Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-19 / 3. szám
Nagyvilág 2000. január 19. 7 A millennium árnyékában Makaó is visszatért a kommunista Kína kebelére Egy ország - két rendszer 410 ezer ember él alig 16 négyzetkilométernyi területen. A népsűrűség 21875 fő egy négyzetkilométeren. A lakosság háromnegyede kínai, negyede portugál és egyéb. Archív felvételek New York-i levél Homo Ludens Americanus Makaó volt a legrégebbi és egyben a legutolsó európai gyarmat az ázsiai kontinensen. Az ezredfordulónak kellett eljönnie, hogy a brit fennhatóságú Hongkong után, több mint négy évszázad elteltével a portugál gyarmat ismét oda tartozzék, ahol fekszik: Ázsiához. Egészen pontosan a kommunista Kínához. Az ünnepélyes átadásra 1999. december 19-éről 20-ára virradó éjjel, éjfélkor került sor a kínai és a portugál elnök jelenlétében, sok-sok pezsgővel, pohárköszöntőkkel, tűzijátékkal. Amikor az óra elütötte a tizenkettőt, behúzták a portugál zászlót, és felvonták a vöröset. Bármily furcsán hangzik, ez a zászló egyelőre nem nyugtalanítja különösebben a helyi lakosságot. Kína, Hongkonghoz hasonlóan, Makaónak is ötven évre garantálja az önrendelkezést, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem erőlteti rá hatalmát és ideológiáját. Ráadásul az elmúlt két évben a miniországban a közbiztonság teljesen leromlott: a kaszinók uralmáért harcoló bandák véres háborúja dúlt. Az üzletemberek és a lakosság most abban bízik, hogy megszűnnek az utcai lövöldözések, és helyreáll a közbiztonság, s a kínai hatóságok kemény kézzel rendet teremtenek. Ezt hivatott biztosítani az az ezer katona is, aki a visszatéréskor bevonult Makaóba. Hongkong és Makaó közt ráadásul van egy alapvető különbség. Makaónak, Hongkonggal ellentétben, mindig is jók voltak a kapcsolatai a népi Kínával. Hongkongot a 19. századi ópiumháborúk alkalmával szakították el Kínától, Makaó viszont, igaz, három évszázaddal korábban, de nyugodt körülmények közt lett Portugáliához csatolva. Makaóba önként vándorolt a kínai, főleg földműves lakosság a jobb megélhetés reményében, Hongkongba főleg a rendszerrel elégedetlen értelmiség vándorolt ki. Míg a brit fennhatóság alá tartozó sziget valóban a demokrácia kirakata lett, addig a portugál fennhatóság alá tartozó Makaóra nem ez volt elsősorban jellemző, hanem a sokszínűség, a remek ételek, a gazdagság, a gyönyörű építészet. Ráadásul 1970-ben a portugálok kifejezetten kérték Kínát, hogy vegye vissza utolsó gyarmatukat. Pe- king azonban habozott. Megfigyelők szerint Peking nem akar változtatni az itt kialakult, Makaóra tipikusan jellemző viszonyokon. Bár Kínában a szerencsejátékokat tiltják, Makaóban a hazárdjáték további virágzását biztosítja a kommunista hatalom; ez jelenti ugyanis az itteni bevétel 66 százalékát. A kínai vezetők egyre pragmatikusabbak, ráadásul szeretnék bebizonyítani, hogy biztosítani tudják Makaó gazdasági virágzását. Ha ez nem sikerülne, politikai értékelők szerint Kína elbúcsúzhatna attól a reményétől, hogy Tajvant megszerezze. A makaói demokrácia garantálása tehát létfontosságú a kínai vezetés számára. Mi jellemző a mai Makaóra? Elsősorban a játékbarlangok, kaszinók és az idegenforgalom, amely a szexturizmusra épül. Gyönyörű orosz és kínai prostituáltak kínálják szolgálataikat, fiatal bankárok adnak kölcsön bármekkora összeget, igaz, iszonyú kamatokkal. A bandák háborúja 1997-ben kezdődött, s eddig több tucat áldozatot követelt. A három év alatt több száz embert raboltak el, és zsarolták a családtagjaikat. A makaói közigazgatás vezetője, a negyvennégy éves Edmund Ho nem titkolja, hogy ha a bandahá- borúk nem csitulnak, Kínához fordul segítségért. Névrokona, a hetvennny- olc éves Stanley Ho az egyik legbefolyásosabb ember Makaóban. Csaknem négy évtizede uralja a tartomány tíz legfényűzőbb kaszinóját, és hatalmát igyekszik tovább növelni. Őt sem nyugtalanítja az új rendszer. Úgy tűnik, a kínaiak bevonulásával semmi sem változott, s csak egy dolog izgat mindenkit: visszacsalogatni a turisták ezreit, helyreállítani a rendet és a régi dicsőséget. Newsweek Juhász László Az utóbbi hónapokban soha nem látott magasságba ívelt az amerikai gazdaság és gazdagság. Persze a közhiedelemmel ellentétben New Yorkban sem lakik mindenki felhőkarcolóban, bármilyen hihetetlen, itt sincs mindenkinek két-három autója, van. akinek még metróbérletre sem futja. Mit próbál tehát tenni az egyszerű amerikai, ha kevés munkával sok pénzhez akar jutni? A szerencséjét. Pár évtizeddel ezelőtt nagyon divatosak voltak errefelé a televíziós szerencsejátékok. Persze nem a hazai Szerencsekerékhez hasonló, nemegyszer kínos műve- letlenséget leleplező nyögvenyelős műsorok. Az amerikai homo ludens, háziasz- szony és nagymama, bankár és mérnök műveltségi vetélkedőkön mérettethetett meg. A milliós nyereményesők kapcsán mennybe menő televíziós társaságok azonban néhány hónappal ezelőtt beszüntették a boldogult Elmebajnoksághoz hasonló vetélkedőket, hiszen kiderült: a felvétel előtt a játékmesterek bizony nem egy esetben be-besegítettek a milliókat hozó (majd vivő) bajnokjelölteknek. A nagy botrány azóta elült, így januártól ismét látható az NBC társaság csatornáján a Ki akar milliomos lenni? című showműsor, ahol tizenöt kérdésre hibátlanul válaszolva akár egymilló dollárral is gazdagabb lehet a Játékos Ember. Legutóbb egy adóellenőrnek sikerült a tizenötödik kérdésre helyesen válaszolni. „Melyik amerikai elnök tűnt fel a Laugh-in című sorozatban?” - hangzott a kérdés, majd az egymilliós válasz: Richard Nixon. Aki a műveltsége helyett pusztán a szerencséjére támaszkodik, szintén jól járhat. Az Interneten bingózhat- nak, lehet rulettezni és pókerezni, nagyobb és szerényebb összegekért egyaránt. A legkevesebb tízféle hagyományos New York-i lottójáték között szilveszteri szenzációként tűnt fel a Millenniumi Milliók. Egy szerencsés New York-i kereken százmillió dollárral lett gazdagabb szilveszter éjszakáján. Nekem, sajnos, ezúttal sem sikerült megálmodnom a nyerőszámokat. Szimbolikus kulcsátadás a vörös zászló árnyékában Makaóban az egy főre jutó GNP 15 000 dollár. Kínában tilos a hazárdjáték, Makaóban mégsem zárják be a kaszinókat. A játékmesterek nem egy esetben besegítettek a milliókat nyerő bajnokjelölteknek. Vasárnapi koktél Disneyland Kínában is Hat év alatt épül fel egy Hongkong mellett fekvő kis szigeten a Disneyland-birodalom új támaszpontja. Az erről szóló szerződést tavaly decemberben írták alá. Az új vidámpark költségeinek egy részét - főleg a telek és az infrastruktúra költségeit - Hongkong állja. Feltételezik, hogy az új Disneyland látogatói elsősorban a kontinensről, Kínából érkeznek. Évente mintegy ötmillió látogatóra száminak, ezért Dis- neylanddel párhuzamosan új, olcsó szállodahálózatot is kell építeni. Ez az egyik lehetőség arra, hogy Hongkongban újra fellendítsék a turistaforgalmat, amely a Kínához történt csatlakozás után lassan, de biztosan csökken. Susan az UNICEF nagykövete Az „eastwicki boszorkány”, Susan Sarandon (53) szerepet váltott: boszorkányból jó tündér lett. Susan teljes erőbedobással vesz részt a jótékonykodásban, mi több, a feminista és békemozgalmakban is, beleértve az Amnesty International szervezetét. Imádja a gyerekeket, ami nem csoda, hiszen maga is nyolcgyermekes családból származik, és három gyermeke van. Az Oscar-díjas színésznőt nemrég az UNICEF különleges nagykövetévé nevezték ki. Előtte ezt a szép feladatot Audrey Hepburn, később Peter Ustinov látta el. A New Je'rsey-i buzgó katolikus szépség állítja a földgolyón gyerekek a legveszélyeztetettebbek. Új hazugság- vizsgáló Ez eddig készült hazugságvizsgáló detektorok eléggé megbízhatatlanok; mindössze az emberek tíz százalékánál mutatják ki a hazugságot, ráadásul az igazmondók húsz százalékánál füllentést jeleznek. A legújabb kutatások szerint az arc árulja el legbiztosabban a hazugságot. Martin Stewart Bartlett, a San Diegó-i kutatóintézet dolgozója szerint minden emberi érzés, ha csak a pillanat tört részéig is, megjelenik az emberi arcon. Ez a rándulás szinte észrevehetetlen. Bartlett a kollégáival olyan számítógépes programot készített, amely kimutatja a legapróbb változást is. Alapjául egy fekete-fehér fénykép raszteres változata szolgál.
