Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-06-07 / 23. szám
3 2000. június 7. „A magyarság a szomszédos országokban élő magyaroknak néha golyóálló mellény.” így mulatott az erdélyiek egy csoportja a sétahajó fedélzetén. A világtalálkozó vendégei a várudvaron várnak a galériában tartandó ünnepi fogadásra. P. Vonyik Erzsébet A lebukó nap utolsó sugarait szórja a Margitsziget felől. A túloldalon, az Országháztól népes csoport közelít a közelben horgonyzó sétahajókhoz. Valamennyien magyarul társalognak, ám a kiejtésük, hangsúlyozásuk, hanglejtésük arról árulkodik, más és más környezetben használják anyanyelvűket. A magyart, amely a világ mintegy másfél száz államából az anyaország fővárosába sereglett több mint ezer honfitársat, a Magyarok V. Világkongresszusának résztvevőit ösz- szeköti. Zömmel hajlott korúak, vagy a középnemzedékhez tartoznak, legtöbbjük, illetve elődeik az éppen nyolcvan évvel ezelőtt szentesített trianoni békeszerződés szenvedő alanyai, akik május derekán Budapesten csaknem egyhetes randevút adtak egymásnak. Most épp az országházból jönnek: megcsodálták a Szent Koronát és a koronaékszereket, majd Göncz Árpáddal találkoztak. A köztársasági elnök lenyűgöző közvetlenséggel szólt a határokon túl élő honfitársakhoz, s a Himnusz közös eléneklésekor a parlament üléstermében bizony a legtöbbjüknek a meghatódott- ságtól könny csillogott a szemében. S többségük lélekben egyet- érthetett Tőkés püspöknek az Országház hajdani felsőházának tanácstermében elhangzott kijelentésével: remélhetőleg eljön az ideje annak, hogy a határon túli magyarság képviselői maj- danán helyet foglalhatnak a tisztelt Ház második kamarájának padsoraiban. „A magyarság számunkra mindennapi munkaruha. Ellenben a szomszédos országokban élő magyaroknak néha golyóálló mellény, olykor meg mentőöv. A távolabb élő magyarok számára pedig ünnepi viselet” - mondta Göncz Árpád ugyanebben a tanácsteremben. A Duna partján lépdelő magyarok ma az ünnepi viseletét öltötték magukra. Pergő ritmusok kíséretében szállnak fel a találkozó meghívott vendégei, illetve a Magyarok Világszövetsége tisztújító küldöttgyűlésének résztvevői három sétahajóra. Talán csak nem azért pont ennyi, hogy a világszövetség három régiójának, a nyugatinak, a Kárpát-medenceinek és az anyaországinak a képviselőit külön-külön hajóra telepítsék? - jegyzi meg valaki a közelemben. Szerencsére szabad a pálya, mindenki a kedve szerint választhat hajót. Ám érdekesmód mégis szinte régiók szerint oszlanak szét a résjztvevők, erdélyi a földijével, felvidéki általában szintén oda- valósival telepedik le egy asztalnál. A nyugati régióból érkezettek hajlamosak leginkább a „keveredésre”, főleg az anyaországiakkal. Közben a hajók immár egymás mellé kapcsolva, egy úszóalkalmatosságot alkotva siklanak a Dunán. Fedélzetükről pazar képet nyújt a fényben úszó főváros Újpesttől egészen Lágymányosig. A kivilágított hidak, az Országházi és a Vár sziluettje valósággal elbűvöli a tengeren túlról hazaruccant honfitársakat. Nem győznek betelni a látvánnyal. Kattognak a fényképezőgépek, dolgoznak a kézikamerák. „Remélem, nem utoljára látom az éjszakai Budapestet!” - sóhajt fel egy korosabb hölgy, és zsebkendője után nyúl. Időközben a ros- kadásig megrakott asztalokról lassan elfogynak az ínyencségek, „Mi, magya- rok külső segítség nélkül is képesek vagyunk önmagunkat megosztani.” falatkák, a szőlő, a marcipán, az italokról nem is szólva. A sötét éjszakában messzire elhallatszanak a hajónkon játszó zenekar melódiái. A fedélzetről erdélyi nóták szűrődnek le hozzánk. Valaki megjegyzi: éppen Pat- rubány Miklósnak „húzzák el a nótáját”. A nyitott fedélzeten valóban az MVSZ akkor még csak elnökjelöltje nótázik, mintha már nyert ügye volna. Ám az „amerikás” magyarok is ropják a csárdást kifulladásig, de a felvidékiek is derekasan állják a sarat. Ahogy elnézem a mulató társaságot, Csoóri Sándor leköszönő MVSZ-elnök szavai jutnak az eszembe. Megnyitójában valahogy így fogalmazott: borzasz- tóak vagyunk mi, magyarok együtt, mert külső segítség nélkül is képesek vagyunk önmagunkat megosztani. Márpedig ezek a hejehujázó magyarok ugyanazok volnának, akikről Csoóri az idézetteket mondta. A hajón látottak alapján magamban majdnem vitába is szállók vele. Viszont később, a Magyarok Világszövetsége tisztújító közgyűlésének történései alapján sok tekintetben igazat kell adni neki. Mert amíg a dínomdánom és eszem-iszom tart, addig nincs velünk különösebb gond, ám magyar és magyar nem ismer pardont, mihelyt posztokról meg pénzekről van szó. A pár nappal korábban még a budapesti éjszakába kurjongató magyarok képesek egy csapásra önző, kíméletlen, a másik testén átgázolni nem átalló alakokká változni, mihelyt az MVSZ vezető tisztségeinek újraelosztása kerül sorra. Ez ugyan megtörténik, megvan az új elnök Patrubány Miklós személyében, de valójában még sincs, mert az elnökség fele nem hajlandó együttműködni vele. Hogyan oldódik meg ez a patthelyzet, nem tudni. Az elnökjelöltségtől az utolsó napon visz- szalépő Duray Miklós szerint nem alakul egy ellen-MVSZ. Ám az is nehezen képzelhető el, hogy a szövetségen belüli szekértáborok képesek lesznek az együttműködésre. A kiútkeresés nem lesz könnyű, de valamiképp felül kell kerekedni az ellentéteken. Különben megint csak Csoórinak lesz igaza, aki így tette fel a kérdést: „Ugyan kinek kell egy civakodó, hajcihős szervezet?” Tényleg, kinek? Esetleg azoknak, akik eddig is fejőstehénként bántak vele, csapolták belőle a pénzt, amíg csak lehetett. Mert’ha az eddigi, visszatetszést keltő gyakorlat folytatódik, akkor Németh Zsolt kül- ügyminisztériumi államtitkárhoz hasonlóan vészjóslóan idézhetjük Tompa Mihály múlt században kelt sorait: Mint oldott kéve, széthull nemzetünk. Márpedig az MVSZ-nek meg kell találnia a módját, hogy a zilált kévét újra gúzsba kösse. De Csáky Pál miniszterelnök-helyettes is telibe talált a világ- kongresszus nyitónapján mondott beszédében - pedig ekkor még nem tudhatta, csak sejthette, hogy milyen botrányosan végződik a tisztújító küldöttgyűlés -, amikor úgy fogalmazott, hogy a budapesti világtalálkozó vizsga lesz, mert megmutatja, hogy képesek vagyunk-e felülemelkedni megosztottságunkon. Nos, a küldöttgyűlés levizsgázott, de most egyre többen újrázást, pótvizsgát akarnak. Ám annak már mindenképpen keserű utóíze lesz... Az elnökjelöltségtől visszalépő Duray Miklós szerint nem alakul egy ellen- MVSZ. Egy tiszteletbeli MVSZ-elnök, egy köztársasági elnök és egy leköszö jelenleg nem használt második kamarájának üléstermében. Tőkés s lélekben valamennyiünk elnöke. A fórumon Orbán Viktor is beszédet mondott, melynek kulcsmondata így hangzott: a magyar kormány a nemzet határmódosítás nélküli újraintegrálá- sára törekszik, miközben számot vet a nemzetközi realitásokkal. MVSZ = Magyarok Veszekedő Szövetsége?
