Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-11-08 / 45. szám

Modern élet - Hirdetés 2000. november 8. A farmer története 1850-ben kezdődött, amikor Kaliforniát ellepték a szerencsevadászok Eltűntek a Jóskák, Jancsik, Juliskák Volt egyszer egy sátorlap Calvin Klein rukkolt elő az első formatervezett példányokkal, és példáját más világhírű tervezők is követték. Nőmén est ómen A farmer, eredeti nevén jeans - ejtsd dzsinsz ugyanolyan jel­legzetes terméke a XX. század­nak, mint a tévé vagy az atom­bomba. Története 1850-ben kezdődött, amikor a napsütötte Kaliforniát ellepték az arany után kutató szeren­csevadászok. A vi­dék akkor még el­vadult volt és lakat­lan. Fedezék sehol, ahová behúzódhat­tak volna a folyó­partokon vándorló aranymosók. Levi Straussnak ekkor támadt egy ötlete: sátorlapokat szállít nekik. Számításába egy kicsi hiba csú­szott: nem sátrakra kínálkozott kereslet, hanem jó erős munka­nadrágokra. Tonnaszám. A jeans szülőatyja azonnal felismerte az elnyűhetetlen nad­rágokban rejlő óriási lehetősé­get, és azzal is tisztában volt, hogy a kezdetleges amerikai szövőipar nem képes eleget ten­ni - sem mennyiségben, sem mi­nőségben - a megrendelések­nek. Ezért Franciaországból, Nimes városából szerzi he a szükségses alapanyagot. Ezzel beindul a „de Nimes”, azaz denim-vonal, egyelőre csak a nyugati partvidéken, ahová egy­re gyakrabban ruccannak át ki­rándulni a keleti parton élő gaz­dagok. Meglátni és megszeretni a jeanst pillanatok műve volt. A jómódú polgárok, elkényezte­tett milliomosok fényűző életé­ből már csak egyvalami hiány­zott: a merészen új vonalú, még­is kényelmes szabadidőruha. Ezt követően az öltözék egyre szélesebb körben terjedt el: jeans- overallba bújtak a munkások és a far­merek, ebben terel­gették a marhacsor­dákat a vadnyugati tehenészlegények is, a cowboyok. Ám az igazi, nagy jeansőrület a II. vi­lágháború idején tört ki. Ekkor ugyanis hadianyag­nak nyilvánították a denimet, és beszüntették az árusítását. Törvényszerűen megnőtt a ke­reslet: ami nincs, az a legkapó­sabb. Azonnal felvirágzott a fe­ketepiac, az élelmes keres­kedők gyorsan megtalálták a katonai raktárosokhoz vezető kiskapukat. így lett a tiltott jeans státusszimbólum, mivel annak, aki hozzájutott, meg­nőtt a tekintélye. Imázsa a háború után sem tört meg. Kivándorló magyarok me­sélték, hogy akkor érezték ma­gukat igazán amerikainak, ami­kor szüléikből végre kipréselték az első indigókék nadrágjukat. Ha úgy vesszük, végül is ez volt az első olyan újvilági ruhada­rab, amely megtestesítette az amerikai álom fogalmát, és egy­ségesen amerikainak öltöztette az egyébként széthúzó beván­dorlókat. Időközben némileg halványult a blue jeans ragyogó­an kék nimbusza: a hatvanas­hetvenes években érezhetővé vált, hogy be kell dobni valami újat a fiataloknak, akik már un­ták apáik hagyománytisztelő farmerstílusát. Calvin Klein ekkor rukkolt ki az első formatervezett példányok­kal, és példáját más világhírű tervezők is követték. Beindult a gigantikus reklámgépezet, és ontotta a szállóigévé vált jel­mondatokat, szította a kék má­mort. A reklámhad­járatba sikerült be­vonni a felkapott sztárokat is. „Nincs semmi köztem és Calvin Klein között”- nyilatkozta Brooke Shields, a legdivato­sabb tinisztár, és elő­szeretettel fotóztatta magát az idomaira feszülő vászonnad­rágban. Nyilván nem baráti szívességből, hanem jó pénzért, de hát a jó bornak is kell a cégér, és nincs annyi pénz a világon, amihez ne jönne jól egy kis mellékes. Az is igaz, hogy hol volt már ez a farmer attól, ami után úgy epe- kedtünk annak idején. Amerikai rokonok lépték meg itthon re­kedt atyafiaikat az első, eszelő­sen csöves nadrággal. Ketten is nyögve passzírozták bele a delik­venst, de a siker leírhatatlan volt. A barátnők pukkadtak, a ta­nárok ki akarták csapni az ilyen rebelliseket az iskolából. A „csö­veseket” - így nevezték a farmer­rel megfertőzött fiatalokat - a rendőrök közellenségnek, a vo­nalas felfogású felnőttek egysze­rűen huligánoknak tekintették. Bár elég lassan, de csak sikerült levetkőzni a honi előítéleteket. Azt viszont a már polgárjogot nyert farmerkultusz sem tudta megakadályozni, hogy a közvé­lemény mély ellenszenvvel fo­gadja az új hóbortokat. A boldo­gult hippikorszakot felmelegítő toldott- foldott szerelések, a tarka kakastaréj- frizurával kiegészí­tett láncos, szege­cselt punkviseletek, az infantilisságot hangsúlyozó lum­penirányzatok ná­lunk nem is arattak tömegsikert. A hisz­téria elült a farmer körül, a ma már nemcsak kék, hanem változatos színű - fehér, fekete, drapp, bar­na - nadrágok, szoknyák, dzse­kik, mellények beépültek a leg­egyszerűbb ruhatárakba is. A denim mindenkié lett, életkor­tól, súlycsoporttól, vagyoni helyzettől függetlenül. Valamirevaló szülő Rolandnál, Örsnél, Szandinál, Szamanthánál alább nem adja. És vannak, akik még feltűnőbb nevet szánnak gyermeküknek. Nem könnyű a névadás. Bizo­nyíthatják a telefonkönyvek is. Nemcsak egy-egy vezetéknév sorakozik oldalakon át, hanem - itt is, másutt is - is­métlődnek hosszú sorban ugyanazok a személynevek is. Ezeket ugyan ke­resztnévnek - is mondták valaha, mígnek vallástala- nították, templom- talanították a fogal­mat. Érdekes, hogy a nemrég múlt idők gyakorlata szerint mégis gyakran mondják ma is név­adásnak a kereszte­lést, pedig az talán már nemcsak vallási szokás, hanem sikk is. Kevesen érzik, vallják transzcendentális jellegét, szakralitását. Érthető, ha valaki az oldalakon át sora­kozó családnevéhez valami ere­deti, ritka személynevet keres - bár kérdéses, hogy felcsepered­vén a gyermek óvodába, iskolá­ba, majd munkába lépve örül-e a csúfolkodásra csábító nevé­nek... Még különösebb, meghökkentő neveket találnak (ki) némelyek. Meglehet, ki kell játszaniuk az anyakönyvvezető figyelmét, vagy később csak hivatalosan használják majd a nagykönyvbe jegyzett nevet, családi körben, otthon a másik, iga­zán egyéni megszó­lítást alkalmazzák majd. Feltehető per­sze, hogy valóban ajándéknak tartja gyermekét az, aki az Ajándék nevet adja neki (hadd kérdez­zük meg: fiú vagy lány az illető?), s ta­lán egykori kedves olvasmányára emlé­kezik, aki Kishérceg névvel illeti (ajándé­kozza meg) gyerme­két. Csak aztán majd kamaszkorában is nevéhez illően kényeztesse a fi­út... Lehet, hogy felnőttként ő lesz a Nagyherceg? Mindeneset­re elég furcsán veheti ki magát, ha mondjuk egy meglett embert, egy ötvenhét éves, őszülő halán- tékú, vezető beosztású jogászt vagy főkönyvelőt Szabó Kisher- cegnek hívnak. Nem igaz? Jessica, Rajmond, Scarlett, Mártó, Kevin, Samantha vagy Priscilla, esetleg Töhötöm? Nem sátrak­ra kínálko­zott kereslet, hanem jó erős munka­nadrágokra. A reklám- hadjáratba sikerült be­vonni a fel­kapott sztá­rokat is. Kérdéses, hogy felcse­peredvén a gyermek örül-e a csúfolkodás­ra csábító nevének. Barbie babát kiátkozták Kuvait állam val­lásügyi minisztere kimondta a fetvát (a muzulmán val­lás átkát) Barbie babára. Az indok: „túlságosan kerek idomaival" a női­ességet hangsú­lyozza, nagyon is érett nőre emlé­keztet. Ráadásul - állítólag - olyan módszerrel árusít­ják, melynek sem­mi köze a gyermekekhez, így megvásárlása és használata ezentúl tilos az arab országban. Ezt bemondta a rádió, megírták a lapok, és az óvo­dákban, iskolák­ban is kihirdet­ték. Az Arab Times, amely kö­telességből lehoz­ta ugyan a tila­lom hírét, meg­kérdezte az anyá­kat és a gyereke­ket is. Kiderült, hogy az emberek nem értenek egyet a miniszter­rel, furcsállják, hogy olyan játék­szert tilt be, ame­lyet az egész vilá­gon használnak. „Ha Barbie rossz hatással van a gyerekekre, akkor mit mondjunk a tévéről, filmről, műholdas műsorokról, amelyeket ugyanott és ugyanak­kor egyáltalán nem tiltanak” - kérdezett vissza az égjük tizen­négy éves kislány. Fáj a fejük Kilakoltatta önmagát hálószo­báiból egy család a felső­ausztriai Regauban, miután a lakóház közvetlen közelében mobiltelefonok működtetésé­hez szükséges antennát szerel­tek fel, és emiatt megfájdult a fejük. A lakóháztól 30-40 mé­terre levő antennát még 1997 júliusában szerelték fel. Rá nem egészen egy évre jelent­keztek az első komoly egész­ségügyi problémák a család­tagoknál: álmatlanság, magas vérnyomás. Tisztelt olvasóink, akik eddig még nem előfizetői az Új Szónak és a Vasárnapnak, de szeretnék lapjainkat megrendelni, töltsék ki az alábbi megrendelőlapokat és küldjék el a címünkre: Kiadónk címe: Grand Press a.s., Prievozská 14/A, P.0.B0X 49, 824 88 Bratislava 26. További információkkal kapcsolatban hívja ingyenes (zöld-) számunkat: 0800 103103. Szükség esetén hívható még: telefon: 07/582 38 324, telefon/fax: 07/582 38 326-----*--------------------------------------------1---------------------------------ztjÉo Me grendelőlap Vezetéknév, keresztnév ........................................................................................................................... Ut canév, házszám ....................................................................................................................................... Irányítószám (PSC): ....................Község/város: ................................................................................ Te lefon: ................./ ......................................Inkasszó- (SIP0-) szám: ............................................... Me grendelem az ÚJ SZÓ című napilapot. □* *a kívánt lapot kérjük megjelölni Megrendelem a Vasárnap című hetilapot. □* Aláírás:...............................................................„ Ar ................................................................................................................

Next

/
Thumbnails
Contents