Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-02-09 / 6. szám
Politika 2000. február 9. 3 Kárpátalja Árvízvédelmi információs központ Ungváron átadták rendeltetésének a magyar kormánytámogatással épült kárpátaljai árvízvédelmi információs központot, amely kulcsszerepet kap a kárpátaljai folyók áradásának előrejelzésében. A nyugat-ukrajnai megye egész területére kiterjedő automatizált információs rendszer központjaként működő létesítmény célja: árvízi előrejelzések készítése a Tisza kárpátaljai vízgyűjtőjén hullott csapadék meny- nyiségéről s a folyók vízállásának változásáról kapott adatok feldolgozása és matematikai modellezése révén. A központot adatokkal ellátó - már megvásárolt - automatizált észlelőberendezések telepítését a tavasz beálltával elkezdik. Viktor Horejev, az Ukrán Vízgazdálkodási Állami Bizottság elnöke szerint a Kárpátalját gyakran sújtó árvizek elleni védekezésben korszakalkotó jelentősége van a központnak, amely szorosan együtt fog működni a szomszédos országok vízügyi hatóságaival. Köszönetét mondott Budapestnek, s kifejezte azt a reményét, hogy Magyarországhoz hasonlóan a másik két szomszéd, Románia és Szlovákia is hozzájárul a kárpátaljai árvíz-előrejelző rendszer befejezéséhez.--------------------------------- Tisztelt Ház Ér vek és érdekek Gyurovszky László Az utóbbi időben nagy erővel fellángolt Koncos-MKP vita lényege: a baloldali miniszter tárcája kezdettől fogva hevesen elutasítja a kormányprogramban lefektetett néhány elvnek a megvalósítását. Konkrétan arról van szó, hogy Pavel Koncos földművelési miniszter nem kívánja átadni a községek kezelésébe azokat a neve- sítetlen földeket, amelyeket jelenleg a földalap kezel. Az MKP kezdetben rendkívül türelmesen viszonyult a kérdéshez, s abból indult ki, a kormányprogramot azért fogadtuk el, hogy azt a miniszterek megvalósítsák. Amikor láttuk: Koncosnak nem fűlik hozzá a foga, sikerült elérnünk, hogy a kormány idei kiemelt feladatai közé sorolja a problémát, s az elnökség javaslata alapján az idei törvényalkotási tervbe is bekerült. A megoldás végett találkozót kezdeményeztünk a miniszterrel, türelmesen arra kértük, tegyen meg mindent a kormány- program e kiemelt pontjának teljesítéséért. Keményebb szavakat csupán akkor használtunk, amikor ő a sajtónak azt nyilatkozta, hogy a nevesítet- len földek csak a holttestén keresztül juthatnak a községek kezelésébe (hangsúlyozom: nem a tulajdonába), és lemondással is fenyegetőzött. Az MKP tehát mindig a racionális megoldások híve volt, ugyanakkor rá kellett ébrednünk: biMKP: a kormány- programot azért fogadtuk el, hogy a miniszterek megvalósítsák. zonyos fajta arroganciával szemben - elsősorban választóink érdekében - csak határozott kiállással léphetünk fel eredményesen. Ismét hangsúlyozom: a kormányprogram idevágó része megtalálható a kabinet ez évi prioritásai között, valamint októberi dátummal bekerült a kormány törvényalkotási tervébe is. A kérdés tehát az volt, miért nem kívánja a tárca vezetője teljesíteni ezt a programpontot. Az MKP kezdettől fogva hangsúlyozta: a szerződések azért köttetnek, hogy megtartsák őket. Viszont a miniszter - több racionális érve nem lévén - azzal az elmélettel állt elő, hogy a kormányprogramnak ez a része alkotmányellenes. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatát, kiderül, hogy az egész másról szól. Koncos szerint a községek nem kezelhetnek idegen tulajdont. Az Alkotmánybíróság azonban hozzáteszi: igen, nem kezelhet saját általános érvényű rendeletével. Annak azonban nincs nyoma a döntésben, hogy ezt törvényi meghatalmazással ne tehetné meg. S pont erről van szó. Az MKP a kormányprogram megvalósításának lehetőségét keresi, a miniszter pedig azon gondolkozik, hogyan lehetne a megvalósítást megakadályozni. Mi a közérdeket védjük, Koncos más érdekeket véd. Ez a probléma lényege, s ebben a politikai és gazdasági közegben kell megvívnunk küzdelmünket az ország és az önkormányzatok érdekében. Amerikában megkezdődött a rendkívül hosszadalmas választási kampány. Novemberig sok minden történhet, de egyes szakírók már most, az előválasztások kezdetén úgy vélik, hogy a republikánus táborból végül is George W. Bush texasi kormányzó, a demokraták közül pedig Al Gore jelenlegi alelnök szállhat majd ringbe a Fehér Házért. Képünkön: Al Gore New Hampshire-ben magabiztosan győzött. TA SR/AP-felvétel Bugár Béla, az MKP elnöke: „Egyben figyelmeztetés is volt, hogy ebben a pártban nem lesznek eltussolva a dolgok” Ismét gyakran nyúlnak a „magyar kártyához” Dömötör Ede felvétele Malinak István Elnök úr, nagy várakozás és némi feszültség előzte meg az MKP Országos Tanácsának január 29-i ülését. Talán azért, mert az alkotmány- bíróvá kinevezett Mészáros Lajos helyébe pótképviselőt lehetett bejuttatni a parlamentbe, voltak bizonyos lobbizások, a járások a saját embereiket próbálták benyomni. Végül is az a két jelölt jutott a második fordulóba, akikre számítani lehetett. A másik ok Mészáros Győző visz- szahívása az agrártárca államtitkári tisztségéből. Az MKP az első párt, amely saját emberével ezt megtette, amely érzett magában annyi erőt, hogy ezt a problémát nyilvánosan megvitassa. S ez a nyilvánosság egyben figyelmeztetés is volt, hogy ebben a pártban nem lesznek eltussolva a dolgok. Az OT-ülésen több, kifelé nem látványos, de a párt belső életében rendkívül fontos kérdést is megvitattunk. Költségvetést, gazdasági szabályzatot hagytunk jóvá, sőt eldöntöttük, hogy megkezdődik az újraregisztráció, s természetesen lesz tagdíj is. Hangsúlyozom, a belső pártélet szempontjából ez volt a legfontosabb döntés, hiszen akkor tudjuk az elkövetkező időszakra felállítani a költségvetést, ha ismert, hogy hány tagjuk van az alapszervezeteknek. Eddig azt tudtuk, hány járási és hány alapszervezetünk van, de azt nem, hogy az alapszervezeteknek mekkora a tagságuk: ha valaki felszólalt egy fórumon, nem lehetett tudni, hány embert képvisel. Térjünk át az államtitkár leváltásának okára, a nevesítetlen földek miatt az MKP és Pavel Koncos földművelési miniszter között kirobbant háborúskodásra. A sajtó tele volt azzal, hogy az MKP kilépéssel fenyegetőzik. Jó volt ez? Nem azt mondtuk, hogy kilépünk a kormányból, hanem azt: ha Koncossal nem tudunk megegyezni, akkor a koalíciós tanács elé visszük az ügyet, s annak el kell döntenie, hogy a miniszter mögé áll-e, aki a kormány prioritásait sérti, a kormányprogram ellen dolgozik, vagy egy stabil partner mellé, aki a kormány- program megvalósítását szorgalmazza. Ebből a mondatból vonták le az újságírók azt a következtetést, hogy ki akarunk lépni a kormányból, ami nem igaz. Hiszen több más lehetőség is kínálkozik. Konkrétan mire gondol? Mire ez az interjú megjelenik, valószínűleg megtartjuk újabb találkozónkat Koncossal. Két lehetőség van: vagy megegyezünk, vagy nem. Ha Koncos továbbra sem hajlandó teljesíteni azt, ami a kormányprogramban szerepel, akkor a koalíciós tanács elé visszük az ügyet. Ebben az esetben is több lehetőség van. Születhet olyan állásfoglalás, hogy a kormányprogramot teljesíteni kell, s a minisztert sem muszáj leváltani, hiszen tudjuk, a baloldal nem akarja. Tehát a miniszternek egyszerűen bele kell törődnie abba, hogy a kormányprogramot igenis teljesítjük, a törvényt meg fogjuk szavazni, ő pedig majd eldöntheti, hogy mit csinál. A rosszab- bik változat az, hogy a koalíciós partnerek a miniszter mellé állnak. Az MKP-nak ez esetben is két lehetősége van, az egyik a kilépés. Megjegyzem, erről az elnökség nem is dönthet, csak az Országos Tanács. A másik lehetőség: ugyanolyan partnerei leszünk nekik, mint amilyenek ők nekünk - mind a kormányban, mind a parlamentben. A mi minisztereink is tudnak pl. az áremelések ellen szavazni, a mi képviselőink is tudnak hiányozni, ha kell, és így tovább. Pontosan úgy viselkednénk, mint bármely más koalíciós párt ebben a kormányban. Tehát minimum három lehetőség van, egyelőre egyik mellett sem határoztunk. A baloldal keményen kiáll Koncos miniszter mellett. És talán arról is szól a dolog, hogy ki a fontosabb a kormányban, az SDL vagy az MKP. A baloldal dolga, hogy még jobban lejáratja-e magát. Úgy tűnik, az SDL-nek nem volt elég kemény figyelmeztetés, hogy népszerűsége visszaesett 8 százalékra. Tévednek, ha azt hiszik, hogy a kormányprogram megsértésével lehet választókat szerezni. Az a szomorú, hogy a nevesítetlen földekből sokan - nemcsak a nemzetiek - magyarkérdést akarnak kreálni. Koncos miniszter többször elmondta: 458 ezer hektár olyan föld van, amelynek nem ismert a tulajdonosa. Ebből 131 ezer hektár található a vegyesen lakott vidékeken. Ebből következik, hogy több mint hetven százalék nem magyarlakta területeken van; tehát az MKP a szlovák választók érdekeiért is harcol, azoknak a községeknek is szeretnénk földet juttatni, ahol nem bennünket választottak. Egyetért azzal, hogy a kilépés dőreség lenne a közigazgatási reformmal kapcsolatos fontos törvények jóváhagyása előtt? Bár tartani lehet attól, hogy a közigazgatási reform miatt is szívhatjuk majd a fogunkat. A kilépésnek meglenne az ára, lemondanánk arról, hogy beleszólhatunk bizonyos dolgok alakulásába, még ha nem is úgy, ahogyan szeretnénk. A közigazgatási reform óriási harc lesz, s nemcsak azért, mert a három partner járási szinten bebetonozná a meciari területi-közigazgatási felosztást, hanem azért is, mert a baloldal valamiféle atyáskodó rendszert szeretne, mindent meghagyna az állam kezében. Végezetül egy egészen más témáról, amely valahol, mondjuk a • magyar kártya szintjén, mégis kötődik az eddigiekhez. Van valamilyen jóslata az MKP-KDH viszony alakulására? Inkább az MKP és a KDH vezetőségének viszonyáról beszélnék. Van néhány vezető keresztény- demokrata politikus, aki úgy érezte, a Cirill és Metód-szobor- csoport ügyének felfújásával nacionalista szavazatokat lehet szerezni. Pl. Vladimír Palkó alelnök azt mondta, hogy ők igenis megcélozzák az SNS választói bázisát. Carnogurskynak is voltak ilyen lépései, elég a honfoglalási emlékművekre gondolnunk. Nemrégiben részt vettem A kereszténydemokrácia Szlovákiában címmel megrendezett konferencián, Carnogursky is tartott előadást, meg én is. Mint tapasztaltam, Carnogursky nagyon kemény kérdéseket kapott a jelen lévő kereszténydemokratáktól. Ezért mondom: az MKP- nak a KDH néhány vezetőjével van gondja, akik felrúgják a demokrácia egyik elvét, a szubszidiaritást, akik kommunista módszereket erőltetnének ránk. Románia Földtörvény - külföldön A román nacionalista sajtó megütközéssel, esetenként egyenesen felháborodással számolt be arról, hogy az RMDSZ tájékoztató irodát nyitott Budapesten a földtörvénnyel és az igények benyújtásával kapcsolatos jogi tudnivalók széles körű ismerésére. A Cotidianul „nagy szent pofátlanságnak” nevezte azt, hogy a romániai pártok közül egyedüliként az RMDSZ tett konkrét lépést a határon túl élő román állampolgárok tájékoza- tására. A román sajtó egy része már azon is megütközött, hogy a földtörvény életbe lépését követően az RMDSZ azonnal kétnyelvű kiadványt jelentetett meg a törvény megmagyarázására. „A román földtörvény túl későn jelent meg ahhoz, hogy a Határon Túli Románok Hivatala bármit is tehetett volna mostanáig a jogszabály népszerűsítésére és a külföldön élő román állampolgároknak való megmagyarázására” - közölte Mircea Gher- bovet, a hivatal egyik szakértője. Elmondta, hogy eddig csak annyit tettek: a határon túli román sajtó vezetőinek tavaly őszszel tartott romániai tanácskozásán kiosztották az akkor még készülőben lévő törvény tervezetét. Hivatalának sem pontos nyilvántartása, de még becslése sincs arról, hogy hány román állampolgár él külföldön, akiket esetleg érinthet a szóban forgó jogszabály. A nacionalista lapokkal ellentétben Gherbovet dicséretesnek és igen célszerűnek mondotta az RMDSZ kezdeményezését és operativitását. A mezőgazdasági és erdőterületek tulajdonjogának helyreállításáról szóló törvény idén január 12-én lépett életbe. Az egykori tulajdonukat visszaigényelni szándékozó román állampolgároknak 60 nap áll rendelkezésükre az igénylés benyújtásához.
