Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-09-13 / 37. szám

2000. szeptember 13. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató A tehetséges Mr. Ripley A filmet öt kategóriában je­lölték Oscar-díjra, többek kö­zött a legjobb forgatókönyv­adaptációban. Patrícia Highsmith regénye ihlette Anthony Minghella rendezőt. Az írónő művei számos kitű­nő mozidarab alapanyagául szolgáltak már (többek közt Hitchcock, Wim Wenders használta fel írásait). A ren­dező sem ismeretlen a film világában, hogy mást ne em­lítsünk, az ő nevéhez fűződik az Oscar-esővel díjazott Az angol beteg. A szereplők közt pedig ott van a tavaly díja­zott Matt Damon, Gwyneth Paltrow, a múlt évben, illetve idén jelölt Cate Blanchett és Jude Law. A feszültséggel teli bűnügyi történet lélektani ta­nulmány is egyben. A sze­gény amerikai fiatalember, Tóm Ripley a véletlen foly­tán belecsöp­pen a felső tízezer fény­űző életébe. A gazdag hajó­gyáros apa őt bízza meg, hogy Olaszor­szágból vigye haza Amerikába fiát, Dickie-t. Ám Tóm számára annyira vonzónak bizonyul a playboy életvitele, hogy esze ágában sincs teljesíteni a rá bízott feladatot. Kezdetben mint hűséges cimbora követi min­denhová Dickie-t és barátnő­jét. Lelke mélyén irigyli a gondtalan milliomoscseme­tét, sőt szerelmes belé. Ami­kor Dickie számára unalmas­sá válik az újdonsült barát, és kiadja az útját, Tóm már nem tud lemondani arról a fényűző életről, amelybe csak nemrégiben kóstolt be­le. A tehetséges Mr. Ripley (Tómnak kitűnő adottsága van az utánzáshoz, az írásha­misításhoz) bármire képes, hogy átvegye Dickie életstílu­sát... Heti hír Indy mégis visszajön A következő két év „nagy visszatérései” közül is ki­emelkedik majd kedvenc ar­cheológus kalandorunk, Indy Jones újabb felbuk­kanása. Hét szűk eszten­deje vár már a pub­likum arra, hogy elkészüljön a ne­gyedik rész, ám eddig sem Spielberg, sem Lucas, sem pedig Harrison Ford nem csipkedte magát. Mindhárman mindig valami mással voltak elfoglalva, amikor nem, akkor pedig arra hivatkoztak, hogy nincs elfogadható forgató- könyv a folytatásra. Közben viszont felbukkant a látha­táron a Hatodik érzék szer­zője, M. Night Shyamalan forgatókönyvíró, és azonnal megígérte nekik, hogy egy gyors pergésű, szellemes szkriptet készít számukra. Mindhárman örömmel bó­lintottak rá az ajánlatra, és Spielberg azon­nal megígérte, hogy beül a rendezői szék­be. Gáspár Tibor: „Szlovákia idővel éppúgy benne lesz a NATO-ban, mint Magyarország” Meghátrálás nélkül „A politikai döntéseket a hatalmon levők és tanácsadóik hozzák meg.” Dömötör Ede felvétele Soóky László ________________ Érd ekes módon nagyon sokan va­gyunk volt komáromi gimnazis­ták, akiket a Tanár Úr nem taní­tott, mégis valami miatt a legtöb­bünknek ön jut az eszébe a gim­názium kapcsán, mint kapott ér­ték. Mi a titka, tanár úr? Titkaim nincsenek. Amit életem folyamán tapasztaltam, azt csak az igazság viszonylagosságaként tudtam értelmezni. A feldolgozott élettapasztalatokat a szerzett tu­dással nem igyekeztem pótolni. Nem törekedtem többnek látsza­ni, mint amire képeségeim pre­desztináltak. Még ha nem tudom is gyöngéi­met legyűrni, legalább azt tud­jam, hogy mire kell vigyázni, mi­lyen helyzetekben követhetek el hibát. Úgy látom, hogy azért van oly sok megkeseredett ember, mert harc­ban állnak a hiánnyal, a megfosz- tottsággal. Igazán nagy tudomány kiegyensúlyozottan úgy élni, hogy nem tehetek meg mindent, amit szeretnék. Ugyanakkor azt vallom, hogy higgy magadban, higgy abban, hogy változtatni vagy képes, segíteni tudsz ember­társaidnak, hozzá tudsz járulni a határokon átívelő szellemi haza felépítéséhez. A rendszerváltozás pillanataiban ön is megmutatkozott, mint a vál­tozásokat igénylő köztiszteletben álló ember. Aztán visszavonult, és nyugdíjasként is csak a hivatásá­nak él. Megcsömörlött a politiká­tól és a közélettől? A rendszerváltás napjaiban sokan reménykedtünk egy emberhez méltó jövő eljövetelében. Komo­lyan azonban akkor sem gondol­tam arra, hogy a diktatúrából a demokráciába való átmenet dia­dalmenet lesz, amely egy boldog világot hoz létre. Azért nem, mert éreztem, hogy a képviseleti több­pártrendszerre épülő demokrácia intézményei még nem jelentik az emberi jogok érvényesítését, a jó­léti állam megvalósítását, ugyanis a demokrácia működőképessége nem pusztán a demokratikus in­tézmények létrehozásán múlik, hanem sokkal inkább a demokra­tikus szellemiség, értékrend, mentalitás meglétén. Nálunk azonban ezek még hiányoznak. Az elmúlt évek eseményei bizo­nyították, hogy Szlovákiában a parlamentnek, a kormánynak, a köztárasági elnöknek, de még az alkotmánybíróságnak sincs olyan tekintélye, amely kellő stabilitást adna a demokratikus intézmé­nyek működésének. Sokan kétel­kedünk abban is, hogy ezek az in­tézmények a közjót szolgálják. A demokratikus mechanizmusok gyengéje a közélet problémáinak hallatlan komplexitása, amely szükségszerűen a bürokrácia ha­talmas fejlődését hozta magával. Az állampolgár, akit nem infor­málnak megfelelően, nem tud részt venni a közügyek megvitatá­sában és eldöntésében. A politikai döntéseket a hatalmon levők és tanácsadóik hozzák meg, a lakos­ság pedig, egy bizonyos türelmi határon belül, elviseli ezeknek a nélküle hozott döntéseknek a kö­vetkezményeit. Az ilyen demokra­tikus folyamatokat meghamisító jelenségeknek az a következmé­nyük, hogy egyre többen elveszt­jük a politika iránti komoly érdeklődésünket. A politikai pár­tok és mozgalmak erős konfliktu­sos jellege, a korrupció, a bűnö­zés, a munkanélküliség, a kivált­ságosok luxusélete, gazdag osto­bák nagyképűsége, az elszegénye­dés a tisztességes emberek jelen­tős részét kiábrándulttá teszi. A politikai erők ugyan elfogadták a demokrácia intézményi, jogi ke­reteit, ám a demokrácia lehetsé­ges eszköztárát nem a konszen­zusépítésre használják fel, ha­nem a politikai harc győzelemig tartó végigvitelére. A korrupciós botrányok, a hará- csolások, a bűnözés, a társadalmi igazságtalanságok közepette a jó­ra törekvő közéleti szerepet válla­lók sem tudnak komoly feladato­kat ellátni. Országos szempontból még az olyan jelentéktelen ügye­ket sem tudják elintézni, hogy az Erdőgazdálkodási Hivatal a vál­lalt szerződés alapján az 1-2 hol­das erdőtulajdonosoknak, a tisz­tességes állampolgároknak az 1991 óta esedékes - nevetségesen alacsony - haszonbért kifizesse. Nyilván létezik egy értékrend, amely Gáspár Tibor szlovákiai magyar ember értékrendje, a ki­sebbségi léttel kapcsolatban. Van-e túlélési esélye a szlovákiai magyarságnak mint nemzeti ki­sebbségnek? A Kárpát-medence polgáraként bátor szembenézés a megpróbál­tatásokkal, a népünket sújtó igaz­ságtalanságokkal, az emberi jo­gok be nem tartásával, az embe­rek megalázásával, a szegények iránt érzéstelen pökhendi állami hivatalnokok elítélése, a megma­radásunkért folytatott küzdelem egyéni érdek nélküli vállalása, a közösséget károsítok, a gonoszok elleni következetes harc, a gyen­gék, a szegények támogatása... A szegények szenvedéseiből min­dig egy tehetősebb réteg igyek­szik hasznot húzni. Dózsa pa­rasztlázadásakor is megjelent az a nemesi réteg, amelyik a szegé­nyek küzdelmével a maga törek­véseit előrelendítette. Nálunk is jelen van már az a csoport, ame­lyik a szegények nyomorából politkai tőkét igyekszik kovácsol­ni. Túlélési esélyeinket nemcsak az asszimiláció elleni következetes küzdelmünkkel erősítjük, hanem a szlovákokkal való kiegyezés le­hetőségeinek kihasználásával is. Szlovákia idővel éppúgy benne lesz a NATO-ban és az Európai Unióban, mint Magyarország. Ez­zel összefüggésben tompulni fog­nak az ellentétek, miközben a szlovákok előbb-utóbb magukhoz fognak térni az ájulatból, hogy most önálló nemzeti államuk van. A határ átjárhatóvá válik, mind­egy lesz, hogy a Dunán innen vagy azon túl laksz-e. Addig is az egyik fő cél annak elérése, hogy a magyar nyelv ne rekedjen meg a családi otthonok falain belül, ha­nem legyen kellő szerepe, helye a közéletben, a felnövekvő nemze­dékek pedig az oktatás minden szintjén ezen a nyelven szívhassák magukba a tudományokat, a kü­lönféle ismereteket. Szomorú, hogy az itt élő magyarság jóvoltá­ból közéleti beosztásba kerülők nem minden esetben tartják első­rendű feladatnak az anyanyelvi oktatást, kultúránk támogatását. Tényként hozom fel, hogy a Szlo­vákiai Magyar Pedagógusok VI. Országos Találkozóján, ahol isko­láink jövőjéről tanácskozott 350 magyar pedagógus, csak két par­lamenti képviselő jelent meg, az állami hivatalnokok közül pedig senki. A Jókai-napok megnyitóján a számukra fenntartott helyek is üresek maradtak. A ’98-as parlamenti választások után az MKP kormányszerepet vállalt. Mi erről az ön véleménye? Véleményem szerint a kormányba való belépés eddig nem hozta meg a várt eredményeket. Az ál­landó meghátrálások, a megalá­zások egy szűk csoport vagy egyé­nek érdekeit szolgálják, nem pe­dig a közösség helyzetének javítá­sát. Természetesen mindezt lehet úgy is magyarázni, hogy kormá­nyon kívül még rosszabb volna. Miért nem próbáltuk meg a sok meghátrálás közepette? Egyelőre a koalíciós partnerek nem adnak lehetőséget jelentősebb eredmé­nyek elérésére. Az MKP-ban nem látok olyan szellemi és politikai erőt, amely elégséges volna nem­zetrészünk megmaradását bizto­sítani. Védelmünket, képvisele­tünket sokkal szélesebb alapokra kell helyezni: a létünkért vívott küzdelembe a pártonkívüli mű­velt, tehetséges fiatalokat na­gyobb számban kell bevonni! Calista Flockhart: „Én mindig a megértő szülőkhöz hasonlítom a jó rendezőket, akik kellő szabadságot engednek meg a színészeiknek” Szabadság és őrület dolgában eddig sem fukarkodott Gábriel García Márquez opera­tőrből rendezővé avanzsált fia, Rodrigo García a szebbik nem helytállásának hódol a szere­lemben és a munkában az Amit tudok róla egyetlen nézésből című filmjében. Öt rendhagyó női portrét fűzött egy szálra napjaink Los Angeleséből, olyan kiváló színésznők tolmá­csolásában, miht Glenn Close, Cameron Diaz, Holly Hunter és nem utolsósorban Calista Flockhart. Az All Mc Beái meg­formálásával világhírt szerzett Calista az idei cannes-i feszti­vál közönségét is meghódította egyszerre humoros és drámai alakításával. Ally Mc Beái a megérzéseire hallgató kártya­vetővé változott. Irodai kosz­tümviseletét a Giorgio Armani tervezte későhippi öltözékre cserélte. Christine, a jósnő sze­repében sebezhető, szenvedé­lyes, önfeláldozó nőt játszik, aki leszbikus kapcsolatban él egy halálosan beteg lánnyal. „Christine a legszokatlanabb és legvonzóbb filmszerepem - nyilatkozta Calista. - Fájdalom, düh, szégyen, türelmetlenség gyötri barátnője haldoklása lát­tán. Pokolian nehéz volt elját­szani az utolsó éjszakát Lilly halála előtt, amit leginkább a nézésekben, az érzelmi érintés­ben örökítettünk meg. Rodrigo úgy bánt velünk, mint a megér­tő szülők a gyerekeikkel. Én mindig a megértő szülőkhöz hasonlítom a jó rendezőket, akik kellő szabadságot és őrült­séget engednek meg a színésze­iknek.” Ally Mc Beái a megérzéseire hallgató kártyavetővé változott. Szabadság és őrület dolgában Calista sem fukarkodik. Ezeket a tulajdonságokat a színházban éli ki leginkább. A New York-i színpadokon többnyire Shakes­peare- és Csehov-hősnőket ala­kít. Olyan szerepek fűződnek a nevéhez, mint a Szentivánéji álom Helénája, amelyet filmen is játszott, a Lear király Cor- deliája, Júlia a Rómeó és Júliá­ból, a Három nővér Irinája és Natasája. A filmhez a 90-es évek elején talált utat, első­ként Róbert Redford szerződ­tette a Quiz Show-hoz. Színé­szi példaképének Faye Du- nawayt tekinti, akivel a Drunks című filmben szerepelt együtt. Az All Mc Beái' sikerso­rozata 1997-ben kezdődött, a díjesőből egy Arany Glóbuszt és Emmy-jelölést tudhat magáé­nak.

Next

/
Thumbnails
Contents