Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-09-06 / 36. szám
2000. szeptember 6. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Vendégkommentár A legnagyobb büntetés Marián Lesko Ha a nyomozóknak sikerül bebizonyítaniuk, hogy Vladimír Poór a Nafta Gbely akkori vezetőségével együttműködve 287,75 millió koronával károsította meg a vállalatot, öttől tizenkét évig terjedő börtönt kaphat. Igazságszolgáltatásunk bebizonyíthatja, hogy meg tud büntetni néhány személyt, akik százmilliókkal, de azokat nem, akik tízmilliár- dokkal károsították meg az országot. Az 1994-es választások után a HZDS „áldásos” tevékenysége révén a párt kassai, zsolnai és nagyszombati privatizációs csoportjai olyan vállalatokat kaptak a HZDS-től és a nemzeti vagyonalaptól, amelyeket a Meciar-kormány stratégiai fontosságúaknak tartott. Szinte ingyen. A meciari privatizátorok a 76,1 milliár- dot érő vállalatokért 3,1 milli- árdot fizettek ki az első körben, majd 4,5 milliárdot az összes többiben. A vagyont, melyet a „tőketeremtő réteg” kapott, nem gondozta. Szétlopkodta, majd eladta külföldre. Amit az állam és polgárai kaphattak volna érte, néhány tucat ember zsebébe vándorolt. Ez történt az újbányai Izomattal, melyet Poór és emberei 110 millióért kaptak meg, majd 931 millióért adtak el külföldre. Hasonló vagy még rosszabb sorsra jutott a pozsonyi Slovnaft vagy a rózsahegyi és a párkányi papírgyár, az összes szlovákiai cementgyár és a sörgyárak fele. A legnagyobb gazdasági bűntetteket tehát nem Rezes, Martinka vagy Poór urak követték el Szlovákiában, hanem a „tőketeremtő réteg” megteremtői. S mivel a közvélemény nem kis része ezt a mai napig nem fogta fel, az elkövetők visszatérhetnek a tett színhelyére. S ez lenne a legnagyobb büntetés az általuk elkövetett bűntettekért. A szerző a Sme jegyzetírója. Jegyzet Együttélésmérgező Szűcs Béla ______________ Ró bert Ficóról, a kormányfői ambícióktól fűtött pártvezérről eddig is tudtuk, hogy legszívesebben a határokon túl látná a magyarokat, a romákról nem is beszélve. A minap ismét nyíltan kirohant a magyarok ellen, túltéve a nemzeti párt nagyhangú han- dabandázóin és magyargyűlölőin. A Magyar Koalíció Pártjának a területi átszervezéssel kapcsolatban Komárom megyére tett javaslata úgy felbőszítette, hogy gátlástalan magyarellenessége már Malíkováékét is meghaladja. Miért volt szüksége erre a kirohanásra? Talán azért, hogy a közvélemény magyarfóbiáját ismerve újabb százalékokat szerezzen pártjának, és a Smer megelőzze a HZDS-t. A magyar álláspont, amely ellenzi az egy tömbben élő kisebbségnek a szlovák megyék közötti szétforgácsolását, s -amelyet nemzetközi szerződések is tiltanak -, sajnos, nem talál megértésre és támogatásra a szlovák demokratikus közvéleményben, pártokban sem. „A szlovák politikusok igyekeznek választóik tudtára adni, hogy nem szeretik a kisebbségeket” - állapítja meg a Sme főszerkesztője. Ettől már csak egy lépés a ficói megbélyegzés, hogy a magyarok nacionalisták. Nem olyan gyüge a legnépszerűbb politikus, hogy ne látná, mit művelnek világszerte a nacionalisták, milyen szélsőséges rendbontásokra képesek, s ne venné észre, milyen megfontoltak, bé- ketűrőek a szlovákiai magyarok. A kormányban és az egész országban. Az pedig választóik egyre határozottab követelése, hogy ne hátráljanak a végtelenségig, a kormányprogramban ígértek sza- botálását ne tűrjék tétlenül. Az együttélést mérgező Fico legújabb kirohanása nem ígér semmi jót a szlovák demokráciának és a kisebbségeknek. Szolgáljon vigaszul számunkra, hogy túléltük már vadabb „hazafiak” tobzódását is, beleértve a kitelepítéseket és a reszlovakizációt. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Klein Melinda (582-38-314) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311)/ Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Vélemény, Kópé, Nagyvilág: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Grand Press és a Petit Press Rt., Dostojevského rád 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 592-33-101, fax: 529-67-472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály, tel.: 592-33-201, fax.: 529-20-051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály -,tel.: 582-38- 322, fax: 582-38-321, Román Schlarmann - pénzügyi osztály, tel.: 592-33-169 Marketing: 592-33-274, lapterjesztés, laprendelés: 582-38-324, tel./fax: 582-38-326 • Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343; 582-38-331, Telefon: 582-38-332, 582-38-262, 592- 33-200, e-mail: reklama@ujszo.com ; inzerda@vyvsme.sk ; Szedés, képfeldolgozás a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Előfizethető a kiadónál.-Terjeszti a PrNS Rt, a D. A. CZVEDLER KFT. - Somotja, az ABOPRESS KFT. a Szlovák Posta Rt. és kisteijesztők. Külföldi megrendelések: Versus ES-Vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 48271. A szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratot nem órzünk meg és nem küldünk vissza. Biztosan ismerik a megyés viccet. A férfi húsz év alatt: Heves megye, húsz és harminc közt: Vas megye, élete alkonyán: Tolna, de nem megye... Nahát, uraim, Komárom megye már csak ezért is halvaszületett ötlet... Rajz: MS-Rencín Felülnézet Etnikai vegyes felvágott Polák László ______________ Új fent szeletelik az országot, és úgy tűnik, ez már nekünk olyan nagyon fel sem tűnik. Illetve hát feltűnik, de szinte már csak akkor, amikor bevégeztetett, amikor a szeletelés már majdnem bevégeztetett, és kész a felvágott. Persze nem eszik olyan forrón a kását és a felvágottat sem, igaz, ez képzavar a javából, mert a felvágottat a legínyencebbek sem eszik melegítve, pláne forrón. Ám ez a falat, ha forró, ha nem, meg akar akadni a torkunkon. Pedig történelmi tapasztalatunk az ilyen szeletelésekkel ugyebár bőségesen van, kezdve azzal, amikor győztesek kapták kézbe a szeletelőkést, illetve ceruzát. Az első nagy szeletelés Trianonban zajlott, vegyes eredménnyel, a lehető legvegyesebb felvágottal, amely még ma, nyolcvan év után is gyakorta a torkunkon akad. Aztán jött a kefebajszú festő és mázoló, az is szorgalmasan szeletelt, amíg bele nem bukott. Majd jött Trianon repetéje, s jött a merev negyven év. Azt nem mondhatnánk, hogy a szoci meglévő határain belül ne próbálgattak volna mindenféle szeleteléseket. A közigazgatási területeket már a kommunisták is tologatták és toszogatták jobbra-balra, mi régebbiek emlékezünk a sok járásra és kerületre, a kevés járásra és még kevesebb kerületre. Bennünket már aligha lehet meglepni, na meg mi, tapasztaltabbak már aligha ijedünk meg. Ha most megrajzolják is majd valakik az új közigazgatási egységek vonalait, akkor egy biztos, hogy az sem lesz örök. Hiszen, ahogy a fenti példa mutatta, megtanulhattuk, hogy még egy olyan bebetono- zottnak tűnő köz- igazgatási rendszer is, amilyen a nemzeti bizottságos szoci volt, minden, csak nem örök, pedig hát nekünk azt mondták. Meg az akkori urak - mit is beszélek, szóval elvtársak- hitték, hogy ha ők járásokat rajzolnak, az legalább ezer esztendőre szól. Nem szólt annyira, s erre a történelmi tapasztalatra némi reménységgel építhetünk ma is, amikor a mai demokraták láttak hozzá a térkép átrajzolásához. Politikai boszorkánykonyhájukról már érkeznek hírek, hogy milyen is lesz körülbelül az új, majdnem garantáltan demokratikus felvágott. Etnikai lesz kérem. És egy kicsit büdös, de már Nyilas Misiék is azt mondták erre, hogy „kicsi büdös, ale jó”. Szerény véleményem szerint - és ez lehet meglepő - nem azért le?z az új területi szeletelés etnikai, mert mi, átok magyarok komáromi megyét akarunk. Igaz, most a demokratábbnál demokratább szlovák politikusok teleharsogják a világot azzal, hogy ők bennünket hogyan szeretnek, és milyen kár, hogy mi, magyarok nem akarunk polgári elveket követni. Tisztelt szlovák demokrata barátaink! Az a helyzet, hogy ebben az istenverte térségben eddig még szinte soha senki nem szeletelte ezt a jobb sorsra érdemes szép országocskát másként, mint etnikai elvek alapján. Teljesen mindegy, hogy az illetőt T. G. M-nek, Gottwaldnak, Novotnynak, Husáknak vagy Meciarnak hívták. És ez a névsor nem fejeződött be, erre a listára iratkoznak fel a kormánypalota mai urai, akik ugyan a világban elismert demokraták, de egy bizonyos árnyék, a saját árnyékuk átlépésére genetikailag képtelenek. Azt mondhatnánk, hogy a meciari politika által megrajzolt járások és kerületek, a híres-hírhedt északról déli irányban kialakított szafa- ládé-tartományok még érthetőek is voltak, na nem a kisember számára, hanem azok számára, akik értették ennek a fasisztoid politikának a lényegét. Persze azt is mondhatnánk, hogy elmúlt, felejtsük el, hála a jó istennek. Igen, a Doktor talán elmúlt, habár már megint arról szól a szlovák nagypolitika, hogy visszajön. Talán feledni lehetne dolgokat, az emberrablást, az emberrobbantást, talán vissza lehet szerezni ezt-azt mindabból, amit szétlopkodtak. Na de etnikai vegyes felvágottjuk minek, illetve kinek kell? Pista bácsit meg Bözsi nénit már megint senki sem kérdezi. Azt a nénit meg azt a bácsit, aki teszem azt a sok Karcsa valamelyikének lakosa. Akkor kell kérem Pista bácsit meg Bözsi nénit majd kérdezni, ha történetesen valamilyen fontos ügyben a kerületi székhelyre kell utazniuk. Majd ha már Nagyszombat irányában a harmadik csatlakozásra várnak, valahol Karcsától messze. Akkor majd tőlük kérdezzük meg: mit szólnak a mai modern területi felosztáshoz, ehhez az etnikai vegyes felvágotthoz? Bözsi néni majd szép illedelmesen válaszol. Ám vigyázzanak, mert Pista bácsi káromkodik! Olvasói levél A nyugdíjak és a pénzhiány (Vasárnap, 2000. július 26.) Elnézést kérek a felháborodott levélért, de le kell írnom a véleményem, különben felrobbanok. Van abban valami, hogy be kell tartani a 10 százalékos nyugdíjemelést, különben a bruttó átlagbér 40%-a alá süllyedtünk volna. Megértem, hogy az öregeknek is meg kell élniük valamiből, jó, hogy felemelik a nyugdíjakat, de akkor miért panaszkodnak állandóan, hogy nem tartanak ki egyik hónapról a másikra? Akkor hova teszik a pénzt? Minden hónapban megvannak a kötelező kiadások (lakás, villany, benzin stb.), de még akkor is marad jócskán a nyugdíjból! Spórolnak? Saját részükre még azt sem veszik meg, amit igazán megkívánnak. Miért? Nem azért, mert nem tehetik meg, hanem azért, mert zsugoriak és kapzsik, tisztelet a kivételnek persze, de a többség maradi vénség! Ezek után az igazi Meciar-hí- vek elhisznek mindent, amit - Meciar összehord. Ha azt mondja, megyünk északra, csomagolnak és mennek, ha azt mondja, ugorjunk a kútba, beugranak, és örülnek annak, ha a fiataloknak nincs pénzük, és az öregekhez kell fordulni segítségért. Ezzel szétrobbantják a családokat, mert össze kell költözni, hogy ne fizessenek két lakásért, egy háztartásban kénytelenek lakni, és a fiataloknak esélyük sincs arra, hogy önálló életet, családot alapítsanak, hiszen ott lesznek az öregek, akik mindent jobban tudnak. Szlovákia a padlón van. A munkanélküliség már katasztrofális. A szociális segélyeket csökkentik, a gáz-, villany-, vízszámlákat csak emelik, a lakbérről már ne is szóljunk. A drágaság egyre növekszik, a fizetéseket nem emelik. Ugyan miből vásárolnánk? Élünk, ahogy tudunk. Az a fontos, hogy a nyugdíjakat emelik! Tudom, mi is leszünk öregek, de azon imádkozom, hogy ilyen, mint a mostani öregség, ne legyek! (Remélem, egyszer majd Brigita Schmögnerová is nyugdíjba vonul, és valaki „okosabb”, eszesebb pénzügy- miniszter kerül a helyére! Köszönöm, hogy elolvasták a levelemet, további jó munkát és sok sikert a laphoz! Hű olvasójuk Zlíkné, Losonc Ismerkedők fóruma Egy ötlettel szeretnék előállni, amely az első hirdetésem után pattant ki a fejemből. Történt ugyanis, hogy pár évvel ezelőtt elváltam. Mivel egyedül éreztem magam, feladtam egy hirdetést, kb. 350 koronáért az ismerkedési rovatban. Váltakozó érzelmekkel indultam az első levél írójával való találkozóra. Szeretném megkérdezni Önöket, hogy teret tudnának-e adni valamely oldalon egy olvasói fórumnak e téren, amelyben mindenki leírhatná a tapasztalatait, milyen pozitív, illetve negatív érzelmekkel távoztak az első ismerkedési levél után. Remélem, kívánom, hogy kérésem megértésre talál, s ott lehetek az elsők között, aki megosztja élményeit az olvasókkal. Takács László mérnök
