Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-09-13 / 37. szám
Sport Az ókori olimpiákon is volt eskü, szexvizsga; korbács jutott a rakoncátlan futóknak Megbecsülték a bajnokokat Az ókori olimpiák színhelyén lobbantják fel a lángot. Amikor a nyári olimpiai játékokról van szó, a krónikások is rendszerint csak az elmúlt, bő száz évre tekintenek vissza. Vágyás az újkori modern olimpiákra. Eredetük azonban sokkal messzebbre nyúlik, csaknem háromezer esztendős ez a ma is időálló multikulturális „intézmény”, melyet az ősi görög mondavilággal hoznak összefüggésbe. Történelmi szempontból ugyan nincs nagy jelentőségük a legendáknak, de érdekesek. Az egyik mondakör szerint Élisz zsarnoka, bizonyos Oinomaosz férjet keresett a lányának. Hippo- dameia szép volt, a papa gazdag, akadt hát kérő bőven. És itt kezdődött a zűr. „Vedd kocsidra Hippodameiát - mondta - Oinomaosz -, indulj Korinthosznak. Én feláldozok egy kost Zeusz oltárán, aztán utánatok hajtok, és ha a határ előtt utolérlek...” Tizenhárom kérőt utolért a király, valamennyit dárdájával hátulról ledöfte. S vitte a lányát visszafelé. Tizennegyediknek Pelopsz jelentkezett. Már ismerte a trükköt, és indulás előtt titkon meglazította Oinomaosz harci szekerének a tengelyét. A szadista zsarnokot saját lovai vonszolták a halálba. Pelopsz feleségül vette Hippodameiát, s engesz- telésül megrendezte az Olümpiai Játékokat. Az elsőt időszámításunk előtt 776-ban tartották, az utolsót 393-ban; a keresztény Nagy Theodosius császár lefújta a pogány ceremóniát. Élisz tartomány négyévenként olümpiai követeket küldött az akkor ismert világ minden tájára, hogy a Játékokra meghívják az érdeklődőket. Szavukra általában mintegy ezer atléta és edző (csak szabad születésűek), s negyven-ötvenezer szurkoló indult útnak. Ugyanazzal a lendülettel az istenek békéjét is meghirdették: aki az olümpia hónapjában háborút kezdett, vagy akár csak az Éliszbe utazó vándorokat zaklatta, súlyos bírságot fizetett. A Játékokat négyévenként, az augusztusi vagy a szeptemberi telihold idején rendezték. Öt napra terjedt a műsor. Az elsőnek a programján az ismerkedés, az eskü és az üzletkötés szerepelt. Az utóbbi kettő már akkor békén megfért egymás mellett. Kilenc hónapig otthon, majd egy teljes hónapig a Játékok színhelyén készültek a versenyzők - a bírák szeme láttára. Az esküt a főbíró kezébe kellett letenni. „Ha Olümpia szelleméhez méltóan dolgoztál - mondta a Főnök -, versenyezz bátran. Ha nemtelenül viselkedtél, távozz.” Már akkor sem távozott senki. De Olümpia ligetében tizenhat hatalmas bronz Zeusz-szobor díszeleg, valamennyit a versenyzőktől begyűjtött bírságokból emelték. A második nap délelőttjén rendezték a kocsiversenyeket. Tizenkét kört kellett megtenniük a törékeny harci szekereknek a stadionban (huszonnégy hajtűkanyarral!), így nem csoda, hogy a hajrára csak aprófa maradt belőlük. Az istállók milliomos tulajdonosai gyakran a versenybíróságból szurkolták végig a küzdelmeket. Alkibiadész, Szókratész előkelő tanítványa az egyik olimpia után magas közhivatalt pályázott meg. Legfőbb érve az volt, hogy a Játékokon az ő kocsijai végeztek az első, a második és a negyedik helyen. A város vénei elutasították Alkibiadészt, mondván, a fogatok győzelme legfeljebb a hajtok vezetői képességeit igazolja, de Alkibiadészéit semmi esetre sem. Ógörögre lefordítva: lovat vezessen, ne közhivatalt. Harmadnap reggel ökörcsordát áldoztak, de Zeusznak, a görög mitológia legfőbb istenének csak a szaga jutott, a húst félretették a bajnokok lakomájára. A délutánt gyerekversenyekkel ütötték agyon, a fiúk futásban, birkózásban és ökölvívásban mérték ösz- sze erejüket. Az utóbbival kapcsolatban rendelték el később a szexvizsgálatot is. A rhodoszi Kallipatria férje fiatalon hunyt el, s az asszonyra bízta tehetséges kisfiúk sportpályafutásának egyengetését. Mivel a Játékok színhelyére nő halálbüntetés terhe alatt nem tehette be a lábát, Kallipatria férfigúnyában kísérte az Olümpiára a kisfiát. A legényke minden ellenfelét megverte, bajnokságot nyert. Kallipatria felpattant helyéről, hogy fiához siessen. Köntöse megakadt, végighasadt, s a következő pillanatban napnál is világosabban kiderült: a rövid hajú edző nagyon is nem férfi. Halálbüntetés helyett megtapsolták. A bíróság - hasonló esetek megelőzésére - legott elrendelte a szexvizsgálatot. Méghozzá igen egyszerű formában: a jövőben minden adéta és edző csakis meztelenül léphet az arénába. A negyedik nap délelőttjén bonyolították le a normális és a fegyveres futóversenyeket. A stadionfutás (kb. 200 méter) volt a legnagyobb szám. Már a rajtot külön szabály regulálta: aki előbb indult, megkorbácsolták. A győzteseket a haza hálája fogadta. Egy Ekszaenetusz nevű bajnokot a Archív felvétel város kapui előtt a vének küldöttsége várt, diadalmenetben kísérték a főtérre, és élete végéig adómentességet biztosítottak neki. Ez nem volt akármilyen ajándék. A tehetősebb emberek évi adója akkoriban egy harci gálya fenntartását is jelenthette. Rosszul csak az a bajnok járt, aki szegény városból származott. De előbb-utóbb ő is megtanulta, hogyan segítsen magán. Átruccant egy gazdagabb városba. Délután az ökölvívás került sorra. A küzdelem addig tartott, amíg az egyik fél a földre nem került, vagy felemelt kézzel vesztesnek nem nyilvánította magát. Ez a szabály különös helyzetbe hozta a spártaiakat. Ők ugyanis makacsul tartották magukat ősi hagyományukhoz, hogy „spártai harcos semmiféle küzdelmet nem ad fel”. Épp ezért leginkább nem indultak. Különös látvány lehetett, hogy amikor a vér csurogni kezdett, és a fogak röpködtek, a görög történelem legkeményebb harcosai csak körülállták és nézték a bunyót. Ók már jó előre kiforgatták a coubertini jelszót: ,J4em a részvétel a fontos, hanem a vereség elkerülése.” Az ötödik napon már csak a záró- ünnepséget tartották. így volt, nem így volt? A legendáknak szokott lenni némi alapjuk. (Részletek Tomi Vince Bajnokok és legyőzöttek című könyvéből) Kiderült, a rövid hajú edző nagyon is nem férfi. Diadalmenetben kísérték a város főterére. 2000. szeptember 13. Portré Túldobni a 70 métert... Karádi Zoltán Rövid időn belül kétszer is megdöntötte a női kalapácsvetés országos csúcsát Divós Katalin. A szombathelyi versenyzőnő lassan már a 70 métert ostromolja, pedig néhány hónapja még nem az volt a kérdés, hogy mikor dönt csúcsot, hanem az, hogy egyáltalán dobókörbe tud-e állni. Az év elején ugyanis súlyos gerincproblémái voltak. Sokan már lemondtak róla, ő azonban bízott a felépülésben és abban, hogy ismét formába lendül, s indulhat az ötkarikás játékokon. Végül siker koronázta szorgalmát, igyekezetét. Hol helyezkedik el nemzetközi szinten az új rekord, a 68,90 méter? Divós Katalin ezzel jelenleg nyolcadik a világranglistán, de szeretne majd továbblépni, és még az idén szeretné túldobni a 70 métert. Ez eddig csak négy versenyzőnek sikerült. Két éve a budapesti Euró- pa-bajnokságon robbant be az élvonalba: a Népstadionban nem kis meglepetésre az ötödik helyet szerezte meg. Tavaly a világbajnokságon is remek formában versenyzett, végül nagy csatában negyedik lett. Ha a matematikát nézzük, akkor most a harmadik hely következik... „Igen, csakhogy ez sport, nem matematika. Én azzal is teljesen elégedett lennék, ha Sydneyben az első hat hely bármelyikét elcsípném. Ebben természetesen benne van a bronz is, de a hatodik hely is” - szólt az olimpiai esélyekről nem sokkal az elutazás előtt. A két kiemelkedő versenyző - a román Melinte és az otosz Kuzenkova - most 75-77 méter körüljár. Persze az ember képességei be vannak határolva. Reméli, hogy még egy olimpia benne van, de az kiszámíthatatlan, hogy négy év alatt meddig juthat, na meg a fejlődés alkati kérdés is... Az igazat megvallva, nem éppen dobóatléta-termete van Divós Katinak, de azért nincs törékeny alkata. Sikerült ebben a szakágban is megőriznie nőiességét. Pedig egy biztos, ez nem egy nőies sport. Egyáltalán, hogy is lesz valakiből női kalapácsvető? „Én eredetileg diszkoszvető voltam, de ott nem nagyon jöttek az eredmények. Úgyhogy egy idő után szólt is az edzőm, Németh Pali bácsi, hogy próbálkozzak meg a kalapácsvetéssel is. Túl sok kedvem nem volt hozzá, mert akkor még nagyon kezdetleges volt ez a szakág, és nagyon kevés volt a rangos verseny is, de amikor kiderült, hogy idehaza, Budapesten lesz az Európa-baj- nokság, és hogy lesz kalapácsvetés is, az akkora lökést adott, hogy onnan kezdve teljes erőbedobással erre készültem.” Még mindig nagyon kötődik edzőjéhez, Németh Pálhoz, valamint - és ez természetes - Szombathelyhez is, ugyanis itt született. Na és az idei rekordokat is itt dobta. „Ez inkább véletlen. Tavaly például Svájcban is dobtam rekordot. Idén viszont jóval kevesebb nemzetközi versenyen ve(he)ttem részt. A sérülésem miatt egyébként is kicsit később kapcsolódtam be a munkába. De például Franciaországban, majd az Európa Kupán, aztán pedig Budapesten, az országos bajnokságon viszonylag jó formában voltam. És ez derűlátásra ad okot.” Ha minden jól megy, akkor az olimpián meglehet a 70 méter. Ebben bízik Divós Katalin és edzője, Németh Pál. Ha sikerülne a fantasztikus egyéni csúcs, akkor - minden bizonnyal - éremközeiben végezne a sydneyi olimpián, és ez fantasztikus eredmény lenne. Két évvel ezelőtt a budapesti Európa- bajnoksá- gon robbant be az élvonalba. Ötkarikás kaleidoszkóp Kőbán és a többi zászlóvivő „íme, most már ebben is egyenjogúak vagyunk” - kommentálta a kétszeres ötkarikás bajnok Kőbán Rita, minthogy a nyári játékok történetében ő az első nő, aki az olimpián a magyar csapat zászlóvivője lehet. „Egyébként elárulom, gondolkodtam azon, vajon ki viszi majd a lobogót... Csak reménykedtem, hátha én részesülök ebben a megtiszteltetésben. Boldog vagyok, és büszke. Kemény sportágat űzök, a zászló súlya tehát nem okozhat gondot, s úgy hallom, a ceremónia főpróbájára is lehetőség nyílik majd Sydneyben. Időnk lesz, hiszen a mi versenyszámainkat csak az olimpia utolsó napjaiban rendezik.” Kik vitték eddig a magyar zászlót a nyári olimpiákon? 1908, London: Mudin István (atléta), 1912, Stockholm: Rittich Jenő (tornász), 1920, Antwerpen: nem érkezett meghívás, 1924, Párizs: Toldi Sándor (atíé- ta), 1928, Amszterdam: Egri Kálmán (adéta), 1932, Los Angeles: Bácsalmási Péter (adéta), 1936, Berlin: Bácsalmási Péter (adéta), 1948, London: Németh Imre (atléta), 1952, Helsinki: Németh Imre (adéta), 1956, Melbourne: Csermák József (adéta), Stockholm: Erdélyi István (csapatvezető), 1960, Róma: Simon János (kosárlabdázó), 1964, Tokió: Kulcsár Gergely (adéta), 1968, Mexikóváros: Kulcsár Gergely (adéta), 1972, München: Kulcsár Gergely (adéta), 1976, Montreal: Kamud Jenő (vívó), 1980, Moszkva: ifj. Szívós István (vízilabdázó), 1984 , Los Angeles: nem indult Magyarország, 1988, Szöul: Vaskuti István (kenuzó), 1992, Barcelona: Komáromi Tibor (birkózó), 1996, Adanta: Szabó Bence (vívó) . A nyári olimpiák történetében női sportoló tehát még nem vitte a magyar zászlót, a téli ötkarikás játékokon is csak kétszer: Almássy Zsuzsa műkorcsolyázó (1972, Szapporo) és Egyed Krisztina gyorskorcsolyázó (1994, Lillehammer). Nők Bahreinből A Bahreini Olimpiai Bizottság bejelentette, hogy az ötkarikás játékok történetében először az idén két nő is helyet kap az ország négytagú sydneyi küldöttségében. Mariam Hadi al-Hilli 100 m-es síkfutásban, Fatema Hameed Karashi 50 m-es gyorsúszásban képviseli majd hazáját az év sporteseményén. Kettejük személyében először vesz részt olimpián konzervatív (Perzsaöböl környéki) arab állam színeiben induló női versenyző. Partyka otthon marad Artúr Partyka, a férfi magasugrás két évvel ezelőtti, budapesti Európa-bajnoka rossz formája miatt nem indul Sydneyben. Az 1992-es barcelonai olimpia bronz-, valamint az 1996-os atlantai ötkarikás játékok ezüstérmese több hónapon keresztül bajlódott különböző sérülésekkel, s jelenleg nem képes megfelelő teljesítményre. Legutóbb csak 2,15 métert ugrott az 1980- as moszkvai olimpián 3000 méteres akadályfutásban aranyérmes Bronislaw Malinowski tiszteletére rendezett emlékversenyen. - Nem érzem azt, hogy jobbat tudnék ugrani. Az olimpián csak akkor bízhattam volna jó eredményben, ha most legalább 2,25 méternél tartanék - mondta a 31 éves versenyző. - Ilyen helyzetben nincs értelme az utazásnak. Már korábban is kijelentettem, hogy nem érdekel az ausztráliai kirándulás. Éremért akartam küzdeni. Csak négy iraki Anyagi nehézségek miatt az eredetileg kijelölt nyolc iraki sportoló helyett csak négy utazik Sydneybe. Mindössze két atléta és két úszó képviseli az országot az olimpián, további négy versenyző - egy-egy súlyemelő, cselgáncso- zó, lövész és birkózó - az utolsó percben kimaradt a csapatból. Irak 1960 óta vesz részt az ötkarikás játékokon, első és eddigi egyetlen érmét, egy bronzot még negyven éve a debütáláson a súlyemelő Abdelwahed Aziz szerezte. Figyelmeztetés Perkinsnek Az ausztrál Kieren Perkinst, a barcelonai és atlantai nyári játékok gyorsúszóbajnokát (1500 méter) megrovásban részesítette hazája olimpiai bizottsága, mert rágalmazta egyik vetélytársát, Gary Hallt. A szám világcsúcstartója (14:41,66 p) „doppingszélhámosnak” nevezte amerikai riválisát. Perkins pályafutása során tizenegyszer úszott 15 percen belül, de az 1996-os atlantai olimpia óta egyszer sem sikerült neki ez a bravúr.
