Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-05-31 / 22. szám

2000. május 31. Kópé Verssarok Kassák Lajos Szomszéd néni meséli Mikor én is kislány voltam, falun éltem a nyarat, hegyaljai berekerdőn fogtam egy szép madarat. Bizonyára tetszett néki csipkés réklim, bő szoknyám. Fönt dalolt a holdkaréjon, onnan szállott le hozzám. Ki is vagy, te furcsa madár, megkérdeztem csacsimód. Hiszen én még sose láttam aranycsőrű zöld rigót. Ó, hát ki is hitte volna? Két fülemmel hallom már:- Én vagyok a mesebeli elvarázsolt kisbojtár. Ha elmúlna a varázslat, érte mindent megtennék.- Fogadjál be a szívedbe, ott tán boldog lehetnék. Befogadtam, jól is tettem: se fájdalma, se gondja. Itt dalol a szívem mélyén, nem is hagy el már soha. Tudod-e A vasút kezdetei Fasíneken futó kocsikat már 1550-ben használtak a bánya- művelésben Németországban, az Elzász tartománybeli Leberthalban. Az angliai Nottinghamben 1603-tól közle­kedtek ilyen „vonatok”, majd 1605 októberétől Shropshire- ben is. Az első gőzhajtású lokomotívok a Middleton Col- liery Railway szolgálatában állottak, és szenet szállítottak a bányából Leeds városába. Ez lett Anglia első vasútja. Az el­ső nyilvános és állandó vasútvonal, amelyen gőzhajtású mozdonyok jártak, Stocktonból Darlingtonba vezetett; ezt 1825 szeptemberében nyitották meg. Az első szerelvényt 7 tonnás lokomotív húzta, és 48 tonnányi terhet tudott maga után vontatni, 24 km/ó sebességgel. Tervezője és vezetője George Stephenson volt. Az első gőzvontatású, személy- szállító vonat 1830. V. 3-án kezdett közlekedni, és a szerel­vény, amelyet a Invicta nevű mozdony húzott, 1 mérföldes (1,6 km) szakaszt futott be. Az első, gyakorlatban is hasz­nált elektromos vontatású vonatot Werner von Siemens mutatta be az 1879-es berlini kereskedelmi kiállításon. Zelk Zoltán: _____±_______ Ke cskére bízta a káposztát re? Takarodj a házadba, ne is gyere elő onnan három hétig! Kiabált, veszekedett a szegény legény, de egyszer csak gondolt egyet, és odahívta magához a kecskét.- Ide figyelj, édes kecském! Én elmegyek a szomszéd faluba egy köcsög tejfelért, hadd főzzek egy kis tejfeles káposztát ebédre. Erre a haszontalan kutyára nem bízhatom, terád bízom, vigyázz a ká­posztára, míg visszajövök. Ezzel aztán úrnak indult a szegény le­gény. Bal füle mellett egy ezüstlégy, jobb füle mellett egy aranylégy szállott, feje fölött egy pacsirta énekelt; így haladt az úton a szegény legény. A fehér sza- kállú kecske meg ott állott a fazék káposzta mellett, de A fehér szőrű cica meg ott állott a köcsög mel­lett, és meg­kérdezte: ő bizony nem Egyszer volt, hol nem volt, csodálatos or­szág volt, az erdőben sok fa volt, róka­lyukban róka volt. Libapásztor libát haj­tott, ágról csillagot szakajtott, mire haza­tért estére, telis-tele a köténye. Hát eb­ben a szép országban, annak is egy falu­jában, a falunak is a szélén, de egészen a legszélén, ottan is egy domb tetején, él­degélt egy szegény legény. Vizet forralt teli üsttel, fennhangon beszélt a füsttel: „Füstöcske, szállj fel az égbe, kérdezd meg, mi lesz ebédre. Vagy kérdezd meg egy fűzfától, fűszál kérdezze bogártól, bogár kérdezze madártól, madár kérdez­ze fűszáltól... nincs nekem már, csak kol­bászom, nincs is nekem maradásom.” így szólott a szegény legény, aztán hár­mat füttyentett, mire rögtön mellette ter­mett fehér szőrű, piros nyelvű kiskutyá­ja. Meg is kérdezte a szegény legénytől:- Édes gazdám, miért Rittyentettél hár­mat?-Azért, kedves kutyám, mert éppen hár­mat gondoltam. Először azt, hogy aki éhes, annak enni kell. Másodszor azt, hogy elmegyek egy fazék káposztáért a szomszéd faluba. Harmadszor azt, hogy rád bízom ezt a fél rőf kolbászt, • vigyázzál rá, míg megjövök a káposz- ‘ tával. Akkor aztán olyan kolbászos ká­posztát főzök, hogy kilenc napig sem éhezünk meg utána! Ezzel azután útnak indult a szegény le­gény. Bal füle mellett egy fehér lepke szállott, jobb füle mellett egy tarka lepke szállott, a feje fölött egy rigómadár éne­kelt; így haladt az úton a szegény legény. Fehér szőrű, piros nyelvű kiskutyája meg ott állott a fél rőf kolbász mellett, nézte, nézte, aztán így szólott gazdája másik jó­szágához, az udvar végében legelésző kecskéhez:- Mit gondolsz, fehér szakállú, megkós­tolhatnám én ezt a finom kolbászt?- Me-e-eg! - felelte a kecske, mire a kis­kutya leharapott egy jókora darabot a kolbászból. Nyalta is utána a száját, mert ilyen jót még nem evett sohasem, és még egyszer megszólalt:- Mit gondolsz, szép szakállú pajtás, me- gehetném én ezt a finom kolbászt?- Me-e-eg! - felelte ismét a kecske, mire a fehér szőrű kiskutya megette az egész fél rőf kolbászt. Alighogy a kolbász végére ért, megérke­zett a szegény legény a káposztával.- Hű, ilyen meg olyan kutyája! Hát mit tettél velem? Most aztán mit főzök ebéd­kérdezett semmit, hanem rögtön nekilá­tott a káposztának. Mikor a szegény le­gény visszatért a köcsög tejfellel, már csak az üres fazekat találta a földön.- Hű, te csúf, gonosz kecskéje, hát mit tettél velem? Takarodj az óladba, ki se másszál onnan három hétig! így kiabált a szegény legény, de aztán megint gondolt egyet, és odahívta magá­hoz fehér szőrű kiscicáját.- Ide hallgass, édes cicám! Sem a kutyá­ra, sem a kecskére nem bízhatok semmit, terád bízom, vigyázz erre a köcsög tejfel­re, míg elmegyek a szomszéd faluba egy rozscipóért! Ezzel aztán úrnak indult a szegény le­gény. Bal füle mellett egy ezüstdarázs szállott, jobb füle mellett egy aranyda­rázs szállott, a feje fölött fülemüle éne­kelt; így haladt az úton a szegény legény.- Mi-au? Mi-au?- Tejfel! Tejfel! - felelte a kutya és a kecs­ke, mire a cica így szólt:- Ha tejfel, akkor megeszem! Meg is ette! Már a köcsög alját nyalta, mikor a szegény legény megérkezett a rozscipóval. De a szegény legény már nem kiabált, nem is veszekedett, csak búsan leült az üst mellé, és így szólt a füsthöz:- Füstöcske, szállj fel az égbe, kérdezd meg, mi lesz ebédre. Vagy kérdezd meg a fűszáltól, fűszál kérdezze bogártól, bo­gár kérdezze madártól, madár kérdezze fűzfától. Fűzfa így szólt a madárhoz, madár így szólt a bogárhoz, bogár így szólt a fűszál­hoz:- Rozscipó lesz ma ebédre... Nosza, itt a mese vége! A magyar történelem nagy alakjai Széchenyi István (1791-1860) Bécsben született, szülei Széchényi Ferenc és Fes- tetich Júlia voltak. Szé­chenyi szinte gyerekfejjel a katonai hivatást válasz­totta. Huszártisztként részt vett a Napóleon elle­ni háborúkban. 1822-ben Wesselényi Miklóssal in­dult angliai útjára, ahol a lóállomány tanulmányo­zása mellett figyelemmel kísérte az ország gazdasá­gát és politikai életét is. Ekkor vált világossá szá­mára, hogy nemzete el­maradottsága ellen kell küzdenie. 1825-ben az el­ső reformországgyűlésen a fiatal Széchenyi birto­kainak egyévi jövedelmét felajánlotta a Magyar Tu­dományos Akadémia megalapítására. 1830-ban megírta a Hitelt, a kor­szak első nagyszabású társadalmi-gazdasági programját, 1831-ben a Világ című művét, majd 1833-ban a Stádiumot. Ezekben a munkákban ja­vasolta az ősiség eltörlé­sét, a nem nemesek sza­bad földhöz jutását és a törvény előtti egyenlősé­get. Az ő nevéhez kapcso­lódik az Al-Duna szabá­lyozása, a dunai és a bala­toni gőz-hajózás megindí­tása és a Lánchíd építése. 1848-ban a Batthyány- kormányban közlekedés- és munkaügyi miniszter volt, de a fegyveres össze­csapás előesté-jén ideg- rendszere összeomlott. A döblingi ideggyógyinté­zetbe került. Itt írta 1859- ben az Egy pillantás a névtelen „Visszapillan- tás”-ra című röpiratát, melyben a Bach-rendszert bírálta. 1860 tavaszán ön­gyilkos lett a „legnagyobb magyar”. Gondolkodom, tehát... Nyertes kópék: A lapunk 17. számában feladott rejtvény helyes megfejtése: e, f, e, g. Könyvjutalmat nyertek: Czirbus Judit, Tornaújfalu; Zeman Sanyika, Zseliz; Varga Katalin, Guta. A 18. szám rejtvényének helyes megfejtése: kenguru. Könyvet nyertek: Horváth Balázs és Ádám, Nagyszarva; Grós János, Nagykapos; Csik János, Királyhelmec. A 19. számban feladott rejtvény megfejtése: 1-d, 2-i, 3-a, 4-f, 5—j, 6-b, 7-h, 8-e, 9-g, 10-c. Könyvjutalmat nyertek: Sterlecz József, Ipolyság; Szakái Dávid, Dunaszerdahely; Pósa Anita, Ajnácskő. A 20. számban közölt rejtvény megfejtése: Hódmezővásár­hely. Könyvjutalmat nyertek: Hegedűs Éva, Búcs; Mag Mi­hály, Fülek; Szarka Margaréta és Ádám, Vágsellye. Nézd meg figyelmesen az ábrát, és állapítsd meg, hogy mi hiányzik a kérdőjel helyéről! * ■í* © •í* © * o * ❖

Next

/
Thumbnails
Contents