Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-26 / 4. szám
2 2000. január 26. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Az ellenzék kísérletei Szűcs Béla _______________ Miközben a korm ánykoalíció igyekszik elsimítani a sokpárti érdekütközések okozta, bizonytalanságot keltő belső ellentéteket, és néha úgy tűnik, hogy idejének jelentős részét az örökös kompromisszumkeresés köti le, az ellenzéki Meciar-párt káoszkeltő törekvéseivel próbálja izgalomban tartani az ország közvéleményét. Minden lépésüket, egész propagandájukat a hatalom visszaszerzésének elvakult vágya fűti, miközben a választási vereségüket okozó politikai nézeteikből egy jottányit sem engednek. Elegendő a tévében végignézni egyetlen politikai vitát vagy parlamenti közvetítést, hogy megállapítsuk: a HZDS nem okult bukásából, sőt fokozza a demokratikus pártok, politikusok ócsárlását. A választások után büszkén elutasította a koalíció által felkínált jelentős posztokat, most pedig úgy tesz, mintha keresné a közeledést, az utóbbi időben annyit emlegetett megbékélést. Átlátszó cseleit a napokban maga leplezte le, amikor bejelentette, hogy országos aláírási mozgalmat kezdeményez az előrehozott választások kiírásáért. A hatalom visszaszerzésének ördöge nem hagyja őket nyugton, nem bírják kivárni az új választásokat; pedig a felmérések szerint a közvélemény többsége nem akar új kormányt. Ráadásul a parlamenti többség dönt a petíció sorsáról. Úgy látszik, a kormányfőnek a gazdaság lassú stabilizálásáról és a javulás kilátásairól szóló nyilatkozatai felbőszítették a HZDS-vezéreket, és mindent elkövetnek a közvélemény hecceléséért, a zűrzavarkeltésért, a megbékélés útjainak járhatatlanná tételéért. Felvetődik a kérdés: ilyen helyzetben ugyan miről akart Meciar tárgyalni Dzu- rindával? Valószínűleg heccpolitikájával akarta megijeszteni. A választók többsége azonban nehéz helyzetében is támogatja a demokratikus koalíciót, és minden bizonynyal a jelenleg ingadozók is előbb-utóbb megértik a trucc- politika lényegét. Vendégkommentár „Bevallás” szlovák módra Alexandra Gogová _______ A sz lovák pénzügyminisztériumnak ismét támadt egy zseniális ötlete, hogyan szórakoztassa az egyszerű embereket. Hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzetünk, és az embereknek még több gondjuk legyen, bevezetett egy olyan újdonságot, ami kevés embernek fogja elnyerni a tetszését. Az új év elején érvénybe lépett rendelet szerint mindenkinek vagyonnyilatkozatot kell tennie, akinek 200 ezer szlovák koronánál több pénze van. Ami, tegyük hozzá, a mai viszonyok közt nem is olyan hatalmas ösz- szeg. Ezentúl tehát mindazoknak, akiknek akár harisnyába, akár szalmazsákba gyömöszölve, akár kemény szlovák koronában, akár valutában, hazai vagy külföldi bankban 200 ezer koronájuk van, vagyonbevallási kell tenniük. Ez idáig a vagyon- bevallás csak azoknak volt kötelező, akik ingó vagy ingatlan vagyonnal rendelkeztek, melynek értéke elért egy bizonyos összeget. Nos, ezentúl vallatóra fogják azokat is, akiknek semmilyen ingó vagy ingatlan vagyonuk nincs, de a készpénzük elérheti „akár” a 200 ezer koronás álomhatárt is. Tudjuk, ezért az összegért manapság már egy tisztességes garzonlakást sem lehet venni. Érdekes, hogy a szomszédos Csehországban nem sikerült elfogadtatni azt a javaslatot, amely a 10 milliónál nagyobb összeggel rendelkezők vagyonbevallását próbálta bevezetni. Szlovákiában a 200 ezer is elég. S mindezt állítólag azért, hogy ellenőrizhetőek legyenek azok, akik gyorsan meggazdagodtak. Ezeknek az embereknek azonban kissé több pénz van a bankszámláikon. Legalábbis egy nullával több. A szerző a Práca jegyzetírója. Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Holop Zsolt (582-38-338) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vöx Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/- Tűnjünk el innen, komám, úgy látszik, ebben az országban komolyan veszik a bolondot! Agócs Ernő rajza Mi a célja a tervezetnek, ha értelmetlen és logikátlan? Oszd meg és... Kövesdi Károly A Magyar Koalíció Pártja, annak ellenére, hogy még nem látta a Szlovákia új közigazgatási beosztásának kormány általi tervét, már most ellenzi a Csallóköz újra két részre való felosztását; s ha ez a szándék benne marad a kormány tervezetében, ellenezni fogja. Ezt Kvarda József nyilatkozta a múlt héten. A Meciar-kormány, mint ismeretes, a Komáromi járást a Nyitrai o Elfogadható e Logikátlan és diszkriminatív kerülethez, a Dunaszerdahelyi járást pedig a Nagyszombati kerülethez „csapta”. A Dzurinda- kormány programja célul tűzte ki az 1996-os területi felosztás revízióját, ám úgy tűnik, az alapelveken nem szándékozik változtatni. Ez többek közt a szlovákiai magyarság megbontásának szándékát éltetné tovább. Az alábbiakban szellemi életünk néhány prominensét kérdeztük, mi a véleményük erről. Zalabai Zsigmond író, egyetemi oktató: A Mivel a regionalizmus és a ^ nemzetiségi politika a nyugat-európai országokban a belpolitikai stabilitásnak és a másság tiszteletben tartásának meghatározó alapelve, a Pozsonytól Kassáig, Királyhelmecig húzódó magyar sáv erőszakolt, kimódolt, „lólábat kilógató”, asszimilációjára törekvő elképzelésekkel semmiképpen sem tudok egyetérteni. Bár hirtelenjében nem tudnám pontosan megmondani, meddig, de még a szocializmus legkeményebb, ötvenes éveiben is, emlékezetem szerint átnyúlva a hatvanas évekbe is, érvényben voltak a decentralizált kisjárások, melyek létezése során szűkebb szülőföldem, a többségében ma már szlovák Lévai járás egy többségében magyar Ipolysági, Zselizi, illetve többé-kevésbé vegyes lakosságú Lévai járásra oszlott. Úgy érzem, hogy a politikai jóakarat szellemében visz- sza kellene térni a járások decentralizálásához, figyelembe véve az etnikai viszonyokat. Ha pedig ez netán gazdasági, adminisztratív vagy egyéb szempontokból komoly nehézségekbe ütközne, akkor az ugyancsak a fent említett etnikai jóhiszeműség szellemében félre kellene tenni a nemzetiek fejében megszületett szalámipolitikát, és a szlovákiai magyarság szülőföldjét nyugat-keleti irányban kellene közigazgatási egységekre bontani. Bodnár Gyula újságíró: A Ami a korábbi kormány intézkedését illeti, azt tipikusan hivatalnoki intézkedésnek tartom, a történelem folyamán kialakult mikrorégiók elleni merényletnek. Nem minden hátsó szándék nélkül történt így. Sokan szeretnék visszaállítani a hatvanegy előtti kisjárásokat. Bármennyire tetszetős is ez az elgondolás, azok az egykori járások tulajdonképpen a centralizált állampárti politikának voltak a meghosszabbított karjai, tehát hogy az ellenőrző szerv minél közelebb legyen az emberekhez. Tanácsosabb lenne visz- szaállítani az előző kormány által megszüntetett járásokat, az önkormányzatokra helyezve a hangsúlyt. Gyakorlati példával élve: minél kevesebbet kelljen az embereknek utazni a járási, kerületi székhelyekre. Ez hasznos lenne az államkassza szempontjából is: kevesebb lenne a hivatalnok. A járásnak tulajdonképpen szimbolikus funkciót adnék. Visszatérve az elejére: ha nagyobb egységekben (kerületekben) gondolkodunk, akkor figyelembe kell venni a történelem során formálódott régiók gazdasági, kulturális és egyéb hagyományait. Koncsol László író: A A terv részleteit nem isme- ^ rém, de tudom, hogy a Csallóköz esetében észak-déli tagolásban gondolkodnak ismét. Ez történelmietlen, ami a napok nyelvére lefordítva annyit jelent, hogy szétzilálja az ezer éven át kialakult és kifinomult infrastruktúrát, a kommunikációs rendszereket, az útvonalakat, a vasutakat, a vizek irányát és a kulturális kötődéseket. Minden területi rendezésnek figyelembe . kell vennie a történelemben kialakult geopolitikai struktúrákat. A Csallóköznek ezer éven át négy központja volt: Pozsony, Komárom, Győr, illetve Du- naszerdahely, a kisebb városokkal. A régi-új területi rendszer erőszakot tesz ezen, és nemcsak hogy semmi jót nem hoz, hiszen megnehezíti az emberek életét, hanem halálra is van ítélve, előbb-utóbb vissza kell állítani a régit, ami az adófizetők zsebéből megy, magyarán megterheli a majdani költségvetést. Véleményem szerint egyetlen célja az lehet, hogy újabb eszköze legyen a magyarság megbontásának és sorvasztásának. Olvasói levél Temetők sorsa A múltkoriban olvastam a Vasárnapban a losonci zsidó temetőről. Tetszett az írás, csak azt hiányoltam, hogy a fényképeken nem szerepelt a bazilika is. Elgondolkodva az íráson, eszembe jutott, hogy a tisztelt írója eljöhetett volna a szomszédos Rimaszombatba is. Nem az itteni zsidó temetőbe, az rendben van. Az elmúlt rendszer itt a régi civil temetőt is lebontotta. Ahhoz, hogy a rimaszombati magyarság meg tudjon emlékezni az 1848/49-es szabadságharc 50. évfordulójáról, kopjafát kellett felállítania. Pedig a felszabadulás utáni ki- és áttelepülések után is több ezer magyar emlékezik meg a nevezetesebb évfordulókról itt is. Valamikor a rimaszombati születésű Győry Dezső trilógiájának utószavában az 1960-as években arról írt, hogy hőseink sírját megtalálhatjuk a rimaszombati temetőben. Jó, hogy nem érte meg, a hatalom urai ezt az emléket is ki- hordták, állítólag mint törmeléket (amit el nem loptak közben) a rimajánosi és a jánosíki puszta közé egy gödörbe. Az emlékezők egyik csoportja mégis talált lehetőséget a kopjafán kívül is lerakni a kegyelet virágait, Abonyi Pál emlékénél. A Dobránszkyak, mikor látták, mit csinál a hatalom a nép nevében, felíratták a rokonuk nevét a saját síremlékükre. Ez már az újabb temetőben található, és ma is megvan. Mi haszna lett a városnak a „rendcsinálásból”? A sírok és kápolna helyén létesítettek egy parkot, amit senki sem látogat, mivel az itteniek emlékeznek a kegyeletgya- lázásra. Halottak napján több helyen kigyulladnak a gyertyák - úgy látszik, emlékeznek sírok nélkül is. Mi bűnük lehetett ezeknek a síroknak, hisz ezek Rimaszombat múltjára emlékeztettek? Talán csak nem az, hogy a feliratok többsége magyar volt? Varga Zoltán, Rimaszombat Ki segít rajtunk? Rendszeres olvasói vagyunk az Új Szónak. Már nem tudjuk, hová forduljunk. Négygyermekes családapa vagyok, három gyermekem iskolába jár, egy pedig agykárosodást szenvedett 1995- ben. Szegény csak fekszik, nem lát, és nem is beszél. Már sok helyen jártunk vele, de nem mondanak semmit az orvosok, hogy lesz-e javulás, vagy nem. Anyagilag is ltimerültünk. A kicsinek úgy kell mixelni mindent. Nagyon kellene neki ágy vagy kocsi. Mire elintéztem a biztosítónál egyiket vagy másikat, addigra nem volt. Az autón is, melyet az államtól kaptunk, ezer már a javítanivaló. A feleségem gyermeknevelési segélyen van a kicsivel, 2700 koronát kap. Csak 2002-ben ül össze a bizottság, és akkor állapítják meg, hogy mennyit utaljanak ki neki a továbbiakban. Én munkanélküli vagyok, 4706 koronát kapok. A feleségem cukorbeteg, diétáznia kell. Kérjük, közöljék levelemet, hátha akad valald, aki segíteni tud. Cím a szerkesztőségben (az érdeklődők a 07/582 38 318-as telefonszámon kapnak pontos felvilágosítást).
