Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-09-20 / 38. szám

3 2000. szeptember 20. Az 1991-es népszámlálási adatok szerint a faluban 1677-en laknak, ennek 89,56 százaléka magyar Rimaszécsi anomáliák „Ha az általános érvényűt levetítem a mi községünkre, úgy látom, hogy az idevonatkozó törvények módosítása nélkül rövid időn belül ez a valaha szép ldsváros romhalmazzá válik, és mi tehetetlenek vagyunk” - állítja Rimaszécs polgármestere. A nem roma gyerekek fenyegetettnek érezhetik magukat az iskolába ta fenyegetettség már a községben is érezhető. SoóKy László _____________ A polgármesteri hivatal falán egy régi képeslap, kinagyított doku­mentum a harmincas évekből. A képeken egy rendezett mezőváros­ka, tisztaság, büszkeségről árulko­dó középületek. A hivatal ablakán kívül Rimaszécs mai valósága, fele­más világ. Az egyik oldalon a még mindig bizakodó, önmagát és kör­nyezetét megbecsülő lokálpatrióta réteg, a másikon a pusztulás ré­misztő képe, a rombolás - háború utáni Koszovó - gömöri változat­ban. Az 1991-es népszámlálási adatok szerint a faluban 1677 em­ber lakik, ennek 89,56 százaléka magyar. Stubendek Márta polgármester asszony elmondása szerint a falu lakosainak a száma az utóbbi évek­ben emelkedett, és valószínű, hogy az évvégére meghaladja a 2000-et, ugyanakkor minden statisztikai adat, ami a községben élőkre vo­natkozik, viszonylagos. Ha minden igaz, akkor a községben 993 roma él, viszont a népszámlálás során csupán egy ember vállalta közülük a nemzetiségét. Ilyen értelemben véve a magyarság százalékos ará­nya is egy kicsit csalóka, a valóság­ban a roma lakosság aránya meg­haladja az 58 százalékot. Milyen munkalehetőség van a kör­nyéken vagy a faluban? Egyáltalán, miből élnek itt az emberek? - te­szem fel első kérdésemet a polgár- mester asszonynak.- Induljunk ki abból, hogy a mun­kaképes lakosság 70 százaléka je­lenleg munkanélküli, és arányuk csak magasabb lehet. Ezen az sem változtat tül sokat, hogy a kormány rendelete szerint augusztustól kö­teles az önkormányzat közhasznú munkára alkalmazni az arra igényt tartó munkanélkülieket. Bizalmat­lan vagyok a rendelkezéssel kap­csolatban, hiszen ha figyelembe vesszük, hogy a járási munkaügyi hivatal igazgatóját csak júniusban tájékoztatják arról a feltételrend­szerről, amely a rendelet szerinti munkáltatásra és munkavállalásra vonatkozik, elképzelni sem tudom, hogy miképpen tarthattuk volna meg az augusztus 1-ji időpontot. Attól tartok, hogy a kormány az ön- kormányzatok rovására igyekszik megszabadulni egy nyomasztó gondtól. Ami a munkalehetősége­ket illeti, az előzőekből már látha­tó, hogy nagyon szegényes a vá­laszték. A legtöbb embert az Agrodruzstvo nevű cég alkalmaz­za, néhányan a vasútnál, páran a rendőrségnél és az egészségügy­ben dolgoznak. Közhasznú munkát egy ideig természetesen tudnánk adni a munkanélkülieknek, de ah­hoz, hogy ennek értelme legyen, és értéket teremtsen, nem elég, hogy az állam esetleg biztosítja az alkal­mazottak bérét. Beruházási pén­zekre is szükség lenne. Másrészt vi­szont az is kérdés, és nem is kicsiny, hogy mennyien szándékoznak dol­gozni, mivel a munkakedv sem túl­ságosan nagy.- Ha üyen borús az összkép, és ennyire borúlátó maga a polgár- mester asszony is, mi várható, mi­ből élnek meg az emberek?- Nálunk a lopás már teljesen ter­mészetes dolog, az emberek alig ütköznek meg rajta. Fényes nappal ellopják a kertekből a zöldséget, gyümölcsöt, az udvarokból a ba­romfit, tyúkostul a tojást. A faluban nincs olyan üzlet, templom, paró­kia, ahová hetente be ne tömének. Ide, a községházára ötnaponként hatolnak be, de mivel a lopott-A konfliktushelyzet fő okozója ta­lán az, hogy az iskola igazgatónője túlzottan romapárti. Ezt nem tu­dom másként megfogalmazni, mert csak így kerülhetek a valószí­nű igazság közelébe. Mivel ezt a felfogását az igazgatónő nem rejti véka alá, az iskoláskorú magyar gyerekeket a szüleik inkább elvi­szik a faluból, és egy másik, általában a rimaszombati iskolába íratják be. Teljes mértékben kézben tartja és a saját szája íze szerint ala- píttatta meg az iskolatanácsot, megszégyeníti a magyar pedagó­gusokat a roma szülők előtt és a ro­ma szülők által, ami azt hozza ma­gával, hogy képesített munkaerő már nem akar a mi magyar isko­lánkban tanítani, s ez megkönnyíti az igazgatónő helyzetét, mert a ké­pesítés nélküli tanítókat az állásuk­kal zsarolhatja, és zsarolja is. Nem sorolom tovább, annyit azonban holmi értéke csak ritkán haladja meg az „előírt” nyolcezer koronát, a rendőrség és az ügyészség nem is foglalkozik az ilyen ügyekkel. Ha valami suta kísérletet teszünk arra, hogy szépítsük a falut, másnap reg­gelre romba dől az igyekezetünk. Tavaly például padokat tettünk a parkokba és a középületek környé­kére. A tél folyamán az összes desz­kát lefűrészelték és eltüzelték. Nincs olyan kulturális rendezvény, amelyet valaki akarattal vagy aka­ratlanul tönkre ne tenne, s bizony egyre nő a feszültség a fehér és a roma lakosság között, aminek nem biztos, hogy jó vége lesz. Kíváncsi voltam, hogy egy olyan te­lepülésen, ahol a falu lakossága ennyire megosztódik, milyen a kapcsolata az önkormányzatnak az iskolával. Hogy finoman fogalmaz­zak, a polgármesternő és az iskola igazgatónője között nem felhődén a kapcsolat, de ugyanez elmondha­tó az önkormányzat és az igazgató­ság közötti viszonyról is. Az okok, mint minden területen, termé­szetesen itt is nagyon összetettek. mégis hozzátennék, hogy a nem roma gyerekek fenyegetettnek érezhetik magukat az iskolában, és ez a fajta fenyegetettség már a köz­ségben is érezhető. A fentiekre reagálva Reisz Éva isko­laigazgató azt mondta, hogy az elöljáróság és az iskola igazgatósá­ga között akkor romlott meg a vi­szony, amikor a polgármester asz- szony az ideköltözni szándékozó pedagógus helyett a saját barátnő­jének utaltatta ki a tanítólakást. Hogy az iskola igazgatósága és pe­dagógusai sem tesznek különbsé­get a roma és a nem roma tanulók között, ugyanakkor elkerülhetet­len, hogy a többségében roma gyerekek által látogatott iskolában a pedagógusok velük többet foglal­kozzanak. Az igazgatónő szerint azonban az iskola és az elöljáróság között a kapcsolat úgy tűnik, el­mozdult a holtpontról, mert az augusztusi megbeszélés után a fa­lu közhasznú munkásokat bocsá­tott az iskola rendelkezésére. Reményének adott hangot, hogy a további megbeszélések csak Stubendek Márta: A községben 993 roma él, viszont a népszámlálás során csupán egy ember vállalta közülük a nemzetiségét. javítanak ezen a kapcsolaton. Stubendek Márta a polgármester­ség mellett elnöke a helyi Csema- dok-alapszervezetnek is, és orszá- gostanács-tag az MKP-ban. Érdek­lődésemre, hogy kapott-e valami­lyen segítséget a magyarság veze­tőitől, rezignáltan válaszol.- Hogy halmozzam a funkcióimat mindezek mellett még presbiter is vagyok a református hitközségben. Például ez is fájó pont az életem­ben, hogy a falunak nincs itt élő papja. A tiszteletes asszony is és a plébános úr is úgy jár ide más köz­ségből, holott a templomok mellett ott a parókia és a plébánia is. De visszatérve a kérdésére, azok a tisztségviselőink, akiktől valamifé­le segítséget remélhetnénk, nem kötődnek oly erősen a mi problé­máinkhoz, mint azt elvárhatnánk és el is várnánk tőlük. Mindegyikü­ket személyesen ismerem, és a pár­ton belül a kapcsolatunk is jó, de annyi elutasítást kaptam már, hogy az elvárásaim egyre szerényebbek, megalázkodni viszont nincs ked­vem. Amikor ’97-ben az időszaki választások után polgármester let­tem, nagyon sok célt tűztem ki ma­gam elé. Javítani akartam dolgo­kon, fellendíteni a hit- és kulturális életet, helyrehozni azokat a dolgo­kat, melyeket az elődeim elrontot­tak; most viszont úgy tűnik, hogy a gondjaimmal, mint minden ma­gyar polgármester itt e tájon, egye­dül maradtam, és az önkormány­zati tagok támogatása bizony na­gyon sok esetben kevésnek bizo­nyul. (Időközben állandó plébá­nost kapott a község - a szerk. megj.) Az MKP vagy megbízott polgár- mesterei őszre országos polgár­mester-konferenciát szándékoznak összehívni azzal kapcsolatban, hogy a kormány nem vette figye­lembe az MKP új közigazgatási re­formmal kapcsolatos javaslatát, il- Elsősorban a munkaügyi, a szociális és a büntetőjogi törvényeket kelle letve egy magyar kormánytag se­gítségével a szlovák tervezet kerül a parlament elé. Rimaszécs polgár- mestere szerint mivel a kormány és a parlament eddig minden kérésü­ket figyelmen kívül hagyta, egy esetleges polgármesteri konferen­ciának ezen a téren már csak múlt idejű jelentősége lehet. Ugyanak­kor szerinte az is elképzelhető, hogy a megjelenő polgármesterek a jövő feladatait és lehetőségeit fo­galmazzák meg ezen a találkozón, aminek egyértelműen pozitív vetü- lete is lehet, természetesen csak ab­ban az esetben, ha a párt tisztségvi­selői odafigyelnek egy-egy alulról jövő kezdeményezésre - ami azért, valljuk meg, mostanáig nem volt jellemző.

Next

/
Thumbnails
Contents