Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-06-07 / 23. szám
2 2000. június 7. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Bizalomfoltozgatás Ma esti témánk tehát a következő: Hogyan lehet kétszer ugyanabban a folyóban balettezni úgy, hogy közben ne essen le fejünkről a vaj... Rajz: MS-Rencín Felülnézet Harminc pénz Szűcs Béla Bonyolult dolog a bizalom. Nemcsak az emberi kapcsolatokat, a családi kötelékeket befolyásolja, ott van a társadalmi élet minden területén. Napjainkban a kormány bizalomvesztése körül folyik a vita. Az természetes, hogy az ellenzék nem bízik a kormányban, az viszont riasztó, hogy a kormánykoalíció pártjain is úrrá lett a bizalmatlanság. Olyannyira, hogy a parlament elnöke az ellenzék bizalmatlansági indítványa mellett szavazott, a saját kormánya ellen. Hasonló példát nemigen találnánk Európában. Közben Dzurinda a koalíció megőrzése végett úgy tesz, mintha mi sem történt volna, pedig a migasi szavazás túllépte a politikai manőverezések határát, és a zsarolás kategóriájába sorolható. Azóta a bizalmatlanság lett úrrá a koalíción, az ellenzék pedig a markába röhög. A választóknak tett ígéretek és a kormányprogram ugyan további együttműködésre kényszeríti Likvidálási törekvés Marián Lesko Jozef Migas a kérdésre, hogy újra a miniszterelnök leváltására szavazna-e, azt felelte: „Kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni.” Emberei viszont olyan tervezettel álltak elő a parlamentben, amely legalábbis felér az ominózus szavazással. A terv lényege: tiltsák be azokat a politikai szubjektumokat, amelyeknek alapszabálya megengedi a több pártban és mozgalomban való tagságot. A tervezet, amelyet három SDL-es honatya terjesztett elő a parlamentben, ugyanolyan ellenséges lépés, mint Migas Dzurinda elleni szavazása volt. Ha ugyanis életbe lépne, az SDK nemcsak gyakorlati, hanem jogi megszűnését is okozná. A kormánykoalíció egyik pártjának megszűnésével pedig megszűnne a koalíciós szerződés is, s azzal együtt a mai koalíciós a koalíció pártjait, és a baloldal is visszahőkölt a „rekonstrukciótól”, azonban a régi bizalom már nem tér vissza. A lemondatással fenyegetett miniszterek már nem lesznek a régiek. A legsúlyosabb bizalomvesztés azonban nem is a pártokban következett be, hanem a közvéleményben, amelyet vadul heccel az ellenzék, és amelynek jövedelmében a kormány intézkedései még nem mutatkoznak meg. Jó lenne, ha a kormány legalább néhány hónapig nyugodtan a legégetőbb problémák megoldására fordíthatná energiáját. Úgy tűnik, mindent elkövet a bizalom foltozgatására, és ezt a határainkon túl már észrevették. Csak itthon nem. Pedig a nagy erőfeszítésekkel próbálkozó kormányt nemigen sikerül kiütni a nyeregből. A bizalomerősödés első jelei néhány hónapon belül fokozatosan megmutatkozhatnak. Szükség lenne rá, hiszen a legutolsó közvélemény-kutatási adatok szerint csak a lakosság egyharmada szeretne kormányváltást. kormány is széthullana. A törvénytervezet, amely a koalíciós partnerek egyike, sőt az egész koalíció ellen irányul, annyira ellenséges, hogy ellenségesebb már nem is lehetne. Ahogy Migas szavazása nem távolította el a miniszterelnököt, a törvénytervezet sem számolja fel az SDK-t; ám mindkét tett olyan gondolkodásmódról tanúskodik, amely összeegyeztethetetlen a koalíciós tagsággal. A Volkswagen turócszentmártoni üzemének megnyitóján Migas szellemeskedve megjegyezte: „Az ilyen példák, mint a Volkswagen gyárának mai megnyitója, a kormánykoalícióban is szorosabbá teszik a kapcsolatot.” És átölelte Dzurinda vállát. Ha Dzurinda Migashoz hasonlóan akarná „erősíteni” a kapcsolatokat, az összes olyan párt betiltását kellene javasolnia, amelyek a kommunista párt vagyonát, embereit és módszereit átvették. Aztán vállon kellene veregetnie Migast. A szerző a Sme jegyzetírója. Soóky László ________________ A hír pletykaszintű, nem erősítette és nem cáfolta meg senki, így aztán lehet, hogy a hír nem is hír. Tekintsük rosszindulatú kacsának, kákán való csomókeresésnek. A pletyka alapjául az a minden bizonnyal alaptalan mendemonda szolgál, miszerint az egyik szlovákiai magyar keresztény honatya Magyarországon, prominens társaságban figyelemreméltó teológiatudományi bejelentést tett. Krisztus urunk elárultatásáról. A honatya véleménye szerint Júdás harminc aranyért lett árulóvá. Én itt és most, felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy pusztán nyelvbotlásról lehet szó, s akik mást terjesztenek, aljas módon megkérdőjelezik a keresztény képviselő teológiai felkészültségét. Azért vagyok ennyire biztos a dolgomban, mert szerintem ezt a nagyon fontos tételt a marxista-leninista esti egyetemen is tanították. Aki pedig igaz keresztény lett a rendszerváltás után, az alapoA vasutasok nem milliomosok! Szeretnék véleményt nyilvánítani az Olvasói levél című rovatban (bár lehet, kicsit megkésve) a vasutasok „magas” béréről. Ezt azért teszem, mert nagyon felháborított az egyik országos hetilap hasábjain olvasott cikk, mely szerint a vasúti alkalmazottak átlagbére 24 ezer korona! Hm. Jó is volna. Kár, hogy az említett összeg messze van a realitástól! A mi családunk ezt nagyon jól tudja, a férjem ugyanis szintén a vasúton dolgozik. Az ő fizetése nem haladja meg a 9000 koronát. Mi még a rendszerváltás előtt kezdtünk építkezni, melynek költségét, a kölcsönt havi 2000 koronával törlesztjük. A rezsiköltség több mint 1000 korona. Havi kiadásaink közé tartozik a gázpalackok vásárlása (nekünk sajnos, nem tellett arra, hogy beszereltessük a gázt), aztán az szennygödröt is ki kell san felkészült az ellenideológiából a rendszerváltás előtt, sőt, ha szerét ejthette, államvizsgázott is belőle. A fentieket figyelembe véve azt hiszem, leszögezhetjük, hogy a honatyát érintő pletykák súrolják a rágalomküszöb határszintjét, és szent meggyőződésem, hogy az érintett amint szerét ejtheti, kikéri magának, s ez irányú igyekezetében az én szerény támogatásomra mindig számíthat. Nekem ugyanis abszolúte mindegy, hogy arany-e, vagy ezüst, én soha nem kérdőjeleztem meg a parlamenti képviselőjelöltek szellemi vagy politikai felkészültségét, nekem, és gondolom, még nagyon sok rokon gondolkodású választópolgárnak, egyetlen dolog fontos, mégpedig az, hogy a magyar képviselőjelölt lehetőleg magyar legyen. Ha mégsem az, vagy mondjuk, a szívattatni, ott van a tévé- és rádiószámla... Telefonunk nincs, mert nekünk az már luxus volna. Két kiskorú gyermeket nevelünk, akiknek mindig kell új cipő, kabát, egyéb ruházat. Nem mondhatom egy tízéves gyereknek, hogy „fiam, ne egyél többet”, és azt sem, hogy: „az a kicsi lábad már ne nőjön nagyobbra!” Természetesen az iskola sem teljesen ingyenes, hiszen a tanszereknek s egyéb kiegészítőknek pimaszul magas az áruk. Egyébként az ő részükre havonta 800 koronát fizetünk be takarékossági betétszámlára, mert ha már a világon vannak, a jövőjükről is gondoskodni kell. Azt hiszem, nem kell nagy matematikusnak lenni ahoz, hogy rájöjjenek, mennyi marad ebből a kis pénzből élelemre, kultúrára, szórakozásra. Csak ennyit szerettem volna elmondani, és sajnálom azokat (a nem vasúti dolgozókat), akik azt hiszik, a vasgyerekei nem magyar iskolába járnak, akkor ezt én a szabályt erősítő kivételnek tekintem. Ezért aztán természetes, hogy engem megbotránkoztat, amikor valakik azon csámcsognak, hogy a júdáspénz arany-e, vagy ezüst. Meg hogy ki mondta, meg, hogy hol és mikor. A lényeg szerintem az, hogy elfogadja-e, vagy nem. Utána jöhet csak az, hogy ha igen, akkor kinek az érdekében. Azt itt és most nyomban zárjuk ki, hogy szlovákiai magyar parlamenti képviselő esetleg vádiumot fogad el valakitől, valamiért. A mi képviselőink pontosan tudják azt, hogy az ilyen cselekvést egyrészt a törvény tiltja, másrészt pedig rossz fényben tüntetné fel a szlovákiai magyarságot en bloc. A pletykálko- dók arról bezzeg nem beszélnek, hogy a mi parlamenti képviselőink egyáltalán nem vállalutasok milliomosok. Ez csak a közvélemény becsapása, félrevezetése. Porhintés az egész. Egy csatai olvasó Semmi sem ösztönzi őket A Vasárnap május 24-i számában a Figyelő rovatban a nyugdíjakról írtak. Ez adott tollat a kezembe. A feleségem gyermekgondozási segélyen van, ha úgy vesszük, a következő nemzedéket neveli, és csak 2740 koronát kap havonta. Ez az összeg 3^4 éve nem emelkedik. Ne csodálkozzunk hát, hogy semmi inspirációjuk a „dolgozó” nőknek, hogy a családi szeretet mellé gyermeket vállaljanak, ne adj’ isten kettőt. A közé a pár család közé tartozunk, ahol az anya gyermekgondozási segélyen van, és csak az apa kereső. Jövedelmünk a múlt évben (18 koronával!) meghaladta a létminimumot, koznak, mert minden idejüket leköti a szlovákiai magyarság érdekeinek a képviselete, az újságból viszont nap mint nap értesülhetünk arról, hogy a szlovák parlamenti képviselők milyen erkölcstelen módon vállalkoznak. Mivel a mi képviselőinkről ilyet nem ír az újság, leszögezhetjük, hogy őket ilyen vád nem érheti még akkor sem, ha itt-ott irigy emberek esetleg sejtetnek valamit, de mi tudjuk, hogy mindez rosszindulatú és légből kapott. A fentieket figyelembe véve bátran kijelenthetjük, hogy a honatya ha tett is félreérthető utalást a harminc aranyra, azzal nem a tájékozatlanságát tárta fel előttünk, hanem megcsillantotta töretlen hitét és jövőbe tekintő optimizmusát, miszerint az ő kezében s áldásos munkája révén az ezüst bármikor arany- nyá változhat. Ha mégis fordítva sülne el a dolog, a talonban még mindig ott tartogatjuk a kapanyelet, amelyről biztosan állíthatjuk, hogy vagy elsül, vagy nem. aminek köszönhetően nem kapunk családi pótlékot. Tehát aki 20 koronával kevesebbet keres, az havonta kap 480 korona családi pótlékot egy gyermekre. De ha jobban belegondolok, akkor ez az ország nem is demokratikus, hiszen az egyik gyermek kap, míg a másik nem kap, ami diszkriminálás. Megkülönböztetik az egyiket a másiktól, pedig a gyermek nem tehet arról, hogy az apja vagy az anyja nem hajlandó dolgozni (tisztelet és megbecsülés azoknak, akik szeretnének, de nem tudnak elhelyezkedni, köszönhetően a pri- vatizátoroknak). Még egy: terjedelmesebb cikkben, konkrét számokkal lehetne foglalkozni azzal, hogy vannak „népcsoportok” akiknek eszük ágában sincs dolgozni, mert az állam bácsi (vagyis mi mindannyian) havi apanázsként olyan összeget juttatunk nekik, amelyből nagyon szépen megélnek. Szalay Tibor, Nemesócsa Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314), Urbán Gabriella (582-38-338) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szetkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és híriapteijesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 480 201. Vendégkommentár Olvasói levél
