Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-26 / 4. szám
12 2000. január 26. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Oltári nő Kilenc esztendő telt el az óriási közönségsikert arató Micsoda nő! bemutatója óta. És azóta évről évre felröppen a hír: készül a folytatás. Most végre a Júlia Roberts-Richard Gere páros újra a kamera elé állt, ráadásul új filmjük rendezője az a Garry Marshall, aki a Micsoda nő! forgatását vezényelte. Az Oltári nő azonban nem a régi siker folytatása. A vígjáték sztorija hasonlóan pehelykönnyű: Richard Gere játssza Ike Graham kiégett New York-i zsurnalisztát, aki glosszáiban rendszeresen kigúnyolja a női nemet. Amikor éppen témát keres, valakitől meghallja a vidéki „végzet asszonya” történetét, aki már több ízben is az esküvői ceremónián hagyta faképnél választottját, és vitriolos cikket ír róla. Maggie Carpenter, a megrágalmazott nő (Júlia Roberts) kirúgatja állásából a toll- forgatót. Ike elutazik az álmos kisvárosba, Halebe, hogy személyesen járjon utána Maggie viselt dolgainak. Ott aztán kiderül, hogy a hölgy valóban notórius „szökevénymenyasszony”. A néző persze sejtheti, hogy a két főhős kezdeti heves ellenszenve a film végére szerelembe, sőt házasságba torkollik. Csakhogy amíg a kötelező happy endig eljut a sztori, az unalom lesz úrrá az egész nézőtéren. Fáradt poénok, lapos pszicho- logizálás, unott színészek. Érthetetlen, hogy a Micsoda nő! vállaltan rózsaszínű története miért tud olyan szórakoztató lenni, a hasonló szándékkal előállított mozidarab viszont nyögvenyelősen eről- tetettre sikeredett. Tanulság: nem kell a régi filmkedvencekre ráduplázni! _________________Heti hír ________ Jo die, a kannibál? Jodie Foster nem sokáig töprengett, elolvasta a forgató- könyvet, és azonnal döntött: nem akar a kannibál Hannibál partnere lenni A bárányok hallgatnak folytatásában. A második részben ugyanis Starling nyomozó - az ő szerepe lett volna ismét Fosteré - is kannibállá válik, sőt jóíűzen együtt falatozik Lecterrel, akit szívből megkedvel. Jodie szerint ez a váratlan fordulat teljesen idegen az eredeti figurától, ezért szó sem lehet arról, hogy vállalja a filmet. Pedig így olyan gázsitól esett el, amelynek 15 millió dolláros összege több, mint amennyit egyetlen filmmel valaha is keresett életében. Arról pedig egyelőre még nincs hír, mit szól ehhez Anthony Hopkins. Hasonló kifogása viszont semmiképp sem lehet, hisz ő már az első részben kannibá- losan étkezett. Húsz éve állította össze a Párta nevű csoport a Tavaszi szél vizet áraszt népdalversenyre Zoboralji lakodalmas „A menyasszony dunnáit és párnáit elvitték a vőlegény házába.” Baros Róbert _____________ Ne mrég a Deáki Fiatalok Szervezetének meghívását elfogadva Nyitra melléki magyar falvak hagyományőrző csoportjai Deá- kiban is bemutatták a régi falusi menyegzők hangulatát felelevenítő műsorukat, a Zoboralji lakodalmast. Ottjártukkor Jókai Máriával, a csoportok vezetőjével beszélgettünk. Mikor láthatta a közönség először a műsort? A Zoboralji lakodalmast húsz évvel ezelőtt állította össze a Párta nevű csoport a Tavaszi szél vizet áraszt népdalversenyre készülve. Először a galántai elődöntőben volt alkalma a Pártának bemutatni a műsort. A csoportról tudni kell, hogy a Zobor lábánál fekvő falvak - Zsére, Geszte, Alsóbo- dok, Kólón, Lédec, Gerencsér, Kálaz, Pográny, Nyitracsehi - hagyományőrzői alkotják. Hogy állt össze annak idején ez a sokszereplős program? 1979-ben, amikor a körzeti fordulóra készültünk, megkértük a falvak hagyományőrző csoportjait, hogy elevenítsenek fel egy, a falujukra jellemző népszokást. A legtöbbjük persze a lakodalom egyes részletei mellett döntött; ekkor határoztuk el, hogy összeállítjuk a Zoboralji lakodalmast. Maga a műsor kis, epizódszerű jelenetekből áll. Minden falu egy-egy részt csinál. A csehi csoport férfi tagjai például a „hídosók” a műsorban, tehát ők azok, akik a lakodalomba hívják az embereket. A gesztéi csoport azt a részt adja elő, amelynek a neve télizöldszedés, ami egy régi népszokás. Abból áll, hogy a menyasszony meghívja barátnőit, megkínálja őket kaláccsal, majd elmennek az erdőbe télizöldet szedni, amelyből aztán a menyegző előtti este bokrétákat és koszorúkat készítettek. A lakodalom napján a násznagy, a vőlegény és a többi vendég a kalapján, illetve ruháján viseli azokat. A műsornak van egy része, amely az ajándékozást eleveníti fel. Ezt a pogrányiak mutatják be. Régen is az volt a szokás, hogy az ifjú párt megajándékozták. A legszebb ajándékot mindig a keresztszülők vitték. Dalolva mentek végig a falun, és mutogatták, milyen szép dolgokat kapnak tőlük a fiatalok. Persze a többiek is vittek, csak kisebb, jó értelemben vett feltűnés mellett. Mindenki tudta, mit illett, hogy vigyen. Volt, aki dunnát, párnákat, volt, aki fejkötőt, selyemkendőt, amit aztán az ara feltűzött. Ennek a szép népszokásnak az is része volt, hogy a menyasszony dunnáit és hímzettpárnáit elvitték a vőlegény házába. Itt felágyazták, majd kinyitották az ablakot, hogy a falu népe megcsodálhassa. Az előadásnak ezt a részét a koloni és a bodoki csoport tagjai játsszák. Láttuk, hogy a fellépők gyönyörű népviseletben voltak. Mindenkinek a saját tulajdona? Igen. Minden fellépőn a saját ruhája volt. Ezek nem »előre gyár- tott« szoknyák, ingek, kabátok, vállkendők, hanem mind a láda mélyéről előkerült eredeti népviselet tartozékai. Néhányuk például az édesanyja, vagy nagyanyja század elején készített menyasszonyi kabátját, kötényét, esetleg szoknyáját viselte. Érthető, hogy büszkén öltik magukra. Volt idő, amikor, sajnos, nagyon könnyen megváltak tőlük, de most már érzik az értékét, megbecsülik, és szeretettel viselik. Láthattuk, milyen nagy gonddal és odafigyeléssel adták fel az arára a kendőket, a színes szalagokat. Ehhez tudni kell, hogy zoboralji menyegzők jellegzetes mozzanata a menyasszony-öltöztetés. Erre különösen nagy gondot fordítottak. Egyenként adták rá a lányra a ruhadarabokat, váll- kendőket, selyemkendőket és természetesen a pártát, amely a menyegző egyik jelképének számít. Ez lényegében egy szalagokkal díszített koszorú, melyet a lány fejére tesznek. Eközben természetesen népdalokat énekeltek. A műsorban is elhangzik néhány ezek közül, például a Párta, párta vagy a Mikor mentem a templomba esküdni. A párta feltevését is a Kolonból érkezett csoport, a templomba menetelt a kálaziak mutatják be. Észrevettem, hogy a különböző falvakból érkezett asszonyoknak más és más kendőjük, illetve fejfedőjük volt. A népviselet nemcsak falvanként más és más, hanem az egy faluból származó ruhadarabok is eltérőek lehetnek, hiszen mindenki igyekezett egy kicsit kitűnni a többi közül. A Nyitra melléki falvak népviseletére nagyon jellemző a lyukas fehérhímzés, amely- lyel az egyes ruhadarabokat díszítették. A fejkendő mindig egy bizonyos állapothatározónak számított. Régen csak a lányok, tehát akik nem voltak férjnél, járhattak, úgymond, hajadon- főtt. Amíg kicsik voltak, két copfba fonták a hajukat, a nagyobb lányoknak egybe. Amikor a lány férjhez ment, és felkerült a párta a fejére, ettől a naptól fogva már nem járhatott fedetlen fővel. Két alkalommal lehettek az asszonyok kendő nélkül: a farsangi mulatságon és lakodalomban. Egyébként innen ered a bekötik a fejét kifejezés. Hol mindenütt mutatták már be a Zoboralji lakodalmast? Sok-sok helyen külföldön és idehaza egyaránt. A csoport tagjai tíz faluból vannak, azért minden faluban kíváncsiak voltak a műsorra; így ezekben a falvakban az elsők között szerepeltünk. Aztán Galántán, Dunaszerdahe- lyen, Szencen is színpadra léptünk. Magyarországon pedig Nyíregyházán, Kecskeméten, Érden, Karádon, Kaposvárott és Budapesten több alkalommal is. Az 1983-as kalocsai fesztiválszereplésünkért UNESCO-díjat kaptunk. Meghívások érkeznek, a baj csak az, hogy ilyen nagy számú együttest nehéz utaztatni. Bár az eleinte 120 fős csoport létszáma lecsökkent 45-50-re, még így is sok gondot okoz. Az anyagiakról nem is beszélve. Kezdetben magunk próbáltuk állni az utazás költségeit, de jelenleg ezt már nem tudjuk vállalni. Sok helyre ingyen megyünk fellépni, csupán az üzemanyag árát kérjük el. Csak együtt vagy külön-külön is fellépnek? Minden csoport a saját falujában külön is működik, sokuknak harminc évre visszanyúló múltja van. Ezen a tájon, talán azért is, mert ez a terület nem lett a második világháború idején visszacsatolva Magyarországhoz, nagyobb szükségét érezték a hagyományok ápolásának, a gyökerekhez való ragaszkodásnak, ezért ez élő és működő hagyományőrzés. Száz éve született Humphrey Bogart, minden idők legnagyobb kultuszfilmjének, a Casablancának a legendás főhőse Magányból és veszélyérzetből szőtte híres szerepeit SZENTGYÖRGYI RlTA Semmi nem tudta kikezdeni a mozgóképszázad egyik legvonzóbb alakjának mítoszát. Humphrey Bogartét, aki a sima képű, behízelgő modorú győztesek, supermanek, akcióhősök és egyéb képregénybe illő figurák korában is nyugtalanítóan modernnek hat. Magányból, veszélyérzetből, jellemszilárdságból szőtt szerepeivel a vesztesek létjogosultságát hirdette. Individualista volt - a szó legnemesebb értelmében. Ballonkabátos, puha kalapos, baljós hallgatásokba burkolt Rickje a Casablancából vagy San Spad- je A máltai sólyomból, a nyers modorú, szófukar, magányos bogarti figura mindmáig elevenen él, nemzedékről nemzedékre átörökíti az igazi férfi legendáját. „Egy fiú vagyok a múlt századból, akivel csodálatos dolgok történtek meg” - vallotta magáról Belmont De Forrest Bogart, a híres manhattani sebészorvos és Maud Humphrey illusztrátor fia. Környezete rendbontó, elkényeztetett, tekintélygyűlölő természetűnek ismerte. Mielőtt a hangosfilm hajnalán megtalálta őt a mozi, volt dezertált katona, Central Park-i úrlovas, munkafelügyelő, ügynökségi futár, színpadi ügyelő, segédrendező. 1930-ban A folyón túl című filmben debütált egy másik moziújonccal, Spencer Tracyvel, akihez életre szóló barátság fűzte. A Magas-Sierra hozta össze az ivócimborának sem utolsó John Huston rendezővel, aki A máltai sólyomban megteremtette a realista, megvesztegethetetlen bogarti figurát. Rejtőzködő romantikával, a cinizmus védőpajzsával vált a filmtörténet leggyőztesebb vesztesévé minden idők legnagyobb kultuszfilmjében, a Casablancában. Bogie-t a színfalakon és filmstúdiókon túl is elkísérte nehezen összeférhető, kompromisszumokra képtelen, mulatós híre. „Bogart kezében scotchcsal született” - állapította meg róla egyik barátja. Bogié még olyan korban űzte az ivászatot, eregette a füstkarikákat, amikor a káros szenvedélyeknek hódolók még nem számítottak közellenségnek. És többnyire azok a nők feleltek meg az igényeinek, akik hasonló módon dohányoztak, és nem vetették meg az italt. Mindamellett nem volt szoknyavadász, nőcsábász: a vitorlázás vagy a golfpartik jobban vonzották, mint a mulatók szépei. Három elhibázott, átmulatott házasság után negyvenes éveinek közepén köszöntött be életébe az igaz szerelem. A tizenkilenc éves Betty Perskét, aki Lauren Bacall művésznéven vált ismertté, a Martinique forgatásán ismerte meg. Hollywood legirigyeltebb házaspárjának összetartozását két gyermek, Stephen és Leslie pecsételte meg. Bogartot ez a szerelem szakította ki magányából, gyengéd, érzelmes, odaadó társsá és apává szelídítette. Nyolc évvel Key Largó-beli sikerük után a jó barát, John Huston újra a kamerák elé akarta állítani a Bogart-Bacall párost. Elkésett vele: Bogié élete legnagyobb csatáját kezdte, a halálos kórral. Nyelőcsőrák okozta halálát ötvennyolc évesen. A filmszalagok őrzik a mozi nagy individualistájának alakját, visszafogott mosolyát, gesztusainak hitelességét, minden szerepén átsütő képességét, ahogy elhitette velünk, hogy mindig az, akit éppen játszik, és minden vele történik meg.
