Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-02-09 / 6. szám
Vasarnap ________________-JL i> ^?.;.»fl'!ff^lffffiyilTI'ílBSS^ Szlovákiai magyar családi magazin Sport Elherdált pénz, elveszített tekintély. Hová tűnt az európai hírű játék- 1 /T vezetők hada? JLO Riport Felsőelefánton kevesen emlékeznek a kastély hajdani lakóira, az Edelsheim- q Gyulai családra. O 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 2000. február 12-étől 18-áig Referendum: kiírja, nem írja ki, elmegyünk, nem megyünk el Szava a polgárnak Madi Géza___________________ Két ezredik év ide, kétezredik év oda, megtörténhet, hogy a három nullás esztendő sem múlik el népszavazás nélkül. Alig lépett „iskoláskorba” Szlovákia, de pakkjában már összegyűjtött néhány referendumot. Viszont rossz tanulónak bizonyult. Sosem okult az előző népszavazásból, jóllehet az a referendum legalább annyira érvénytelen volt, mint amennyire érvénytelenné vált a következő. Hogy a meghiú- sítottról ne is beszéljünk. Szóval 1994-ben, 1997-ben és 1998-ban is költöttünk referendumra - az ország meg a szavazni akaró és a szavazni nem akaró polgára is. Úgy követték egymást az akciók, mint Svájcban, vagy mint egy olyan országban, amelynek nincs választott parlamentje, így a nép nem gyakorolhatja hatalmát képviselőin keresztül. Pedig hasznosabb dolgokra is elmehetett volna az államkincstárból az adófizető pénze. Annyiból, amennyi ezekre a cécókra kellett, úgymond, már el lehetett volna indulni valamerre. Ám az ország nem mozdult, s most egy újabb népszavazás közelében ácsorog. Áz előző kormányzó mozgalom megunta a szegényes ellenzéki szerepet, amelyre már csaknem másfél esztendeje ítéltetett, és ismét a vályúhoz szeretne bandukolni. Jóllehet a Szlovákiának nevezett nagy etető- és itatóhely már igencsak szegényes kínálattal szolgál, azért van még miért idő előtti parlamenti választásokat követelniük. Könnyen megtörténhet ugyanis, hogy átmeneti szünet áll be az eddigi sikertelenségben, és a jelenlegi kormánynak a megbízatási időszak végéig mégiscsak sikerül valakiket felelősségre vonnia közülük. Elegendő volna, ha a hatóságok csak néhány ügynek tudnának a végére járni a számtalan törvénytelenség közül. Ennek elkerülését és persze a figyelem elterelését szolgálja az A Szlovákiának nevezett etető- és itatóhely igencsak szegényes kínálattal szolgál. idő előtti urnavizit követelése. Úgy tűnik, a köztársasági elnöknek nem lesz sok választása az aláírás-gyűjtési akció befejeztével, mert a még mindig egymillió választót maga mögött tudó vezér emberei játszi könnyedséggel beszerzik a szükséges 350 ezres névsort. Bizonyára tanultak a korábbi fiaskókból, és megpróbálnak alkotmánybarát kérdést fogalmazni, illetve a jegyzéket nem íratják alá fantomokkal sem; így Rudolf Schuster államfőnek, tetszik, nem tetszik, ki kell hirdetnie élete első referendumát. Ezt követően már csupán a polgárok döntésén áll vagy bukik a dolog. Azokén, akik továbbra is nagy türelemmel viseltetnek a jelenlegi kormányban dúló béka-egér harc iránt, azokén, akik már nagyon kezdik unni a többszínű és sok- felvonású veszekedést, akiknek már tavaly nyáron tele lett a hócipőjük, és persze azokén is, akik nem a kormányváltásra szavaztak a legutóbbi parlamenti választásokon. Jobb lenne, ha érvénytelen lenne a népszavazás, azaz a szavazópolgárok több mint fele távol maradna az urnáktól. Jelezve ezzel a mostani hatalomnak, hogy a sorozatos áremelés és a kormánykoalíción belüli szópárbajsorozat is jobb, mint a bumeráng esetleges negyedikvisszatérése. Állítólag Vladimír Meciar már csak távolból, páncélvillájából kívánja irányítani az eseményeket. így készülne újabb vereségére? Arra, hogy egy időre ismét „véglegesen” és „visz- szafordíthatatlanul” visszavonul a közéletből? Persze az is elképzelhető, hogy elegendő számú polgár megy el szavazni, ám a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elképzelésével ellentétben visszautasítja az idő előtti választásokat; így a parlamenti többségnek nem kell megrövidítenie a kormányzat megbízatási idejét. Ehhez azonban a polgár szava kell. A megfontolt polgár szava. Vagy inkább maradjon távol. A munkásosztály a paradicsomba megy... Vagy csak politikai célokra haSZnáIják? TA SR/AP-felvétel Vezércikk A Haider-jelenség Kövesdi Károly Kockázatos dolog manapság egy hetilapban bármit biztosan leírni, hiszen az események hektikus világunkban olykor a fejük tetejére állhatnak akár néhány óra alatt. A minap minket is megtréfált az idő: lapzártánk napján, azaz csütörtökön még úgy látszott, hogy Ausztriának újra szocialista-néppárti kormánya lesz, s talán már fűzték a papírt a nyomdagépbe, amikor Kiima felrúgott mindent, s egyik napról a másikra megfagyott az európai levegő a sógorok feje fölött. Most, lapzárta napján (s ki tudja, mi történhet pár nap alatt?) az Osztrák Köztársaság elnökének asztalán fekszik az új kormánykoalíció terve, és Klestil törheti a fejét, hogyan fogja ki a szelet a vitorlából, ráadásul úgy, hogy az osztrák választók 27 százalékának akaratát se vegye semmibe. Mert egy dolog, hogy mit akar a demokratikus Európa, más dolog, hogy a demokratikus parlamenti választások rendszerét sem lehet csak úgy felrúgni. Ráadásul egy új parlamenti választás kiírása sem biztos, hogy jobb megoldást jelentene. Áz mindenki számára világos, hogy Schüsselék Néppártjának nagy étvágyán túl a szocialisták kissé eltakti- kázták a dolgot. Talán az vezette őket a meggondolatlan kivonulásra, hogy nem akartak tovább veszíteni a népszerűségükből, ami a populista ellenfelekkel szemben könnyen megy. (Ezt mi tudhatjuk a legjobban, hiszen Szlovákiában újra - vagy inkább változatlanul - Meciar a legnépszerűbb politikus.) Minden taktika és felháborodás mellett, a Haider-jelenség túlmutat önmagán. Európa csaknem minden országában, hol kisebb, hol nagyobb súly- lyal, jelen van a nacionalista irányzat, amely a nép és a saját fajta jótevőjének köpenyébe bújva igyekszik a hatalom csúcsa felé. S a jelenség független attól, hogy az illető ország posztkommunista, vagy évtizedek óta a stabil parlamentáris demokrácia gyümölcseit élvezi. Nyugat-Európának éppúgy szembe kell néznie a külföldiek beáramló hadával és a saját népe munkanélküliségével, ahogyan a mi Köztes-Európánknak a kisebbségek rendezetlen helyzetével. A jelenség csúcsa alatt mindig valami más van. Az osztrák polgár kényelmes karosszékéből elnézte, hogy a legpiszkosabb munkát a bevándorlók végzik helyette, de ha a szociális jogok kerülnek szóba, felháborodik, és Haiderre szavaz. Aztán jön a meglepetés. Pedig köztudott, hogy Németországban vagy Franciaországban sincs minden rendben. A finnek, a dánok vagy a norvégok számára sem jelenthet megoldást, ha néhány száz szlovákiai roma megjelenésétől megriadva vízumkényszert vezetnek be, mert az sem mutat éppen a megálmodott Unió bővülése felé. Az egységesülő Európát úgy tűnik, ma sokkal jobban foglalkoztatja az euró, mint a néplélektan. Ennek a „figyelmetlenségnek” pedig előbb- utóbb nagy ára lehet. A monetáris, haszonelvű gondolkodás megbosszulhatja magát, ha az Európai Unió tagjai, társultjai és várományosai nem kezdenek el gyorsan együtt gondolkodni. A populizmus ugyanis ragályos betegség. Olcsó poén lenne azt mondani, hogy Hitler is Ausztriában született, vagy azt taglalni, hogy az osztrákok hajlamosak a fajtájuk felértékelésére. Hitler azt használta ki, amit a német nép a győztes nagyhatalmak érzéketlenségének köszönhetett: a példátlan munkanélküliséget, a hiperinflációt és végső soron azt a status quót, amely arról szól, hogy a vesztes nem kap semmit. Az osztrák példa azt is bizonyítja, hogy világunkban jobban oda kell figyelni a társadalomtudományok elemzéseire, a szociológusok, a filozófusok, az írók és más gondolkodók szavára, mert a politika mindig megkésve reagál, nem képes szintetikusan gondolkodni, előrejelezni a társadalmi mozgásokat és irányokat. A legrosszabb esetekben kezelni sem tudja őket, példa rá Bosznia, Koszovó és Csecsenföld.
