Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-07-12 / 28. szám
12 2000. július 12. Kultúra ► r k p Heti kultúra Filmbemutató Az átok Bizonyára sokan szeretnek egy kis borzongásért, félelemért, szorongásért moziba járni. A horrorfilmeket nekik forgatják. A holland származású, Hollywoodban dolgozó rendező, Jan De Hont az akcióthriller (Féktelenül 1-2.) és a katasztrófafilm (Twister) műfajában már bizonyította, hogy érti a módját, miként szögezze a nézőt a székbe. A hatvanas évekbeli rémfilm újrafeldolgozása. Az átok pedig egyenesen a félelemkeltés mesterévé avatja. A történet klasszikus kísér- tethistória, amelynek élő szereplői mellett néhány szellemlény és egy elátkozott kastély, Hill House ugyanolyan fontosságú. Dr. Dávid Marroq (Liam Neeson) pszichológus az emberi félelem természetét kutatja. Kísérletének terepéül a titokzatos Hill House-t szemeli ki. A kísérleti alanyokat félrevezetve az alvászavarokról szóló tanulmányához még hiányzó adatok kutatása céljából hívja őket az elvarázsolt kastélyba. Az önként jelentkező alvászavarral küzdők közül elsőként Nell érkezik a helyszínre, ahol a házvezetőnő figyelmezteti, hogy éjszaka a személyzet nem lesz a kastélyban, hiába kiáltana segítségért. Másodikak a gyönyörű Theo (Catherine Zeta- Jones) érkezik, majd Luké, a tapasztalt „rosszalvó”. 6 az, aki átlát a szitán, és az első furcsa jelenség láttán megérti, hogy a kísérlet célja egészen más, mint amit dr. Marrow állít. A kastély titka a régmúltban gyökerezik, és Nell homályosan érzi, valami köze van hozzá... A film olyan jelenetekkel borzolja idegeinket, mint például amikor a télikert szökőkútjának szobra kinyúl az egyik szereplőért, berántja a medencébe, ahol a víz helyett vér csordogál. Függönyök, bútorok faragásai, festmények kelnek életre, s mindez a filmtechnika legmagasabb szintjén valósul meg. Heti hír „Közönséges” amcsi lett Sir Anthony Hopkins a minap bensőségesen ünnepi ceremónia keretében felvette az amerikai állampolgárságot. A régóta Kaliforniában élő hatvankét éves Oscar-díjas színésznek az amerikai törvények értelmében le kellett mondania minden nemesi címéről, és semmilyen kiváltságban'nem részesült. Az FBI megvizsgálta, személye nem je- lent-e nemzetbiztonsági kockázatot, a bevándorlási hivatal munkatársai kimerítő beszélgetést folytattak le vele, és neki is vizsgát kellett tennie állampolgári ismeretekből. Az ünnepségen jelenvolt a Sir édesanyja és egyik legjobb barátja, Steven Spielberg is. A felvételek öt különböző város legjobb stúdióiban készültek Brightman, a céltudatos Játszott a Macskák eredeti szereposztásában. Milos Fikejz felvétele Retkes Attila ___________ La Luna (A Hold) címmel jelentette meg legújabb albumát a musicalsztárból a crossover egyik úttörőjévé lett brit énekesnő, a klasszikus zene „slágereit” és a popdallamokat ügyesen ötvöző Sarah Brightman. A lemez sikeréhez ezúttal is hatalmas apparátus járult hozzá, ami a reprezentatív, költségigényes produkciókkal jelentkező Brightmant ismerve egyáltalán nem meglepő. A felvételek öt különböző város (London, Prága, Milánó, Hamburg és Maidenhead) legjobb stúdióiban készültek, két szimfonikus zenekar (English National Orchestra, Prágai Szimfonikusok), két kórus és rengeteg sessionzenész közreműködésével, Frank Peterson produceri irányításával. A CD-n hallA legcsekélyebb mértékben sem tér el azoktól a sémáktól és konvencióktól, amelyeknek világsikerét köszönheti. ható tizenkét felvétel négy évszázad muzsikájából válogat: a repertoár Hándel és Beethoven alkotásainak feldolgozásától Dvorák és Rachmaninov zenéjén át Seress Rezső Szomorú vasárnapjáig és egy Morricone- dalig (La Califfa) ível. Az eredmény: érzelemgazdag, szívhez szóló zene mindazoknak, akik szeretik a három tenor világcirkuszát, Andrea Bocellit, a „keringőkirály” André Rieut és más, hasonló sztárokat. Akik viszont egy új CD-től újfajta zenei invenciót, eredeti élményt is remélnek, keservesen csalódni fognak: Sarah Brightman a legcsekélyebb mértékben sem tér el azoktól a sémáktól és konvencióktól, amelyeknek világsikerét köszönheti. A hatgyermekes családban, London közelében felnőtt énekesnő nevét csodagyerekként - vagy legalábbis reményteljes ifjú tehetségként - ismerte meg a brit színházi szakma és közönség. Művészeti iskolába járt, megismerkedett a színjátszás, a balett és a zene alapjaival, és tizenkét éves korától szinte folyamatosan színpadon volt. Két évvel később kezdett komolyabban énekléssel foglalkozni, s végül tizennyolc évesen a popszakmában kötött ki: I Lost My Heart to the Starship Troopers című dalával felkerült a londoni slágerlistákra. Sarah Brightman azonban már ekkor többre vágyott: klasszikus zenét tanult, és ez idő tájt kezdődött kapcsolata későbbi férjével, Andrew Lloyd Webberrel, akinek köszönhetően az európai musicalszínpadok egyik legünnepeltebb sztárja lett. Játszott a Macskák eredeti szereposztásában, Placido Domingóval énekelte Webber Requiemjét, Az Operaház fantomja Christine szerepét pedig kifejezetten neki írta a zeneszerző férj. Webber és Brightman kapcsolata néhány év után válással végződött, és az énekesnő számára ebben az időszakban az volt a legfontosabb, hogy felépítse saját imázsát, megmutassa, hogy Webber támogatása nélkül (bár kétségkívül a neki köszönhető ismertség birtokában), önállóan is tud eredményeket elérni. „Keményen dolgozom” - válaszolja mindig, amikor sikereinek titkáról faggatják, s ebbe a kemény, céltudatos, kompromisszumot nem ismerő munkába a szakmai tudás mellett bizony az imázs- építés, a gondosan felépített promóció is beletartozik. A kilencvenes évek elején szülőföldjét elhagyva az Egyesült Államokba ment, ami - az amerikai piac telítettségét ismerve - kezdetben merész vállalkozásnak tűnt, de később igazolta az énekesnő várakozásait. Megismerkedett Frank Peterson producerrel, és - elsősorban az említett promóciós és „imázsépítő” tevékenységnek köszönhetően - már első tengerentúli albuma, az 1993-as Dive is kifejezetten sikeresnek bizonyult, akárcsak a három évvel későbbi Fly. Peterson legügyesebb húzása a showbiznisz két népszerű ága, a popzene és a sport összekapcsolása volt: Sarah Brightman és Jósé Carreras duettje, a Friends fór Life (Barátok egy életre) a barcelonai olimpia hivatalos himnusza lett, majd Brightman dalait a profi bokszvilágbajnokság reklámkampányaiban használták, s máig legnagyobb slágere, az Andrea Bocellivel közös Time to Say Goodbye is egy sportolóhoz kapcsolódik: a dalt a német világbajnoknak, Henry Maskénak a profi ökölvívástól való visszavonulása ihlette. A Bocelli világkarrierjét elindító, Brightmanét évekre „bebetonozó” olasz-angol nyelvű érzelmes ballada a német nyelv- területen és több más nyugateurópai országban is hónapokon át vezette az eladási listákat, de még a Távol-Keleten, sőt Ausztráliában is kedvezően fogadta a közönség. Összesen ötmillió példányt adtak el belőle, míg a Timeless című Brightman-szólóalbum (s rajta a duett) huszonegy arany- és platinalemezt gyűjtött be, a többi között Kanadában, Dél- Koreában, Tajvanon, Dél-Afri- kában és a skandináv országokban. Ezt követte az 1998- ban kiadott Edén, amelyet - One Night in Edén (Egy éj az édenkertben) címmel gigantikus világturné követett, Michael Bergese koreográfus, Johan Engels formatervező és Patrick Woodruffe „látványszakértő” szakmai irányításával. Hogy a kilencvenes évek végének lendülete kitart-e az új évezredben is, ma még senki sem tudja. A La Luna zenei stílusa, az album vizuális megjelenítése és az intenzív promóciós kampány mindenesetre azt sejteti, hogy Brightman és producere, Peterson nem változtatott a jól bevált stratégián. A CD eladását ismét nagyszaKeményen dolgozom - válaszolja mindig, amikor sikereinek titkáról faggatják. bású koncertkörút segíti, amely Brazíliában kezdődik, nyáron és ősszel Észak-Ameri- kában, Ázsiában, Ausztráliában és Új-Zélandon folytatódik, majd decemberben Skandináviában, Németországban, Svájcban és Ausztriában ér véget. Görömbei András válogatásában a költő legszélesebb értelemben vett örökségéről tájékozódhat az érdeklődő olvasó Most dől Takács Ferenc __________ Ha marosan negyedszázada lesz, hogy meghalt Nagy László, Elmúltak az írói hírre-rang- ra oly veszedelmes szürke évek, lepergett a félmúlt: a költő már nem kortársunk, s most dől el, lesz-e belőle irodalomtörténet, pontosabban az, hogy milyen irodalomtörténet lesz belőle, azaz miféle és mekkora költőként kap helyet az immár történelmi kánonban. Az ilyen döntéshez anyag kell, és bizonyíték; a Nap Kiadó fontos és értékes In memóriám soel, bekerül-e az irodalomtörténetbe Nagy László rozatának új kötete voltaképpen ilyen anyag és bizonyíték. Görömbei András válogatásában - ő nemrégiben monográfiával igyekezett megválaszolni a költő jellegét és rangját illető kérdéseket - Nagy László legszélesebb értelemben vett örökségéről tájékozódhat az érdeklődő olvasó, szakkritikus vagy irodalomtörténész. A költőtől származó életrajzi illetékességű írások (levelek, emlékezések, önéletrajzi feljegyzések) mellett a műveiről szóló kritikákat és tanulmányokat olvasva követhetjük nyomon Nagy László felfedezésének történetét, hírnevének izmosodását, költőrangjának emelkedését. Ugyanígy tanulmányozhatjuk a kötetet forgatva a költőről írott vagy a költőhöz címzett verses és prózai vallomásokat szemelgetve Nagy László legendájának a születését és működését is. Ma már ebből talán valamivel kevesebb látszik, bár nyilván sokan vannak, akik számára a Nagy László-i költői szerep és hang mindmáig azt jelenti, amivé már a költő életében átlényegült: a létet lakhatóvá, az életet élni érdemessé varázsló táltos-fiú kultikus mítoszát, a Nagy László fiával Andrással Archív felvétel költészet mindenhatóságának szakrális jelképét. Ez a nagyon is költői költészet és élet költők nemzedékeire hatott, s hogy inkább székében, azaz nagylászlóskodó epigonok tucatjait nevelve, avagy mélységében, tehát méltó követőket és továbbvivőket ihletve, erről - s ennek a legendának a haszná- ról-káráról - ismét el kell gondolkodni, amikor a Nagy László múltját bemutató kötet kapcsán Nagy László jövőjéről folytatjuk - az erkölcsi, társadalmi és költői lét azóta gyökeresen megváltozott feltételei közepette - a gondolkodást.
