Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-19 / 3. szám
Modern élet 2000. január 19. 5 A szakemberek szerint a gyerekek nagy része azért füllent, mert biztonságát félti Tényleg hazudik a gyerek? Fél a büntetéstől, fél a szülői szeretet elvesztésétől. Archív felvétel Hazudni sokféle indíttatásból lehet: érdekből, kivagyiságból, félelemből, hízelgésből, színlelésből, udvariasságból, megtévesztésből, kíméletből... Embere és helyzete válogatja. A felnőtté. A szakemberek szerint a gyerekek leginkább azért hazudnak, mert érzelmi biztonságukat féltik, vagy a büntetést akarják elkerülni, esedeg csak fantáziáinak. Hazudni annyit tesz: tudatosan valótlant mondani. Ez viszont feltételezi, hogy különbséget tudunk tenni az igaz és a hamis között. Márpedig az egészen kicsi gyerekek gyakran összekeverik a valóságot a képzelettel. Amikor a hároméves azt állítja, hogy egy oroszlán van a szobájában, nem akar becsapni senkit. Csak kitalált egy történetet, olyat, amilyet a mesékben hall. Négyéves kora után a gyermek kezdi megkülönböztetni a valóságos történéseket a kitaláltaktól, de akkor megijed, hogy a környezete rájön az ő „rosszaságára”. Ilyenkor fogja rá a betyárságait elképzelt barátjára, például: a maci kente össze a falat - panaszkodja. A gyerekek kitalálnak olyan dolgokat is, melyektől nagyobbnak, erősebbnek érzik magukat. A félénk kisfiú például azzal szédíti társait, hogy az ő apukájának helikoptere van, mert azt gondolja, így elnyerheti a többiek szimpátiáját. A szakember állítása szerint az óvodások általában vagy a vágyaikat hazudják igaznak, vagy a számukra kellemetlen, fájó körülményeket takargatják kis hazugságaikkal. Ezért dicsekedett azzal az ötéves Lili, hogy nemrég kistestvére született. A szülei válását felfogni és elfogadni nem tudó Tamás pedig mindennap elismételgette, hogy az apukája csak elutazott.- Az ártatian füllentések hallatán nem ellenkezem - mondja a pszichológus -, de ha újra szóba kerülnek, ha Lili vagy Tamés újra „fantáziái”, akkor megpróbálom tisztázni a helyzetet. Például megbeszéltük Lilivel, hogy nem született kistestvére, viszont sok unokatestvére meg barátja van. Fontos, hogy az ilyen beszélgetéskor semmiképp ne szégyenítsük meg a gyereket. A hazugság, ha durván szétválasztjuk, kétgyökerű - véli a pszichiáter főorvos. Az egyik, amikor a gyerek attól fél, valamilyen retorzió történik, ha megmondja az igazat: megverik, megbüntetik, megvonnak tőle dolgokat. Fél a büntetéstől, fél a szülői szeretet elvesztésétől. Inkább hazudik. A másik eset, ha például a gyerek mesél nekünk valamit, és mi azt mondjuk, hazudik. Nagy hibát követünk el. A biológiai történések síkján ugyanis leegyszerűsítve ilyenkor a következő történik. Mindnyájan a jobb meg a bal agyféltekével dolgozunk. A balhoz kötődik a tárgyi világgal való kapcsolat, a jobb agyféltekéhez pedig a képzelet, a szubjektív élményvilág. A gyerek azzal állít be: „Anya, képzeld el...” És elkezd mesélni egy fantasztikus történetet, amit „látott”. Erre mit mondunk mi, szülők a bal agyféltekénkkel? „Ugyan, milyen butaságokat beszélsz, hát ez nem történhetett meg!” Vagyis a gyerek jobb agyféltekéjét mi leállítjuk a ballal. Így válhat a fantáziadús gyerekek nagy része fantáziáüan felnőtté. A teljes ember a két félteke munkáját össze próbálja hangolni. (Ez azért is fontos, mert ha valamit nem tudunk elképzelni, nem tudjuk megvalósítani sem.) Tehát elkezd a gyerek mesélni, de mi leállítjuk, és azt mondjuk neki, ne hazudjon. Biztatnunk kellene inkább: „Nahát, milyen érdekes, amit mondasz, folytasd!” Vissza is pörgethetjük az eseményeket. „Most játsszuk el még egyszer! Mit gondolsz, hogy látta mindezt a barátod vagy a többi ember?” Éz a variáció már sokkal valóságosabb lesz, hisz a gyerek kilép önmagából. Ugyanis a fantáziálás nem csak a kicsikre jellemző. Gyakran kép- zelegnek a kamaszok is. Ők azokat a sikereket élik meg a fantáziálásaikban, amelyeket a valóságban nem tudnak megélni. Ez mindaddig hasznos is lehet, amíg nem itt zajlik az élete. De ha itt leragadnak, ha már csak ez a fantáziavilág érdekli őket, az már nem normális - tartja a pszichiáter. A nyolcadikos István tiltakozásra használta a fantáziálást. Kitalált történeteivel traktálta a környezetét, melyek rendre arról szóltak, hogy ő mekkora vagány, micsoda rongálásokat vitt véghez, micsoda nőügyei voltak. A háttérben az állt, hogy a fiú jó képességei ellenére rossz jegyeket vitt haza, anyja pedig túlzottan ellenőrizte emiatt. A gyerek a füllentéseivel lázadt az anyámasz- szony katonája szerep ellen. István esete már átvezet abba a tartományba, melyet tudatos hazu- dozásnak hívunk. A gyerekek hatéves kor körül kezdenek ezzel manipulálni. Ekkor mondják például, hogy elveszett a vásárláskor visszajáró apró, vagy állítják, hogy már megcsinálták a leckét, csak hogy nézhessék a tévét. De leggyakrabban azért folyamodik a gyerek ezekhez a ravaszságokhoz, mert magát akarja védeni. Ebben az életkorban már el lehet magyarázni neki, hogy igazat mondani azt is jelenti: vállaljuk a tetteink következményeit. Érzékeltessük vele, hogy ez nagyon fontos nekünk. Ha túlságosan elnézőek vagyunk, ha a cinkosává válunk, a hazudozás folytatására bátorítjuk. Ha viszont túl szigorúnak mutatkozunk, még jobban fog titkolózni, félve a reagálásunktól. Később az iskolai teljesítmény válik a hazudozások egyik forrásává. A rossz jegyre felelő nagyon jól tudja, mi vár rá otthon: ejnye- bejnye, kemény felelősségre vonás, netán verés. Ezért „vész el” néhány ellenőrző, ezért lepődik meg a szülő félévkor, hogy a gyereknek kettese lett történelemből, pedig ő két hármast írt alá. A pszichológust gyakran keresik meg a nevelési tanácsadóban olyan szülők, akiknek fontos gyermekük iskolai teljesítménye. Sokszor túlzottan fontos. Ha a gyerek nem tud ennek megfelelni, nem egyszer átjavítja, letagadja a rossz jegyeket, „elveszti” az ellenőrzőjét. Szorongatott helyzetben érzi magát, nem lát más megoldást, mint a hazugságot, az eltitkolást. A hazugság bizalmi válságot jelez. Úgy érzi a gyerek, nagyobb baj lenne, ha őszintén elmondaná az igazat, mint ha hazudik. Ez figyelemfelhívás. Ha megérti a szülő, megoldást keres. Sok felnőtt megijed, és bűnözői karriert jósol gyermekének, ha az átjavította az ellenőrzőjét. Beszélni mindenképpen kell minderről, de túlzásba ne essünk. A nevelési tanácsadót persze felkereshetik, ha gond van. A gyerekek itt általában őszinték, érzik, hogy nem ítélkeznek fölöttük. A pszichológus tolmácsol a szülő és a gyerek között, hogy újra helyreálljon a kölcsönös bizalom. B. B. így válhat a fantáziadús gyerekek nagy része fantáziátlan felnőtté. A nyolcadikos István tiltakozásra használta a fantáziálást. Bevásárlókocsi Angliában megszületett a szülők nyugodt nézelődését biztosítani hivatott „millenniumi bevásárlóautó”, amelyben a gyerekek nemcsak kényelmesen elférnek, hanem még számítógépes játékok is szórakoztatják őket. asES Szúgyanús a Kirov Balett Szuvas lett a Kirov Balett - legalábbis az ausztrál karantén-hatóságok szerint, és szúgyanújuk miatt elmaradt a társulat novemberi előadása. Az illetékesek addig nem engedték ausztrál területre lépni a társulat balettcipőit, díszleteit és egyéb kellékeit, míg nem füstölték át őket alaposan, hogy kiirtsák az esetleg bennük lakozó szúkat. A balettcipőknek ugyan csak az orrukban van fa, ám - az ausztrál megítélés szerint - ezek is komoly veszélyt hordozhatnak magukban. így aztán elmaradt Csajkovszkij Diótörője Perthben, az ötezer hoppon maradt néző pedig aznap este legfeljebb otthoni diótöréssel vigasztalhatta magát. Jobban járunk, ha nem bízunk az üzérekben Valutatrükkök az utcán Aki még nem járt pórul, az se nagyon próbálgassa a fekete valuta- váltást, mert az utóbbi időben a kis árrés miatt az illegális váltók az esetek egyre nagyobb részében igyekeznek trükkökkel biztosítani saját hasznukat. Az általuk okozott kár összértéke meg sem becsülhető, viszont néhány jellemző „varázslatuk” röviden leírható. A trükkök egy részét nehéz észrevenni szakértelem nélkül, csakúgy, mint a viszonylag nagy számban felbukkanó jó minőségű hamisítványokat. 1. trükk: A kért helyett egy másik állam azonos címletű, de jóval kevesebbet érő valutáját adják. 2. trükk: A váltáskor az egyik címletértéket egy nullával megtoldva számítják be, megtízszerezve az érte fizetendő összeget. 3. trükk: A kért valutanemből forgalomból kivont (azaz értéktelen) bankjegyeket adnak. 4. trükk: A kis címletű bankjegyek közé (amelyekből értelemszerűen többet kell adni) egyszerű fénymásolatokat tesznek. 5. trükk: Elveszik a pénzt, majd azt állítják, hogy nem tudják a kívánt mennyiséget beváltani, s ezután a kért valután kívül - vagy más valutában vagy koronában - „véletlenül” rosszul adnak vissza. tíUti Olyan gyakorlottan csalnak, hogy a laikus észre sem veszi Krisztus előtt 1900-1800 körül keletkezett Háromezer éves ábécé Több mint 3 ezer éves ábécé betűire bukkantak egyiptológusok. A mészkőbe a szakértők feltételezése szerint a Középbirodalom idején vésték be a betűket, amelyek az eddig fellelt ábécék közül a legrégebbinek bizonyulnak. John Coleman Dar- nell, a Yale Egyetem régésze és felesége, Deborah a mai Luxortól nyugatra sziklaszirteken találták az alfabetikus feliratokat, amikor a sivatagban régi karaván- utak után kutattak. A felfedezett ó-ábécé átmeneti írásnak tűnik a hieroglifák és egy szemita nyelv között. Darnell asszony szerint a lelet emlékeztet az alfabetikus írásjelek már ismert nyomaira, amelyeket a szíri- ai-palesztinai térségben találtak, és két-háromszáz évvel későbbi eredetűnek tartottak. Az írásjelek jellegéből és a lelőhely vidékén korábban élt népektől fennmaradt hagyományok alapján az újabb lelet keletkezése az egyiptomi Középbirodalom (Krisztus előtt 1900-1800 körül) idejére tehető. A lelet tanúsága szerint a nyelvezet inkább ó-egyiptominak tűnik. Régi kara- vánutak után kutattak, ó-ábé- cét találtak. Monitorteknős Látogatók százai vizsgálgathat- ták a berlini múzeumban ezt a hatalmas, a koreai művész, Nam June Paik által kreált teknőst, amely 166 különböző méretű monitorból állt.
