Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-10-18 / 42. szám
Modern élet - Hirdetés 2000. október 18. 5 A buszok befogadóképessége kicsi volt - többnyire 16 ülőhely és nem is voltak valami gyorsak - 20-25 km/óra sebességgel haladtak A tömegközlekedés kezdeteiről Az 1941 és 43 között érvényes menetrend szerint 43 vonalon közlekedtek autóbuszok, a következő évben már 49-en. Somogyi Tibor felvétele Az autóbusz-közlekedés Szlovákiában az első világháború előtti években kezdődött. 1906-ban az osztrák-magyar hadsereg úgy döntött, meggyőződik arról, hogy mozgósítás, átcsoportosítás esetén használható-e az új közlekedési eszköz, az automobil. 1900- ban azonban az egész monarchia területén mindössze 90 autó közlekedett, így egyértelmű volt, hogy erre a célra nem használhatóak. Ezért a katonai parancsnokság úgy döntött, hogy speciális „autóomnibuszokat” - tulajdonképpen autóbusz-karosz- szériával ellátott teherautókat - rendel, melyek alkalmasak kisebb egységek felszereléssel, fegyverzettel együtt való szállítására. A próbálkozások eredményesnek bizonyultak. Hogy a járműveket jobban kihasználják, a hadsereg bérbe adta őket az állami postának. Az osztrák és a magyar posta hamarosan rájött, hogy a személyszállításban üzleti lehetőségek rejlenek. Szlovákiában azonban a domborzati viszonyok nem kedveztek áz autóbusz-közlekedés fejlődésének. Míg Cseh- és Morvaországban 1914-ben már 20 állami és magán autóbusz-vonal 580 kilométert tett ki, addig Szlovákiában csak három vonal volt 62 kilométeres együttes hosszal. Az autóbuszok Kassa-Herlány, Sztropkó-Bártfa és Igló-Vondrisel útvonalakon közlekedtek. A buszok kapacitása kicsi volt - többnyire 16 ülőhely, és nem is voltak valami gyorsak - maximálisan 20-25 km/óra sebességgel haladtak. Az utak rossz állapota miatt gyorsabban nem is mehettek volna. Az első világháború kirobbanásával az autóbuszos postai és a személyszállítás megszakadt, a buszokat ugyanis a katonai parancsnokság lefoglalta, és persze az üzemanyaghiány is nehezítette a helyzetet. 1918-ban Csehszlovákia megalakulása azt is jelentette, hogy Szlovákiában újraépítik az autóbuszközlekedést. Az állami autóbusz- vonalak a Csehszlovák Posta (CSP) igazgatása alá kerültek. A közlekedés csak egy évvel később indult meg. 1919 októberében életbe lépett az első menetrend, és volt egy katonai autóbuszvonal is, Nagymihály és Ungvár között. A buszokat a Mladá Boleslav-i Laurin és Klement cég gyártotta. A viteldíj aránylag magas volt: Nagymihály-Ungvár 40 korona, Tresztina-Jablonka (15 km) 9,50 korona, Podolin-Ólubló 7 korona. A téli időszakban az autóbuszok nem közlekedtek, mivel az utakat nem takarították. 1920-21- ben a közlekedés stagnált. 1922- ben új járatokat vezettek be: Kassa-Herlany, Lőcse- Kézs- márk és Zólyom-Korpona között. 1926 után Szlovákiában 3978 kilométer új utat építettek, és 1790 kilométert újítottak fel. Szlovákiában és Kárpátalján. A Laurin és Klement cég új, nagy befogadó- képességű - 45 férőhelyes - autóbuszokat kezdett gyártani, ami lehetővé tette a viteldíj csökkentését. 1930-ban 78-ra nőtt a vonalak száma, beleszámítva a pozsonyi városi közlekedést is. Az autóbuszok, csakúgy mint ma, a nagyobb városokból indultak, Pozsonyból, Nagyszombatból, Nyit- ráról, Zólyomból, Kassáról. A Csehszlovák Államvasutak (CSD) fel szerette volna venni a versenyt az autóbusz-közlekedéssel, ezért 1927-ben saját autóbuszvonal-hálózatot kezdett építeni. Járatai a vasútvonalakhoz kötődtek, vagy helyettesítették azokat, ahol a vasúti közlekedés nem volt megfelelő. Megkezdődött a versengés a magánfuvarozók, a Csehszlovák Posta és a Csehszlovák Államvasutak között. Ezt végül az 1932/198. sz. törvény oldotta meg, mely szerint az állam elsőbbséget élvez az autóbuszvonalak kialakításában, s a vállalkozó csak ott kapott koncessziót, ahol még nem volt állami közlekedés. A magánvonalak főleg helyi jellegűek lehettek. Ha a vonal a járáshatáron túl ért véget, az engedélyt a kerületi hivatal adta ki, és ha az országhatáron túl, akkor már Prágában, a kereskedelmi és ipari minisztériumban kellett kérvényezni. Az 1938. november 2-i bécsi döntés nagy csapást jelentett a szlovák autóbusz-hálózat számára. Dél-Szlovákia elszakadásával számos fontos út- és vasútvonal Magyarországra került. A felszabdalt vasútvonalakat autóbuszvonalakkal kellett pótolni. A Szlovák Állam megalakulása után 1939. március 14-én a helyzet tovább komplikálódott. A Cseh-Morva Protektorátusban a német hatóságok nem engedélyezték a tranzitot, az összeköttetést a Senica- Vrbovce útvonalon biztosították. A szlovák hivatalnak sikerült Magyarországgal megegyeznie a tranzitvonalakat illetően (Cset- nek-Jolsva-Murány és Pozsony- Szenc-Nyitra). Személyautók a tranzitvonalat csak a következő feltételek teljesítése esetén használhatták: ha a sofőr és utasa személyi igazolvánnyal rendelkezett, ha sorban, egymás után mentek magyar rendőri kísérettel, és nem állhatták meg magyar területen. Továbbra is érvényben maradtak a közlekedéssel kapcsolatos csehszlovák rendeletek, vagyis az állam továbbra is elsőbbséget élvezett a vonalak kiépítésében. 1939. március 14-én a Csehszlovák Vasutakat átvette a Szlovák Vasutak (SZ). Kibővítette az autóbusz-közlekedést. 1941-től a modern Magirus típusú buszokat kezdték használni. Az 1941-43-as menetrend szerint 43 útvonalon közlekedtek autóbuszok, a következő évben már 49en. A magánfuvarozás hanyatlásnak indult. 1942-ben Szlovákiában 292 autóbusz volt, ennek körülbelül a fele a Szlovák Vasutak tulajdonában. Az 1829 kilométer hosszú vonalhálózaton 8,3 millió személyt szállítottak. Kísérleteket tettek a távolsági vonalak kialakítására (Krakkó-Po- zsony-Bécs), ám ezek nem jártak sikerrel. Szlovákia háborúba lépése 1941ben a közlekedés fokozatos korlátozását okozta, mely összefüggésben volt az üzemanyaghiánynyal is. A legnagyobb korlátozás az 1943. szeptember 6-án megjelent téli menetrenden látható. 1944. június 5-i hatállyal megszüntettek minden vasárnapi és ünnepnapi járatot. 1944 őszétől Szlovákiában a háború miatt megszűnt az autóbusz-közlekedés. 1945 után a vonalhálózatot ismét átvette a Szlovák Vasutak. Ekkor már járható volt 200 útvonal (6153 kilométer). 1949. január 1-jén megalakult a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat (CSAD), és a következő 40 évre monopolhelyzetbe került. (béres) A viteldíj aránylag magas volt, Nagymihály- Ungvár: 40 korona. NÁLUNK MAR MAT0L KARÁCSONYI AJANDEK6S0. RENDELJE MEG A Vasárnap ÉS Ml MEGAJÁNDÉKOZZUK ÖNT! akik október fje és 31-e között előfizetik hetilapunkat, » Vasárnap «t csomaggal ajándékozzuk meg. Ne késlekedjen a megrendeléssel! Csak az első ezer szerencsés előfizetőnk kaphat ajándékot! Az ajándékokat az előfizetési díjak beérkezési sorrendjében küldjük. Szépüljön testileg - lelkileg a Vasárnap -pali A megrendelőlap az-bán és a Vasárnap -bán is megtalálható >. Jt Á- Jk* i. ít JL P a á jy .... Inf ormáció a következő telefonszámom 07/582 38 307 az első ezer szerencsés Vasárnap Megrendelőlap Tisztelt olvasóink, akik eddig még nem előfizetői a Vasárnapnak, de szeretnék megrendelni, töltsék ki az alábbi megrendelőlapot és küldjék el a címünkre. Kiadónk címe: Grand Press a.s., Prievozská 14/A, P.O.BOX 49, 824 88 Bratislava 26. További információkkal kapcsolatban hívja ingyenes (zöld-) számunkat: 0800 103103. Szükség esetén hívható még: telefon: 582 38 324, telefon/fax: 07 58238326. Az első ezer megrendelő, aki 2000. november 1-től 2001. március 31-ig megrendeli a Vasárnapot, ajándékcsomagot kap.-2*=-Megrendelőlap: Vezetéknév, keresztnév Utcanév, házszám .. . Irányítószám (PSC): .....................Község/város: ................................. Te lefon: ................../ ...................................Inkasszó- (SIPO-) szám: Me grendelem a Vasárnap című hetilapot. 352,Sk-ért □ Az előfizetés 2000. november 1-től 2001. március 31-ig érvényes Aláírás:................
