Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-05 / 1. szám
Modern élet 2000. január 5. 5 Az éhezés kézenfekvő megoldás, sokan élnek is vele, már ameddig élnek... Karcsúság mindenáron? Az időszámításunk előtti 25 000 körüli korszakból számos, terhességet és termékenységet szimbolizáló szobor maradt ránk. A legismertebb őskori termékenységi szimbólum az alsóausztriai Willendorfban talált Vénusz-szobor, amelynek csípőszélessége megegyezik száztíz centiméteres testmagássága felével. A kebel, a has és comb ábrázolása olyan erőteljes a híressé vált hölgy esetében, hogy dereka nem is látszik. A Willendorfi Vénusz szimpatikusán dús alakja a termékenység jelképe. Alkotója nem is vesztegette az idejét arra, hogy arcot, kezet adjon neki, a derekáról is megfeledkezett, nem volt olyan fontos, hogy kifaragja. Lássuk, így maradt-e később is. A Knósszoszban talált fajanszszobrocska olyan asszonyt őrzött meg számunkra, akinek rövid mellénykéje és hosszú szoknyája közé darázsderék szorult. A büszke szépség szobra az irak- lioni múzeumban néz farkasszemet a látogatókkal. A rokokó harang alakú szoknyába öltöztette az asszonyokat, lányokat. A rokolya alul nagyon széles volt, így hát viselői optikailag nádszálkarcsú- nak hatottak. Az 1781-ben a párizsi operában minden elismerést letaroló divatirányzat alapja az abroncsos szoknya lett. Öt abroncs alkotta a szoknya vázát, az így nyert hatalmas tömeg éles kontrasztot képezett a derékkal. Talán mondanunk sem kell, a tökéletes hatás kedvéért ala posan elfűzték a hölgyek derekát. A XIX. század Iá nyai, asszonyai az emancipáció jegyében azonos jogokat akartak uraikkal. A bécsi Theaterzeitung tollnoka így köszörülte nyelvét 1848-ban az emancipált asszonyokon: „Már nem szivarozik, höl gyem? Inkább pipáz Cher számos szépészeti műtétet végeztetett magán. A Willendorfi Vénusz a termékenység jelképe. zon, amióta minden suszterinasnak havannaszivar lóg a szájából.” A kor divatos ruhafajtája, az amazonruha ékesen beszél viselői szándékáról, az abroncs szemétre került; az elfűzött derék még megmaradt egy ideig, de a szoknya sűrűn húzott, kényelmes ruhadarabbá szelídült. A XX. század húszas éveiben a dámák Jean Patou divatházának kreációit viselték. A kényelmetlen krinolin feledésbe merült, helyette laza, lábszárközépig érő, pliszírozott szoknyában lejtettek az asszonyok. A mai divatbemutatók modelljei, a képes magazinok címlaplányai azt sugallják, az a szép, aki száznyolcvanas magasságához nem több ötven kilónál, csípőbősége nyolcvan centiméter, mellbősége ennél jóval kisebb, és dereka hatvan centi körül mozog, ezeken a kamaszfiú alkatú, betegesen sovány lányokon persze minden kreáció jól mutat. Azt senki nem kérdezi már, hogy képesek-e tartósan ennyire vékonyak maradni. A válasz ismert, nagy részük kábítószerekkel él. A drog segíti őket abban, hogy bírják az állandó csillogást, a rengeteg bemutatót, és persze ami a legfontosabb, soha ne érezzenek éhséget. A divatdiktátorok azt sulykolják, hogy szépnek lenni annyi, mint áttetszőén vékonynak, „se nő, se férfi” alkatnak lenni. Az éhezés kézenfekvő megoldás, sokan élnek is vele, ameddig élnek. A kóros soványságban szenvedő lányok jelentős százaléka addig sanyargatja magát, amíg már nincs visszaút, bekövetkezik a halál. De számos egyéb út is vezet az áhított cél elérése felé. Például a fitnessA plasztikai műtétek nyomán Cher egyre férfiasabb nővé változott. olyan gyakorlatokat végezni, amelyek hatására garantáltan eltűnik a fenék, a hordóhas. Emellett látszólag könnyű módja a vágyott deszkaalkat elérésének a jól ismert plasztikai sebészeti beavatkozások egész sora. Alkatunkat genetikai örökségünk, a környezeti hatások, a mindenkori divathoz való alkalmazkodás és az életformák együttesen határozzák meg. A alkattannal foglalkozó szakemberek felmérései szerint az utóbbi néhány évben jelentősen növekedett a hölgyek derékbősége. Ez esetben a kutatók nem a kórosan elhízott lányok és asz- szonyok adatain merengtek. Elemzésük tárgya a fogyókúrák és a sport hatására megváltozott alakú nők tömege volt. Cher, az ismert énekesnő és filmsztár, az extravagáns öltözékeiről híres díva már évekkel ezelőtt azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy feszesen laposra operáltatta a hasát, és ahogy az dukál, férfias köldököt is csináltatott hozzá. Az elkészült műben hamarosan az egész világ gyönyörködhetett, mert ettől kezdve minden ruhájából hiányzott a hasa körüli rész. Cher számos szépészeti műtétet végeztetett magán, ám annak ellenére, hogy nagyon kedveli a férfiakat, (rendre húsz-harminc évvel fiatalabb fiúkkal jár), a plasztikai sebészeti beavatkozások eredményeként egyre keményebb arcú, egyre férfiasabb nővé változott. Persze ha csak Cher mutatna ilyen férfias vonásokat, legyinthet- nénk: máz, sztárallűr; de sajnos, napjainkban általános divat a férfias megjele- ' nésű nő. Valahol itt van a kutya elásva. Vagyis a derék eltűnése és a nők férfias viselkedése között minden bizonnyal szoros összefüggés van. Valószínű, hogy az asz- szonyok egyre határozottabban megmutatkozó erejének külső jele, hogy alkatilag is a teremtés koronáihoz kívánnak hasonlítani. Nagy kár, ha nem lesznek többé olyan lányok, akiknek a szerelmes férfiak két kézzel átérik a derekukat. Férfi és nő egyformán veszít, ha jellegzetes kontúrjaik eltűnnek, s a szereszalonokban lehet kizárólag pék egymásba mosódnak! P. Á. A disznók és a hidak jó megfigyelők Az állatvilág csodái A nyomozó farkaskutyákról több film is készült. A „beszélő”, barátságos delfinekről szintén. Babé, a kismalac birkafelügyelővé vált, de más okos állatokat is említhetnénk. Sajnos, az ember elvakulva önnön nagyságától nem hisz az állatok „eszében”. Lenézően somolyog, ha idős macskavagy papagájgazdik megesküsznek Cila vagy Pityu tudatos tetteire. Pedig az állat sem csak ösztönlény! A legtöbb emlős nagyon is tud rögtönözni, haragudni, hisztizni, kegyetlen- kedni, sőt a csalás sem áll távol tőlük. A csimpánzokkal évtizedek óta végeznek kísérleteket. Miután a süketnémabeszéd segítségével a tudósok áthidalhatják a kommunikációs problémákat, ma már kisgyermekszinten lehet társalogni velük. Az állatok kérdésekre válaszolnak, közük vágyaikat, sőt káromkodhatnak is. A majmok egyébként kedvelik a természetfilmeket, a gyermekfotókat és a rock and rollt. Szerszámkészítő ügyességükről és társasági életükről nem is kell szólnunk. A delfinek amellett, hogy keresik a (hiú) ember társaságát, és segítenek a bajbajutottakon, nagyon játékosak is. A medencéjükben vízre szálló madaraknak rendszeresen kitépdesik a farktolla- ikat. Utána pedig nézik, ahogyan a toll spirálban pörögve a medencefenékre száll. Ha idomító- juk rájuk szól, viháncolva, szemtelen „vihogással”, akár a gyerekek, próbálják elvenni tréfájuk élét. Az elefántok trombitajelei tökéletes nyelvet alkotnak, mellyel nem csak figyelmeztetik egymást, hanem „beszélgetnek” is. Társadalmuk az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elvre épül. Beteg egyedeiket még akkor is képesek magukkal vonszolni, ha a csorda biztonsága mást kívánna. Az anyaelefánt érzelmekkel telten gondoskodik kicsinyéről. Megfigyelték, hogy hisztiző aprósága kívánságára többször is engedett szigorából, s csak amikor nem volt más választása, lépett fel anyai szigorral. Emlékezőtehetségük is közismert, no meg az, hogy az elefánt sem a jót, sem a rosz- szat nem feledi! A macskafajtákról azt mondják, cselesek, kijátsszák az embert. A rendes körülmények között nevelkedett macskák „együttéreznek” gazdájukkal, s kedvére tesznek. Az elhanyagolt, nem eleget cirógatott cicu- sok azonban rendetlenek, s mindenhová felugrálnak, csak hogy magukra vonják a figyelmet. A macskák megszokják az emberi kommunikációt, és igyekeznek „emberi” szinten válaszolni. A szelíd nagymacskák is kiállnak gazdájuk mellett. így például volt olyan eset, amikor egy „tigrishölgy” megvédte cirkuszi idomárját társaival szemben. A sort hosszasan folytathatnánk. Minél jobban megfigyeljük az állatokat, annál több „emberséget” vehetünk észre rajtuk. A disznók és a ludak kifejezetten jó megfigyelők, a szarkák agya meghökkentően fejlett, a fókák játékosak. Még a felnőtt egyedek is szeretnek játszani, és egyáltalán nem kegyetlenek a védtelenekkel szemben. Az állatok sokszor elnézőbbek, mint a humánus emberi faj, próbálnak segíteni, s legfőképpen nem néznek le senkit. Az állatok kegyetlenkedése és butasága az oktondi ember ki- talációja... Ha jobban megfigyeljük az állatokat, sok „emberséget” vehetünk észre rajtuk. A delfinek segítenek a bajbajutottakon. Mozaik Kötelidegek Lélegzetelállító mutatványra vállalkozott Falco és Tamara Traber német kötéltáncos-pár, amikor a 2963 méteres Zugspitze egy német és egy osztrák csúcsa között kifeszített kötélen egyensúlyoztak végigRiasztott a papagáj Saját elrablását akadályozta meg egy kifejezetten betörők ellen kiképzett vészmadár, fajtáját tekintve riasztópapagáj. Amikor kora reggel egy betörő belopódzott Fernando Santos manilai lakásába, papagája, Pikoy kiképzésének megfelelően azonnal elkezdte világgá kürtölni, hogy: „Behatoló! Behatoló!” A rikácsolásra felébredt a madár gazdája, és a pánikba esett betörőt könnyedén elfogta a szomszédok segítségével. A 22 éves letartóztatott a rendőrségen bevallotta, hogy a lakásból tulajdonképpen csak a papagájt akarta ellopni és eladni. Mivel nem sikerült neki, a madár tulajdonosa végül is elállt a feljelentéstől. A Philippine Star című Fülöp-szi- geti napilapnak elmondta: bár megfordult a fejében, hogy vesz egy betörés elleni riasztót, most mégis inkább a papagájának vásárol jutalomeledelt a biztonságra szánt pénzen. Kétszáz karát Antony Oppenheimer, a világ legnagyobb gyémántvállalatának az elnöke tartja kezében a Millenium Star elnevezésű, 203 karátos gyémántot. Ugye gyönyörű? Az értékéről nem közöltek bővebb információt a hírügynökségek, de a felvétel alapján világos, hogy nem lehet olcsó.
