Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-11-08 / 45. szám
Modern élet - Hirdetés 2000. november 8. A farmer története 1850-ben kezdődött, amikor Kaliforniát ellepték a szerencsevadászok Eltűntek a Jóskák, Jancsik, Juliskák Volt egyszer egy sátorlap Calvin Klein rukkolt elő az első formatervezett példányokkal, és példáját más világhírű tervezők is követték. Nőmén est ómen A farmer, eredeti nevén jeans - ejtsd dzsinsz ugyanolyan jellegzetes terméke a XX. századnak, mint a tévé vagy az atombomba. Története 1850-ben kezdődött, amikor a napsütötte Kaliforniát ellepték az arany után kutató szerencsevadászok. A vidék akkor még elvadult volt és lakatlan. Fedezék sehol, ahová behúzódhattak volna a folyópartokon vándorló aranymosók. Levi Straussnak ekkor támadt egy ötlete: sátorlapokat szállít nekik. Számításába egy kicsi hiba csúszott: nem sátrakra kínálkozott kereslet, hanem jó erős munkanadrágokra. Tonnaszám. A jeans szülőatyja azonnal felismerte az elnyűhetetlen nadrágokban rejlő óriási lehetőséget, és azzal is tisztában volt, hogy a kezdetleges amerikai szövőipar nem képes eleget tenni - sem mennyiségben, sem minőségben - a megrendeléseknek. Ezért Franciaországból, Nimes városából szerzi he a szükségses alapanyagot. Ezzel beindul a „de Nimes”, azaz denim-vonal, egyelőre csak a nyugati partvidéken, ahová egyre gyakrabban ruccannak át kirándulni a keleti parton élő gazdagok. Meglátni és megszeretni a jeanst pillanatok műve volt. A jómódú polgárok, elkényeztetett milliomosok fényűző életéből már csak egyvalami hiányzott: a merészen új vonalú, mégis kényelmes szabadidőruha. Ezt követően az öltözék egyre szélesebb körben terjedt el: jeans- overallba bújtak a munkások és a farmerek, ebben terelgették a marhacsordákat a vadnyugati tehenészlegények is, a cowboyok. Ám az igazi, nagy jeansőrület a II. világháború idején tört ki. Ekkor ugyanis hadianyagnak nyilvánították a denimet, és beszüntették az árusítását. Törvényszerűen megnőtt a kereslet: ami nincs, az a legkapósabb. Azonnal felvirágzott a feketepiac, az élelmes kereskedők gyorsan megtalálták a katonai raktárosokhoz vezető kiskapukat. így lett a tiltott jeans státusszimbólum, mivel annak, aki hozzájutott, megnőtt a tekintélye. Imázsa a háború után sem tört meg. Kivándorló magyarok mesélték, hogy akkor érezték magukat igazán amerikainak, amikor szüléikből végre kipréselték az első indigókék nadrágjukat. Ha úgy vesszük, végül is ez volt az első olyan újvilági ruhadarab, amely megtestesítette az amerikai álom fogalmát, és egységesen amerikainak öltöztette az egyébként széthúzó bevándorlókat. Időközben némileg halványult a blue jeans ragyogóan kék nimbusza: a hatvanashetvenes években érezhetővé vált, hogy be kell dobni valami újat a fiataloknak, akik már unták apáik hagyománytisztelő farmerstílusát. Calvin Klein ekkor rukkolt ki az első formatervezett példányokkal, és példáját más világhírű tervezők is követték. Beindult a gigantikus reklámgépezet, és ontotta a szállóigévé vált jelmondatokat, szította a kék mámort. A reklámhadjáratba sikerült bevonni a felkapott sztárokat is. „Nincs semmi köztem és Calvin Klein között”- nyilatkozta Brooke Shields, a legdivatosabb tinisztár, és előszeretettel fotóztatta magát az idomaira feszülő vászonnadrágban. Nyilván nem baráti szívességből, hanem jó pénzért, de hát a jó bornak is kell a cégér, és nincs annyi pénz a világon, amihez ne jönne jól egy kis mellékes. Az is igaz, hogy hol volt már ez a farmer attól, ami után úgy epe- kedtünk annak idején. Amerikai rokonok lépték meg itthon rekedt atyafiaikat az első, eszelősen csöves nadrággal. Ketten is nyögve passzírozták bele a delikvenst, de a siker leírhatatlan volt. A barátnők pukkadtak, a tanárok ki akarták csapni az ilyen rebelliseket az iskolából. A „csöveseket” - így nevezték a farmerrel megfertőzött fiatalokat - a rendőrök közellenségnek, a vonalas felfogású felnőttek egyszerűen huligánoknak tekintették. Bár elég lassan, de csak sikerült levetkőzni a honi előítéleteket. Azt viszont a már polgárjogot nyert farmerkultusz sem tudta megakadályozni, hogy a közvélemény mély ellenszenvvel fogadja az új hóbortokat. A boldogult hippikorszakot felmelegítő toldott- foldott szerelések, a tarka kakastaréj- frizurával kiegészített láncos, szegecselt punkviseletek, az infantilisságot hangsúlyozó lumpenirányzatok nálunk nem is arattak tömegsikert. A hisztéria elült a farmer körül, a ma már nemcsak kék, hanem változatos színű - fehér, fekete, drapp, barna - nadrágok, szoknyák, dzsekik, mellények beépültek a legegyszerűbb ruhatárakba is. A denim mindenkié lett, életkortól, súlycsoporttól, vagyoni helyzettől függetlenül. Valamirevaló szülő Rolandnál, Örsnél, Szandinál, Szamanthánál alább nem adja. És vannak, akik még feltűnőbb nevet szánnak gyermeküknek. Nem könnyű a névadás. Bizonyíthatják a telefonkönyvek is. Nemcsak egy-egy vezetéknév sorakozik oldalakon át, hanem - itt is, másutt is - ismétlődnek hosszú sorban ugyanazok a személynevek is. Ezeket ugyan keresztnévnek - is mondták valaha, mígnek vallástala- nították, templom- talanították a fogalmat. Érdekes, hogy a nemrég múlt idők gyakorlata szerint mégis gyakran mondják ma is névadásnak a keresztelést, pedig az talán már nemcsak vallási szokás, hanem sikk is. Kevesen érzik, vallják transzcendentális jellegét, szakralitását. Érthető, ha valaki az oldalakon át sorakozó családnevéhez valami eredeti, ritka személynevet keres - bár kérdéses, hogy felcseperedvén a gyermek óvodába, iskolába, majd munkába lépve örül-e a csúfolkodásra csábító nevének... Még különösebb, meghökkentő neveket találnak (ki) némelyek. Meglehet, ki kell játszaniuk az anyakönyvvezető figyelmét, vagy később csak hivatalosan használják majd a nagykönyvbe jegyzett nevet, családi körben, otthon a másik, igazán egyéni megszólítást alkalmazzák majd. Feltehető persze, hogy valóban ajándéknak tartja gyermekét az, aki az Ajándék nevet adja neki (hadd kérdezzük meg: fiú vagy lány az illető?), s talán egykori kedves olvasmányára emlékezik, aki Kishérceg névvel illeti (ajándékozza meg) gyermekét. Csak aztán majd kamaszkorában is nevéhez illően kényeztesse a fiút... Lehet, hogy felnőttként ő lesz a Nagyherceg? Mindenesetre elég furcsán veheti ki magát, ha mondjuk egy meglett embert, egy ötvenhét éves, őszülő halán- tékú, vezető beosztású jogászt vagy főkönyvelőt Szabó Kisher- cegnek hívnak. Nem igaz? Jessica, Rajmond, Scarlett, Mártó, Kevin, Samantha vagy Priscilla, esetleg Töhötöm? Nem sátrakra kínálkozott kereslet, hanem jó erős munkanadrágokra. A reklám- hadjáratba sikerült bevonni a felkapott sztárokat is. Kérdéses, hogy felcseperedvén a gyermek örül-e a csúfolkodásra csábító nevének. Barbie babát kiátkozták Kuvait állam vallásügyi minisztere kimondta a fetvát (a muzulmán vallás átkát) Barbie babára. Az indok: „túlságosan kerek idomaival" a nőiességet hangsúlyozza, nagyon is érett nőre emlékeztet. Ráadásul - állítólag - olyan módszerrel árusítják, melynek semmi köze a gyermekekhez, így megvásárlása és használata ezentúl tilos az arab országban. Ezt bemondta a rádió, megírták a lapok, és az óvodákban, iskolákban is kihirdették. Az Arab Times, amely kötelességből lehozta ugyan a tilalom hírét, megkérdezte az anyákat és a gyerekeket is. Kiderült, hogy az emberek nem értenek egyet a miniszterrel, furcsállják, hogy olyan játékszert tilt be, amelyet az egész világon használnak. „Ha Barbie rossz hatással van a gyerekekre, akkor mit mondjunk a tévéről, filmről, műholdas műsorokról, amelyeket ugyanott és ugyanakkor egyáltalán nem tiltanak” - kérdezett vissza az égjük tizennégy éves kislány. Fáj a fejük Kilakoltatta önmagát hálószobáiból egy család a felsőausztriai Regauban, miután a lakóház közvetlen közelében mobiltelefonok működtetéséhez szükséges antennát szereltek fel, és emiatt megfájdult a fejük. A lakóháztól 30-40 méterre levő antennát még 1997 júliusában szerelték fel. Rá nem egészen egy évre jelentkeztek az első komoly egészségügyi problémák a családtagoknál: álmatlanság, magas vérnyomás. Tisztelt olvasóink, akik eddig még nem előfizetői az Új Szónak és a Vasárnapnak, de szeretnék lapjainkat megrendelni, töltsék ki az alábbi megrendelőlapokat és küldjék el a címünkre: Kiadónk címe: Grand Press a.s., Prievozská 14/A, P.0.B0X 49, 824 88 Bratislava 26. További információkkal kapcsolatban hívja ingyenes (zöld-) számunkat: 0800 103103. Szükség esetén hívható még: telefon: 07/582 38 324, telefon/fax: 07/582 38 326-----*--------------------------------------------1---------------------------------ztjÉo Me grendelőlap Vezetéknév, keresztnév ........................................................................................................................... Ut canév, házszám ....................................................................................................................................... Irányítószám (PSC): ....................Község/város: ................................................................................ Te lefon: ................./ ......................................Inkasszó- (SIP0-) szám: ............................................... Me grendelem az ÚJ SZÓ című napilapot. □* *a kívánt lapot kérjük megjelölni Megrendelem a Vasárnap című hetilapot. □* Aláírás:...............................................................„ Ar ................................................................................................................
