Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-09-27 / 39. szám

b 2000. szeptember 27. Sydneyi olimpiai győzelmével Nagy Tímea lobbantotta fel világszerte a magyarokban a lelkesedés tüzét Nagy habos torta ötkarikás ékességgel határozottan hangzott, hogy má­ig cseng a fülemben. Es éppen úgy adódott. Kilencven­nyolc őszén Csenge lányának adott életet. És megkapta azt az ajándékot, hogy elérje a sydneyi hajót is. Nehéz, fáradságos út ve­zetett odáig, míg újra visszator­nászta magát a roppant erős ösz- szetételű magyar válogatottba. Emlékszem, tavaly februárban kicsiben - ha egy Világ Kupa-ver­senyt annak lehet minősíteni - már végigjárta a sydneyi feltörés első próbaútját. Előtte egy héttel indult a szülés utáni első verse­nyén, Budapesten. Úgy jött Po­zsonyba, hogy először maradt nélküle otthon néhány hónapos csemetéje. Micsoda belső vívó­dás lehetett számára, otthagyni a csecsemőt! Vajon már akkor érezhette: most kell elkezdenie, hogy még utolérhesse a világot, csapattársait? Alighanem így le­hetett, ha eljött versenyezni. Mikor először megláttam a pást közelében, szinte nem ismertem rá. Arcáról eltűnt az örök mosoly, valami szokatlan gondterheltség áradt belőle, fáradtnak tűnt, pe­dig még előtte volt a verseny. S mivel százvalahányadikként je­gyezték a világranglistán, kény­telen volt már a selej­tezőben vívni. Meg­szenvedett első el­lenfeleivel a csoport­küzdelmek során, akárcsak Sydneyben az egyéniben első ri­válisával, a kínai Csaóval. Aztán ahogy következtek az egyre nehezebb kihívások, ő úgy nőtt fel a feladat nagyságához, mind jobban belelendült, s meg sem állt a döntőig. A végén - a leg­több csőriével a háta mögött - megnyerte a viadalt. Számára már ez felért egy hatalmas siker­rel, s talán bátorságot, elszántsá­got adott ahhoz, hogy folytassa, s végleg megtalálja az utat Sydney felé. „Kiéheztem már erre a sikerre. Boldog vagyok, hogy ilyen gyor­san visszataláltam a legjobbak közé” - mondta akkor, de ma is mondhatná. Főleg azután, amit Atlantában átélt. Kudarc az egyé­niben, kudarc a csapatban. Pedig önmagához képest nem vívott rosszul a női párbajtőr olimpiai bemutatkozásán. Inkább a vele szemben támasztott elvárások voltak túlságosan magasan, ma­gyarországi szinten. O akkor járt majdnem úgy, mint az idén Mincza Ildikó. Nehezen heverte ki a balsikert, hónapokkal később sem sikerült túllépnie rajta. Eb­ben a lelkiállapotában tárta elém gondolatait. Úgy tűnt, mintha a sport mellett megtalálta volna élete más forrásait is, s a jövőben nem éppen csak a pástokon talál boldogságot. Szerencsénkre ki­tartott, majd még idejében visz- szatért, s nem fosztott meg ben­nünket, de elsősorban önmagát egy világraszóló sportsiker örö­métől Két főiskolai diplomával a kezé­ben már akkor megmondta, hogy az edzői képesítésére a gyakor­latban aligha lesz szüksége. „Nem szeretnék edző lenni, mert nagy családra vágyom, három­négy gyerekkel. És ebbe nem fér bele az edzői életvitel, hétvégén utazással, este munkával. Csa­ládközpontú vagyok. A nővér­kémmel mi is úgy nőttünk fel, hogy az elsők voltak a gyerekek, és minden csak azután jött.” Amíg nem érkezett meg az első gyermeke, Csenge, logopédus­ként fogyatékos gyerekekkel fog­lalkozott egy budapesti óvodá­ban. Nem panaszkodott, csak el­mesélte: délelőtt dolgozik, dél­után két edzésen készül. Maga választotta ezt a leterhelést. „Amennyire nem vol­tam elszánt az atlan­tai olimpia előtt, hogy elmegyek dol­gozni, annyira el­szánt lettem utána. Pontosan azért, hogy mással is törődjek, ne csak a vívással. Én nagyon komolyan ve­szem a munkámat.” Kilencvennyolcban egy évre eltűnt a pástokról. Ta­valyjanuárban tért vissza a nem­zetközi porondra. Győzelmek és bukások hullámain kúszott felfe­lé a világranglistán, beverekedte magát a sydneyi csapatba. Innen márismert sikertörténete. Adantai győzelme esetén köszö­nőlevelet írt volna egy fiúnak. An­nak a srácnak, akibe tízévesen sze­relmes volt; miatta ment le először a vívóterembe, hogy közelebb le­hessen hozzá. A kudarc után végül nem volt miért tollat fognia, de re­ménykedett abban, hogy egyszer elküldheti neki a köszönetét. Ak­kor még csak egy egyéni vb-cím- re gondolt. Az lett volna a dí­szítés sportsikereinek nagy habos tortáján. Sydneyben ötkarikás ékességet szerzett rá, amely még annál is nagyobb értékű. Nagy Tímea most már megírhat­ja köszönőlevelét egykori szerel­mének. Érzelmeivel viaskodott, tenyerébe rejtette arcát. Véget ért a döntő. Nagy győzött, Bürki szomorkodik. Archív felvétel J. Mészáros Károly _________ Sz eptember tizenhetedike óta alig akad magyar a világon, aki ne hallotta volna nevét, ne emlé­kezne boldog győzelmi mosolyá­ra, arra a pillanatra, amikor még a dobogó tetején állva sem akar­ta teljesen elhinni, hogy mit haj­tott végre, hova vívta fel magát. Úgy lépett az emelvény legfelső fokára, mintha abban a pillanat­ban elolvadna a boldogságtól. És szokatlan mozdulatokkal lepte meg a világot. A magasba nyúj­tott kezek, az önbizalomtól duz­zadó felszabadultság helyett Nagy Tímea érzelmeivel viasko­dott, tenyerébe rejtette arcát, s még egyszer megpróbálta elhi­tetni magával sikere valódiságát. Pedig akkor már nem ábránd, se nem ámítás volt, ami történt ve­le, hanem kitörölhetetlen sport­történelmi tény: 2000-ben ő lett a női egyéni párbajtőrvívás olim­piai bajnoka. A fegyvernem höl­gyei között a második. Aztán a Himnusz hangjaira feloldódott, és elénekelte nemzetünk leg­szebb dalát. Örömkönnyeket va­rázsolva szurkolói szemébe. Szerencsés helyzetben vagyok, mert korábban már találkoz­hattam vele. Idén ugyan nem jött el, az elmúlt években azonban rendszeres indulója, sőt kétszer győztese is volt a pozsonyi Világ Kupa-viadaloknak. Alkalman­ként beszélgettünk is, legtöbbet kilencvenhétben. Ötkarikás sike­re felértékelte korábbi nyilatko­zatait, interjúrészleteit. Sydneyi öt győztes csörtéje után mind gyakoribb volt a késztetés: lapoz­zam fel beszélgetéseink írott em­lékeit, s próbáljam olvasóközeibe hozni Magyarország első idei olimpiai aranyérmesét. A köz­vetlen ötletet tizenhárom éves fi­am adta, aki Nagy Tímea arany- asszója után egy nappal elém tet­te autogramokat tartalmazó szótárfüzetét, s rámutatott a syd­neyi bajnoknő aláírására. „Apu, ennek mára megnőtt az értéke” - mondta büszkén. Bizony Syd­neyben már vadásznak rá az autogramgyűjtők, s nemsokára Magyarországon is megroha­mozzák a párbajtőr ötkarikás ki­rálynőjét. Elég lesz csak hazaér­keznie. Nemzeti hős, köztiszte­letnek örvendő ember válik belő­le rövidesen. Olyan, mint Atlanta után Egerszegiből, Rózsából, Kokóból vagy éppen Kőbánból. Az olimpiai aranyérmeseket Ma­gyarországon magasra repíti a közkedveltség. Ezt igazán könnyű megjósolni. Három éve, amikor a pozsonyi sportház egyik félhomályba bur- kolódzó sarkában kérdezgettem, nemigen volt jele annak, hogy Sydney jövendő bajnoka vála- szolgat kérdéseimre. Az, akkor még hajadon hölgy olyat mon­dott, amivel megkérdőjelezte eseüeges ötkarikás szereplését. „Teljes mértékban foglalkoztat az olimpia, de nem vagyok haj­landó - ha éppen úgy adódik - a gyerekszülést későbbre halaszta­ni. Azt az egyet nem.” Ez olyan Sydney női egyéni párbajtőrbajnoka M. Nagy László felvétele Névjegykártya Név: Nagy Tímea. Született: 1970. augusztus 22-én, Budapesten. Családi állapota: férjezett, lá­nya, Csenge kétéves. Sportága: női párbajtőrvívás. Edzője: Udvarhelyi Gábor. Nevelőedzője: Sima István. Klubja: Honvéd-LNX. Végzettsége: Testnevelési Fő­iskola (vívószakedzó, 1991) és Bárczi Gusztáv Gyógype­dagógiai Tanárképző Főiskola (logopédus, 1996). Versenyzői pályafutásának főbb állomásai: junior bajnok tőrvívásban (1990), csapatvi­lágbajnok párbajtőrben (1992, 1993, 1995), egyéni Európa-bajnok (1995), csa­patban negyedik, egyéniben ötödik az atlantai olimpián (1996), csapatban világbaj­nok, egyéniben vb-ötödik, Universiade-győztes (1997), csapatvilágbajnok (1999) és egyéni olimpiai bajnok Syd­neyben (2000). Ötkarikás kaleidoszkóp Az ausztrálok 90 százaléka látta Az olimpia megnyitóját az ausztrál felnőtt lakosság ki­lencven százaléka látta. A többség véleménye szerint az ünnepség minden képzeletet felülmúlt. A The Australian cí­mű napilapban megjelent köz­vélemény-kutatás szerint jól döntöttek a rendezők, amikor egy őslakos származású spor­tolóra, Cathy Freeman futónő­re bízták az olimpiai láng meg­gyújtását. Nem jellemző az internetes kalózkodás Úgy tűnik, az olimpiai játéko­kat egyelőre elkerüli a kalózrá­diók és -tévék „áldásos” tevé­kenysége. A Nemzetközi Olim­piai Bizottság (NOB) egyik ille­tékese úgy nyilatkozott, hogy a játékok megnyitója óta mind­össze tizenkét esetben sértet­ték meg a műsorsugárzásra vo­natkozó törvényeket. „Kelle­mes csalódás számunkra, hogy mindenki tiszteletben tartja az általunk meghatározott irány­elveket” - mondta Michael Payne, a NOB marketingigaz­gatója. Hozzátette: az esetek többsége apró félreértéseken alapult, amelyeket sikerült gyorsan tisztázni. Lemásolták Thorpe kártyáját A sydneyi olimpiai faluban le­tartóztattak egy férfit, akit az­zal gyanúsítanak, hogy ellopta több sportoló - köztük a két­szeres olimpiai bajnok lan Thorpe - azonosító kártyáját, és tiltott másolatokat készített róluk. A hatóságok beszámolói szerint a harminchárom éves elkövető az olimpiai akkreditációs központból tulaj­donította el a belépésre jogosí­tó kártyákat. A nyolcrendbeli lopással gyanúsított fiatalem­ber valószínűleg emlékbe sze­rette volna eltenni a másolato­kat. Brigitte Bardot a kenguruk védelmében A sydneyi nyári olimpiát hasz­nálja fel Brigitte Bardot arra, hogy nyilvánosságot adjon az ausztráliai kenguruk védelmé­ben indított kampányának. „Az olimpiára mindenki tett, a kengurunak már nem lehet” - ezzel a rulettből vett hason­lattal indítja Bardot kiáltvá­nyát. Az egykori francia szí­nésznő, napjaink egyik leg­harcosabb állatvédője szerint csak idén hatmillió kengurut irtottak ki embertelen mód­szerekkel az ötödik kontinen­sen. A Bardot Alapítvány Pá­rizsban kiadott közlemé­nyében aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az esztelen mé­szárlás egyes kengurufajták puszta létét veszélyezteti. Bardot arra is felhívja a fi­gyelmet, hogy miközben Ausztrália egyik fontos ter­méke a kenguruhús, az erszé­nyesek táplálékát képező nö­vényzetet olyan, fertőtlenítő­nek szánt vegyszerekkel per­metezik, amelyek a korábban Európában többször pusztító sertésvész-, illetve kerge­marhakórhoz hasonló jár­ványhoz vezethetnek. Jelen­leg mintegy 40 fajta, kenguru él Ausztráliában, a tudósok szerint tizenötöt fenyeget a ki­halás. Mindenről Aján Tamás tehet (?) A dopping-ellenőrzésen fenna­kadt román súlyemelők a ro­mán sajtóban megjelent nyi­latkozatukban ártatlanságu­kat bizonygatták, és támadva védekeztek: szerintük a sport­ág nemzetközi szövetségének magyar főtitkára, Aján Tamás próbálta meg a román csapa­tot kizáratni az olimpiai játé­kokról. A Gazeta Sporturilor című sportújság „Felgyújtom magam!” címmel csaknem tel­jes első oldalán hatalmas be­tűkkel közölte Adrián Mateas súlyemelő saját ártatlanságát hangoztató nyilatkozatát, melyszerint a botrányt „a Nemzetközi Súlyemelő Szö­vetség főtitkárának aknamun­kája” robbantotta ki. A lapnak adott interjúban Mateas kije­lentette: „az egész ügy kizáró­lag Aján Tamás manipulációi­nak a következménye”. Állítá­sa szerint Aján haragban volt a nemzetközi szövetség román tagjával, Lázár Barogával. Mateas kijelenti: Baroga „többször hallotta azzal fenye­getőzni Ajánt, hogy Románia súlyemelői nem vehetnek majd részt a sydneyi olimpián”.

Next

/
Thumbnails
Contents