Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-09-20 / 38. szám
Politika 2000. szeptember 20. 3 Tisztelt Ház ------------------------------------------------------------Kö zös felelősségünk Dolník Erzsébet Bár már több éve nem gyakorlom hivatásomat, szeptember első napjaiban még mindig hatalmába kerít az a várakozó izgalom, ami£. minden tanévkezdéskor éreztem. Milyen lesz ez az iskolaév? Milyen örömöket, gondokat tartogatnak a következő hetek, hónapok? Idén is találkoztam néhány iskola pedagógusaival, részt vettem ünnepélyes tanévnyitón. Együtt örültünk újabb iskoláinknak, melyek léte igazolja: van értelme a kezdeményezésnek, kitartásnak, s a nemzetiségi főosztály támogatásával még a nehéz anyagi körülmények közt is létre lehet hozni újabb anyanyelvű intézményeket. Tardoskedden egyházi óvoda, Komáromban négyéves egyházi gimnázium, Tejfalun 1-4. osztályos kisiskola, Alsóbodokon Vállalkozói Középiskola kihelyezett tagozata, Galántán magyar-angol kétnyelvű gimnázium kezdhette meg működését. Beszélgetéseink során szó esett a hiányzó tankönyvekről, az egyre csökkenő diáklétszámról, a pedagógusok szégyenletesen alacsony fizetéséről, a pálya elnőiesedéséről, a hiányzó, ill. elavult jogszabályokról, a régóta várt új oktatási törvényről. Számomra a legtanulságosabb az egyik kolléga kifakadása volt: „A nyomasztó gondokat - bár fogcsikorgatva - elviseljük, de jó lenne, ha végre úgy taníthatnánk, hogy ne kelljen közben politikai kérdésekkel foglalkoznunk.” Kérdésemre, mit ért ezen, elmondta azt, amit azóta másoktól is hallottam. Tartanak a népszavazástól, pontosabban pz eredményétől. Hiszen ha esetleg érvényes lesz, ismét veszélybe kerülnek iskoláink, semmissé válnak azok a kisebb-na- gyobb eredmények, melyeket sikerült elérnünk az anyanyelvű oktatás terén az utóbbi két évben. Mert jól emlékszünk az előző kormány oktatási miniszter asszonyának „üdvös” tevékenységére. Azóta tudjuk: lesz referendum, hallhatjuk a hamis érveket arra vonatkozóan, miért „szükséges” népszavazhi. Nos, a teljesség igénye nélkül azt szeretném számba venni, mit veszíthetünk akkor, ha netán (bár hiszek a választópolgárok józan eszében) mégis a közelmúltból jól ismert politikai garnitúra kerülne hatalomra a referendum sikere, illetve az előrehozott választások után:- Lelassulna vagy leállna az a reformfolyamat, amely Szlovákia EU-s csatlakozásának feltétele, s ennek következtében hiába várnánk az oktatási rendszer reformját. Nem valósulna meg a közigazgatási reform, a helyi és regionális önkormányzatok nem kapnák meg azokat a kompetenciákat (beleértve az oktatásra vonatkozókat is), melyek megilletik őket.- A kisebbségek nyelvhasználatáról szóló, nem éppen ideális, foghíjas törvényt is biztosan sürgősen módosítanák, úgy, hogy sehol se használhassuk anyanyelvűnket.- Újrakezdhetnénk a kétnyelvű bizonyítványok és pedagógiai ügyvitel megszüntetése elleni tiltakozást.- Ki tudja, hány iskolaigazgatót, állami alkalmazottat váltana le a hatalom.- Nem lenne képviseletünk a járási és kerületi hivatalokban, s így nem lenne senki, aki szót emelne megszüntetésre ítélt iskoláért.- Ismét elő lehetne venni a fiókból a kétnyelvű, úgynevezett alternatív oktatás tervezetét.- Bizonyára nem csak az MKP által javasolt oktatási államtitkárt menesztenék, megszűnne a nemzeti kisebbségek oktatásügyéért felelős főosztály is. Nem sorolom tovább, terjedelmi okokból nem említem a gazdasági és a külpolitikai következményeket sem. Mindannyian tudjuk, mi a tétje a népszavazásnak, ennek a nem éppen olcsó „mulatságnak”. Nem hiszem, hogy a pedagógusokat el lehetne tiltani a részvételtől, ahogy azt az ellenzék képviselői feltételezik, de tudatosítani kell: jól felfogott érdekünk, hogy elhárítsuk az oktatási rendszer reformja kerékkötőinek visszatérését. Csak így tudjuk megvédeni anyanyelvű intézményeinket is. A szerző a parlament oktatási bizottságának tagja. Mindannyian tudjuk, mi a tétje a népszavazásnak. Nyugat-Európa több nagyvárosát megbénították a múlt héten az olajár-emelkedések miatti tiltakozások. Ausztráliát pedig nemcsak az olimpia zökkentette ki nyugalmából. Mint a felvételen is látható, Mel- bourne-ben, ahol a Világgazdasági Fórum ázsiai-csendes-óceáni regionális csúcsértekezletét tartották, a globalizáció ellen tüntetők sorozatosan összecsaptak a rohamrendőrökkel, azt azonban nem sikerült megakadályozniuk, hogy az értekezlet résztvevői bejussanak a tanácskozás helyszínére. TA SR/AP Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke: különösen a székelyföldi megyék kaptak kevesebb állami támogatást Kell az önálló egyetem, az erdélyi autópálya Malinak István November végén lesznek Romániában az elnök- és parlamenti választások. Takács Csaba, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ügyvezető elnöke lapunknak adott telefoninterjújában előremutatónak nevezte az RMDSZ szeptember 9-én jóváhagyott választási programját. I Elnök úr, a program új eleme, hogy megkülönböztetett figyelmet szentel a gazdasági kérdéseknek, a regionális fejlesztésnek. Miért tartották ezt szükségesnek? Programunk a sok éve megoldatlan problémákba próbál egy kis rendszerességet bevinni, konkrétabb lenni. A regiona- lizmus, az autonómiák kérdése azért kapott egy egész fejezetet, mert az elmúlt négy év kormányzati tapasztalata azt mutatja, a regionalizmus az a terület, ahol a legtöbbet tudjuk tenni, ehhez az önkormányzatokban megvannak az eszközeink. Nálunk a Meciar-kabinet tudatosan visszafogta a déli járások gazdasági fejlesztését. Tudomásom szerint ugyanezt tették lliescuék is Romániában. Kormányzati pozícióba kerülve nyertünk igazán betekintést azokba a »műhelyekbe«, ahol a gazdaság, az infrastruktúra fejlesztéséről, a költségvetésről, a régiók nemzetközi programokba való bekapcsolásáról döntöttek. Tehát a kérdésre egyértelműen igen a válasz. Erdélyben felfedezhetők az óriási különbségek, különösen a székelyföldi megyékbe ment kevesebb pénz; a telefonhálózat kiépítése, a közművesítés, a munkahelyteremtés sokkal kisebb intenzitással folyt, mint azokon a területeken, ahol a többségi nemzet él, ahol jóval nagyobbak voltak a költségvetési támogatások. Vonatkozik ez a kulturális, művészeti intézmények, a nemzeti identitás megőrzését szolgáló intézmények, iskolák, óvodák támogatottságára is. A kommunista diktatúra alatt folytatott politika meghosszabbítása volt ez egy bizonyos politikai pluralizmus paravánja mögött. És akkor még nem is beszéltem történelmi magyar egyházainkról, amelyek templomépítésre, javításra stb. majdnem semmit sem kaptak ahhoz képest, hogy majd minden megyében tucatszámra épültek-épülnek az ortodox egyház templomai. Az elmúlt négy évben igyekeztünk javítani, változtatni ezen a helyzeten, de kijelenthetem: csak a kezdet kezdeténél tartunk. Ha jól értein, ezek azok a konkrétumok, amelyekre az előbb utalt. Kormányzati tapasztalatainkat tükröző programunk sokat jelenthet, ha a választások után netalán újra koalíciós tárgyalásokra kerülne sor, ha netán újra tétje lesz az RMDSZ-szel való együttműködésnek akár a kormányzás, akár egy parlamenti többség elnyerése végett. Az RMDSZ már egyenrangú partnerként fog beszélni az önálló magyar egyetemről, az erdélyi autópályáról, a székelyföldi infrastruktúra-fejlesztésről, a partiumi határátkelők helyzetéről. Hiszen - gondolom, ezzel a felvidékiek számára sem mondok újat - az itthonmaradás feltétele a gazdasági felemelkedés. Az RMDSZ legutóbbi kongresz- szusán egyik nyilatkozatában Kincses Előd úgy fogalmazott, hogy az RMDSZ célkitűzéseinek csak tíz százalékát tudta kormánypártként megvalósítani. Egyetért ön ezzel? Ha a romániai magyarság elmúlt nyolc évtizedére visszatekintünk, elmondhatjuk: saját erejéből soha nem ért el olyan sokat, mint az utóbbi négy évA kolozsvári Mátyás-szobor ben. Látni kell, hol állt a nyelvhasználatijog ’96-ban, és hol áll most, hol állt anyanyelvi oktatásunk, és hol tart most. Igaz, nem tudtuk létrehozni az önálló magyar egyetemet, de már törvény mondja ki, hogy jogunk van hozzá. A szakoktatásban négy évvel ezelőtt háromszáz gyerek tanult - félig-meddig nem hivatalosan - magyarul a Székelyföldön, most pedig több mint nyolcezer. ’96-ban először esett 200 ezer alá az anyanyelven tanuló gyerekek száma Romániában, most pedig újra 210 ezer fölött van. A romániai magyar közösség olyan mennyiségű föld- és erdőtulajdont kapott vissza, ami példa nélküli más posztkommunista országok villlusztrációs felvétel szonylatában is. Igaz, még csak törvény által kapta vissza, és a birtokbavétel kemény feladat lesz önkormányzataink számára, de a törvény gyakorlatilag azt jelenti, hogy Hargita és Kovászna megyében majdnem minden föld visszakerül eredeti tulajdonosához. Nem tudom, hogy mindez mihez képest tíz százalék. Persze azt sem tagadom, hogy nagyon sok mindent nem tudtunk megvalósítani. Elnök úr, az önök választóinak többsége helyesli, hogy az RMDSZ kormányzati szerepet vállalt. Ez a helyeslés megmaradna akkor is, ha az RMDSZ az lliescu-féle PDSR-rel működne együtt? Ugyanis eléggé meglepő volt a hír, hogy a PDSR hajlandó lenne ilyen ajánlatot tenni. Az RMDSZ kormányzati szerep- vállalásának 70-72 százalékos támogatottsága van választóink körében, persze az elégedettek aránya tósebb. A kormányzás nem cél, hanem eszköz, az RMDSZ nem hatalmon maradni akar, hanem eszközt programja megvalósításához. Mostani koalíciós partnereinkkel sem lépnénk újra kormányra előzetes feltételek nélkül, hanem csak a programok egyeztetése és megvalósíthatósága alapján. A PDSR még egyetlen jelét sem adta annak, hogy érdemben tudna olyan kérdésekben szemléletet váltani, mint az elkobzott egyházi javak rendezése, az önkormányzatiság bővítése, az autonómiaformák fejlesztése stb. Tehát egyszerű visszakérdezéssel is válaszolhatnék: mikor tudna önöknél az MKP koalícióra lépni a Meciar-párttal? Tőkés Lászlóval szemben Frunda Györgyöt választották az RMDSZ államfőjelöltjévé. Ez nem fokozza a párton belüli, amúgy is éles szembenállást? Az RMDSZ mindig nyitott a viták előtt, hiszen önmagában véve is plurális szervezet. Eddig tudtuk kezelni ezeket a vitákat. Valóban két alapvető politikai magatartásról van itt szó. Bármikor nagyon egyszerűen kiléphettünk volna a kormányból, s az RMDSZ vezetői ezzel kivívták volna a tagság 15-20 százalékának elismerését. És utána jött volna a döbbenet: nincs új tanügyi törvény, nincs új köz- igazgatási törvény, nincs új törvény a közalkalmazottakról, amelyek mind tartalmazzák nyelvi jogainkat - és még hosz- szan sorolhatnám. Ugyanakkor ezekre mi sem úgy tekintünk, mint sikerekre, hanem csak mint eredményekre. Moldvai csángók Magyarul tilos A korábbi bizakodó politikusi nyilatkozatok ellenére az idén sem kezdődhetett meg a romániai csángómagyarok magyar nyelvű oktatása, mivel a helyi román oktatási illetékesek és a magyar nyelvet az ördög találmányának hirdető papok ellenállása erősebbnek bizonyult Románia törvényeinél. „Joao Aryt, az ET kulturális és oktatási bizottságának főtitkárát is megdöbbentette, hogy a román hatóságok menynyire nem tartják meg az ország törvényeit. A csángókérdést megvizsgálni Bákó megyében járt portugál politikus azt tapasztalta, a csángókat megfélemlítik”- írta az erdélyi Krónika c. napilap. Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár februári látogatása után a román oktatási tárca rendeletet adott ki, amelynek értelmében az eddigi gyakorlattól eltérően a szülők helyett a kisebbségi szervezetnek kell kérvényeznie a magyartanítás megindítását. Ilyen kérvényt Pusztinán, Lészpeden, Klézsén és Somoskán tett le a Csángómagyar Szövetség. Ám a szülők többségét a he-, lyi iskolaigazgatók, tanfelügyelők és papok gyorsan „meggyőzték” arról, hogy Bákó megyében a helyzet változatlan. A helyi illetékeseket egyáltalán nem hatotta meg, hogy az oktatási tárca, a kisebbségvédelmi hivatal többször is az ország törvényeinek tiszteletben tartására szólította fel őket. A csángók most abban bíznak, hogy talán az ET segíteni fog nekik. Joao Ary főtitkár a helyszínen kívánta felmérni: szükséges-e ET-jelen- téstevőt küldeni a moldvai csángók helyzetének megvizsgálására. „Az emberek, akikkel a meglátogatott falvakban beszéltem, kertelés nélkül elmondták, hogy miután aláírták a kérvényt gyerekeik magyar nyelvű oktatásáért, az iskola- igazgató, a pap lebeszélte erről őket” - mondta Ary, hozzátéve, hogy szerinte megfélemlítették őket.
