Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-08-23 / 34. szám
10 2000. augusztus 23. Kópé Gondolkodom, tehát... Párosítsd össze a betűkkel és a számokkal jelölt részeket. A megfejtést küldd be szerkesztőségünk címére, Kópé jeligével. Verssarok Dénes György Kis betű, nagy betű Kis betű, nagy betű, könyvet olvas a tetű. Azt olvassa a tetű, kicsiből lesz nagy betű, kis tetűből nagy tetű. Tánc Megettük a meggyet, forduljunk hát egyet! Szól a hegedű, sír a flóta, a fonóház csupa nóta. Ni, ott Szabó Dani ropja, Tóth Maris a választottja. Sűrűn peng a rézsarkantyú, szárnyal Maris, mint a hattyú. Minden lánynak jut egy legény, Pettyes Juli ül csak, szegény. Libériái mese Hogyan lett karcsú derekú Pákayana, a pók Réges-régen Kemodzsav és Momodzsav szomszédos falvak voltak. Pompás országos ünnepségeikkel messze földön híressé váltak. Mindkét helyen egyszerre volt a nagy dínom-dánom. A két falu versenyben állt egymással, hogy az ünnepségek pompájában felülmúlják egymást. A vigalom utolsó napján aztán az egybegyűltek kedvükre jóllakhattak, ehettek, amennyi a bendőjükbe fért. Pakayana, a pók telhetetlen volt az evésben. Állandóan éhesnek érezte magát. Ha ételt látott, lett légyen az bármi, azon nyomban felfalta. Mégsem ehetett soha annyit, mint a kemodzsavi és momodzsavi ünnepségeken. Ilyen alkalmakkor hol az egyik, hol a másik települést kereste fel. Úgy gondolta, ő bizony istenigazából csak akkor lakna jól, ha mindkét ünnepségen egyszerre lehetne jelen, Kemodzsavban és Momodzsavban is. A nevezett falvak azonban távol estek egymástól, és sosem lehetett előre tudni, mikor kezdődik bennük az utolsó napi lakoma. Fejtörés közben a pók rájött a megoldásra. Véghezvitelére két embert fogadott fel. Vett egy irdatlan hosszú kötelet, pontosan akkorát, amelynek a két vége elérte mindkét falut. A kötelet felénél kettévágta. Mindkét darabjának a végét a dereka köré kötötte, a faluknál levő végüket pedig a felfogadott markos segédek szorongatták. Kioktatta őket, miként húzzák meg a kötelet, ha valamelyik községben sor kerül az eszem-iszomra. így gyorsan megeszi a rá eső részt az egyikben, majd fut a másikba, hiszen pontosan értesül a vendéglátás kezdetéről. A pók borzasztó elégedetten dörzsölte a rágóit, el volt ragadtatva az ötletétől. Amíg várakozott, csak a finom rizsre, gidahúsra, meg a marhasültre, csibepaprikásra tudott gondolni. Telt, múlt az idő, és Pakayana türelmetlenkedni kezdett. Nem jött a jelzés sem az egyik, sem a másik kötélen. Végül Momodzsavban kezdetét vette a falatozás. De jaj, Kemodzsav irányából is megmozdult a kötél! Mindkét falu irányából egyszerre feszült meg az erős legények markában. Pakayana mozdulni sem tudott, se jobbra, se balra. A segédek meg csak húzták, húzták... A hurkok egyre jobban bevágódtak a pók húsába, és úgy szorították a derekát, hogy levegőt is alig kapott. A jól megfizetett segédek bizony el sem engedték a kötelet mindaddig, amíg vége nem lett a dóridénak. Csak a lakomák végén tértek vissza megbízójukhoz. Az a földön fetrengett, és levegő után kapkodott. Amikor leoldották derekáról a kötelet, látták ám, milyen vékonykára préselődött össze, miközben a teste két fele teljesen felpuffadt. Azóta olyan cérnavékony Pakayana, a telhetetlen pók dereka. Juhász Árpád fordítása Magyar atomocska 7. Az atommag feldarabolása Nyertes kópék Mivel már rég sorsoltunk könyvjutalmat a megfejtők között, ezúttal egyszerre nyolc számunk nyerteseinek nevét közöljük: 24. : Skerlecz József, Ipolyság; Petrík Noémi, Komárom; Klacskó Róbert, Ipolyság. 25. : Paudics Krisztina, Szepsi; Kendi Adrián, Zétény; Diószegi Gabriella, Lelesz. 26. : Kocsis Erik, Deregnyő; Dániel Laura, Ipolypásztó; Zubnár Vilmos és Ádám, Nagyölved. 27. : Horváth Róbert, Nagytárkány; Lajgút Anna, Beretke; Mikus Anita, Felsőszeli. 28. : Karlai Klaudia és Krisztián, Komárom; Lelkes Tünde, Dióspatony; Nagy Marián, Dunaszerdahely. 29. : Molnár Csaba, Rimaszécs; Mag Mihály, Fülek; Balázs Mária, Tardoskedd. 30. : Molnár István, Füge; Vaski Attila, Perbenyik; Bosznay Izabella, Királyhelmec. 31. : Zeman Sándor, Zseliz; Grós János, Nagykapos; Dobróczy Kinga, Nagymácséd. A nyerteseknek gratulálunk, könyvjutalmukat postán küldjük. Ozogány Ernő ______________ Sz ilárd Leó jövendölése hamarosan valósággá válik: a berlini Vilmos Császár Intézetben dolgozó Ottó Hahn és Fritz Strassmann felfedezik, hogy a neutronnal bombázott urán más elemekké alakul át. Mivel a politikusok nem sejtik, mit jelent a felfedezés, a szerzők akadálytalanul beszámolhatnak róla a szaksajtóban. Szilárd Leó döbbenten veszi tudomásul, hogy titkosított szabadalmát tőle függetlenül esetleg épp a náci Németországban használhatják fel! Munkahelyén elvégzi az ellenőrző kísérleteket, amelyek a napnál fényesebben igazolják, hogy az uránatom szétesése közben nagyszámú neutron jön létre. Ebben az időben már szintén az Egyesült Államokban működő Teller Ede, a hidrogénbomba későbbi megalkotója az elsők között, személyesen értesül magyar kollégája aggályairól. Beszámolója szerint Szilárd negyvennyolc órán keresztül szakadatlanul az atombombáról beszélt neki, bizonygatva, hogy ha van maghasadás, akkor neutronok is létrejönnek, és azok úgy el fognak szaporodni, mint a nyulak. Hogy kizárja a tévedés lehetőségét, felkéri a chicagói egyetemen dolgozó Enrico Fermi Nobel-díjas fizikust, ő is végezze el az ellenőrző kísérleteket. Fermi igazolja Szilárd adatait, viszont csodálkozik, miért kell ennek ekkora feneket keríteni. Szilárd azonban tudja: az atom kutatása ez idáig csak a démokritoszi értelemben vett tudományt szolgálta. Azt akarta kideríteni, milyen részekből áll a világegyetem. Ezen a ponton azonban eljutottak a szemlélődéstől a cselekvéshez: iszonyú energia szabadítható fel! Ha Alfréd Nobel lelkiismeret-furdalást érzett amiatt, hogy találmányait - a dinamitot és a füst nélküli puskaport - / rombolásra használták fel, mit kell érezniük Németországban dolgozó kollégáiknak, ha a náci hatalom atombomba előállítására kényszeríti őket? A magyar tudós egyetlen kiutat látott: meg kell előzni Hitleréket a bomba előállításában. Azzal kezdte, hogy magyar tudóstársaival - Wignerrel, Teherrel - és a jó barát Fermivel tudományos vitát indítottak a kérdésről. Mindössze néhány ezer dollár támogatásra kaptak ígéretet. Ekkor Szilárd döntő lépésre szánja el magát: a legnagyobb élő fizikushoz, Einsteinhez fordul, vesse latba a tekintélyét. 1939 nyarát írjuk. Elrohan Princetonba, csakhogy Einstein már szabadságát tölti. Kiruccanása mégsem eredménytelen: meggyőzi Wignert, és az csatlakozik hozzá. A tengerpartra viszont csak autóval lehet eljutni. A bizarr esetet Teller Ede a következőképpen írja le: „Szilárd mindent tudott, csak egyet nem: autót vezetni. így én lettem a sofőrjük.” Annak, hogy Szilárd Einsteinhez kívánt fordulni, két oka volt: ebben az időben őt tartották a világ legnagyobb fizikusának. A másik ennél gyakorlatiasabb volt: 1905-ben épp a német géniusz közli azt a bizonyos egyenletet, amely szerint az anyagban annyi energia rejlik, ami a tömeg és a fénysebesség négyzetének a szorzatával azonos. Képzeljük el, milyen iszonyatos nagy lehet ez az érték, hiszen a fény sebessége háromszázmillió méter másodpercenként, ennek a négyzete pedig: egy 9-es, mögötte tizennyolc nullával! Sajnos, hamarosan meggyőződhet erről az emberiség: Hirosima fölött nagyjából egy gramm anyag alakult át egy egész várost elpusztító energiává. Meglepőnek tűnhet, de három magyar tudós Albert Einsteinnél tett látogatása döntötte el, hogy az amerikaiaknak szükségük van az atombombára. Négy levélváltozat készült. Az elsőt még a belga királynak szánták, hogy állítsa le a Belga- Kongóból származó, Németországnak szánt uránszállítmányokat. Szerencsére rájöttek: ennek kevés értelme van, hiszen már a Curie házaspár is jáchy- movi uránszurokércből állított elő rádiumot, és a levél írásakor Csehország már német megszállás alatt volt. A további változatokat már az USA elnökének szánták. A „levélíró” Szilárd volt. Németül fogalmazott, hogy Einstein megértse. A német zseni észrevételei nyomán finomult a szöveg, és a társaság angolul tudó tagja, Wigner Jenő fordította le Roosevelt anyanyelvére. 1939. augusztus 2-án készült el. Lukács Zsolt és Rácz Noémi Illusztrációja
