Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-09-13 / 37. szám
Vasárnap 588001 690311 Szlovákiai magyar családi magazin Sport _______________ Bizak odva utazott Sydneybe a Riszdorfer Mihály, Juraj Baca kétszeres világbajnok "1 zC kajakkettes. Riport___________ Tu dományos konferencia és Felvidéki Millenniumi Emlékünnepség Deákiban 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 2000. szeptember 16-ától 22-éig Ez az ország meg nem való Nyugat-Európába Toprongyosok Malinak István Mosakodott ám Verheugen komisszár, miután akkora követ dobott az EU-bővítés állóvizébe, hogy mind lefröcskölte a brüsz- szeli urak elegáns öltönyét. Hiába, nem ő tehet arról, hogy a víz sáros is, álló is, az ilyen pedig nyomot hagy az angol gyapjún; a politikai etikett szerint a bővítési biztosnak mosakodnia kell, mert azt elvárják egy bűnbaktól. Magyarázta hát fűnek-fának, hogy nem úgy gondolta, meg félre is értették. De mindenki tudja: Verheugen okos ember, pontosan azt mondta, amit mondani akart. Hogy meg kellene népszavaztatni a németeket, akarják-e az EU bővítését. Kormányfők, külügyminiszterek, szóval az éppen hivatalos hatalomgyakorlók nagyon elverték a port a komisszáron, aminek - mivel a referendum a politikai véleménynyilvánítás egyik legdemokratikusabb formája - csak egy oka lehet: tudják, ha megszavaztatnák a németeket, azok bizony elutasítanák a bővítést. Meg az osztrákok is, angolok is, franciák is, stb. Tudomásul kell venni: Kelet-Európá polgárai az unióba mennének, Nyugat-Európa polgárainak többsége - ezt felmérések igazolják - viszont nem látná őket szívesen. Csak a nyugat-európai vezetők mondják azt különféle politikai megfontolások miatt, hogy a mielőbbi bővítés hívei - igaz, közöttük is akad, aki nem kapkodná el -, de a nyugat-europai polgár velemenyet nem a politikai széljárás formálja, hanem a mindennapi tapasztalat. Az ő szemében a kelet-európai ember fejletlenebb, elmaradottabb, olcsó munkaerő, aki elfoglalja előle a munkahelyeket. Summa summarum: pontosan úgy néz pl. ránk, szlovákiai polgárokra, ahogyan Szlovákiában a polgárok többsége, mondjuk, a romákra (ezúttal velünk, magyarokkal ne bonyolítsuk a témát). A hasonlóság tökéletes: a nyugat-európai kormánypolitikus azt bizonygatja, hogy létérLesz referendum arról, akarunk e mégjobban visszafejlődni. dekük a bővítés, mindent elkövetnek értünk. A kelet-európai kormánypolitikus azt bizonygatja, itt nincs fajgyűlölet, mindent megtesznek a romák érdekében. Csak éppen itt agyonvernek egy-egy romát, ott egy-egy keleti bevándorlót. A keleti politikus nemcsak azt mondja, hogy a romákért tesz meg mindent, hanem azt is, hogy az uniós csatlakozásért. Miért ne hinnénk neki, hiszen pártjának programjában is ez olvasható, meg demokrata is az istenadta, hogy csak na! Igaz, hideglelést kap attól, hogy a magyarok is beleszólnának saját dolgaikba abban a régióban, ahol élnek, és jobban őrzi alkotmányában a nemzetállameszmét, mint kutya a csontot, de ez nem számít, ő akkor is Európába megy. Pedig ha néha a tükörbe nézne, látná: ez az ország még nem való Európába, és sokáig nem is lesz az. Verheugennek igaza volt, amikor azt mondta, meg kellene szavaztatni a nyugati polgárt, akar-e velünk egy közösségben élni, mert neki éppúgy joga van nemet mondani, mint nekünk igent. A nyugat-európai polgár talán zsigerből érzi azt, amit politikai vezetői nem akarnak látni, vagy úgy tesznek, mintha nem látnák. Ha egy demokratikusnak nevezett kormány demokratikusnak nevezett pártjának képviselője nem tartja fajgyűlölőnek Vít’azoslav Móricot, annak csak egy oka lehet: egyetért vele. Ehhez joga van, de akkor nem lehet demokrata, a pártja sem lehet az, meg az a kormány sem, amelynek ilyen „alkotóelemei” vannak. Senki se akarjon szakadt, mocskos gúnyában első osztályú étteremben ebédelni, mert kinézik onnan. Mert ott olyan a szokás, ők nem akarnak hozzánk toprongyolódni. Mindezek ellenére nem lesz a bővítésről népszavazás Nyugat-Eu- rópában, nem kérdezik meg polgáraikat, akarnak-e visszahúzó kölöncöt a nyakukba venni. Nálunk nagyobb a demokrácia, itt lesz referendum arról, akarunk e még jobban visszafejlődni. Újra filmfesztivál Velencében, az idén ötvenhetedszer. Clint Eastwood Sharon Stone kezéből vehette át az Arany Oroszlán díjat. ta sr AP-feivétei Vezércikk Alijuk a cechet Kövesdi Karoly ________________ Va n valami fátumszerű, vagy legalábbis célzatosság abban, hogy november 11-én, közel a pártállami rendszer bukásának tizenegyedik évfordulójához, népszavazás lesz Szlovákiában arról, akar-e az ország lakossága idő előtti választásokat. Magyarán: akarja-e az ország lakossága, hogy visszatérjen a politikai gengszterizmus, és Szlovákia a legutolsó országok közé kerüljön Európában. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom főkorifeusai szerint ez lesz Szlovákia történetében az első és egyetlen érvényes népszavazás. Amit ugye legalábbis pofátlanság ilyen fennhangon hirdetni, hiszen éppen az ő áldásos ténykedésüknek köszönhetően vált érvénytelenné egy előző, amikor belügyminiszterük meghamisította a szavazólapokat. (Amiért mellesleg, a helyzet jelenlegi állása szerint, Krajci urat valószínűleg senki sem vonja felelősségre.) Talán nem is érdemes felfújni a témát, hiszen minden közvélemény-kutatás arról szól, hogy az ország lakosságának nagyobbik része nem kívánja Meciarék újbóli országlását, és bár elégedetlen a jelenlegi kormány határozatlanságával, a reformok lassúságával, a koalíción belüli széthúzással, azért a nagyobbik rosszra nem áhítozik. Lesz tehát egy fölösleges cirkusz ismét, amellyel kapcsolatban talán az a legidegesí- tőbb, hogy kb. 200 millió koronát ki kell dobni az ablakon, ami ugye nem kis luxus a mai ínséges időkben. A HZDS ugyan nincs kormányon, de kisded játékait fizetjük. Szóval nem lenne érdemes foglalkozni vele, ha nem jutna eszébe az embernek minimum két dolog. Az egyik, amire senki sem gondol, hogy meddig lehet jegelni a „köz” akaratát. Mert nem egészen normális dolog, s másutt nem is igen fordult elő hasonló eset, hogy valakik tavasszal begyűjtik a petíciós íveket, aztán (kártyáznak, vagy isznak fölötte?) ülnek rajta őszig. Ha ezt most a HZDS-Szlovák Nemzeti párt tandem megtehette, hol a garancia, hogy valaki egyszer nem játszadozik el akár két-há- rom évig is egy helyzettel, ami vagy van, vagy nincs. Adódik tehát az ötlet: nem kellene-e a törvényhozásnak ezt is szabályoznia, amiként alkotmány írja elő, meddig kell a parlamenti választások után megalakulnia egy kormánynak, vagy például kötelezi az elnököt, mettől meddig kell kiírnia a népszavazást, ha már egyszer rábólintott. S ebből adódik a másik észrevétel. Rudolf Schuster mosta kezeit, és rábólintott a dologra. Akárhogy is vizsgál- gatták jogi szakértői a kérdést, meg kellett állapítaniuk, nem alkotmányellenes Meciarék legújabb akciója. Ez valóban így van. Ugyanakkor ha Schuster elnök valóban függetlennek és pártatlannak (az ország érdekeit szem előtt tartónak) tartja magát, a rá jellemző puritán egyszerűséggel kijelenthette volna: nem írja ki a népszavazást, mert nem tartja sem megalapozottnak, sem szükségesnek, sem időszerűnek, hogy előrehozott választásokat kellene megejteni. Az országban ugyanis nincs káosz, az alkotmányos rend nem rendült meg, nem működésképtelen a kormány és a parlament. Előrehozott, idő előtti vagy rendkívüli választásokat, nevezze ki minek akarja, ugyanis kritikus helyzetekben szokás tartani, amikor az ország léte, demokráciája forog veszélyben. Ez a helyzet esetleg majd akkor állhat elő, ha a demokratikus kormány odáig dugdossa a demokratizmusát, hogy a koalícióból való kilépésre kényszeríti az MKP-t. Bár lehet, mégis igaza volt az elnöknek. így legalább Meciarék nem ordíthatják világgá: „Tessék nézni, ezek is megtorpedózták a nép akaratát!” Számunkra, szlovákiai magyar választók számára tulajdonképpen ez a kérdés sem kérdés, hiszen aligha veszünk részt egy ilyen fölösleges színjátékban. Csak hát sajnálatosan sokba fog ez kerülni. Nem volt elég az idei nagy aszály, amelynek valószínűleg nyögni fogjuk a következményeit, még a fölösleges politikai cirkuszok költségeit is a nyakunkba varrják: hiszen végső soron mindenért az adófizető állja a cechet.