebéből kilo­pott százhatvanmillióval ki­ügyeskedett „közvélemény­kutatáson” nem sikerült alá­ásni a kormány politikáját. Mi, választók bebizonyítottuk, hogy minél előbb túl akarunk jutni a csatlakozási küszöbön, és a bukott meciarizmus mes­terkedésein. Szegény Demok­ratikus Szlovákiáért Mozga­lom és Szlovák Nemzeti Párt nagy politikai győzelemnek hazudja, hogy sikerült kicsi­karnia a népszavazást. Sose legyen nagyobb sikerük! Ne­künk külön öröm, hogy a ma­gyarlakta vidékeken volt leg­csúfosabb a vereségük. Vagyonalap kínálatát tehát nem lehet másképp nevezni, mint az egyszerű emberek átverésének, akik számára a tőzsde olyan távoli fogalom, mint például Rezes villája. A közvélemény elítéli azokat a zugárusokat, akik az RM- Systém irodái előtt sorakozó emberektől nyolc-kilencezer koronáért próbálják kicsalni kötvényeiket, amelyeken jö­vőre jó pár ezer koronát nyernek majd. Csak remél­hetjük, hogy a tudatlanok nagy részét, akiket lóvá le­het tenni, már rég lóvá tet­ték az üzérek, így a Nemzeti Vagyonalapnak nem lesz módja bepiszkítania a kezét. De ha mégis akadnának olyan polgárok, akiktől még nem csalták ki a kötvényü­ket, ne üljenek fel a Vagyon­alap kétes kínálatának. In­kább várjanak még egy évig. A szerző a Pravda jegyzetírója. Soóky László_____________ A cetliző, skatulyázó és rendsze­rező ember amikor helyszűké­ben cetlijei és skatulyái selejte­zésébe kezd azzal a céllal, hogy rendszerbe foglalja eddigi gyűj­teményét, a legtöbb esetben ke­serű szájízzel tudatosítja, hogy az idő változásával változik a di­vatok és a dolgok megítélése is. Az, hogy például 1956 értékelése hogyan vált minden átmenet nélkül ellenforradalomból sza­badságharccá, már meg sem bor­zongat bennünket, hiszen ugyanazok hazudták annak, aminek, akik most majdnem hi­teles okiratokkal tudják bizonyí­tani, hogy ők a barikád melyik oldalán voltak. Ha most boríté­kolnánk a nyilatkozataikat, egy esetleges újabb barikád esetén megint ott állnának, ahol kell. Majdnem biztos, hogy nem erről akartam most írni, hiszen a ko­rábbi félelmek nem múltak el nyomtalanul, hanem arról, hogy müyen nagyvonalú eleganciával ítéljük meg és el mások dolgait. Mostanában például, amikor az izraeliek és a palesztinok újra ölögetik egymást, a sajtóból, rá­dióból olyan értesülésekhez ju­tok, hogy nekem sokkal jobb, ha az izraelieknek drukkolok, mert a palesztinok abszolúte igazság­talan harcot folytatnak önálló ál­lamuk megteremtéséért. Nem is A múlt lezárása nélkül nem megy... Ismét november van. Nem mint­ha ez a hónap különleges volna, ám az a november, amelyre gon­dolok, 11 éve érkezett hozzánk. Hogy mi is történt, arra tizenegy év után sem könnyű választ ad­ni. Egy biztos: az öröknek vélt kommunista rendszer kártyavár­ként omlott össze. A romokon új államok, rendszerek keletkeztek. Ezek az országok kezükbe vehet­ték sorsuk irányítását. Hirdették a demokráciát, az emberi méltó­ságot, egy igazságosabb társa­dalmi rend megteremtését, bele­értve a szociálisan orientált piac- gazdaságot, melyben minden tenni akaró ember megtalálja a tisztes megélhetést. Beérjük Svájcot - mondták az ületéke- sek. Aztán jött a kis- és nagypri­vatizáció. Ebből már látni lehe­tett, hogy az említett jóléti or­szág bizony távolabb van tőlünk, mint gondoltuk. Egyelőre csak a privatizációs vagyon megszerzői értem ezeket a palesztinokat, igazán meglehetnének önálló ál­lam nélkül, mit kell nekik nap mint nap Dávid-parittyával ijesztgetni az izraelieket, akiknek még az sem biztos, hogy atom­töltetű rakétáik vannak, így jó­formán védtelenek a kavicsokat dobáló palesztinokkal szemben. Vagy itt vannak az alávaló csecsének! Ahe­lyett, hogy békésen meghúznák magu­kat az egyébként is túlnépesedett gu- lag-földön, ők nyugtalanságot szí­tanak a humánus- ságáról híres Oro­szországban, ami ma már csak a poli­tikai szőrszálhaso­gatók megnyilvá­nulásaiban lehet Szovjetunió. Különben is, Orosz­ország azzal, hogy a gaz csecsen szakadárok és terroristák ellen csak a fél hadseregét vetette be, egyértelműen bebizonyította, hogy az évek folyamán demok­ratikusjogállammá lépett elő, és elhatárolja magát azoktól a bol­sevikektől is, akik esetleg most a hadsereget irányítják. A csecse- neknek az a szerencséjük, hogy csak önálló államot akarnak, és nem autonómiát, mert ha fordít­va volna, még az is előfordulhat­na, hogy Szlovákia népnem­jutottak jóléti viszonyok közé. A zöme majd később - mondták vigasztalásul. - Előbb a többiek­nek egy kicsit összébb kell húzni­uk a nadrágszíjat. - A szlovákok nem bírták kivárni, kiváltak a fö­derációból, és önálló államot alapítottak. - Mi majd magunk teremtjük meg a svájci jóléti vi­szonyokat, vége a cseh kizsák­mányolásnak - mondták az új ál­lam létrehozói, akik eltévesztet­ték a jólét felé vezető utat. Igaz, hogy az országalapító itt is létre­hozta a szlovák újgazdagok réte­gét. A többiek azóta is várnak. Még sokáig várhatnak, mert idő­közben az újgazdag réteg az ebül szerzett vagyont elherdálta, a csőd szélére juttatta az ország gazdaságát. A csehek időközben rátaláltak a Svájc felé tartó útra, de már látják, hogy nagyon gö­röngyös, és magas hegyeken át vezet. A kezdeti lépéseket azon­ban már megtették. Ez annyit je­lent, hogy Csehország lassan, de biztosan távolodik Szlovákiától. Magasabbak a keresetek, a nyug­zetibb része hadat üzenne nekik. A palesztin és csecsen szakadá­rok - a baszkokról nem is beszél­ve - most sajnálhatják igazán, hogy nem ismerik a szlovákiai magyarság történelmét, mert okulhatnának belőle. Mi nem akarunk sem határrevíziót, sem autonómiát, mégis legalább olyan gyorsan fogyunk, mint ők a lövöldözések által. Lehet persze, hogy ők makacsságukkal és következetessé­gükkel egyszer ki­harcolják önállósá­gukat, és akkor a sajtó és a rádió majd azt mondja róluk, hogy szabadsághar­cosok voltak, de jobb, ha mi nem megyünk az esemé­nyek elébe, hiszen akkor sem lesz más dolgunk, csupán annyi, hogy negatívan nyilatkozzunk a mostani negatív véleményünkről. Vajon hogyan nyilatkozunk majd akkor, egy­szer mi magunkról? Hogyan vé­leményezzük mostani deklarált helytállásunkat? Több gondom mellett az egyik az, hogy kevésnek bizonyul a skatulyám az egymásnak ellent­mondó politikusi és közéleti megnyilvánulások elhelyezésé­re. Ugyanazok a politikusaink három, öt, nyolc évvel ezelőtt díjak, a munkanélküliség eny­hébb, több jut az egészség- és is­kolaügynek. Szlovákia pedig to­vább küszködik magával. Az or­szág lakossága kétfelé szakadt. Az egyik fele az európai szerve­zetekbe történő integráció kere­tén belül látná biztosítva az or­szág jövőjét. Ehhez tartozik a szlovákiai magyarság is, mely­nek létérdeke az integrálódás. A másik fele kacérkodik a „harma­dikutas” politikával, valahogy úgy, hogy se ide, se oda, majd csak lesz valahogy. Ideje lenne észrevenni, hogy a világ újra osztódik. Mégpedig szegényekre és gazdagokra. A gazdagok tár­saságába való bekerülés lehető­séget teremt az ország polgárai számára a tisztes megélhetés­hez. A szegények társaságához tartozni átok. Ott csak az élőskö­dők érzik jól magukat. A szlová­kiai magyarság számára a rend­szerváltás nem hozta meg azt, amit várt, sőt rosszabbra fordult a sorsa. Politikailag ugyan megszerveződött, de az élet homlokegyenest ellenkezőleg ítélték meg a szlovákiai magyar­ság helyzetét, mint most, és egé­szen más gyógymódot javasol­tak apró-cseprő bajaink orvoslá­sára, mint az utóbbi két eszten­dőben. Megszűnt minden kez­deményezés, kiürült az ötlettár, elkezdődött a beletörődés, a visszavonulás és az egymásra való mutogatás, a vádaskodás. Az elmúlt két év alatt senkinek sem tűnt fel, hogy politikusaink korábbi nemzeti-keresztény megnyilvánulásai milyen hajlé­konyán váltak liberál-prag- matikus gyakorlattá. Kérdéses persze, hogy cetlinkre a latin li­berális szó melyik magyar jelen­tését írjuk fel és helyezzük a ska­tulyánkba. Az egyik jelentése ugyanis az, hogy az illető sza­badelvű, szabadgondolkodású. A másik jelentése viszont elvszerűtlenséget, túlzott enge­dékenységet, elnézést jelent. Felmerülhet az a kérdés is, hogy milyen összefüggést kereshe­tünk a palesztinok, a csecsének és a szlovákiai magyarok között. Valószínűleg az önmegvalósítás stratégiáját, amit ismereteink szerint a szóban forgó népcso­portok vezetői különbözőkép­pen ítélnek meg. Van, aki harcol, és van, aki taktikázik. A történe­lemben arra még nem volt pél­da, hogy a magyarok jó taktikát választottak volna. egyéb területein kimaradt az események formálásából. Dél- Szlovákia mezőgazdasága ro­mokban, itt a legnagyobb a munkanélküliség, egyre na­gyobb teret hódít a szegénység, ezekben a régiókban a legalacso­nyabb a műveltségi szint. Ezek is tények. Az 1998-as parlamenti választások eredménye új remé­nyekkel töltött el bennünket. El­telt száz nap, semmi, eltelt a má­sik száz, majdnem semmi. Fő, hogy Európa ismét szeret ben­nünket, és optimistább, mint az ország lakossága. Ismét csalód­nunk kellett, főleg azoknak, akik erre a koalícióra adták voksukat. A múlt rendezése nélkül nem le­het országot irányítani. Látjuk, hogy Szlovákiában a bűn nem mindig nyeri el büntetését. Tör­vények mindig voltak, aki ezeket megszegi, azt meg kell büntetni, ha bűnösnek találtatik. Minden más eljárás a szélsőségek térnye­réséhez, anarchiához vezet. Ta­pasztaljuk ezt nap mint nap. Németh Géza, Alistál Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (592 33 401) fax: (592 33 338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Klein Melinda (582-38-316, 582 38 317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-315) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-315) Vélemény, Kópé, Nagyvilág: Kövesdi Károly (582-38-315) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Grand Press és a Petit Press Rt., Dostojevského rád 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 592-33-101, fax: 529-67-472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály, tel.: 592-33-201, fax.: 529-20-051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-tel.:592 33 401, fax: 592 33 338, Román Schlarmann - pénzügyi osztály, tel.: 592-33-169 Marketing: 592-33-274, lapterjesztés, laprendelés: 592 33 403, tel./fax: 592 33 339 Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX49.; Telefax: 582-38-343; 582-38-331, Telefon: 582-38-332, 582-38-262,592- 33-200, e-mail: reklama@ujszo.com ; inzerda@vyvsme.sk ; Szedés, képfeldolgozás a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS Rt, a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja, az ABOPRESS KFT. a Szlovák Posta Rt. és kisterjesztők. Külföldi megrendelések: Versus ES-Vyvoz tlaée, Koáická 1, 813 80 Bratislava. Az újságküldemények feladását en­gedélyezte: RPP Bratislava Poáta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 724/92. In­dex: 48271. A szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Jegyzet A csatlakozás küszöbén Vendégkommentár Olvasói levél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents