Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-07-19 / 29. szám
2000. július 19. » 33. évfolyam 8 588001 690311 Szlovákiai magyar családi magazin Riport Tizenhárom napos altatás után Rudolf Schuster végre kinyitotta g a szemet. 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 2000. július 22-étől 28-áig Sport Major Tímea a fitnesz fellegvárából, Kaliforniából hozott magának vőlegényt a zselizi esküvőre A Mátyás-érának is megvolt a maga Bokros-csomagja Kapuadó, füstpénz Bodnár Gyula ______________ Ne m tudom, volt-e valaha Mátyás király szabadságon, elképzelhető, hogy csupán szabadnapokat vett ki olykor-olykor. Bokros teendői közepette nem engedhette meg magának, hogy távoli egzotikus szigeteken lazítson, Amerika meg nem is létezett az idő tájt, az Újvilágot, a szűz paradicsomot halála után fedezi fel Európa. Mátyásnak nem több és nem kevesebb volt a feladata, mint a magyar állam megerősítése, az ország gazdasági és kulturális felemelése, a belső rend és nyugalom megteremtése. Mintha már ő is valamiféle európai unióba igyekezett volna, noha „pusztán” egy központosított közép-európai monarchia megteremtése lebegett a szeme előtt. Olyan reformokat hajtott végre, amilyeneket addig sem a nemes urak, sem a főpapok nem láttak, de még a jobbágyók sem. Például a Mátyás-érának is megvolt a maga Bokros-csomagja, csak akkor azt Ernuszt-csomagnak hívták a kincstartó neve után. Ez a pénzügyi reform különböző adók formájában a szegények zsebébe nyúlt a legmélyebben, sőt a jobbágyoknak kapuadót, füstpénzt és más rendkívüli adókat kellett fizetniük. így nem csoda, hogy a király jövedelme, mely egyszersmind az ország jövedelme is volt, először háromszáz- ezer, majd később közel egymillió aranyforintra nőtt. Sem azelőtt, sem azután nem akadt magyar uralkodó, aki ilyen financiális teljesítményt produkált volna. Mint írva vagyon, Mátyás rendesen igénybe vette az ország teherbíró képességét. Igaz, kellett a pénz a zsoldosseregre, háborúskodásaira, de azért jutott belőle a pompára, lumpolásra is. Virágzott a királyi udvar. Most akkor, ezen a ponton eljátszadozhatnánk a gondolattal, hogy ha ennyire népnyúzó volt Mátyás, akkor miért szóltak róla évszázadokon át mondák mint jóságos, igazságos királyról. Aligha véletlenül maradt fenn napjainkig a mondás: Meghalt Mátyás király, oda az igazság. Mert hivatali reformjaival súlyos csapást mért a főúri érdek- csoportokra? Mert csökkentett főpapi, bárói hatásköröket, ugyanakkor növelte az alispánokét, szolgabírákét? Mert az anarchia felszámolásával „megvédte a jobbágyokat a jogtalan zaklatásoktól és az egyház túl- követeléseitől”? Mert valóban megfordult álruhában a nép között, lehajolt a mezítlábas paraszthoz, s eltitkolván királyi mivoltát kérdezte meg: „Hogyan élsz, testvérem?” így vagy úgy, aligha véletlenül született meg és maradt fenn napjainkig a mondás: Meghalt Mátyás király, oda az igazság. Ezt persze nem úgy kell értenünk, hogy elveszett, megvan az ma is, csak az éppen soros hatalom elzárja, nehogy fény derüljön rá. Közben eljátsszák nekünk, hogy keresik. Eljátssza miniszterelnök, miniszter, kormánypárti és ellenzéki képviselő. Csak az elmúlt fél évre visszagondolva, hányszor, de hányszor hallhattuk tőlük: „én »lejárok« a nép közé, a valóságba, meghallgatom az egyszerű emberek panaszait, problémáit,” ami végül igaz is, és akár tapsolhatnánk, ha nem tudnánk, hogy becses látogatásuk után úgyis marad minden a régiben. Attól viszont háborog a gyomor, amikor egyetlen minisztert öt fényes nyugati kocsi kísér el egynapos vidéki kiszállásra, a hatodikban ő maga ül. És akkor még mi, adófizető polgárok húzódjunk félre - figyelmeztet a konvoj elején és végén vijjogva- villogva száguldó rendőrautó. Ha általános volna a jólét ebben az országban, talán észre sem vennénk ezt a fényűzést. Na de amikor az ismerősöm megint csak ezer korona fizetést kapott, és nemcsak ő... Hová megy ebből nyaralni? Hogy a politikusok hová mennek - nem ennyiből azt tudjuk. Hallhattuk a rádióban. Menjenek. Ők megengedhetik maguknak. A munka elvégezve. Megérdemlik a pihenést annyi haszontalan viszály után. Helybéli legények a bikák ellen. Ez a mediterrán virtus minden évben tízezreket vonz az észak-spanyolországi Pamplona városába, ta sR/AP-feivétei Vezércikk Térkép az emberről Dusza István _______________ Am ikor felröppent, a világsajtó tudományos szenzációként tálalta a hírt, miszerint elkészült az emberi test géntérképe. Sokan és sokszor azt is hozzátették, hogy ezt csak az atomkorszakot elindító felfedezésekhez lehet hasonlítani. Mondván: az emberiségnek nemcsak a testi egészségét, hanem a jövőjét is meghatározhatja a géntérkép alkalmazása. Ha valaki kicsit is tájékozott mindabban, amit a felfedezés kapcsán a hozzá fűzött szenzációkereső kommentárok felvetettek, akár meg is nyugodhatott volna. Megnyugodhatott volna, ha a szenzációkeresés és a tudományos ismeretterjesztés mellett nem kért volna szót két jelenség. Egyik a tudomány társadalmi princípiumait számon kérő fundamentalista zöldpolitika, a másik pedig a saját bi- gottságából kiinduló vallásosság, amely a teremtésig visszanyúlva fenyegetődzött. Mivel mással? Veszélyekkel, önpusztítással meg mindennel, ami már évezredek óta jellemzi az emberi fajt a Földön. Mi is történt hát annak a kutatócsoportnak a laboratóriumaiban, amelyet az Amerikai Egyesült Államok és Nagy Britannia is támogatott? Igazából semmi különös, amiről gyakorlati kutatások és az ezek alapján felállított tudományos hipotézisek nyomán eddig ne tudhattunk volna. A DNS (dezoxiribonuk- leinsav) és az immár tudományos ikonként is közismert DNS-spirál felfedezése óta a gének egész sorozatát találta meg a tudomány a Földön élő szervezetekben és az emberben. Az is köztudott, mennyit köszönhetünk a mostanában „az emberiség rettegett ellenségévé” kikiáltott génmanipulációnak a vírusok, a betegségek elleni gyógyszerek feltalálásában és a mezőgazdaságban. Elegendő volt tehát rendszerezni a már ismertet s tudományos kitartással megkeresni az ismeretlent, így kitöltve a géntérkép fehér foltjait. Segítségével számos örökletes betegség eredete megtalálható, de senki ne higy- gye, hogy mostantól kezdve egy csapásra leküzdhető a rák, az iskolákban csak zsenik ülnek majd, és a születendő gyermek testi és lelki tulajdonságait is előre meghatározhatjuk. Ilyet csak az emberiség kiszolgáltatottabb fele fölött gyakorolható áltudományosság, a manapság leginkább fundamentalistának tekinthető két szellemi mozgalom - a zöldfasiszták és a bigott vallási ortodoxia - hirdetnek. Ez azonban nyomban rávilágít a géntérkép hatalomstratégiai jelentőségére, amelyet a reálpolitika teljes egészében még nem ismert fel. Miközben környezet- és természetvédő zöldfasiszták vagy a modern kori majomperekkel fenyegetődző vallásos’fundamentalisták naponta bombázzák az embereket tudományos hamisításokkal, s végeznek a közszolgálati médiában ingyenes agymosást, a politika igazából hallgat. Hallgat, mert elérkezett ahhoz a társadalmi állapotához, amikor nem képes lépést tartani a tudomány és a technológia fejlődésével. Az Darwin óta tény, hogy a félelem vallásossága elveszítette a talajt a lába alól, s az erkölcsi vallásosságot az atomtudósok csillagokat és elemi részecskéket kutató kozmikus méretű hite rengette meg. Immár az általános műveltséghez tartozó tény, amit Albert Einstein oly frappánsan fogalmazott meg. A tudós vallásossága - szerinte - a természeti törvények harmóniájában felismert megfontolt értelem csodálata. Márpedig ez az értelem nem lehet más, mint maga az Isten. Lehet-e akkor manapság az erkölcsöt és a tudományt, a hitet és a tudományos eredményeket szembeállítani? Amint látjuk, sajnos, újra lehet. Egyesek pokoli dolgokat vizionálnak, mások hatalomra áhítozva csörtetik a természetvédelem harci kardját. Pedig nincs másról szó, mint a tudomány és a felfedezései nyomán születő technológiák politika által ellenőrizhetetlen társadalmi térnyeréséről. És amikor az erkölcs már nem csak vallásosság függvénye, hanem a tudásé is, akkor megint miért akarják a tudományt társadalom- és erkölcsellenes színben feltüntetni?
