Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-05-24 / 21. szám

4 2000. május 24. Háttér - Hirdetés Csak olyan témákról mond lehetőleg népszerű véleményt, amelyek az átlagpolgár életminősége szempontjából mellékesek Fico-jelenség: a populizmus bűvölete A mester és a tanítvány. Most még adnak a látszatra is. TA SR-felvétel Malinak István ______________ Sajá tos, ugyanakkor korántsem egyedülálló jelensége a szlovák belpolitikának Róbert Fico. Volt már itt ilyen, és lesz is mindad­dig, amíg a pártstruktúra ennyi­re kiforratlan, a politikai kultú­ra ennyire alacsony szintű. Ficót, a politikust nem valami fennkölt princípiumok alapján kell megítélni. A „tiszta erköl­csöt” számonkérni a politikán olcsó és bugyuta moralizálás volna, ugyanakkor hiba volna az is, ha a morált és a politikát egymást kizáró fogalmaknak te­kintenénk. A kettőnek valahol találkoznia kell, pontosabban: van egy erkölcsi határ, amelyet már a politika sem léphet át. Hogy hol ez a határ, azt sok je­les gondolkodó próbálta megfo­galmazni különböző szempon­tok, értékek alapján, s a lényeg: koronként, társadalmanként változik. Valószínű, hogy tíz vagy húsz év múlva Szlovákiá­ban más lesz a gyakorlat, mint most, jobban fog közelíteni a fejlett demokráciákéhoz. A Fico-jelenség kapcsán érdemes rámutatni arra az - egyébként minden kelet-európai országra jellemző - gyakorlatra, hogy itt a politikai (választási) küzdel­met erkölcsök és ideológiák mentén vívják. Gondoljunk csak arra, milyen fő jelszavai voltak ’98 szeptembere előtt a Meciarral szemben álló ellen­zéknek. A jelenlegi ellenzék ugyanezekkel a jelszavakkal harcol a koalíció ellen; most Meciarék propagandájának egyik legfontosabb eleme a kor­mánypártok erkölcsi hitelének lerombolása. Viszont a fejlett demokráciák polgárai számára általában nem az ideológia a mérvadó, hanem a. gazdasági teljesítmény; attól függően fog­nak a kormánypártra vagy az ellenzékre voksolni, hogy mennyire javultak vagy romlot­tak az életkörülményeik. A ke­let-európai társadalmakban jó talajra találnak a leegyszerűsí­tő, pl. a szociális egyenlőséget C-sdit) hirdető jelszavak, füg­getlenül attól, mennyi a való­ságtartalmuk. Ennek oka egy­részt a rossz gazdasági és szoci­ális helyzetben keresendő, más­részt a kommunizmus hagyo­mányaiban - az előző rendszer­ben ilyeneken „nevelkedtek” az emberek. Eddig a HZDS mani­pulált a legpopulistább jelsza­A Smernek egyetlen programpontja van, ez pedig maga Róbert Fico. vakkal, az utóbbi időben ugyan­ezt teszi Róbert Fico, csak vala­mivel kultiváltabb módon. De ő is egyszerű szlogeneket hasz­nál, inkább az érzelmekre kíván hatni. „Pártja”, a Smer már hó­napok óta a második helyet fog­lalja el a rangsorban, ő maga pedig a politikusok népszerűsé­gi listáján már Meciart is meg­előzi. Jellemző, hogy mely témáknak köszönheti ezt a hihetetlenül gyors előretörést. Több nyilat­kozatában is elhatárolta magát a nacionalizmustól, ennek elle­nére a magyarokat már a kor­mányalakítási tárgyalásokból is kizárta volna. Elfogadható érve nem volt rá, csak az, hogy az MKP nélkül könnyebb lenne a kormányalakítás, meg szerinte az MKP provinciális érdekeket képvisel. Az utóbbi hetekben a romakérdésben pontosan azt az álláspontot hangoztatja, amit a cigánysággal szemben elfogult szlovák lakosság döntő része hallani akar tőle. Legkedvel­tebb, vissza-visszatérő témája a halálbüntetés, még az SDE alel- nökeként szerzett magának ez­zel híveket, majd preferencia­szavazatokat. Pedig jogászként pontosan tudja: a halálbüntetés újbóli bevezetésével Szlovákia nemcsak hogy az uniós esélyei­től búcsúzhatna el, hanem azokból a szervezetekből is ki­zárná magát, amelyeknek már tagja. Amikor teljesületlen poli­tikai ambíciói miatt kivált az SDE-ből, és a parlamentben is függetlenítette magát, nagy hirtelen ő lett a kormány egyik leghevesebb bírálója. Hírhedtté vált mondatával: „Ahogyan Meciar alatt loptak, éppúgy lop­nak Dzurinda alatt is” lényegé­ben az összes szlovák párt elé­gedetlenjeit megcélozta. Úgy mondta ki a „nagy igazságot”, hogy lényegében nem mondott semmit, nem is kínált semmit, nem kötelezte magát semmire. Pedig mint jogásztól és parla­menti képviselőtől el lehetne várni, hogy ha valamilyen konk­rét visszaélésről tud, akkor telje­síti kötelességét, és az igazság­ügyi szervek elé tárja bizonyíté­kait. Egyébként szavai nem te­kinthetők másnak, mint a kétes kocsmai dicsőség megszerzésé­re irányuló hőbörgésnek. Megfigyelhető tehát, hogy csak olyan témákról mond lehetőleg népszerű véleményt, amelyek a szlovák átlagpolgár életminő­sége szempontjából közömbö­sek. Pártjának, amelyről na­gyon keveset tudni, igazából nincs programja, nincsenek gazdasági elképzelései. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a Smernek egyetlen programpontja van, ez pedig maga Róbert Fico. To­vábbi jelszava, hogy új arcokra, új politikusi nemzedékre van szüksége Szlovákiának, ugyan­csak a nagy csúsztatások egyi­ke. Mert ezzel elvben teljes mértékben egyet lehet érteni, de ki ismer még valakit Ficón kívül a Smer úgynevezett vezér­karából? Önként adódik a következtetés: a Smer épp olyan egyemberes párt, mint a HZDS - ha a veze­tő alól kicsúszna a szék, a párt is kártyavárként omlana össze. Fico egyszerűen lekoppintotta Meciar receptjét. Ezért is mond­ják sokan, hogy ő lehet Meciar igazi riválisa, és talán semlege­sítheti is a vezért. Ez tévedés. Mindketten tudnak számolni, jól ismerik a parlamenti mate­matikát, s mindketten vannak annyira jó taktikusok, hogy ne cselekedjenek saját érdekeik el­len - amibe a majdani rivalizá­lás lehetősége is belefér. Azt is leírták már, hogy Fico nem több egy egyetemet végzett Jankó Euptáknál, de nem szabadna ennyire lebecsülni. Adjuk hozzá az ő imidzséhez Meciar intriku- si tapasztalatait, és máris egy nagyon veszélyes párost ka­punk. Fico március elején a Plus 7 dní c. lapnak nagy interjút adott; azt állította, egyelőre nincsenek kormányfői ambíci­ói, ugyanakkor nem találta ma­gát alkalmatlannak erre a posztra. Az állami vállalatok privatizálását azért lassítaná, hogy maradjon valami akkorra is, ha majd ő lesz kormányon - ami egyébként szent meggyőző­dése - , ő is szívesen osztogatna néhány szeletet a nagy tortából. Ezért is voksolna igennel a parla­mentben az előrehozott választá­sok mellett, bár - mint mondta - a HZDS petíciós akcióját nem tá­mogatja. És nem felejti el hozátenni: igazán nem lát ebben semmi ellentmondást. Ad a lát­szatra is: keményen megbírálja Meciart, ugyanakkor szívesen konzultálgat vele. Meglepően sok közös témára bukkan a nemzeti­ek elnökével, Anna Malíkovával, és komolyan tárgyal a kormány­fővel, akitől ígéretet kap egy újabb találkozóra is. Nos, Fico volna a jövő? Mindenki eldöntheti a saját erkölcsi mércé­je, toleranciaküszöbe szerint, hogy átlépte-e Róbert Fico azt a bizonyos határt. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy bizonyos fokig ő is ennek a koalíciónak a terméke. BIANKA MARKYZA DAJANA 150 cm............................85,- 160 cm .............................110,- 250 cm.............................140,­170 c m............................95, 180 cm.............................130,­25 0 cm...........................140,- ,, Az „ALLÉN” cég új függönykatalógusa a 2000. évre Csak az „ALLÉN” cégnek van ilyen kedvező árú függönykínálata. Ne késlekedjen és rendelje meg a függönykatalógusunkat, amelyet INGYEN elküldünk. FÜGGÖNYÖK SZÉLESEBB KÍNÁLATÁT TARTALMAZZA. MINTÁZ EREDETI KATALÓGUS. A katalógusunkat és a megrendeléseket a feltüntetett címen és telefonszámokon kérheti: FIRMA „ALLÉN”, Alena Nováková, Komenského 1287, P.O.BOX 17, 024 01 Kysucké Nővé Mesto Hétfő - péntek: 0826/421 30 27, fax: 0826/421 21 36, mobil: 0903/349 014, 0903/938 300, 0905/938 300 Sierra Leone: 450 ezer menekült Remény mindig van Ismét rendszeresen szerepel a na­pi hírekben Sierra Leone. Az egy­kori brit gyarmat fővárosában, Freetownban hétszáz brit tenge­részgyalogos biztosította a külföl­di állampolgárok evakuálását, más tudósítások pedig a lázadó erők által foglyul ejtett ötszáz ENSZ-békefenntartó sorsát kísé­rik figyelemmel. London ismét fontolóra vette, hogy esetleg fegyverszállítmányokkal fogja se­gíteni a kormányhű erőket. Ná­lunk a rendszeres újságolvasó sem tudhat sokat az 1971-ben függetlenné vált kis nyugat-afri­kai országról, amelyet az önálló­ság első pillanatától kezdve sú­lyos belpolitikai feszültségek ter­helnek, jó egy évtizede tartanak a polgárháborús állapotok. Pedig Sierra Leonénak más afrikai or­szágokéhoz képest jók a termé­szeti adottságai, ami megfelelő alap lehetne a fejlődéshez. Jelen­tős a gyémánt- és kávétermelése, valamint a kakaóexportja. Jo- seph Mamoh tábornok elnöksége (1985-1992) viszonylag nyugod- tabb időszakként könyvelhető el az ország életében. Mamoh ural­mát 1992-ben egy Valentiné Strasser nevű kapitány vezette junta döntötte meg. A kilencve­nes évek elején megalakult a Pa- in pa Sankoh-nak nevezett Foday 5 Sankoh vezette Forradalmi Egy- > ségfront (RUF) nevű lázadószer­vezet. A RUF és a kormányerők között 1992 óta dúl a harc, a láza­dók alapvető célja a főváros elfog­lalása. 1999 júliusában nemzet­közi segédlettel sikerült tető alá hozni egy fegyverszüneti egyez­ményt, amelynek megtartását 8700 kéksisakos (főleg afrikai or­szágokból érkezettek) volt hiva­tott szavatolni a világszervezet UNAMSIL missziója keretében. De a béke törékenynek bizonyult, a harcok kiújultak, bár még nem akkora mértékűek, mint tavaly januárban, amikor csak a nyugat­afrikai országok egyesült erői és az ENSZ-katonák tudták megvé­deni a fővárost a RUF ostromával szemben. Papa Sankoh ezért elfo­gultsággal vádolja az ENSZ-et és Kofi Annán főtitkárt, az emberjo­gi szervezetek viszont a RUF had­viselési módszereit tartják em­bertelennek. A RUF-ban tömegé­vel vannak gyermek- és serdülő­kornak, akik tömegmészárláso­kat rendeztek. A RUF több ezer polgári lakost ölt meg, tízezreket tett hajléktalanná. Eddig állító­lag mintegy 450 ezren menekül­tek Sierra Leonéból Guineába, Libériába, Elefántcsontpartra, Nigériába. Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy Foday Sankoh lázadóvezért Freetownban elfogták. Az ese­ményt több ezer ember ünne­pelte a főváros utcáin. (m)

Next

/
Thumbnails
Contents