Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-11-08 / 45. szám
10 2000. november 8. Verssarok La Fontaine A holló és a róka Sajtot talált a holló, fölvitte a fára. Róka koma a sajtot nagyon megkívánta. Magas a fa, magasan ül a holló rajta. Csőréből a zsákmányát azért is kicsalja! „Holló asszony - szól neki -, örülök, hogy látom; nincs kegyednél gyönyörűbb madár a világon!” Csönd. A holló nem felel, épp csak egyet illeg. Rá a róka: „Tollánál, termeténél nincs szebb!” Fönn a holló hallgat, és szorítja a sajtot. A róka vár, majd úgy tesz, mint aki elcammog. Lép egyet, és morog, hogy a holló is hallja: „De mit ér a szépség, ha rút hozzá a hangja!” „Rút a hangom? - a hollót elfutja a méreg, s károgni kezd: - Ez neked nem elég szép ének?” „De még milyen!” - nevet a róka, és a sajttal, mit a holló kiejtett, vidáman elnyargal. Gondolkodom, tehát... Banános trükk A középen látható, felszeletelt banán árnyképe ott rejtőzik valamelyik képen. Igen ám, de melyik az? A helyes megfejtésed Kópé jeligével várjuk a szerkesztőségben. m & * 'ér Tudod-e? Harangok A legrégibb A világ legrégibb harangja a tintinnabulum, amelyet Nimród babilóniai palotájában talált 1849-ben Sir Austen Henry Layard (1817-94), Krisztus előtt 1100- ból származik. A legrégebbről ismert toronyharang Pisban (Olaszország) van, 1106-ból való. A legsúlyosabb A világ legnehezebb harangja a „Kolokol cár” nevet viseli. Moszkvában, 1735. november 25-én öntötték. Súlya 193 tonna, átmérője 5,9 méter, és 5,87 méter magas. Legnagyobb vastagsága 60 cm. Beemelés előtt egy 11 tonnás darab letörött belőle. A harang 1836 óta áll némán a Kremlben egy emelvényen. A ma is használatban levő harangok közüfa legnehezebb a Mingun harang, amelynek súlya 90,52 tonna, és 5,09 méter átmérőjű a nyílásánál. Mandalaj városában, Burmában található, s ha meg akarják szólaltatni, egy tikfa rúddal ütögetik kívülről. Mingunban öntötték Bodópaja király (1782-1819) uralkodásának végén. Lengő harang A legnehezebb lengő harang a világon a Petersglocke a kölni katedrális (NSZK) tornyában található. 1923-ban öntötték, átmérője 3,40 méter, és 25 tonnát nyom. Nagy-Britanniában a legnehezebb függő harang a „Great Paul” a londoni Szent Pál-katedrális délnyugati tornyában. 1881-ben öntötték. Súlya 17 002 kilogramm, átmérője 2,90 méter. Az esz hangot kongja. A „Big Ben”, a House of Commons (a brit alsóház) óratornyának harangja 1858-ban készült, súlya 13 761 kilogramm. Ez a világ rádión legtöbbet közvetített harangja, és e hangon szól. Kópé Észt népmese A kutya, a macska és az egér Réges-régen a kutya és a macska barátságban éltek. A macska sem bántotta a kis egeret. Mikor a kutya fiának volt a keresztelője, a macska is részt vett az ünnepségen. Elégedetten falatozott a vendégek között. Az egérkék pedig vidám táncot roptak a cica legkisebb lányának lakodalmán. Történt azonban, hogy a kutyák megtámadták a mit sem sejtő nyuszikat, pipéket, mó- kuskákat, de még a barikákat is. Szörnyű pusztítást végeztek közöttük. Tettükért az állatok bevádolták őket Erdőapónál. Erdőapó bíróság elé juttatta valamennyit. Hiába védekeztek, hogy az éhség vitte rá őket, a kutyákat bűnösöknek mondták ki. Az ítélet szerint attól fogva csak elhullott állatokat ehettek meg. Az ítéletről szóló iratot a pórul járt kutyák magukkal vitték, á-a Huncut nevű juhászkutyára bízták a megőrzését. Huncut azonban hamar rájött, hogy ezzel az irattal nehéz dolog nap mint nap a falka után loholni. Felkereste hát macska barátját, és így szólt:- Kedves szomszéd, te legtöbb idődet a ház körül töltőd, jobban ráérsz, mint én! Légy szíves, őrizd meg a kutyák bírósági végzését!- Szíves örömest! - felelt a cicaszomszéd, és az iratot feltette a kemencepadkára. Teltek-múltak az évek. Egyszer a kutyák megláttak egy lovacskát a fűben heverészni. Nosza, rávetették magukat, és felfalták. Dolguk végeztével hazairamodtak. Mikor Erdőapó megtudta a dolgot, nagyon megharagudott, ismét bíróság elé idézte a kutyákat. Azok tiltakoztak, hogy semmi vád nem érheti őket, hiszen ők szó szerint követték a régebbi döntést. Abban pedig nincs róla említés, hogy az elhullott állatnak okvetlenül halottnak is kell lennie! A bírák követelték az írás felmutatását. Huncut kutya loholt a macskához az iratért. De szörnyű dolog történt! Az egerek már régen összerágták a papirost, és fészket készítettek belőle a kemencezugban. A macska nagyon megharagudott az egerekre, és azóta is üldözi, hajkurássza őket. A juhászkutya szintén neheztel, s hacsak teheti, megkergeti a cicát. Ráuntak a kutyák kivárni a bíróságon Huncutot, s a keresésére indultak. Azóta is egyre csak keresik, keresik. Ha megláttok az utcán két kutyát, figyeljétek csak meg őket: összedugják az orrukat! Folyton-folyvást azt kérdezgetik egymástól, előkerült-e már Huncut a számukra oly fontos irattal... Juhász Árpád fordítása Magyar atomocska 18. A kacagó Démokritosz Ozogány Ernő Az atomelmélet megalapítóját víg kedélye miatt nevető filozófusnak nevezték el kortársai. León Ledermann, a világ legnagyobb részecskegyorsítója, a Fermilab egykori igazgatója meg van győződve róla, hogy a zseniális görög ott kuncog valahol a sarokban, miközben a kutatók iszonyatos energiájú részecskenyalábokkal bombázzák a céltárgyat. Eközben azt kémlelik, észlelnek-e újabb, eddig ismeretlen részecskét, tovább lehet-e bontani azt, amit ma igazi atomnak gondolnak. Ha valaki ugyanis azt hiszi, hogy jobb a helyzet, mint századunk elején volt, téved: ma több elemi részecskét tartunk nyilván, mint ahány elemet tartalmaz Mengyelejev híres táblázata. Tehát nemcsak kuncogni, nevetni, de kacagni is van bőven oka az abdérai zseninek. Sorozatunk elején említettük, hogy Démokritosz is lehetségesnek tartotta nagyszámú oszthatatlan részecske létét. A múlt századi fizika azonban óvatosságra int bennünket: ekkor a legjelentősebb tudósok is meg voltak róla győződve, hogy csupán néhány mérési adatot kell pontosítani, s azzal befejeződik a fizika fejlődése. Ehhez képest meglehetősen nagy felfordulás következett be azoknak köszönhetően, akik az egyetemi padokban, gimnáziumi tantermekben hallgatták ezeket a szónoklatokat, vagy éppenséggel nem hallhatták, mert a gólya még meg sem hozta őket.A modern fizika, ezen belül is az atomelmélet teljesen új szemléletet hozott a tudományba. Nem elvetette, hanem kiszélesítette a korábbi fizika határait. A sokszor idézett Albert Einsteintől származik az a mondás, hogy a fizikai elmélet legszebb sorsa, ha egy általánosabb elmélet határeseteként él tovább. Ez történt a klasszikus fizikával a huszadik századi tudósok felfedezéseinek köszönhetően. Tevékenységük eredményeként annyira megváltozott a mindennapi élet, amekkorára az emberiség egész történelme folyamán nincs példa. Gondoljátok meg: nagyapáitok gyermekkorában a legtöbb faluban még villany sem volt, gyakorlatilag középkori eszközökkel művelték a földet, a gépeket csak hírből ismerték. Hatvan év múlva ugyanezekből a háztartásokból az unokák elektronikus leveleket küldözgetnek a világ túloldalára, CD-lemezjátszón hallgatják kedvenc énekesüket, anélkül, hogy sejtenék, a benne levő lézer harmincöt éve akkora szenzációnak számított, hogy fizikai Nobel-díjat adtak ki érte! Ha pedig a lemezdoboz színpompás hologram címkéjére téved a tekintetetek, jusson eszetekbe, hogy 1971-ben ennek elméleti kidolgozásáért kapta meg Gábor Dénes a Nobel-díjat. Búcsúzóul csak any nyit: ha bárki azt gondolja, hogy korunk tudománya mindent megoldott, alaposan téved. Soha nem volt annyi nyitott kérdés, mint napjainkban. Elég csak a sorozatunk tárgyát képező atom ra gondolni. Mert mi történt a Démokritosz óta eltelt csaknem kétezerötszáz évben? A fizika szemszögéből nézve rengeteg, hiszen temérdek törvényt fedeztek fel. Természetfilozófiai szempontból bizony nem sok. Mert ahogy Démokritosz sem tudta, hány atomi Lego-kockából állítható össze a Világ, ugyanúgy mi sem tudjuk. Mindenesetre a jelenlegi helyzet nem sokáig maradhat fenn: az igazi atomok száma egészen biztosan kisebb a ma ismertnél. Vagyis egyesek közülük tovább darabolhatóak. Hogy mennyire, azt a jövő dönti el. Remélhetőleg sikerült felkelteni az érdeklődést a bennünket körülvevő világ és annak építőkockái, az atomok iránt. Az olvasó most már pontosan tudja, hogy e cikk olvasása közben amit ő újságnak lát, annak csak egy ezredrésze létező anyag, a többi valóságos, hamisítatlan űr. Ha nyitott szemmel jár a világban, ha elgondolkodik a dolgok lényegén, megteremtheti magának a lehetőséget arra, hogy új felismerésekre jusson. Mert a démokritoszi kérdés továbbra is itt van a levegőben. Azzal a bizakodással búcsúzom, hogy a magyar atomocska története folytatódik az előttünk álló évtizeLukács Zsolt és Rácz Noémi illusztrációja
