Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-26 / 4. szám
Kultúra 2000. január 26. Schnitzler káprázatos nyelvi leleményességgel ábrázolja két ember ütközeteit Casanova hazatérése Korabeli kép Casanováról Kocur László Ezzel a címmel írt kitűnő kisregényt Arthur Schnitzler (1862- 1931) osztrák író. A mára (méltatlanul!) kissé elfeledett, Sig- mund Freud baráti köréhez tartozó szerzőt elsősorban színműveiről ismerhetjük, a lélektani naturalizmus mestere volt, a korabeli Bécs nézőközönségének osztatlan érdeklődése és tetszése kísérte darabjait. Ebben a rövid művében is sikerül nagyot villantania: azt a lélektani pillanatot sikerül neki megragadni, amikor az öregedő Casanova szembesül korával, s kénytelen belátni, pályáján neki már babér nem teremhet, és felvállalja az inkvizíció által felkínált szerepet: besúgóvá válik. Életének ötvenharmadik évében jár már, s a világba, jobban mondva a világon keresztül-ka- sul már nem az ifjúság kalandos kedve vezeti, hanem a közelgő, vállaira nehezedő öregség súlya űzi. Lelkét jobbára már csak a honvágy gyötri, beadványokkal ostrtomolja Velence Magas Tanácsát (hát nem e kifejezés egy az egyben történő átültetése Róna Imre fordítói gyakorlatának netovábbja, az biztos...), hogy visszatérhessen. Jóakarója, a szent öreg, Bragadino szenátor is közbenjár érette, s így a várva várt kegyelmet sikerül kieszközölni. Casanova a kegyre Mantovában vár, ott találkozik Olivóval, akinek feleségét egykor 150 dukátos hozományhoz juttatván, tulajdonképpen ő „ütötte nyélbe” házasságát. A fiatal asszony ezért a mérhetetlen jótéteményért csak egyféle hálát tudott elképzelni, s házasságuk előestéjén... hát igen, akkor Casanova még szép és fiatal volt. Minderről persze Olivo nem tud semmit, s a nagy jótéteményért még mindig hálás szívvel, gyanútlanul hívja otthonába az éppen Voltaire elleni kéziratán munkálkodó száműzött lovagot. S mikor megtudja, hogy egykori ágyasán kívül három kislánya és egy fiatal ünokahúga is ott él Olivóval a kastélyban, nem sokat habozik. Schnitzler jól bánik a nyelvvel, káprázatos nyelvi leleményességgel ábrázolja, hogyan ütköznek Casanova hol szenvedé- lyes(kedő), hol tudományoskodó) udvarlási rohamai sorra Marcolina hideg elutasításának falába. Marcolinának mindenkit sikerül meggyőznie arról, hogy kérőit sorban elutasítva, csak a tudománynak kíván élni; mondanom sem kell, kivéve Casanovát, aki ablakánál leskelődve tanúja lesz, Lorenzi hadnagy a szende leányzó szeretője. Gonosz ötlete támad: a hadnagy kétezer dukátos kártyaadósságának rendezésével megvásárolja a lányt egy éjszakára. A hadnagy köpenyét magára öltve érkezik a légyottra, öltözete csupán egy szál tőr! Öregkora talán legszebb éjszakáját tölti a képmutató filozófusnő karjai között, de a varázsnak véget vetnek a hajnal első sugarai: a kakaskukorékolással ugyebár a jólnevelt ördögnek távozni illik... Casanova ahogy jött, úgy megy: egy szál tőrben. Az ablak alatt viszont Lorenzi hadnagy várja, s párbajra hívja a csábítót. Az alaphelyzet szinte színpadra kívánkozna, annyira drámai: a szeretőjét gátlástala- mul eladó katonatiszt mély eti- kusságban gyökerező magatartásról tesz tanúbizonyságot, mikor maga is meztelenre vetkőzik, hogy egyenlő esélyekkel csapjanak össze. A világirodalom talán legbizarrabb párbajának lehetünk itt tanúi; két meztelen férfi karúddal a kezében; két tiszta férfi-szubsztancia csap itt össze, pallos és phallos együttállása ez. S az idősödő csábító megmutatja, a kardnak is mestere.... A hadnagy halálát a közvélemény rablótámadásként könyveli el. De erről Casanova már egy velencei kávéházban értesül, ahol - (el) árulva egykori önmagát - már mint az inkvizíció kéme ücsörög; s már csak a hajnalban rászakadó álomta- lan álom könyörül az öreg kalandoron. Drámai helyzetek, minősíthetetlenül jó jellemábrázlás, elhallgatott bűnök, egyre feszülő, de a katartikus kirobbanást soha el nem érő elfojtódó konfliktusok feszítik a művet. A szöveg számtalan olvasati lehtőséget felkínál, de ha valaki a pszichoanalitikus elemzés igénye nélkül lát hozzá, akkor is remekül fog szórakozni Schnitzler e keserédes történetén. Elgondolkodtató mindenesetre, hogy sok író miért épp Casasnova öregkorára kíváncsi, talán Bultmann demi- tologizációs iskolájának hatása ez? Érdemes a kérdésen alaposabban eltűnődni, de az már szétfeszítené ez írás kereteit. A hadnagy megvásárolja a lányt egy éjszakára. Heti kultúra Könyvespolc Archleb Gály Tamara: Ugye, ez nem igaz? Archleb Gály Tamara (1951) művészettörténész. Hivatása tetten érhető költészetében is. Nyitott, játékos és finom esztetizmusa kritikusai szerint valószínűleg képzőművészeti ismereteiből táplálkozik. Tiszta, határozott és közvetlen hangon szól. Költészete minimalista s neodadaista jegyeket hordoz, megtűzdelve jó adag nőiséggel, szarkazmussal. Kedveli a nyelvi játékokat. Egyéni, vizuális, érzékeny, provokatív. A szerző a szlovák és a magyar irodalomban egyaránt otthon van. Nemcsak művészettörténeti tárgyú írásaival találkozhattunk eddig: régóta publikál a hazai folyóiratokban prózát, verseket, de írt filmforgaUgye, ez nem igaz? Archleb Gály íamara versei ; Balajti Zsolt grafikái . AB-ART tókönyvet is. Nehéz elhinni, hogy ez az első verseskötete. (AB-ART Kiadó, Pozsony) Vasárnap Kisgaléria Peter Breza: Mozdulat Regény U gye herceg, most már nem kívánod, hogy számot adjak tettemről? Te se sírj, hercegnő, mert amit tettem, azt a ti boldogságotokért tettem; ami csak ezen az áron válhatott valóvá. A harmadik holló sem ígért jót. „Ha kétszer meg is menekülne a haláltól, mondta a holló, harmadszorra mindketten szörnyethalnak, mert nászágyukban egy mérges kobra van elrejtve, ágybabújáskor halálra marja őket.” Ezért dobta ki az ágyneműt az ablakon, ami éppen a gyilkos szándékú unoka- testvéredre esett, és halálra marta a kobra. Ahogyan Aszpim ezeket a szavakat elmondta, tetőtől talpig kővé vált. A királyi pár dermedten állt a kőszobor előtt, mintha maguk is szoborrá váltak volna. A fiatal király másnap gyászlobogót tűzetett a palota kapuja fölé, mert a világra szóló lakodalom helyett gyászos temetés lett. Lassan, szomorúan teltek a napok, olyan volt a palota, mint egy kripta, lábujjhegyen jártak a cselédek, és a fiatal király hajnaltól késő estig az erdőt-mezőt járta, hogy szomorúságát a vadűzéssel enyhítse. A hercegnő az ablak előtt ült, Aszpim szobrát bámulta; olykor hallani vélte hegedűjének hangját, ami A titok Lakatos Menyhért 13.rész nemcsak palotájának kapuját, hanem szívét is megnyitotta a herceg szerelme előtt.- Soha nem fogom megbocsátani sem magamnak, sem a hercegnek, hogy megöltük Aszpimot, áld a legtöbbet tette értünk. herceg és a hercegnő között annyira elhide- gült a kapcsolat, hogy rár napok óta nem is találkoztak; mindketten önmagukat vádolták Aszpim kővé válásáért. Ahogy telt az idő, a király kezdett megnyugodni; de a hercegnő nem óhajtotta a fiatal király társaságát, csak bámulta a kővé vált Aszpim szobrát, és sírt.- Kedvesem! - szólt hozzá a király. - Ideje lenne megnyugtatni magunkat, a megtörténteken úgy sem tudunk változtatni. Tudom, hogy nagy hibát követtem el, de rangomnál fogva megilletett, hogy alattvalóm cselekedetét számon kérjem.- Alattvalód? - lobbant haragra a hercegnő. - Hisz ha Aszpim nincs, a palotám küszöbét sem léphetted volna át, vagy most éppen értünk lobognának a fekete zászlók. Látod azt a hegedűt? - mutatott a kőszoborra. - Annak a hangja gyújtott szívemben szerelmet királyi kegyed iránt, és ahogyan az a fekete hegedű elnémult, félek, elenyészett lángja is szerelmünknek.- De hercegnő! Ezt nem teheted! Hisz gyűrűvel pecsételtük meg szerelmünket, minek jegyében nemsokára örök hűséget fogadunk egymásnak!- Ez lenne szerelmünk záloga?- húzta le jegygyűrűjét a hercegnő. - Akkor ott a helye Aszpim szobra mellett, mert addig vissza nem húzom az ú jamra, amíg a fekete hegedű meg nem szólal.- De ez lehetetlen, hercegnő, hisz, a kőhegedű soha nem szólalhat meg. Igazságtalanok voltak a hollók, amikor aranyhang pendülését várták a kőhe- gedűtől.- Ha a hollók igazságtalanok voltak, akik elárulták nővéred és unokatestvéred gonoszságát, király, akkor ez a szerelem is igazságtalan, amiért Aszpim az életét adta. Nem lehetünk boldogok ilyen szerelemmel. A hercegnő dühösen kidobta jegygyűrűjét a palota kertjébe. A király némán, megdöbbenten bámult a gyűrű után, ahogyan egy ott ugrándozó szarka, csőrébe kapva a gyűrűt, felröppent vele Aszpim kőszobrának fejére.- Szolgák! - kiáltotta a király -, fogjátok el a szarkát! A király kétségbeesett kiáltozására a kerti munkások a palota felé rohantak, amitől a szarka ijedten felröppenve, kiejtette csőréből a hercegnő aranykarika gyűrűjét, s az hangos pendü- léssel a kőhegedűre esett. A király és a hercegnő ámultak és bámultak a csoda láttán, ahogy Aszpim testéről lepattogott a kőburok, és a fiú, kezében a fekete hegedűvel, megállt a királyi palota ablaka alatt, majd örömtől zokogva megszólalt a fekete hegedű. A király és jegyese lélekszakadva futottak le a lépcsőn, hogy a boldogságtól könnyezve keblükre öleljék Aszpimot. Elmúlt a gyász, örömtől áradozott a palota népe, amikor a király és a hercegnő bejelentette, hogy még aznap megtartják az esküvőjüket. A király magához rendelte országának valamennyi gróf és herceg leányzóját, és felajánlotta Aszpimnak, hogy bármelyiket válassza, azonnal hitveséül veheti. Aszpim mosolyogva köszönte meg a nagyúri hölgyek önfeáldozását, de nem válsztott közülük, mondván, hogy szívében Nahillán kívül nem fér el senki, és boldogan szorította magához a nyomorék leányból lett fekete hegedűt. N agy vigassággal állt az esküvő, amikor éjfélkor a ceremóniamester csendre kérte a mulatozó vendégeket, mondván, hogy a fiatal királyi pár szólni kíván.- Urak! - szólt a király. - Engedjétek meg, hogy boldog frigyünknek örömünnepén ne felejtsünk el testvérünknek és barátunknak, Aszpimnak köszönetét mondani boldogságunkért, melyért az életét is kész lett volna feláldozni. Ezért az önzetlen szeretetért most birodalmam színe előtt testvéremmé fogadom, és Aszpim hercegnek ismételten felajánlom, hogy hercegi családjaitokból válasszon magának leányzót. Boldoggá tenne bennünket, ha hercegi testvérünk házasságára királyi áldásunkat adhatnánk. (folytatjuk)
