Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-05-24 / 21. szám
Kultúra 2000. május 24. 13 Az Indul a bakterház Pinczés István harmadik komáromi rendezése Gyerekkori történetek „Bendegúzzal kell, hogy azonosuljon a néző.” Dömötör Ede felvétele BárányJános ________________ Nem a színész technikai tudása érdekli, a színpadon álló ember ka- rakteijegyeiből indul ki. Ha valaki, aki egyébként ügyelője a színháznak, de olyan figura az életben, hogy el tudja játszani Buga Jóskát, ha a szerepbe gyúrja magából azokat az éltető minőségeket, melyektől az élő, komikus figurává válik, lehetőséget kap, hogy eljátssza. Pinczés Istvánt, a debreceni Csokonai Színház rendezőjét szakmailag is érdekelte, hogyan lehet a komáromi társulat nem kiegyensúlyozott erőiből olyan produkciót létrehozni, melyben a színpadon mozgó, élő, veszekedő, táncoló, éneklő figiirák azonos nevezőre kerülnek. így készült az Indul a bakterház című népi bohózat áprilisban és májusban a Komáromi Jókai Színházban. Megszerette ezt a társulatot? Mielőtt először dolgoztam volna itt, láttam néhány előadásukat a kisvárdai színházi fesztiválon. Győri rendezésem alatt is átjöttem, hogy lássam, mit csinálnak. Kölcsönös volt a kezdeti érdeklődés. A Légy jó mindhalálig musicalváltozatának bemutatója után a szakmai bizalom is megszületett. Kiss Péntek Józseffel, a mostani igazgatóval évtizedek óta ismerjük egymást. Örömmel elevenítettük fel a múltat, amikor Szabó Magda Kiálts, város! című drámáját rendeztem Komáromban. Milyen alapanyag volt Tímár Péter színpadi változata, a Rideg Sándor regényéből készült Indul a bakterház? Jobban uralkodik benne az epikus anyag. Nagyobb rendezői és színészi erőfeszítésre volt szükség, hogy az egymás után történő, gyerekszemmel látott kalandokat színpadi, tehát konfliktusos helyzetté varázsoljuk. A színháznak nem a történet elmesélése a lényeges, mint ahogy, mondjuk, Schwajda György forgatókönyvében szerepel, hanem az, hogy ebben a történetben hogyan viselkednek a karakterek. Hogy milyen indulatokat vált ki a cselekmény Regős Bendegúzból, a tíz- tizenkét éves kisfiúból, akit édesanyja a lókupechez szerződtet, de megszökik tőle, és Szabó bakter- hez keveredik. Kiss Péntek József igazgató úrral arra gondoltunk, hogy egy olyan színházi előadói stílust kísérletezünk ki, amit a népi komédiának a bohózat felé való közelítése jellemez. Gazdagabb szövetű epikai anyag kerül a közönség elé, elementárisabban robbannak a komikus effektusok. Miért foglalkoztatta ez a népi bohózat? Elsősorban sülárisan érdekelt. Aztán azért, mert sok olyan darabot rendeztem az utóbbi nyolc-tíz évben, melyekben gyermekszereplőkkel is dolgozhattam. Kedvenc olvasmányom volt Rideg Sándor két világháború között írt regénye. Láttam a Budapesti Kamara- színház előadását kilencvenhatban, melyben Reviczky Gábor alakította a Bakteri, később egy remek próbafolyamatban dolgoztam Reviczkyvel a Vígszínházban, melyre ma is szívesen emlékszem. Ennyi minden inspirált, amikor azonnal igent mondtam a felkérésre. Túl azon, hogy ismertem a társulatot, és szeretek itt dolgozni. A komáromi színészek nagyon fogékonyak arra, hogy új minőséget tudjunk teremteni a színpadon. Vastagabb vonalakkal rajzolta a figurákon azokat a kontúrokat, melyek a komédia irányába mutatnak, mégsem lettek karikatúrák. Az élet vasárnapja, amit a színpadon látunk? Ez egy hétköznapi történet, anje- lyet Bendegúz alulnézetből figyel. O még nem tapasztalta meg, hogyan állnak bosszút az emberek a másikon, ha az keresztbe tesz nekik, miképp kell elszeretni mások menyasszonyát. Az igazságosságot keresi. Amikor becsöppen Szabó bakter házába, azon gondolkodik, miképp lehetséges az, hogy hat-nyolc egyébként egymásra utalt, összeláncolt ember nem tud harmonikusan élni. Később hozzászokik az ebben a világban uralkodó furcsa törvényekhez, és a Banyán, aki mindig igazságtalanul bánik vele, megtorolja a lelkén esett sérelmeket. Török néni és özvegy Gál Nagy Istvánná után a Banyát bízta Németh Icára. Mindhárom rendezésében fontos szerepet kapott a színésznő. Kiáltott utána ez a szerep, annyira az ő karaktere. Ha ezt a darabot játsszuk ebben a társulatban, a Banya nem lehet más. Már első találkozásunkkor, amikor a Légy jó mindhaláligot terveztük, megszerettük egymást. Németh Ica akkor a színház vezetőségében aktívan közreműködött a társulat művészi életének az irányításában. Sokat beszélgettünk színházon kívüli és színházzal kapcsolatos tervekről, emberi minőségekről. Barátságunk szakmai barátsággá nőtt. Jól tudunk együtt dolgozni a színpadon. Úgy látom, hasznos tudok lenni számára a művészi munkában. Azoknak a figuráknak, melyeket a testére, lelkére, idegrendszerére szabtunk, sikerük volt. Remélem, a Banya szerepében nagyokat nevet majd rajta a közönség. A két kisfiú viszont válogatással került az Indul a bakterház társulatába. Tízegynéhány jelölt közül, több forduló után. Hogy egymást váltva játsszanak. Kiss Bálint és Jezó Tamás is olyan nagyszerű választás volt, mint annak idején Olvasztó Imre, a Mihályfy Sándor rendezte tévéfilm Bendegúza. Mindkét kisfiú megüti a mércét, s ez nagyon nagy szó! Kiss Bálint a Légy jó mindhalálig válogatásán is megfelelt. Most rendezem a darabot a Bakács téri szabadtéri színpadon Budapesten, júniusban lesz a premier. Bálintnak tiszta a hangja, remekül mozog, jól instruálható, érzi a prózai részek érzelmi töltéseit. Augusztusban az előadást egy ifjúsági és gyermekszínházi fesztiválra visszük Japánba. Regős Bendegúz is megtalálja az utat lélektől lélekig? A közönség az egész előadás alatt nevetni fog a fonák élethelyzeteket bemutató epizódsorokon. Hogy minden az idős Bendegúz emlékeiben jelenik meg, aláhúzza a kisfiú fájdalmait. Nemcsak megtalálja az utat a lelkekhez, hanem szép élményt ad. Bemutat egy igazságos világra való törekvést, szándékot, hajlamot. És a gyerekfejjel megélt történetek bölcs tanulsággal zárulnak a keretjáték végén. Millennium y uerfurti Brúnó maga említi levelében ezt az intést, amelynek úgy látszik, nagyon is i alapja. Ugyanis az augsburgi püspök az ellenségeskedések kiújulása után több mint valószínű azzal a megbízással jött Magyarországra, hogy István királyt megnyerje szövetségesnek Boleszló ellen. Querfurti Brúnó viszont épp a közvetítő szerepet szánhatta a magyar királynak. István bizonyára most is kész lett volna a békéltetésre. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy részvétele a tizenöt éves német-lengyel küzdelemben a szavahihető kortárs, Merseburgi Thietmar elbeszélése szerint mindössze a Boleszlótól megszállt északnyugati határvidék visszafoglalására szorítkozott. Thietmar azonban, aki időpont megjelölése nélkül számol be a harcról és Gyula- Procui sorsáról Boleszló szolgálatában, helyénvalónak találta megdicsérni a magyar király nemeslelkűségét: „Sohasem hallottam, hogy bárki más ilyen kíméletesen bánt volna a legyő- zöttekkel; ezért adott neki Isten is ebben a várban és másutt is mindegyre győzelmet.” Hogy István mennyire nem tartotta a haragot, és mennyire nem gondolt bosszúra, mutatja a tény, hogy miután Boleszló 1018 elején végleg békét kötött II. Henrikkel, és haddal ment Kijev ellen, ahol vejét megbuktatták, nemcsak besenyő és német, hanem magyar segédcsapatot is kapott. István király és n. Henrik, a két sógor természetesen nemcsak a háború miatt állt egymással kapcsolatban. 1007. november 1-jén Stephanus rex Történelem és legenda Bogyay Tamás 15.rész ,Anasztáz, a magyarok érseke” aláírta a frankfurti zsinat jegyzőkönyvét, amikor hozzájárultak XVIII. János pápának a bambergi püspökség alapítására adott kiváltságleveléhez. Mivel a magyarok metropolitája nem tartozott a birodalmi egyház kötelékébe, jelenléte és beleegyezése nem volt szükséges. István azonban aligha csak udvariasságból küldte Németországba bevált diplomatáját és legfontosabb egyházi tanácsadóját. Deér Józsefnek alighanem igaza van, amikor felteszi, hogy a magyar királyi udvarnak már a római előkészítő tárgyalásokban is része lehetett. Ezt annál is inkább fel tenni, mert XVIII. János, akit nem a német király, hanem a római Crescentius-párt emelt a pápai trónra, nyomatékosan hangsúlyozta a pápai tekintélyt, Szent István pedig épp azon volt, hogy országában nem is egy, hanem tíz püspökséget alapítson. Ezért ápolta a jó viszonyt Rómával, aminek bizonyítéka volt a szép metzi miseruha, melyet a felirat szerint ő és felesége, Gizella küldött János pápának, valamint a magyar zarándokszállás, amelyet a Szent Péter-templom déli oldalán, a Nagy Károly alapította Frankok Háza mellett építtetett hozzá egy régi Szent István vértanú-templomhoz. István fáradozásának sikerét és a pápával való egyetértését bizonyítja a püspök- ségi szervezet folyamatos kiépíté-. se. Veszprém és Esztergom után Győr következett, azután Pécs, amelynek alapítólevelét 1009. augusztus 23-án Győr várában Azzo pápai legátus jelenlétében és beleegyezésével állították ki. Körülbelül ugyanezen idő tájt állították fel az első püspöki széket a Dunától keletre Kalocsán, Vácott és talán Egerben is. Asztrik- Anasztáznak mint a magyarok érsekének mindebben oroszlán- része lehetett. A tárgyalások közben annál is inkább képviselhette Bamberg ügyét is, mert ennek a német püspökségnek - mutatás mutandis - ugyanazt a feladatot szánták, mint a magyar egyháznak: „hogy a szlávok pogánysága megsemmisüljön, és ott mindig tiszteljék Krisztus nevét”. 1012- ben Asztrik-Anasztáz részt vett a bambergi dóm felszentelésén is, és ő konszekrálta a kripta előtti oltárt. II. Henriknek ez a kedvenc alapítása lett a középkorban Szent István magyar király németországi népies tiszteletének egyik középpontja. Az egyházi szervezet kiépítéséhez egy újonnan megtérített országban a pápa hivatalos hozzájárulása és támogatása mellett nemzetközi szellemi „fejlesztési segély” is kellett. Ezt azonban csak olyan országoktól lehetett várni, amelyeknek régi gyökerű és alkotó kereszténységéből igazi vallási erő sugárzott. A magyarországi liturgiában a 17. század első feléig a Karoling-korban keletkezett Barak László Apu mesél Apu mesél. Egy elsüllyedt, mesebeli tájról. Azt mondja: gyerekkoráról. Melyben ménes hasítja a hajnal ködét; bogáncskórót, virágot énekel a rét, bíbictojást terem a marti sás, tündérhangon csilingel minden vízmosás... Apu mesél - én meg arra gondolok, vajon mi történik velem; Szemem lehunyom, látok: tornyot, fényeset, fecskék szövik a kék eget; kisbíró dobol, lohol a nép a hirdetésre; leányzók színes füzére díszíti a templomot... Apu mesél - én meg arra gondolok, milyen jó lehet neki, hogy mindezt elmesélheti, nekem... Vasárnap Kisgaléria úgynevezett frank-római rítus alkotta az alapréteget. Az első magyar püspökségek és kolostorok tehát a feltétlenül szükséges szerkönyveket a baráti birodalmi egyház jóvoltából főként a nyugati frank-litharingiai területről kapták, amely a gorze-trieri reformon keresztül az egész keleti misszióra döntő hatást gyakorolt. Kilencven évvel később hasonló módon láttán el a magyar püspökök liturgikus könyvekkel a Szent László által Szent István magyar király tiszteletére alapított zágrábi püspökséget. Magyarország és a magyar egyház nyugati orientációja, amit István házassága kétségtelenül lényegesen elősegített, nem jelentett elzárkózást a keresztény Kelettől. Erről tanúskodik a király részvétele II. Bazileiosz bizánci császár második bolgár háborújában, amely 1014-ben kezdődött, és 1018-ban a bolgár birodalom teljes megsemmisítésével végződött. A későbbi magyar krónikák szerint István király egy fáradalmas hadjáratban legyőzte és megölte a bolgárok és szlávok fejedelmét, Keánt, vagyis a kagánt, a gazdag zsákmányt pedig az általa alapított székesfehérvári Boldogasz- szony-templomnak adományozta. Ezt az elbeszélést lényegesen helyesbíti és kiegészíti a lotarin- giai származású bihari püspök, Leodwin híradása, akit I. András király 1046-ban, trónra lépte után megbízott a Székesfehérváron őrzött királyi kincsek számbavételével. A lotaringiai Namur városában feljegyzett beszámolójából kiderül, hogy II. Bazileiosz volt az, aki Istvánt a háborúba bevonta, és segítségével elfoglalta a cári várost, vagyis Ohridot. Amíg azonban a görögök a várost fosztogatták, a magyar király nem gondolt rablásra, hanem bement a templomba, és csak az ereklyéket vette magához, amelyeket a királyi kincsek között egész életén át tiszteletben részesítette. A második bizánci- bolgár háborúban Ohridot két ízben ostromolták és foglalták el, 1015- ben és 1018-ban. Nem lehet biztosan megállapítani, hogy István melyik alkalommal nyújtott segítséget II. Bazileiosznak. Mindenesetre igen jelentős esemény volt, amelynek okait és következményeit vizsgálva rá lehet világítani a dinasztikus családi politikára és ezáltal Szent István életében egy olyan személyes területre, amelyet eddig még alig kutattak. (folytatjuk) Peter Breza: Seherezádé
