Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-02-02 / 5. szám
Kultúra 2000. február 2. 13 A csodálatra méltó szexuális teljesítmény árnyékában elvesznek irodalmi kvalitásai Casanova szerelmei Szabó Ottó: Keresd! Kocur László _______________ Tava ly, 1998-ban emlékezett meg a világ az író, pap, Homé- rosz-fordító, matematikus, színházi hegedűs, inkvizíciós ügynök, kalandor, diplomata, ha- zardőr, tiszt, feltaláló, pszichológus: Giacomo Casanova halálának kétszázadik évfordulójáról. A duchovi öregek mesélik - ők is az ükanyjuktól hallották -, hogy miután a nagy szívtipró visszaadta testét a földnek, sírjában sem tudott megnyugodni. Arrább kellett temetni a sírkert egy kevésbé látogatott részére, mivel a sírja körüli kerítés vasrácsaiban fennakadt az arra sétáló hölgyek szoknyája. A fiatalabb és idősebb dámák visongva menekültek, szentül meg voltak ugyanis győződve, hogy Casanova szelleme kísért.... S valóban, így van. Korunk lenézi a szélhámosokat, annál jobban szereti Casanovát. Benne ugyanis testet öltenek erkölcsösen elfojtott vágyai, bőrébe bújva át lehet élni a legizgalmasabb kalandokat, s közben mélységesen lenézni a XVIII. századi jött- ment alakot. Ehhez a ki tudja, mennyire etikus, de minderí- esetre roppant izgalmas szórakozáshoz nyújt segítséget a Casanova szerelmei című kiadvány, mely a jubileumi évben látott napvilágot, a Seneca Kiadó gondozásában. A könyvben három esszét olvashatunk Casanováról, mindhármat jeles, hozzáértő szakemberek tollából. Az első írás szerzője Fenyő Miksa, a Nyugat egyik alapítója, később szerkesztője és kérlelhetetlen kritikusa. Hat fejezetben tekinti át Casanova életét és „működését”. Az írások 1912-ben jelentek meg a Nyugatban, később könyv alakban is kiadták. Fenyő vállalkozása azért is figyelemre méltó, mert 1912-ben korrekt szövegkiadás nem állt rendelkezésére, mivel az első teljes, csonkítatlan, cen- zúrázatlan Casanova 1960-62- ben jelent meg; így ő is, mint mindenki más, a Laforgue tanár úr által „megherélt” szöveget volt kénytelen alapul venni. Figyelemre méltó Fenyő tájékozottsága a témában, meggyőzően bizonyítja, ismeri az idevágó külföldi, elsősorban francia, német, olasz szakirodalmat. Roppant alapossággal, körültekintő módon lát hozzá, hogy megkísérelje a lehetetlent: a gigászi életrajzot pár Nyugat-oldalba sűríteni. Látszik is - a gyáros, aki csak szerelemből foglalkozik irodalommal - küszködik a feladattal, sűrűn szabadkozik, hogy ezt vagy azt miért nem írhat le. Soha nem elégszik meg egy kutató véleményének ismertetésével, folyamatosan a vélemények konfrontálására törekszik, dialógusra hívja az egyes szövegeket. Vállalkozását - noha semmilyen kivonatolás nem érhet fel a (csak magyar nyelven olvasó számára még mindig elérheteden) eredetivel - alapvetően sikeresnek mondhatjuk. A könyv következő része a Nőkatalógus, Chantal Thomas tollából - mely 1985-ben jelent meg a szerző Un voyage libertin című kötetében - már nem töltött el ekkora megelégedéssel. Thomas a bemutatásnak egy meglehetősen olcsó, szenzáció- hajhász módját választja: mintegy telefonkönyvként felsorol 122 tételt, azoknak a hölgyeknek a nevét, és pár szóban azt is, amit tudni lehet, tudni érdemes róluk, akik a Casanova-kutatás jelen állása szerint bizonyíthatóan (?) megfordultak Giacomo karjai közt. Amit kapunk, nem mondom, izgalmas olvasmány, s bizonyos, hogy a gondos anyák nem ezzel a kezükben fogják felkészíteni elsőbálozó leánykáikat az élet nagy dolgaira, mégis, ez az eljárás inkább árt, mint használ Casanovának. A csodálatra mindenképpen méltó szexuális teljesítmény árnyékában ugyanis elvesznek irodalmi kvalitásai, s korunkban inkább már csak az utóbbinak van jelentősége. A kötetet, miként az Emlékiratokat is, Kovács Ilona, az itthon és külföldön egyaránt ismert és elismert Casanova-kutató esszéje zárja. Az írásban a szerző érdekes gondolatkísérlettel próbálkozik: párhuzamba állítja Casanova és II. Rákóczi Ferenc emlékiratírói gyakorlatát. A magyar olvasó eleinte furcsán néz, a mélyebben nemzeti érzületű- ek esetlegesen meg is botrán- koznak: ugyan hogy lehet a nagyságos fejedelmet és egy szélhámos kalandort egy lapon emlegetni. Tessék elolvasni a könyvet, a komparációnak igenis van létjogosultsága. Kovács Ilona tanulmányának további előnye, hogy a kézirat sorsának alakulásáról, a megcsonkításairól, meghamisításairól szóló filológiai és textológiai tényeket érthető, olvasmányos nyelvezettel tolmácsolja. Az alig harminc oldalnyi szövegben kísérletet tesz Casanova franciasá- gának értelmezésére, valamint összevet egy meglehetősen frivol passzust a Laforgue-féle megcsonkított változatból és az eredetiből. A különbség ég és föld... A kötetet Casanova-kronológia zárja, és (nemcsak) kortárs mesterek - hogy is mondjam - a témához szorosabban kapcsolódó metszetei, festményei díszítik. (Seneca Kiadó, Budapest, 1998) Heti kultúra Könyvespolc Ozogány Ernő: A tudás fájáról A tudomány akkor született meg, amikor a mítoszok és a legendák helyét elfoglalta az őseink által gyűjtött, rendszerezett, bármikor igazolható és ellenőrizhető ismeretanyag. A kutató, tudós elme már ekkor sem elégedett meg azzal, hogy az elsajátított ismeret- anyag csupán a könyező világról alkotott elképzelésének helyességét bizonyítsa. Sokkal inkább izgatta, hogy tudásával mi módon képes befolyásolni a természetet, átalakítani környezetét, egyszerűbbé, könnyebbé, kényelmesebbé tenni az életét. Ennek az igyekezetnek az eredménye az a fejlődés, amelynek jelenlegi szakaszát éljük. A szerző legújabb könyvében az érdeklődő fiatalok, iskolások ismeretanyagához igazodva mutatja be világképünk változását, a természetről szerzett ismeretek gyarapodását. Plasztikusan ábrázolja a megfigyelések és az elméleti számítások látszólagos ellentmondásából eredő dilemmák feloldását, amelyek korszakalkotó felfedezésekben öltenek testet. E könyv nyitott folyamatként taglalja a felfedezéseket, minden adandó alkalommal Vasárnap O/ogány Értő A tudás fájáról felhíva a figyelmet a megoldatlan kérdésekre - amelyekből ma több van, mint valaha -, hiszen az ismeretlen a jövőbeli fejlődés fontos záloga. Az ismeretek mindennapi fel- használása kapcsán magyarázatot ad egy sereg fizikai jelenségre, rövid technikatörténeti kitérő keretén belül megismerteti olvasóját a legjelentősebb találmányokkal a villanykörtétől a számítógépig, az ősrádiótól a legmodernebb műholdas televízióig. Bár elsősorban fiataloknak készült e kötet, számít a világban nyitott szemmel járó, ismeretanyagát örömmel bővítő valamennyi korosztály érdeklődésére. Mindazokéra, akik a méltán híres einsteini gondolat szerint örökifjak, mert lélekben megmaradtak környezetük dolgaira rácsodálkozó gyermeknek. Kisgaléria Toáo Dabac: Vonalak Kínos helyzet. Ilyesmi ritkán fordul elő a zenei életben Abbado szakított Salzburggal Regény SZÁSZI JÚLIA Az új salzburgi intendáns kinevezése utáni viharszünet nem tartott sokáig: most Claudio Abbado és a nagyhírű fesztivál civakodása kavar vihart az újabb pohár vízben. A Mester - a Berlini Filharmonikusok vezetője, a Salzburgi Tavaszi Fesztivál intendánsa - azzal kezdte az új esztendőt, hogy lemondta közreműködését az idei nyári fesztivál két operájában. A helyzet kínos: a Tristan, illetve a Cosí fan tutte előadásaira már minden jegy elkelt. Abbado elfogadhatatlannak tartja, hogy sokszori kérése és a megállapodás ellenére a Bécsi Filharmonikusok muzsikusai váltják egymást, s az előadáson sokszor más zenész ül a zenekarban, mint a próbán. Másrészt nehezményezi, hogy a fesztivál igazgatósága ugyan eljuttatta hozzá a díszlet- és jelmezterveket, de későn, miután már gyártásuk megkezdődött. Holott ő kikötötte: nélküle semmilyen döntés nem születhet. A fesztivál igazgatósága felháborodottan utasítja vissza az érvelést: a hathetes nagyüzem idején elképzelhetetlen a zenészek rotáció nélküli szerepeltetése. A jelmez- és díszlettervekkel pedig Abbadót soha nem lehetett megtalálni, bár a Cosí fan tutte rendezője, Hans Neufels alig tíz perc sétaútra lakik tőle Berlinben. Salzburg még-intendánsa, a 2002-től végleg távozó Gerard Mortier lángokat lövell: Abbado csak ürügyet keres, inkább beváltaná, hogy nyáron végre nyaralni szeretne. Meg aztán az is lehet, hogy nincs ínyére a Wagner- és a Mozart-mű egyidejű vezénylése. A kínos helyzet nyomán most Salzburg minden együttműködést megszakít Abbadóval: nem hosszabbítják meg 2001-ben lejáró szerződését a tavaszi fesztivállal. A Karajan által alapított viszonylag fiatal rendezvény irányítását Abbado 1994-ben vette át Sir George Soltitól, a következő kiszemelt intendáns Sir Simon Rattle. Nem mintha ez volna az első „szakítás” Abbado és Salzburg között, s nem is ő az egyetlen a nagyok közül, akinek vitája támadt. 1992 egy forró nyári délelőttjén, egy héttel a fesztivál megnyitása előtt Riccardo Muti tette le a karmesteri pálcát és közölte, soha többet. A vérig sértett Bécsi Filharmonikusok legutóbb az újévi hangversenyen arattak világraszóló sikert az ugyancsak indulatos olasszal. Éppen a zenekari rotáció miatt hojkottálta már a Bécsi Filharmonikusokat Christoph von Dohnany és Nikolaus Harnoncourt is, Salzburggal pedig még a nyolcvanas években Riccardo Chailly szakított ezen okból. Abbado nem tudja elviselni, ha nincs száz százalékig minden az ellenőrzése alatt - jellemzi jó barátját és kollégáját Franz Welser-Möst. Igaz, ez sok esetben hasznos: enélkül bizonyára nem vitte volna keresztül a Modern Fesztivált a konzervatív Bécsben. A szpim éppen meg akarta köszönni a királyjóindulatát, amikor a csendet vidám csengettyűhangok törték meg. Mindenki kíváncsisággal fordult az ajtó felé, amin egy szakállas apó sétált be, kézen fogva Nahillát, aki csinos ezüstszínű ruhában sétált az egykori koldus kinézésű apóka oldalán, egyenesen Aszpimhoz. A fiú csak állt, mintha ismét kőszobor lenne; bámulta az egykori nyomorék leányt, akinek szépségét mindenki megcsodálta. Hegedűjét, mit elmaradhatatlanul, mindég magával hordott, fé- lőn ölelte keblére, amikor az apóka eléállt a leánnyal.- Aszpim, visszahoztam néked Nahillát, aki önzetlen szerelmével kiérdemelte, hogy társad legyen. Egymás iránti hűségeteket sem rang, sem pompa nem tudta megtörni. Soha nem volt közietek tudatos szerelem, de az elválaszthatatlan egymáshoz tartozás ott fészkeit a szívetekben, amit ti soha nem akartatok kiűzni onnan, bármit is kínált az élet. Legyetek hát egymással nagyon boldogok; visszaadom néked Nahillát. Aszpim boldogan ölelte magához a karcsú testű, gyönyörű leányt, majd kis idő múltán az apóka felé fordulva megcsóA fekete hegedű Lakatos Menyhért 14. rész kolta hegedűjét, és át akarta nyújtani, amit egykoron Natáliáért kapott. A fehér szakállas apóka megrázta a fejét, és boldog mosollyal mondta:- Nem, nem, Aszpim; most már nem csereberélünk. A hegedűt nászajándékként megtarthatod, hogy a magad öröméből másoknak is juttass. Mert igaz boldogságot csak az tud adni, aki maga is boldog. Most áldásomat adom rátok, legyetek boldogok. Ú jra megszólaltak a csengettyűk, és a szakállas apóka eltűnt a teremből. A királyi vendégsereg némán bámult az egymást ölelő Aszpimra és Nahillára; nem tudták, hogy valóság-e, amit látnak, vagy álmodják. Elsőként a király tért magához.- Uraim! - szólt a király. - Tanúi lehetünk annak, hogy a mi földi hatalmunkon túl van egy mindenek felett uralkodó hatalom, mely az ő kegyeit nem rangok, hanem érdemek szerint osztja. Most öröm tölti meg királyi szívünket, barátunk és testvérünk boldogságának láttán. Kísérje a mi áldásunk is házasságukat, és kívánjuk, hogy becsületes és hűséges utódokkal áldja meg őket a Teremtő. (Vége)
