Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-05-17 / 20. szám
Kultúra 2000. május 17. 13 Mácha költő elkárhozása, mennybemenetele és titkos üzenetei A varázsautomata versei Szabó Ottó: Szentek bűnösöket ölnek Kocur László ______________ Ha máshonnan nem is, a középiskolából mindenkinek rémlik Karéi Hynek Mácha, a ragyogó cseh romantikus költő neve. Most már az eredetivel közel egyenrangú magyar fordításban olvashatjuk fő művét, a Májust, melynek írásképe a korabeli helyesírás szerint Mág. A fordítás Efraim Israel munkája. Aki egy kicsit járatos a bohe- misztikában (vagy elolvassa Berkes Tamás utószavát a könyvben, illetve Rákos Péter recenzióját a Kalligram márciusi számában), tudhatja, Efraim Israel kivándorlása - bár ezt akkor még disszidálásnak hívták - 1978-ban Václav Danékkel közösen csehül tolmácsolta Weöres Sándor líráját, rendkívüli hajlékonysággal. A most kiadott könyvét, melynek címe: Holtak gondolata, alcíme: Mácha költő elkárhozása A korabeli cseh nyelvű szöveg párhuzamosan fut a magyarral... mennybemenetele és titkos üzenetei (sic!), leginkább intellektuális kalandként lehet jellemezni. A kötet első hetvenöt oldalán Efraim Israel művészi tolmácsolásában a Májust, a szerelemféltés miatt apagyilkossá lett Vilém történetét olvashatjuk, négy fő részben, két intermez- zóval. A korabeli cseh nyelvű szöveg párhuzamosan fut a magyarral, így aki járatos a XIX. század első felének cseh helyesírásában, bármikor ellenőrizheti a fordítást. Amiatt is fontos a betűhív szöveg közreadása, a nagyközönség számára hozzáférhetővé tétele, mert az eredeti szöveg eddig egy szűk filológusi tábor „magántulajdonát” képezte. S ami a fordítás után következik: nagy utazás Mácha világába, melynek során értő kalauzunk Efraim Israel. Kurzívval szedett jegyzetei, kommentárjai vezetnek végig a Mácha-recep- ción. Mert Efraim Israel mindent (!) kommentál, mindenről markáns véleménye van, félelmetes otthonossággal mozog a témában, mindvégig hatalmas anyagismeretről téve tanúbizonyságot. A kötetből megtudhatjuk, micsoda vihart kavart Mácha, mikor 1836 májusában, saját költségén, 600 példányban közreadta költeményét. A mára feledésbe merült kritikusoktól a leg- nagyobbakig, Palackyig, Safá- rikig, mindenkinek volt - gyakrabban elmarasztaló - véleménye róla. A cseh himnusz szerzője, Josef Kajetán Tyi egyenesen ezt írta róla: „Mácha úr költészete varázsautomata”. De művére nem csak teoretikus reflexiók születtek, költészetének sötét, ugyanakkor lenyűgöző árnyával az utókor is jó darabig viaskodott, mint azt Karéi M. D. Villani, Karéi Sabina, Karéi J. Érben vagy éppen Tyl költeményei mutatják. A cseh strukturalizmus vezéralakját, Jan Mukarovskyt is megérintette a költemény nagy- szerűsége. Az ő Mácha-tanul- mányát is beválogatta a gondos szerkesztő. Mukarovsky azt igyekszik bizonyítani, hogy a Május zeneisége több tényező együtthatása. Tanulmánya első fejezetében a költemény hangszervezésében különös jelentőségű hangzóalakzatokat elemzi - strukturális alapossággal, soronként. A prágai nyelvészkor meghatározó alakjának, az Oroszországból Csehszlovákián át Amerikába elszármazó Román Jakob- sonnak is hozza egy rövidebb cikkét Mácháról. Mint már fentebb utaltam rá, az egyes költeményeket, visz- szaemlékezéseket, tanulmányokat stb. a szerkesztő irdatlan kommentárszöveg-szöveté- nek hálója tartja össze. A kísérőszöveg határeset, az irodalomtörténeti szakszöveg és az ismeretterjesztő irodalom megszólalásmódját ötvözi szerencsés módon. Soha nem „száraz”, mindig vegyül bele valami csevegő kedélyesség - talán Márai „vasárnapi újságírásával” állíthatnánk párhuzamba -, mely azonban soha nem téveszt regisztert (noha olykor kissé harsány), nem megy át „kvaterkázásba”. Kellemes olvasmány. Efraim Israel a kommentárok mellett két tanulmányával is képviselteti magát. Az egyikben a Május mágikus téridőszerkezetéről értekezik, feltárva a benne lévő rejtett nyelvi struktúrákat. A másikban Jung archetípus-elméletének segítségével ad egy lehetséges Május-interpretációt. A fentieken túl a szerző sok egyéb költeménye, valamint kortársak és epigonok írásai, naplók, levelek, vázlatfüzérek kaptak helyet. A kötet társszerkesztője - s ebben a minőségben névmutató- és utószóírója - Berkes Tamás, a fordítógárdát Csak az a sok helyesírási hiba ne lenne benne. Balázs Andrea, Bojtár Endre, Efraim Israel és Tandori Dezső alkotja. Csak az a - Kalligramtól egyébként szokatlanul - sok helyesírási hiba ne volna benne. (Holtak gondolata Mácha költő elkárhozása, mennybemenetele és titkos üzenetei; Kalligram, Pozsony 2000; 230 Sk) re;t Heti kultúra —Könyvespolc Gömöri antológia Németh Zoltán Kasztosodó korunkban érdekes kísérletnek számít az olyan típusú antológia, amelyben egy szűkebb régió veszi számba el- híresült toliforgatóit. Az a jótékony tolerancia, amely nélkülözhetetlen ehhez a vállalkozáshoz, könyvünket is jellemzi, hiszen olyan eltérő poétikák vonulnak fel egymás mellett, amelyekből kitűnik, milyen sokszínű az ezredvég irodalma tájainkon. Nem az olcsó dicséret mondatja azt, hogy szlovákiai magyar méretekben valóban impozáns a ma is Gömör- ben élő vagy időközben Gö- mörből elszármazott írók névsora. Ha némelyikük szépirodalmat csak elvétve ír is, szinte mindegyikük kultúraformáló erőként vesz részt térségünk irodalmi és szellemi életében. Egyetlen régió, s irodalmában felvonul a XX. század majd minden jelentős áramlata: népiesség és regionalizmus, avantgárd és neoavantgárd, lélektani próza és vallomásos költészet, posztmodern és radikális eklektika. Mintha kis irodalomtörténetet tartana kezében az olvasó. Egy fejlődőképes régiójelöli ki helyét ezzel a kötettel a magyar irodalom egészében, felmutatva az összetartozás - ma már szinte feledésbe merült - értékét. Én mégsem abban látom e kötet értelmét és célját, hogy teljesnek mondható képét nyújtsa azoknak a már „befutott” szerzőknek és műveiknek, akiket ez a régió magáénak vall (ez a magyarázata annak, hogy A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-1995 alapján összeállt bevezetők szándékosan nem a teljesség igényével készültek). Sokkal fontosabbnak érzem azt, hogy értékteremtőén sokszínű antológia készült, amelyben egymással feleselő művek, poétikák kaptak helyet. A kötet a szerzők művein kívül azok bibliográfiai adatait is tartalmazza, amit valószínűleg az iskolák kortárs irodalommal foglalkozó magyaróráin értékelnek majd a diákok és pedagógusok a legjobban. Vasárnap Kisgaléria Antanasz Szutkusz: Ha majd nagy leszek... Millennium zent István legrégibb életirata elbeszéli, hogy már Géza nagyfejedelem megnyitotta országa határait, vendégbarátságot és biztonságot nyújtott a keresztény bevándorlóknak, maga elé bocsátotta és szívesen hallgatta a klerikusokat és szerzeteseket, de Krisztus katonája, István, a belső ellenségek legyőzése után még tovább ment. Mivel az evangélium terjesztéséhez szüksége volt Krisztus híveinek a tanácsára, követek és levelek útján mindenütt közhírré tette kívánságát, és sok egyházi ember, apátok és szerzetesek, útra keltek Magyarországra, hogy oltalma alatt szabályaik szerint éljenek. 1000 körül természetesen nem volt még posta, ismeretlen volt az információs szolgálat. Még a legnagyobb események híre is szájról szájra terjedt, és többnyire a véledentől függött, hogy ki tudta meg, és ki nem. A fontos üzenetek vivőinek, kereskedőknek és diplomáciai követségeknek az útja gyakran hosszú hónapokig, néha évekig is eltartott. Nem volt ritka eset, hogy a közlés már régen elavult, illetve tárgytalanná vált, amikor a címzetthez elérkezett. Az emberek sietség és hajsza nélkül éltek, de többé-kevésbé ki voltak szolgáltatva egy mérhetedennek látszó, felderítheteden világ rejtélyes erőinek. Azonban a távolságok és az utazás nehézségei ellenére is az emberek közelebb kerültek egymáshoz, mint manapság. Akár a barátok, akár ellenséStephanus rex Történelem és legenda Bogyay Tamás 14.rész gek hozzá voltak szokva, hogy szemtől-szembe álljanak egymással. Az egyes ember sem tűnt el a tömeg névtelenségében, sőt a közösségek egymáshoz való viszonyát nagymértékben vezetőik egymáshoz való személyes kapcsolatai határozták meg. így dönthettek emberi érintkezések és rokoni kapcsolatok a politika sorsáról is. István király követei és vendégei is az embertől emberhez vezető ismert utakat járták. Csak keveset ismerünk közülük név szerint, de a ránk maradt nevek és adatok időrendbe állítva szépen megmutatják, hogyan fonódott össze a szent királynak barátságok fényében és ellenségek árnyékában vezető életútja a szomszéd országok sorsával. Az első tekintélyes látogatókat a német-lengyel háború bonyodalmai irányították a Magyarországra vezető útra. Ez a küzdelem másfél éves megszakítással 1003- tól 1018-ig tartott. Szétágazó gyökerei még nincsenek kellőképp felkutatva. A harc 1003-ban akkor tört ki, amikor Chrobry Boleszló, akit belevontak a cseh trónviszályba, maga foglalta el Cseh- és Morvaországot, de megtagadta a német királynak a hűbéri esküt, és ezenfelül csapatokkal támogatta Schweinfurti Henrik felkelését, akihez II. Henrik saját öccse, Brun is csadakozott. A német király válaszként „istentelen” szövetségre lépett a pogány liuticekkel a keresztény lengyelek ellen. Ez szakítás volt elődei hagyományos politikájával, ami Németországban is megdöbbenést keltett. A fölkelést már a nyáron leverték, Schweinfurti Henrik és Brun Boleszlóhoz menekült Csehországba. Brun hamarosan átment Magyarországra sógorához, és közvetítését kérte. István pedig kötelességének tartotta, hogy sógorai testvérviszályában békeszerzőként lépjen föl. Brunt követei 1004 március végén visszavitték Németországba, és kibékítették bátyjával, a király- lyal. A német-lengyel háború azonban tovább folyt. Nemcsak a szász és a lengyel vezetőréteg közti baráti és rokonai szálakat szaggatta szét erőszakkal, hanem meghiúsított egy szép missziós tervet is. A száz grófivadék, Querfurti Brúnó, akit II. Szilveszter pápa kinevezett „archiepisco- pus gentium”-nak, a pogányok érsekének, éppen útban volt, hogy Lengyelországba előrekül- dött társainak elvigye a hitedének térítésére szóló pápai felhatalmazást, és azután a lengyel herceg védelme alatt velük együtt Adalbert nyomdokait követve a poroszokhoz menjen. Mivel a hadiállapot miatt Németországból nem utazhatott tovább, egyelőre lemondott a porosz misszióról. Miután Merseburgban II. Henrik jelenlétében püspökké szenetelték, és átvette a pápa adományozta érseki palliumot, alighanem 1004 nyarán a Dunán Magyarországra hajózott, ahol István király birodalma keleti részén megnyitott egy új missziós területet. Itt, a fekete magyaroknál dolgozott Brúnó, mint maga írja, „beteg vállal” és eredménytelenül. Zavaros és homályos emlékét Szent István Nagyobb Legendája is megőrizte, amely egyházi nevén Bonifácnak hívja. 1005 őszén a poznani béke megnyitotta Brúnó előtt az utat 'Chrobry Boleszlóhoz, de alighanem 1007 tavaszán, amikor újra kitört a háború, kénytelen volt elhagyni Lengyelországot. Újabb magyarországi tartózkodás után 1008 elején Kijeven keresztül a „vad besenyőkhöz” ment téríteni, ennek az útnak az eredménye lett a Vladimír nagyfejedelem és a hírhedt lovas nomádok békekötése. Időközben II. Henrik Boleszló elleni, Németországban különben is népszerűtlen háborúja kezdett mindinkább ellanyhulni, és Brúnó 1008 őszén visszatért Lengyelországba. Onnan írta királyának a híres levelet, amelyben kérve kérte, hagyjon fel a megvetendő pogány szövetséggel, és egyezzen ki Boleszlóval, a porosz misszó védnökével. II. Henrik azonban, aki a lengyel herceg elleni harcát tisztán politikai birodalmi ügynek tekintette, és Brúnó korábbi intéseire is csak gúnnyal válaszolt, most sem engedett. Brúnót pedig nemsokára, 1009. március 9-én elérte példaképének, Adalbertnek a sorsa, a hőn vágyott vértanúhalál. Brúnó maga a királyhoz írt levelében „sikertelennek” nevezte második magyarországi tartózkodását. Eközben találkozott Henrik öccsével, Brúnóval, akit bátyja nem sokkal előbb augs- burgi püspökké tett, és követként Magyarországra küldött. A püspök-követ adta át neki II. Henrik figyelmeztetését, hogy ne tegye ki magát halálos veszedelmeknek, és „ifjúi tévedésből ne foglalkozzék evilági dolgokkal”, vagyis ne avatkozzék politikába. (folytatjuk)
