Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-11-02 / 44. szám
12 2000. november 2. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Bajnokok reggelije Dwayne Hoover (Bruce Willis) irodájában pisztolycsövet dug a szájába, már- már meghúzná a ravaszt, de telefonon keresik. Az öngyilkosság meghiúsul. A filmben ez a jelenet többször megismétlődik, alapmotívumként visszatér. A Kurt Vonnegut- regény alapján készült mozidarab hősei valamennyien - Almodóvar filmjének címét idézve - a teljes ideg-ösz- szeroppanás szélén leledze- nek. Vajon mitől kattan be a dúsgazdag, sikeres autókereskedő, Dwayne Hoover, városa legtekintélyesebb, legnépszerűbb polgára, aki saját képmásával találkozhat úton- útfélen, aki nem kapcsolhatja be a tévéjét, hogy bármelyik csatornán ne saját idétlen reklámjait kelljen látnia? És mitől té- pettek az idegei Hoover barátjának- kollégájának (Nick Nolte)? Miért él nyugtatókon a sikerember felesége (Barbara Hershey)? Vajon őrült-e Kilgore Trout (Albert Finney) regényíró, aki sci-fi regényeiben évek óta jövendöli a világ pusztulását? Nem sorolom a film további szereplőit. A huncut mosolyú Bruce Willis (mindig is sejtettük, hogy a sztár mosolya mögött több van, mint a „keep smiling” parancsa) nemcsak a főszerepét vállalta ennek a meghökkentő, elgondolkoztató filmgroteszknek. Ő az egyik producere is. „Dwayne az, aki teljesen normális egy teljesen abnormális világban. Tudom, hogy Vonnegutnak ez a regény volt a válasza a vietnami háború őrületére... Az az őrület, amit akkor ábrázolt, mára a fogyasztói társadalom őrületévé változott. A film tükröt tart az élet őrültségei elé.” Woody és Helen Hosszas tépelődés után Woody Allén következő filmjébe Helen Huntot választotta maga mellé. A Lesz ez még így se! Oscar-díjas női sztáija örvendett a meghívásnak, pedig még semmit sem tud Allén terveiről. Az egyelőre „címtelen” mozi lesz az első olyan film, amelyet Allén a DreamWorksszel kötött, három produkcióra szóló szerződésjegyében forgat. A felek azt remélik, hogy a DreamWorks látványosabb eredményekkel forgalmazza majd Allén filmjeit, amelyek az utóbbi időben nem túl sok babért arattak s a várt kasszasikert sem érték el. Újvári László: „Nem én, hanem a körülmények változtak...” Borúlátás bizakodással „Megerősítettek a hitemben...” Dömötör Ede felvétele Soóky László ______________ Új váry László, Czabán Samu-díjas pedagógus 1930. május 5-én született Léván, ahol ma is él. Az 1968-at követő konszolidációs időszakban elüldözték őt a pályáról, benzinkútkezelőként dolgozott, majd az első lehetőséget kihasználva visszatért a katedrára. Évtizedek óta a lévai kulturális élet egyik mozgatója, a Bárka Színpad rendezője. Az iránt érdeklődöm, hogy hová helyezi magát a hetvenéves Újváry László a szlovákiai magyar kulturális és közéletben? Ötven évvel ezelőtt, amikor a pedagógiai pályára léptem, úgy éreztem, hogy a tanítónak küldetése van, amelyet, ha ember és példa akar maradni, végig kell csinálnia. Ha mostanában visszatekintek az eddigi életemre, úgy érzem, hogy akkor sem tértem el a vállalásomtól, amikor a külső körülmények kitérőre kényszerítettek, amikor az akkori hatalmasságok úgy vélték, kellőképpen megaláznak azáltal, hogy eltávolítanak a pedagógiai pályáról. Akkor nagyon rosszul esett, de most már tudom, hogy csak megerősítettek a hitemben, s talán emberségemben is. Pedagógus voltam ötven éven keresztül, pedagógus maradtam ma is, ez az én helyem, a katedra és a színpad, ahol átadhatom szerény tudásomat azoknak, akik kíváncsiak rám. Lehet, hogy közben változtam is, amit én belülről nem vettem észre. Korábban talán több volt a lelkesedés, ami mára átalakulhatott egyfajta bölcsességgé. A korábbi lelkesedés és a mostani bölcsesség egyaránt magában hordozza a hibázás lehetőségét is. Nyüván nagyon sok hibát követtem el, de az életem ezekkel a hú bákkal együtt lett teljes. Újváry László sorsa két nagy szerelemhez kötődött, ezek közül az egyik a katedra, a másik a színpad. Korábban színészként, hosz- szú idő óta pedig rendezőként irányítja a lévai színjátszókat, a Bárka Színpadot. A színpadtól nagyon nehéz lenne engem eltávolítani, hiszen amikor eltávolítottak a pedagógusi pályáról, az amatőr színjátszás volt az, ami lelket öntött belém, ami szellemileg ébren tartott. Ez ma sincs másként, épp a napokban kezdtük el próbálni a Bárka Színpad új darabját, a Lovagias ügyet, melynek én leszek a rendezője. Újra összejött a gárda, nagyon tehetséges fiatal csapat verbuválódott, akarat is van bennük, bűn lenne őket nem egyben tartani. Újváry-féle felfogásban kerül színpadra a darab, azért mondom, hogy Újváry-féle, mert nem vagyok az a merész, bátor, a színpadon újat kereső ember, a darabválasztás is egyértelműen erre utal. Célunk nem a versenyzés, hanem inkább az, hogy megtartsuk és megteremtsük a folytonosságot. Azt a folytonosságot, amelynek a szálai a szlovákiai magyar kulturális életben újabban meg-megszakadoznak és félő, hogy sok helyütt már véglegesen megszakadtak. Nem nosztalgiázni akarok, hogy mi volt azelőtt, hogy milyen rangot jelentett egy színjátszócsoportnak az, ha eljutott a Jókai Napokra, de azáltal, hogy megszűnnek a csoportjaink, megszűnik a közösségi élet, s a kultúránk ápolatlanul elgyomosodik, elsorvad, és a következő generációt szépen elvezeti az asszimiláció felé. Ebben az a szörnyű, hogy lényegében pártfunkciót kapott a korábbi Csemadok, a legfelsőbb vezetés talán fel sem fogja, hogy mekkora bűnök sorozatát követi el azzal, hogy magára hagyja a területi választmányokat, de különösen a helyi csoportokat, a bizonytalanság felé sodorja a még cselekvőkész és cselekvőszándékú tagságot is. A rendszeres színjátszás mellett évente te szervezed az Anyám fekete rózsa versmondó verseny szlovákiai fordulóját, amely lényegében válogatás az országos döntőre, amelyet Erdőkertesen rendeznek meg. Azzal, hogy Dániel Kornél, az erdőkertesi kultúrház igazgatója Veresegyházára költözött, s ott vállalt munkát, magával vitte a versmondó versenyt is Erdőkertesről. Valóban, több éven keresztül egyike voltam azoknak, akik a szlovákiai fordulót itt, Léván megszervezték, majd valakinek az jutott az eszébe, hogy váltam kellene, s egy évre valaki mást bíztak meg a szervezéssel. Miután az akkori rendezvény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, most újra szóltak, hogy szervezném meg az itteni versengést. Nincs ellenemre, de tudni kell, hogy az üyen szervezőmunka mindenütt pénzbe kerül, ha csak a telefon- költségekre vagy a levélbélyegek árára gondolunk is, persze ez a dolog sokkal összetettebb. A lelkesedés és az ügy szeretete ma már kevés. Ha az alapvető szükségleteket a magyarországi szervezők bebiztosítják, akkor egészségem függvényében eleget teszek a felkérésnek. Nyilván azért, hogy ne unatkozz, te lettél a Rákóczi Szövetség városi alapítványának az elnöke is. Mint lokálpatriótának, mint magyar embernek mit jelent ma számodra Léva? A célalapítványnak én voltam az elnöke, később váltanunk kellett, mert az alapítványokról szóló törvény akkora összeget írt elő alaptőkének, amekkora nekünk soha nem állt a rendelkezésünkre. Társulássá transzformálódtunk, s felvettük a Reviczky-Társulás nevet azért, mert a múlt század elején itt Léván nagyon jól működött az akkori ilyen nevű társaság. Tudnunk kell, hogy Reviczky Gyula hosszú időn keresztül Léván élt. A megszakított folytonosságot szerettük volna újraéleszteni. A társulásunknak jelenleg ötven tagja van, értelmes emberek, akik még hajlandók tenni valamit a város magyarságáért. Elsődleges célunk az, hogy a hagyományokat felelevenítve előadás-sorozatokat, irodalmi esteket szervezzünk. Legutóbb például egy nagyon szép este keretében Kittenberger Kálmánról emlékeztünk meg, aki tudvalévőén Léva szülöttje volt, és sok más jelentős emberünkkel együtt valahogy róla is megfeledkeztünk. Ezeket a méltatlan dolgokat szeretnénk a jövőben egy kicsit helyreigazítani. Korábban már emlegettük a korral kialakuló bölcsességet. Ennek köszönhető, hogy beszélgetésünk során kerülöd a politikát? Én másfajta politizálást vártam a mieinktől, ezért aztán nem szívesen beszélek róla, mert megkeseredik a számban a szó. Úgy tűnik, hogy nagyon sok esetben ötletszerűen, felkészülés nélkül alkotnak véleményt a számunkra nagyon fontos dolgokról, és majdnem minden esetben jelentősen megkésve. Ez a kapkodás aztán rányomja a bélyegét a kultúrpolitikánkra is, a szlovákiai magyarság szembetűnően elbizonytalanodott .mind identitástudatában, mind kulturális cselekvéseiben, de még a politikai hovatartozását illetően is. Most, ahogy közeledik november tizenegyedike, egyre inkább tartok tőle, hogy Meciarék elérik, amit akarnak, mi pedig itt maradunk egyetlen olyan törvény nélkül, amely a magyarság biztonságát megalapozná. Ezt tartom az elmúlt két év legjelentősebb hiányosságának, hogy bennünket támogató törvények nélkül kerülünk újra ellenzéki helyzetbe, ami számunkra nagyon veszélyes lehet. Jóindulatú, naivan erkölcsös volt, aki egy adott pillanatban felülemelkedett környezetén és személyes érdekein. Igaz ember volt Filmet forgatnak Budapesten Giorgio Perlascáról Varsányi Gyula ______________ Ha marosan Budapesten, magyar koprodukcióban forgatja jövő karácsonyra szánt játékfilmjét az olasz állami televízió, a RAJ. Az alkotás arról a Giorgio Perlascáról szól, aki a második világháború utolsó, legvéresebb szakaszában spanyol ügyvivőnek adva ki magát, zsidók ezreit mentette meg a biztos pusztulástól a magyar fővárosban. Nem akármilyen mozgókép készül Perlascáról: kétszer másfél órás tévéfilm és egy másik, mozikba szánt alkotás, külön forgatókönyv alapján. De hát nem akármilyen történelmi szereplőről van szó. Olyanról, akit csak élete végén, negyven évvel az események után tiszteltek hősként és tüntettek ki Magyarországon, Spanyolországban, Izraelben, Amerikábam, no és szülőhazájában, Olaszországban. És akinek magatartása, viszonya a saját hősiességéhez nem illett az ismert klisék közé. A későbbi balkáni, majd budapesti marhakereskedő, hadiszállító 1910-ben született Comóban. Korán híve lett Mussolini fasiszta mozgalmának. Az abesszíniái háborúban még besorozták, de a spanyol polgárháborúba már önként ment harcolni - Francóék oldalán. Különös paradoxon: a spanyol köztársaságiak leverésében szerzett érdemei (harcolt Guernicánál is) tették lehetővé, hogy szembeforduljon a fasizmussal, és Budapesten megtegye, amit nagyon sokan nem tettek meg. Franco „internacionalistájaként” ugyanis hivatalos támogatást élvezett a vüág bármely spanyol külképviseleténél. És erre a támogatásra nagy szüksége lett 1943- ban Budapesten. Olaszország akkor - a katonai kudarc következtében - megpróbált kilépni a háborúból, emiatt barátból majdhogynem ellenséggé váltak a németekkel csatlós államokban tartózkodó olaszok. A spanyolul jól beszélő Perlasca, visszatérve egy vidéki deportálásból, végül lakást, spanyol állampolgárságot, útlevelet és abban hispán nevet (Jorge Perlasca) kapott a budapesti spanyol követségen, de feladatot is: segített a „spanyol házakban” elszállásolt menekülteknek. Svédország, Svájc, a Vatikán és Portugália mellett a különutas politikát folytató Franco Spanyolországa is menedéket kínált a magyar fővárosban a nácik és elvbarátaik által üldözött zsidóknak. Jogi alapot is teremtettek a védelemhez: egy korábban született spanyol törvény lehetővé tette a XV. század végén elüldözött spanyolországi - szefárd - zsidók hazatérését az országba. „Budapesten legfeljebb öt-hat szefárd család élt - említette egyik visszaemlékezésekor. - A többiek askenézik (európai zsidók) voltak. De szefárdnak tüntettük fel, hogy megmenthessük őket.” A spanyol külképviselet és védenceinek helyzete akkor fordult válságosra, amikor a nagykövet a nyilas hatalomátvétel után elhagyta Budapestet. Perlascának is fölkínálta a Svájcba menekülés lehetőségét, ő azonban kitartott itteni feladata mellett. A hatóságok előtt spanyol ügyvivőnek adta ki magát, hogy a külképviselet működésének látszat-jogfolytonosságát fönntartsa. És ettől kezdve a legveszélyesebb helyzetekben is védte a „spanyol házak” lakóit. Gyártotta a menleveleket. Csak Budapest földszabadítása után utazott el. A RAI 2001 karácsonyán mutatja be a kétrészes tévéfilmet, amelyet Alberto Negrin rendez. A rendező magyar asszisztense Kolos István, az operatőr Ragályi Elemér lesz. Az 1992-ben elhunyt Perlasca figuráját Luca Zingaretti alakítja. (Ő a jelenleg legnagyobb sikert arató olasz tévésorozat, a Montalbano felügyelő főhőse.) Az előkészület októberben, a forgatás januárban kezdődik Budapesten. A magyar koprodukciós partner, a Focus Fűm képviselői a Mozgókép Közalapítványtól, az ORTT-től és a Magyar Televíziótól próbálják összegyűjteni a pénzt, amellyel a magyar fél részt vesz a közös munka finanszírozásában. A legnagyobb feladat azonban, hogy Perlascából ne csupán egy romantikus filmhőst, hanem igazi emberi személyiséget formáljanak, akiről hihető is, amit tesz. Sípos Áron idézi a rendező Negrint, aki szerint az olasz áldiplomata sikerének titka, hogy korábbi politikai vonzalmai folytán „értett a fasiszták nyelvén”, tudott tárgyalni a magyar nyilasokkal is. Maga így vélekedik: - Minden helyzetben igaz ember volt. Heti hír
