Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-11-08 / 45. szám
12 2000. november 8. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Viharzóna Katasztrófafilm? Meteorológiai horror! Wolfgang Petersen rendező és csapata Sebastian Junger bestsellerét filmesítette meg. Az írásművet megtörtént esemény ihlette: 1991 októberében a Grace elnevezésű hurrikán az Atlanti-óceán felé tartva két időjárási front útját keresztezte, s ezt követően minden korábbi tengeri vihar erejét meghaladóvá hatalmasodott. A folyamat olyan hirtelen zajlott le, hogy az amerikai időjárási hivatalnak elkeresztelni sem maradt ideje a hurrikánt. Ennél azonban sokkal nagyobb gondot jelentett, hogy a tengeren levő hajókat sem tudták időben figyelmeztetni a fenyegtő veszélyre. Billy Tyne (George • Clooney) kapitány és legénysége épp aznap kormányozta ki halászhajóját Cloucester kikötőjéből. A legénység nem kapott jelzést a készülő viharról, ahogyan a térségben tartózkodó óriástanker, a teherhajó és a picinyke hobbivitorlás sem... A látványvilág - az Industrial Light&Magic komputeranimátorainak, a műtermi és eredeti helyszíneken forgatott jeleneteknek köszönhetően - több mint illúziókeltő. A néző a székhez szögezve kapkod levegő után, s már-már tengeribetegen távozik a moziból, miközben azon töprenghet: a természet erőin a 21. századi ember sem tud úrrá lenni? _________________Heti hír _______ Vé gre sikerülhet... ...valami Kevin Costnernek is. Hat évvel ezelőtti válása rendkívül megviselte a sztárt, sokan filmes mélyrepülését is erre vezették vissza. Most, 45 évesen ismét nősülni készül. (Persze elsősorban nem- azért, hogy ezután csupa sikerfilmben szerepeljen...) Szívének választottja az a 23 esztendős Christine Baumgarten, aki foglalkozására nézve modell. Costner nemrégiben vásárolta meg a jegygyűrűt, nem kevesebb, mint 300 ezer dollárért. Bár az újságírók kérdésére, hogy összeházasodnak-e, egyikük sem adott egyenes választ, az ex-Robin Hood közeli barátja már sejteti a várható ceremóniát: „Én sem vagyok teljesen biztos abban, hogy tényleg egybekelnek, de mostanság Kevin egyre többször említette, hogy révbe ért a magánéletben.” Azért a nagy esküt nem tenném le a sztár nősülési szándéka mellett, mivel 1994-es válása óta több modellel, többek között Naomi Campbell- lel is élt együtt, de egyikükkel sem evezett a házasság kikötőjébe... Kesselyák Gergely, a karmesterversenyt nyert legfiatalabb zeneigazgató Hermészi karakterrel Réfi Zsuzsanna_______________ „Pimaszul tehetséges” - mondták rá többen, amikor öt esztendővel ezelőtt harmadik lett a VIII. Nemzetközi Karmesterversenyen, s megismerte a fél világ. Kesselyák Gergely karmestert Kistétényi Melinda legkedvesebb növendékeként mutatta be a közönségnek, egyik kritikusa pedig hermészi karakternek nevezte dinamizmusa, kópésága és művészi talentuma alapján. A fiatal muzsikus már négy-öt esztendősen dirigálta otthon a rádióból felhangzó zenét, s ekkor eldöntötte, karmester lesz. S bár Kesselyák Gergely mindig is nagyon tudatosan készült a karmesteri pályára, azt azonban legszebb álmában sem gondolta, hogy már harmincéves kora előtt vezényelhet az összes hazai dalszínházban, külföldi sikereket arat, szezononként száztíz előadáson dirigál, emellett pedig a miskolci Nemzeti Színház zeneigazgatója lesz. Ráadásul ebben a szezonban még két új szerepkörben is debütálhat, hiszen ősszel kedvenc operáját, a Rigolettót nemcsak dirigálni fogja, hanem színpadra is állítja, emellett pedig zeneszerzőként is bemutatkozik. Igaz, hogy tízesztendősen saját maga iratkozott be a zeneiskola csellószakára? Igaz. Mivel a családomban senki sem muzsikált, így kénytelen voltam magam beiratkozni. Később a gimnázium alatt kezdtem zongorázni, az érettségi után pedig egy esztendőt azzal töltöttem, hogy felkészüljek a zeneakadémiai felvételire, s így sikerült is elsőre bejutnom. Már főiskolás koromban rengeteget vezényeltem, hihetetlen tempóban gyarapodott a repertoárom, s a Budapest, Miskolc, Munkács és Kolozsvár tengelyen ,jártam a világot”. A karmester- versenynek köszönhetően később pedig rengeteg felkérést kaptam, szinte csak éjszakára tettem le a dirigensi pálcát. Jellegzetes volt ekkoriban az öltözködése, amelyről már messziről fel lehetett ismerni... Ebben az időben nagyon fontos volt számomra a design, s mindenben szerettem a formabontó, rendhagyó dolgokat. Gimnazistaként folyton hatalmas fekete kabátot, sálat és féloldalasán a fejembe húzott Richard Wagner- sapkát viseltem, a legelső, VII. Nemzetközi Karmesterversenyen pedig fekete-fehér, bő selyemnadrágban, fehér rövid ujjú ingben és óriási bordó csokornyakkendőben léptem a koncertdobogóra. Persze, mára már mindez változott, hiszen egy zeneigazgatónak konszolidáltabban kell öltözködnie. Különösen akkor, ha már négy esztendeje tölti be ezt a pozíciót. Miskolc előtt már több társulathoz hívták, mégsem akarta lekötni magát sehová, azt mondta, fontosnak tartja a függetlenséget és szereti az állandó utazgatást. Mivel tudták mégis rávenni a szerződésre? Ez az első hely, ahol a karmesteri pályafutásom kezdődött, az első szabadtéri és kőszínházi dirigálásaim kötnek Miskolchoz. S bár sosem vágytam arra, hogy zeneigazgató legyek, ez a feladat mégis izgalmas kihívást jelent, hiszen Hegyi Árpád Jutocsa igazgatóval egy új tagozatot kellett és kell kiépítenünk a semmiből. A sok nehézség, anyagi gond s az óriási felelősség ellenére egyre jobban szeretem és élvezem ezt a munkát. Igyekszem megvalósítani azt az alapelvemet, hogy eredeti szépségükben mutassuk be a darabokat, s egy egyéni színezettel, magas színvonalon működő tagozatunk legyen. Olyan műhely, amely a hagyományos előadások mellett tehetséges, fiatal művészeknek is lehetőséget ad a rendhagyó, kísérletező munkára. Az eredmények azt igazolják, hogy ezt részben már sikerült megvalósítanunk. Repertoárunkon van a Bánk bán, a Tosca, a Traviata, a Bohémélet, és az operabérlet után óriási az érdeklődés a városban, a zenés darabokat telt házak előtt játsszuk. Emellett a személyes karrierje is jól halad, hiszen dirigensként rengeteg helyen fellép, s az Operaházban premiereket is vezényelhet. Mi az ön dirigálásának a jellemző, egyedi karaktere? A Tosca kapcsán az Operaházban már elhangzott, hogy szokadanul színes, izgalmas tempókkal, dinamikai megoldásokkal vezényelek, én azonban úgy vélem, igazán nagy meglepetést nem okozok. Lehet, hogy akadnak néha rendhagyó megoldásaim, de semmi olyat nem kérek a zenekartól, ami ellentétben állna a partitúrában leírtakkal. S mivel az olasz operák szerelmese vagyok, igyekszem a régi, nagy előadások vonókezelését, ritmizálását és temperamentumát saját produkcióimba is átültetni. Á zenekarral szerencsére teljes az összhang, nagy öröm számomra, hogy az operaháziak befogadtak. Ebben a félévben a Szerelmi bájital októberi bemutatója után még tíz előadást vezényelhetek a budapesti dalszínházban. Egyébként mostanában próbálom csökkenteni a fellépéseim számát, az idei szezontól kezdve csak nyolcvan-nyolcvanöt este lépek karmesterként pódiumra, azért, hogy jusson időm az általam legfontosabbnak ítélt koncertekre, előadásokra. Eddig négy éven át amellett, hogy a miskolci Nemzeti Színház zeneigazgatója voltam, a szolnoki Szigligeti Színházban első karmesterként dolgoztam. Sok volt ez így együtt, s az új évadban csak a miskolci feladatot vállaltam el. Miskolcon azonban nemcsak dirigál, hanem novemberben rendez is. Miért dönt úgy egy sikeres, fellépésekkel elhalmozott karmester, hogy operát állít színpadra? Ennek gyakorlati és lelki oka van. Először arról volt szó, hogy Kova- lik Balázs viszi színre a Rigolettót, de sajnos, az utolsó pillanatban kiderült, egyéb elfoglaltságai miatt nem ér rá. Ekkor már nem volt nagyon idő más rendező felkérésére, s mivel úgyis én dirigálom az előadást, magamra vállaltam a színrevitelt is. Hat évvel ezelőtt ugyanis, amikor Kolozsvárott vezényeltem a Rigolettót, annyira megszerettem ezt a darabot, hogy úgy döntöttem, ha egyszer, öregkoromban rendezhetek, akkor ezt a Verdi-operát viszem színpadra. Most pedig, szinte sorsszerűén, itt volt a lehetőség. Ráadásul, míg régebben a karmesterek hatottak döntően az operaprodukciókra, ma a rendezők a meghatározók, a dirigens csupán az előadás lebonyolítójává vált. Én most igyekszem úgy színre vinni a darabot, hogy minden, ami a partitúrából kiolvasható, az a színpadon is megjelenjék. Mennyiben lesz rendhagyó ez a Rigoletto? Ma sokan keresik az opera továbbélésének lehetőségeit. Én egy olyan utat szeretnék találni, ami a multimédián nevelkedett közönség ingerküszöbét is kielégíti, de a muzsikától sem idegen. Verdi zenéjére sokféle stílust el tudok képzelni, a miskolci előadás szürrealista művészfilmet idéző produkció lesz. Szeretném, ha azért mindenki számára teljesen érthető lenne a történet, de igyekszem olyan szokadan szituációkat teremteni, amelyektől még kifejezőbbé válik Verdi muzsikája. Ez az első és utolsó rendezése? Nem tervezgetek, majd meglátom, hogyan alakul. A Rigoletto premierje után a koncerteké a főszerep, hiszen három este dirigálhatom a Nemzeti Filharmonikusokat, ráadásul jövő év elején eljátsszák a Missa allegra című kompozíciómat, s zeneszerzőként ez lesz az első, hivatalos bemutatkozásom. Szavakban rejlő történelem. A Csalié nevet valamelyik baskíriai őshazából származó honfoglaló törzs hozhatta magával. Tisztázandó: kik lehettek vajon a Csallóköz névadói? Makrai Miklós _______________ A Csallóköz mindennapi életünk egyik leggyakrabban emlegetett földrajzi fogalma, emellett szélesebb etnográfiai, kulturális és történelmi tartalmat is hordoz. Mindmáig tisztázaüan a Csallóköz megnevezés eredeti jelentése, s az sem ismert, hogy kik voltak a névadói. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára nem is foglalkozik ezzel a kérdéssel, s az akadémiai Kislexikon is csak annyit említ, hogy nevét a Csallóköz az egykor önálló Csalló folyóról kapta. De miről nevezhették el az ide települt ősök magát a Csalló folyót? Erre a kérdésre a választ a magyarok őshazájának tekintett vidéken, a Felső-Volga, a Káma és a Bjelaja folyók közti területen kereshetjük. Itt ilyen folyónevek is vannak: Iszke (Öreg) Csalli, Jana (Új) Csalli és Jugari (Felső) Csalli. A baskír és az ótatár nyelvben előforduló csalli szó Szattarov orosz történész és turkológus szerint a kavicsot jelentő óbulgár „csal” szóból ered. A csalli tehát kavicsos medrű folyó vagy patak, s az oroszba cselni szóalakban ment át. Az említett kutató erre a következtetésre a Káma folyó partján fekvő Naberezsnije Csalni városnév etimológiai elemzése során jutott. A tatárföldi és baskíriai Csalli folyók az Ural hegységből görgetik a kavicsot. Felső-Csalló- köz térségében ugyancsak tömegesen halmozódott fel az Alpe- sekből származó kavics. A hóolvadáskor erős sodrású Duna a sík vidékre érkezve évezredek során mély rétegekben rakta le a kavicsot és a homokot, amiről a jelenlegi kavicsbányák is tanúskodnak. „A legerősebb és legnagyobb létszámú kétségtelen a Megyer törzs lehetett” - írja Kiszely István a Magyarság őstörténete című, 1996-ban kiadott kétkötetes könyvében, majd hozzáteszi Fodor István megállapítását, miszerint „a Megyer törzs által összefogott magyar törzsek valószínűleg a 8. évszázad közepe táján a baskíriai Magna Hungáriából dél, majd nyugat felé vándoroltak.” A Megyer törzs nagy létszámával magyarázható, hogy a Csallóközbe is jutott belőlük, amint arra a Megyercs, Nagymegyer, Nagymagyar községnevek utalnak. A kavicsot jelentő „csal” szó községnevekben js előfordul, például az Ipoly menti Csalár, Nagy- csalomja és Kiscsalomja községek esetében. A Garam melletti Nagy- salló, Garamsalló és Kissalló községek nevében viszont a salló szó a „csalló” egyik változatának tekinthető. Az említett községek egyaránt kavicsos medrű folyók mellett keletkeztek. A Baskíria területén végzett régészeti kutatások arra utalnak, hogy itt egykor finnugor törzsek, iráni eredetű szarmaták és alánok, tatárok és más török nyelvű népek éltek egymás mellett. Ezek a szomszédsági viszonyok a baskír nyelv kialakulásához vezettek, s a magyar nyelv fejlődésében is meghatározó szerepet játszottak. Jóllehet a baskír nyelv a bolgár-török nyelvcsaládba tartozik, a baskír és a magyar nyelv nagyon közel áll egymáshoz. A téma szempontjából kiemelhetjük a következő baskír mondatot:, jöröge tas soimalir”, ami magyarul így hangzik: „a gördülő kő simára kopik”. Sima szavunk tehát baskírul is sima, emellett a „tas” szó is ismerősen hangzik, hiszen a honfoglaló vezérek egyike a Tas nevet viselte. A baskírmagyar szópárhuzamok közül említsünk meg legalább néhányat. A borsó baskírul „borszou”, a kender „kinder”, a korsó „korsau”, a korom „korom”, a homok „komiok”, a vaj készítésére szolgáló köpü „köbö”, a szövet „szitsza”, a vesszőből szőtt kapu „szinten kapka”, a vaj „máj”, a korpa „körpe”, a bivaly „bujvol”, az asztal „ösztel” stb. Az említett példák a baskír-orosz szótárban találhatók. Érdekességként meg- említhetjük, hogy a baskírok a lakást a mai napig jurtának nevezik, még a sokemeletes lakóházakban is. Áz említett példákból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a magyarok már a baskíriai őshazában fejlett földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. Igazat kell adnunk László Gyulának is, aki az 1999-ban kiadott Múltunkról utódainknak című összefoglaló életművének 882. oldalán kifejti: „A magyarság több név ötvöződéséből származott, és a »jövevényszavak« nagyrészt nem jövevények, hanem az egybeolvadt népek ősi szókincséből maradtak meg a közös nyelvbe tömörödő magyar nyelvünkben.” Mindenben a formabontót szeretem...’’ Markovics Ferenc felvétele
